Stresszmentes száguldás

Megint bebizonyosodott, hogy milyen könnyen lenyűgözhető vagyok: elég volt néhány látványos gif egy random Discord-csatornán, és máris, bármiféle további információ nélkül felírtam a roppant ostoba nevű #Drive Rallyt a kipróbálásra ítélt játékok listájára. Most jó lenne leírni, hogy ez volt életem legjobb döntése, mint ahogy abból is biztosan vicces cikk sülne ki, ha minden idők egyik legótvarabb ralijátékáról lenne szó – de akár tetszik, akár nem, ez egy semmi komoly hibát nem tartalmazó, de a tömegből úgy istenigazán kiemelkedni sem tudó versenyjáték lett. Jól esik vele játszani, és ahogy azt az elmúlt két hét is mutatja, bármikor kapható vagyok két-három futamra, de azt már büntetésként élném meg, ha többórás etapokat kellene lezavarnom benne.

Indulásként rögtön arra érdemes kitérni, hogy a #Drive Rally nem akar realisztikus raliszimulátor lenni – semmilyen értelemben. A készítők szándéka az volt, hogy egy, a műfajban megszokottaknál jóval könnyedebb, mondhatni aggódásmentes versenyélményt kreáljanak, így aztán az autók nem sérülnek, a bajnokságban nem kell a másodperceket és a pontokat számolni, és a kocsikat sem lehet buherálni. A játékban hat helyszínen ülhetünk be a nem licenszelt, de a ’90-es évek legbrutálisabb raliautóira azonnal felismerhető módon hasonlító gépekbe.

Ahogy mondtam, tradicionális bajnokság nincs: tetszés szerint ugrálhatunk az egyes országok között, mindenhol háromversenyes futamsorozatokba bonyolódva. Mindegy, hogy 20 másodpercet verünk a második helyezettre, vagy az utolsótól percekkel lemaradva érünk be, a #Drive Rally teljesítettnek veszi a futamot, és megjutalmaz minket. Kétszer valami kiegészítő kapunk jelenlegi verdánkhoz, harmadjára pedig egy teljesen új autó nyílik meg – amit aztán a következő hármas futamon kell használni, és így tovább, és így tovább.

[+]

Hirdetés

Noha mindez egy ízig-vérig arcade játékra utal, maga a vezetési modell egész jól sikerült – nyilván nem állítom, hogy a Richard Burns Rally fizikájával vetekszik, de a helyenként az első RalliSport Challenge jutott róla az eszembe, ami nálam kiváló ajánlólevél. Bár nem kell (és nem is lehet) foglalkozni felfüggesztéssel, guminyomással és hasonlókkal, az az élmény nagyszerűen átjön kontrollerrel, amikor farolás közben a gumik az erdei ösvényt elhagyva rákapnak az aszfaltra, amikor a gázt pár pillanatos felengedésére mérges durrogásokkal és egy fürgén bevett kanyarral reagál az autó, vagy amikor egy hegyi hajtűkanyart végre sikerült tempóvesztés nélkül abszolválni egy tökéletesen időzített kézifék-behúzással. Mielőtt azonban ezekre az örömökre sor kerülhetne, érdemes kipróbálni a játék mind a tíz kontrolleres kanyarodási rendszerét. (Egyébként billentyűzettel is egész jól játszható a #Drive Rally, de az igazi vezetési élményt azért force feedbackes, analóg ravaszokat használó kontrollerrel nyújtja.) A beállítási lehetőséget a „Gamepad Steering Style” alatt találjuk meg a menüben, és ha erre nem szánunk időt, bizony lehetnek gondjaink. Nekem a legtöbbek által ajánlott Linear opció vált be, és nagyságrenddel jobb eredményeket értem el így, mint az alapbeállítással.

[+]

A #Drive Rally fél évet töltött early access fázisban, és ennek során – a két új helyszínen/bajnokságon túl – rengeteg extrát kapott. Minden helyszín elérhető nyílt világként is: itt versenyezni nem lehet, de temérdek ikont gyűjtögethetünk össze. Sokat mélyült az autók festése és átalakítása; a testreszabás ugyan a teljesítményre nem hat ki, de így is meglepően sok helyen lehet kívül-belül bütykölni kedvenc verdáinkat. Bár olyan multiplayer nincs, ahol konkrétan együtt száguldhatnánk másokkal, Party-módban akár 16 játékos is elindulhat ugyanazokon a futamokon, az élen járót szellemképként kergetve, az időeredményekkel vetélkedve.

[+]

A stilizált, low poly látványvilágnak köszönhetően a #Drive Rally minden gépen (beleértve a kézi PC-ket is) tökéletesen fut, és bár hangjai nem különböznek jelentősen autóról autóra, a motorhangok így is szimpatikusan brutálisak. Itt van a raliversenyzés minden kelléke az eltérő országoktól az ismerős autókon át a bajnokságokig, éppcsak minden egy kicsit egyszerűsített formában lett tálalva. Ahogy mondtam, egy-egy új autót bármikor szívesen megnyitok, hiszen az csak három futam teljesítését kívánja meg – még azt sem tartom kizártnak, hogy pár hónap alatt a Lamborgini Countach-t mintázó autót is megszerzem, mert hát mi más illene jobban egy fagyos finn erdőbe? További apró, igényes részletek – mint a fotómód, a nem csak a kanyarokról beszélő navigátor, vagy a karrierünket mutató képeskönyv – emelik ki még inkább a #Drive Rallyt az átlagból, és adnak neki egyfajta karaktert. Nem olyan hangosat, nem olyan punkosan vonzót, mint amit a Parking Garage Rally Circuitre volt jellemző, de legalább van egy kis egyénisége. Versenyjátéknak olyan lazítós, amilyen az csak lehetséges, de kis adagokban ennek is meg van a maga varázsa – ha viszont mély raliszimulációt keresel, azt nem itt találod meg.

A #Drive Rally kizárólag PC-re jelent meg.

A tesztjátékot a fejlesztő Pixel Perfect Dude biztosította.

Összefoglalás

A #Drive Rally fejlesztői mindent kiszedtek játékukból, ami esetleg feszültséget, idegeskedést szülhetne – így aztán a bajnokságoknak nincs igazán tétje, és persze a kocsik sérülésével sem kell foglalkozni. A játékot az teszi mégis élvezetessé, hogy vezetési élménye remek középút az igazi szimuláció és a totális arcade megközelítés között – tényleg élvezni a farolásokat, a kanyarkombinációkat, az ugratókat.

A #Drive Rally legfőbb pozitívumai:

• Arcade tálalás, remek vezetési modellel;
• rengeteg megnyitható kocsi, festés és alkatrész;
• száznál is jóval több pálya van benne.

A #Drive Rally legnagyobb hiányosságai:

• Egy hagyományosabb karriermód jól jönne;
• a növényzet néha otrombán néz ki;
• alapbeállítással nem élmény a vezetés.

Bényi László