Hirdetés
Isteni közbeavatkozás
Az eddig elhangzottak alapján a Mankind Dividedet egy egyszerű és bátortalan folytatásként is értelmezhetnénk, pedig nem erről van szó. A fejlesztőknek meg sem fordult a fejében, hogy 19-re lapot húzzanak, megmaradtak a biztos és bevált megoldásoknál, ami sokakban generálhat visszás érzéseket, de a végeredmény szempontjából még sincs akkora jelentősége. A már korábban is remekül vizsgázó lopakodós hightech akciójáték és extrémjövőkép 5 évvel később is megállja a helyét, egyedül a technikai megoldások felett vakarhatjuk értetlenül a fejünket. Míg a PC-s verzió esetében egészen kellemes látvány elérésére is van lehetőség (azért nagyon itt sem fogja senki meregetni a szemeit), addig a tesztelt konzolos verziók siralmas képet festenek. Talán úgy lehetne megfogalmazni legjobban a megvalósítást, hogy körülbelül az előző generációból átemelt egyes remastered kiadások szintjén mozog.
Egyértelmű, hogy egy játék esetében nem a grafikai parasztvakítás az elsődleges, de azért 2016-ban illik a korszakhoz illeszkedő terméket készíteni és élni a hardverekben rejlő lehetőségekkel. Adam prágai kalandja kapcsán elmondható, hogy a prímet a fejlesztőstúdión belül a designerek és látványtervezők vitték. Mintha ezt a munkatársak is érezték volna és hátradőlve, nyugodt lelkiismerettel tették volna hozzá kötelezően a részüket. Míg a pályák, az utcák, a szobák, a termek és a különböző városképek megálmodása művészi tehetséget sejtet, addig a karaktermodellek, objektumok és textúrák elnagyoltságról, fantáziátlanságról tanúskodnak. Szóval az egyedi és változatos, ráadásul egészen életszerű víziók mellé, egy a kelleténél puritánabb grafikát kaptunk, ami Xbox One-on nem csak a folyamatos másodpercenkénti 30 képkocka megjelenítésére képtelen, de még a Full HD felbontás is lemaradt, mint a borravaló (900p).
A többségében jól teljesítő szinkrongárda munkáját, néhány idegesítő akcentus rombolja, amit viszont a zeneszerző professzionális alkotása tud alaposan elnyomni. Már csak azt nem értem, hogy sokszor miért nem sikerült a beszédet a szájmozgással szinkronba hozni. Ehhez hasonló furcsaságok tartják bizonytalanságban a játékost (ilyen az akciót megszakító rajtaütés animációk is). Sorokon keresztül lehetne még minősíteni a mesterséges intelligencia nem éppen kielégítő jelenlétének taglalását, elvégre lebukás esetén nem viszi túlzásba a rendszer a keresésünket, ráadásul szemérmetlen módon vághatunk zsebre mindent, sokszor a tulajdonosa jelenlétében, aki a rosszallásának szemernyi jelét sem mutatja. A szavatosságot növelő kihívásokkal teli virtuális akciószekvenciák, azaz a Breach mód is a szegényes megvalósításával inkább csak az akarást, mintsem a minőséget tükrözi.
A Deus Ex: Mankind Divided nemes egyszerűséggel mindössze egy jó játék lett, annál sajnos viszont semmi több. Elveszítette az újdonság erejében rejlő aduászát, nem sok olyan eleme és momentuma van, amit ne láttunk volna már 5 évvel ezelőtt. A lenyűgözően megalkotott urbánus stíluskavalkád a többi elem gyengélkedése okán nem hat olyan elemi erővel, így a Mankind Divided sem lett olyan letaglózó, mint Mr. Jensen előugró pengéje. Valamiért kérdőjeleket generál a végeredmény a tesztelőben, hogy az 5 éves fejlesztési időszak miért nem volt elég egy ötletesebb és precízebb megvalósításhoz. A széria rajongói, a műfaj kedvelői azért semmi esetre se tántorodjanak el, a cselekmény és a már bevált játékmenet megérdemlik a befektetett időnk minden percét.
Pro:
- Félelmetes és egyben ámulatba ejtő prágai jövőkép;
- az augmentált harci megoldások tárháza;
- a szabad és változatos játékmenet;
- elmélyíthető történet, ügyes mellékküldetések.
Kontra:
- Technológiailag nincs a toppon.
78
Rage23