Hirdetés

Terítéken a Lynnfield lapkás processzorcsalád

A stratégia része: Lynnfield


A csomagolás mérete jelentősen csökkent [+]

A mai napon elérkeztünk az Intel processzoros termékvonal-frissítésének egy újabb állomásához. Mint tudjuk, a Core mikroarchitektúrára épülő, Nehalem-alapú és ezen belül Bloomfield kódnévre hallgató Core i7-esek tavaly év végi megjelenésével a legnagyobb chipgyártó bebetonozta magát a high-end processzorok piacán, a i7 jelenleg a leggyorsabb kapható asztali CPU. Azonban a rendszer (X58-as alaplap, három memóriamodul) kiépítéséhez szükséges pénzmennyiség azon a bizonyos fájdalomküszöbön felül van, mint amit a felhasználók többsége megengedhet magának, ezért a gazdasági világválság közepette az eladási statisztikák lehangolóak, az i7 piaci részesedése igen alacsony. Eközben az alsóbb szegmensekben, a belépőszinten és a középkategóriában továbbra is a Core 2-eseket találjuk, de az Intel feltett szándéka, hogy ezeket minél hamarabb kivonja a forgalomból (2010 első felében) annak érdekében, hogy átadja helyüket a Nehalem-alapú chipeknek. Ez a procedúra a mai napon részlegesen megvalósul, ugyanis az Intel bejelenti a középre pozicionált Core i5-öt, illetve a Core i7-esek olcsóbb, „új generációját".

Processzor megnevezése Core i7-870 Core i7-860 Core i5-750
Magok / kezelt szálak száma 4 / 8 4 / 4
"Core" órajel (CPU-magok) 2,93 GHz 2,8 GHz 2,66 GHz
Turbo Boost órajel (max. egy maggal) 3,6 GHz 3,46 GHz 3,2 GHz
"Uncore" órajel (L3 cache, északi híd) 2400 MHz 2133 MHz
L3 cache mérete 8 MB
Támogatott memóriatípus DDR3-1333
QPI-link sebessége 2400 MHz
"FSB" 133 MHz
TDP 95 W
"Overspeed" védelem aktiválva Igen
Bevezető ár 555 USD 285 USD 199 USD

A Bloomfield kódnevű processzorok ismertetőjegyei közé tartozik a négy processzormag és a Hyper-Threading technológia támogatása, így nyolc programszálat képesek egyszerre kezelni, továbbá jellemzi a háromcsatornás memóriavezérlő, a QuickPatch Interconnect kapcsolat, amely a CPU és a chipset (X58) között fut és az LGA1366-os foglalat. Ezek a tulajdonságok a jelenleg kapható Core i7-900-as processzorok (920, 940, 965, 975, illetve 960 és 950) sajátjai. A Core i5 és az i7 olcsóbb verziói, amiket hamarosan megismerhetünk, a Bloomfield alacsonyabb árazású verziójára, a Lynnfieldre épülnek (2010-ben jön a Clarksdale integrált VGA-val, arról majd akkor). A Nehalem a futószalagot és a cache-hierarchát ért változtatásokon felül azért volt érdekes, mert az Intel a modularitás jegyében tervezte. Ez annyit jelent, hogy a chipgyártó kénye-kedve szerint alakíthatja a CPU-t aszerint, hogy melyik piaci szegmensbe szánja az adott típust, tehát a már előzőleg megalkotott részegységeket (magok, gyorsítótárak, memóriavezérlő, QPI-linkek, energiamenedzsment) szabadon variálhatja. Az új Core processzorok esetében tehát az Intelnek nem volt más dolga, mint hogy a költséghatékonyság figyelembevételével a „fullos" Core i7 után butább verziókat dobjon a piacra, így megszületett a Core i5 és az új Core i7. Az új processzorok Core i5-700-as és Core i7-800-as számozással kerülnek a boltok polcaira (egészen pontosan az i5-750 és az i7-860, illetve 870), utóbbiak megjelenése tovább bonyolítja a már meglévő termékportfóliót, ugyanis így már kétféle i7-es lesz a piacon. Na de mely tulajdonságok az új processzorok ismertetőjegyei?


Balról jobbra: LGA1156-os Core i5-i7 / LGA1366-os Core i7 / LGA775-ös Core 2 [+]

Essék szó először az új i7-esről! A korábban megismert i7 (az előző verzió) háromcsatornás memóriavezérlővel rendelkezik, hivatalosan csak a DDR3-1066-os memóriákat támogatja (1,65 V-os feszültségig), a processzort a QPI kapcsolja össze az északi híddal, és LGA1366 foglalatba illeszkedik. Az új i7 kétcsatornás memóriavezérlőt tartalmaz, hivatalosan a DDR3-1333-as memóriákkal is elboldogul, a Direct Media Interface található a CPU és a chipset között, és foglalata LGA1156-os. Teljesítmény szempontjából csak a memóriacsatornák számának csökkentése tűnik „kritikusnak", ugyanis a Lynnfieldben a Bloomfielddel ellentétben találunk egy PCI Express 2.0 vezérlőt is, ami a grafikus alrendszer kiszolgálásáért felelős, így a lapkakészletnek ezzel a problémával már nem kell megbirkóznia. Ez egyben azt is jelenti, hogy a QPI nem tűnik el teljesen (sőt, egyáltalán nem), ugyanis a processzorban található északi hídat a PCI Express vezérlővel továbbra is egy QPI-link köti össze, csak ez már nincs „szem előtt", mint eddig (az X58-as északi híd képében).

A Core i5 esetében ugyanezekről a változtatásokról számolhatunk be, de az i5 az i7-tel ellentétben már nem támogatja a Hyper-Threadinget, ergo csak négy programszál egyidejű kezelésére képes. A különbségek első ránézésre ennyiben ki is merülnek, de meg kell még említenünk, hogy az i5-ből kimaradt a VT-d (Intel Virtualization Technology for Directed I/O) technológia is, amellyel különböző perifériákat rendelhetünk egyes virtuális gépekhez (kérdés, hogy a Windows 7 Windows XP módja igényli-e majd ezt), a VT-x azonban továbbra is támogatott.


LGA1156 és LGA1366 foglalat [+]

Mindent összevetve a Core i5 lett a Core 2 Quad valódi utódja; miután ebből a processzorból már hiányzik a Hyper-Threading támogatása, a két processzor teljesítménye közti differencia csak a gyorsítótárak átstruktúrálásából és a futószalagot ért változtatásokból tevődik össze.

Az ütemterv szerint 2010 elején megismerhetjük majd a Clarksdale kódnevű, integrált VGA-val ellátott Core i5-öt is (a 600-ast), ami elvileg kétmagos, négy programszálat kezelni képes processzor lesz 4 MB harmadszintű gyorsítótárral és Turbo Boost Technology-támogatással. Ha igazak a hírek, akkor a Core i3 a Turbo Boostot leszámítva ugyanezt fogja tudni.


Intel P55 "chipset" [+]

Az Intelről beszélünk, tehát az új processzorhoz új lapkakészlet is dukál, ez pedig a P55. A P55 valójában már nem chipkészlet, hiszen mindössze egyetlen chipről van szó, ami lényegében a korábban déli hídként ismert chip feladatait vállalja magára. Az ICH-ra keresztelt déli hidak után az Intel a P55-re PCH-ként, azaz Platform Controller hubként hivatkozik, ez kezeli a háttértárakat, tartalmazza az USB-vezérlőt, a hálózati vezérlőt és a többi szokásos dolgot, illetve nyolc PCI Express 2.0 sávot szolgáltat (a processzorban található PCIe vezérlő által felkínált 16-on kívül). Mint említettük, a processzor, illetve az abban található PCI Express vezérlő és a chip között a 2 GB/s áteresztőképességű DMI található, ez megfelel annak a sémának, amit az Intel jó ideje alkalmaz. Problémákhoz vezethet, hogy a processzorban található PCI Express vezérlő csak 16 sávot támogat, így tehát CrossFire vagy SLI, kétkártyás rendszer kiépítése során a videokártyáknak egyenként 8-8 sávval kell beérnie. Egy korábbi tesztünkből kiderült, hogy egy középkategóriás videokártyapár teljes kihajtásához a 2 x 8 sáv által biztosított sávszélesség egyes esetekben már nem elegendő, mert a 2 x 16-os konfigurációnál kevesebb képkockát képes átengedni. Az Intelnek ez a ravasz, ugyanakkor kicsit csalódást keltő húzása arra jó, hogy a maximális teljesítményre vágyó felhasználókat az LGA1366-os Core i7 felé irányítsa, hiszen az X58 nem tartalmaz ilyesféle korlátozást; ezzel az i5-öt beskatulyázza a középkategóriába. A processzor által biztosított 16 sávhoz hozzáadódhat további 4 sáv köszönhetően a P55-nek, így egyfajta csonka-CrossFireX vagy 3-way SLI építhető ki az új rendszerekkel x8 + x8 + x4 felállásban, ezek teljesítménye azonban köszönőviszonyban sincs a teljesértékű 3-4-kártyás konfigurációkkal: újabb érv a régebbi i7 mellett...


A processzorhűtőről nem is szólva... (Core i7-870 és i7-920 gyári hűtések egymás mellett) [+]

Ennyi lenne a lényegi tudnivaló az új processzorokról, lássuk őket közelebbről! Az új i7-es láttán azonnal feltűnik, hogy a csomagolás jóval kisebb lett, mint volt. De hogy ez minek köszönhető, azt csak sejtjük. Egyrészt talán ezzel is azt sugallja a gyártó, hogy az új i7 és i5 nem egyenértékű az eredeti i7-tel, mert ezek alacsonyabb rendű processzorok. De hogy a praktikus szempontokról is essen szó, valószínűleg az is közrejátszik a méretcsökkentésben, hogy a Lynnfield-alapú CPU-khoz mellékelt gyári hűtő teljesen összement elődjéhez képest. Amikor megláttuk az új légkavarót, az első kétmagos Celeron jutott az eszünkbe, az Intel ahhoz a belépőszintű processzorhoz mellékelt korábban ennyire kicsi processzorhűtőt. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy a Core i7-870 a 95 wattos TDP-osztályba esik. Hátsó gondolatainkban felmerül a kérdés, hogy ezzel nem a hűtőgyártók eladási statisztikáit akarja kicsit feltornászni az Intel? Egyébiránt újabb „jó hír", hogy az LGA1366-os hűtők nem kompatibilisek az LGA1156-os foglalatú processzorokkal, ugyanis a lefogató pöckök közti távolság kb. 80 mm-ről kb. 75 mm-re csökkent (az LGA775-ösé viszont kb. 72 mm, tehát annak a hűtői sem mennek rá). Maga a processzor nagyon hasonlít az LGA775 foglalatba illeszkedő Core 2-esekhez, méretre is közelebb áll hozzá, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jóval kisebbek, mint az LGA1366-os Core i7.

Processzor megnevezése Core i7 Core i5
Típusszámozás 9x0 8x0 7x0
CPU-foglalat LGA1366 LGA1156
Kódnév Bloomfield Lynnfield
Gyártástechnológia 45 nm Hi-K + Metal Gate
Processzormagok / kezelt szálak száma 4 / 8 4 / 4
L1 cache 4 x 32 kB adat (8 utas) és 32 kB utasítás (4 utas)
L2 cache 4 x 256 kB (8 utas; 256 bit)
L3 cache 8 MB megosztott (16 utas; 256 bit)
Memóriavezérlő 3-csatornás 2-csatornás
PCIe-vezérlő - PCIe 2.0: 1x16 vagy 2x8 sáv
SIMD MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, SSE4.1, SSE4.2
Egyéb támogatott technológiák C1E, EIST, Execute Disable Bit, EM64T, TXT, Intel VT-x, VT-d C1E, EIST, Execute Disable Bit, EM64T, TXT, Intel VT-x
CPU és PCI Express-vezérlő (korábbi X58) között található összeköttetés QuickPath Interconnect (QPI) - 19,2-25,6 GB/s (bi)
a PCI Express vezérlő és a déli híd között található összeköttetés Direct Media Interface (DMI) - 2 GB/s (bi)
TDP max. 130 W max. 95 W

Összegzésként elmondható, hogy a Lynnfield processzorok alacsonyabb órajelen járnak, az uncore-órajelük is alacsonyabb, kevesebb memóriacsatornát támogatnak, mint a Bloomfield, de magasabb órajelű memóriákat is képesek fogadni, és elvileg magasabb a BCLK és a memória-órajel tuningpotenciáljuk. A processzorok és az alaplapok egyaránt olcsóbbak lesznek, mint elődeik. Hátrány, hogy maga a rendszer kevesebb PCIe-sávot támogat, így a többkártyás konfigurációk nem fogják elérni a maximális sebességet.

Az alaplap: MSI P55-GD80


Csomagolás és tartozékok [+]

Mielőtt a processzorokat tesztelésnek vetnénk alá, vizsgáljuk meg az ehhez használt alaplapot is. Az MSI egy P55-ös, P55-GD80-ra keresztelt alaplappal lepett meg minket, ami számos újítást hordoz. A Lynnfield processzorok kiszolgálására alkotott hardverelem csúcskategóriás laphoz nem méltó módon egy elég jellegtelen dobozban tartózkodik. (Ezt meg is említettük az MSI-nek, hamarosan kiderül, megfogadják-e tanácsunkat.) A doboz egyébiránt szépen ki lett tömve, leírások és kábelek rengetege fogad minket a csomagolás kibontása után. Érdekességnek tekinthető, hogy három SLI-összekötő hidat és egy CrossFire-hidat is mellékel a gyártó. A csomagban találtunk még egy kis zacskót is, amiben a multiméter és a V-Check Point összekötésére alkalmas hosszabítók voltak; a V-Check Pointról később még szólunk.


A P55-GD80 [+]

Maga az alaplap külsőre tetszetős, fekete alapon kék és fekete foglalatok várják a betolakodókat, amolyan „hardcore-design". A P55-GD80 felépítését tekintve különleges, ugyanis a P55-ös lapkával szerelt alaplapokon csak egy chip található, ami általában az alsóbb tájékon, a PCI Express foglalatok mellett helyezkedik el, tehát az általában északi hídnak fenntartott helyen nincs semmilyen chip (csak vezetékek). A P55-GD80-on mégis látható egy „északi híd" hűtő is, holott azalatt sem találunk semmit. Végülis könnyen kikövetkeztethető, hogy ennek a CPU-foglalat környékén leadott hőmennyiség többfelé való eloszlatása a funkciója, ami okos gondolat. Az MSI elárulta, hogy a későbbiekben a hűtőborda alá „behegesztenek" majd valamit, de azt nem, hogy mit: egy kis gondolkodás után mi egy plusz PCI Express vezérlőre tippelnénk, amivel a P55-GD80 feljavított változata a többkártyás konfigurációkat is maradéktalanul ki tudná szolgálni. Az LGA1156 CPU-foglalat hasonlít az LGA1366-osra, de értelemszerűen kevesebb lábat találunk benne, kerülete is kisebb, és a lefogató-mechanizmus is megváltozott egy kicsit. A P55-ös alaplapok többségén a memóriafoglalatokból immár csak négyet találunk (minthogy a processzor már csak kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkezik), de azért csak a többségén, mert láttunk már különböző hardveroldalakról kiszivárgott képeket hatfoglalatos P55-ös alaplapról is.


A hűtőrendszer [+]

A CPU-foglalat felett, mellett és alatt a SuperPipe, azaz a 6 mm helyett 8 mm átmérőjű heatpipe által összekötött hűtőbordákat látjuk, ezek lényegében az MSI által DrMOS névre keresztelt MOSFET-eket takarják és hűtik. Az MSI szerint a SuperPipe révén a processzorfoglalat környéke 50 fokkal hűvösebb terhelés alatt, mint a hagyományos heatpipe-pal szerelt alaplapokon. Ez elég hihetetlenül hangzik, a gyakorlat majd vagy igazolja őket, vagy nem. Az újféle DrMOS-ban szerverekben használatos MOSFET-eket alkalmaztak, ezek ugyanis jobban bírják a strapát, és stabilabbak is asztali társaiknál. Az alaplapon található feszültségszabályzó komponensek új generációja egy „tokba” foglalja a Driver IC-t, a felső és az alsó MOSFET-et, ez pedig azt jelenti, hogy a jeleknek rövidebb útvonalat kell megtenniük, az elektronikus zaj csökken, és természetesen alacsonyabb lesz a fogyasztás. Ráadásul a 8+2 fázisos P55-GD80 egy 24-fázisos, „másik márkájú" alaplapnak felel meg, ami merész állítás... A P55-ös lapka alapjában véve nem nagy, 65 nm-es csíkszélességen készül és alig melegszik, ezért az MSI által a chipre biggyesztett hűtőborda talán túlzásnak tűnhet, de végülis nem tartjuk problémásnak, van számára elég hely. Az alaplapon három PCIe x16-os foglalat található, de a processzor és a chipset korlátozásainak köszönhetően ezeket csak x16+x4, x8+x8 vagy x8+x8+x4-es felállásban használhatjuk. Ezeken kívül két PCIe x1-es és két PCI-foglalatba helyezhetjük el a bővítőkártyákat. Az alaplap szélén 90 fokkal elforgatva a déli híd, pontosabban immár PCH-nak hívott chip által biztosított 6 db SATA port található, alatta pedig a szintén elforgatott, egy külső chippel vezérelt IDE-csatlakozó van (ez a chip két további SATA portot támogat).


Alaplapi kapcsológombok és ledes kijelzők [+]

Lássuk a további érdekességeket! A PCH alatt számos gomb látható, ezek némelyike érdekes lehet egy átlagfelhasználó számára, más gombok viszont a tuningolóknak készültek. A clr CMOS értelemszerűen a BIOS-resethez kell. Az Easy Button névre keresztelt, érintésérzékeny Reset és Power gombok jelentése is egyértelmű; mellettük találjuk még a Green Power gombot, ami az MSI-féle Green Power, avagy APS (Active Phase Switching) ki/bekapcsolására hivatott (az APS az egyes fázisokat vezérli a terhelés függvényében). Az érintésérzékeny gombokat tekinthetjük forradalminak vagy stílusosnak, de szerintünk csak a költségcsökkentés miatt volt rájuk szükség, ráadásul egy óvatlan pillanatban véletlenül lenyomhatjuk bármelyiket, ezért igazából nem tartjuk őket jó ötletnek. Ezen a részen látható még egy ledes diagnosztikai kijelző, ami a gép elindulásáig folyamatosan tájékoztat minket az aktuális állapotokról, majd miután elindult a masina, átvált a processzorhőmérséklet kijelzésére, ami akár még hasznos is lehet.

A kijelzőtől balra találjuk az OC Genie feliratú gombot, ami a P55-GD80-as alaplap (és úgy általában az MSI Xtreme Series) legforradalmibbnak kikiáltott funkcióját, egy hardveres tuningchipet takar, pontosabban a gomb segítségével aktiválhatjuk vagy deaktiválhatjuk azt. Az OC Genie elsősorban az átlagfelhasználóknak készült, de a tuningosok is hasznát tudják majd venni. Bekapcsolásával, azaz egy gombnyomással elvileg túlhajthatjuk a rendszert: a processzort, illetve a memóriát, mégpedig garanciavesztés nélkül. A csúcsok megdöntésére továbbra is a manuális tuning a javallott, de az OC Genie arra mindenképpen megfelel, hogy a tuningban kevésbé jártas felhasználók is biztonsággal túlhajthassák a számítógépet anélkül, hogy instabilitást tapasztalnának. Az MSI azt ígéri, hogy a funkció használata teljesen biztonságos, használata egyúttal a tuningosoknak is jól jöhet a processzor képességeinek feltérképezéséhez. Az OC Genie azért különleges, mert hardveres, ergo nem kell hozzá semmilyen szoftver, na és persze azért, mert automatikus. A tapasztalatainkról a következő oldalon bővebben beszámolunk majd. A hardveres túlhajtáshoz kapcsolódik még a két mínusz és plusz jelölésű gomb is (Direct OC), melyekkel a rendszer elindulása után csökkenthetjük vagy emelhetjük a BCLK (FSB) órajelét szoftver használata nélkül. Kipróbáltuk és működik.

A második képen az északi hídtól balra eső területeket láthatjuk egy ledes kijelzővel a közepén. Ez az APS-hez tartozó kijelző a processzor feszültségellátásáért felelős aktív fázisok számát jelzi ki valós időben, így nyomon követhetjük, hogy az alaplap miként takarékoskodik az árammal, más hasznos funkciója nincs.


V-Kit: V-Switch és V-Check Point [+]

A hardcore tuningosok szemszögéből talán a V-Kit lesz a legérdekesebb újítás. A V-Kit két funkciót takar, ezek a V-Switch és a V-Check Point. Az alaplap szélén találunk egy DIP kapcsolósort és egy kék, hatlyukas sort. A DIP kapcsolók (V-Switch) a CPU, a CPU VTT, a DRAM és a PCH feszültségeinek on-the-fly (tehát valósidejű) átállítására szolgálnak, az MSI állítása szerint maximálisan 0,2 V-tal, tapasztalataink szerint 0,1 V-tal emelhetjük meg az egyes komponensek feszültségértékét bármikor, amikor kedvünk tartja, anélkül, hogy a BIOS-ba belépnénk vagy windowsos segédprogramot használnánk. A V-Switch a Direct OC-val kiegésztve igen hasznos lehet a tuningrekordok megdöntése során, ha pl. tudjuk, hogy az xy benchmark harmadik résztesztje csak alacsonyabb FSB és magasabb feszültség mellett képes lefutni, akkor anélkül elvégezhetjük a beállítást, hogy a benchmark futását megszakítanánk. Az igazi „okosság" szerintünk azonban a V-Check Point, aminek a segítségével (illetve egy multiméterrel) kimérhetjük a fentebb felsorolt részegységek feszültségét, tehát nem kell többé forrasztgatni és leírások után kutatgatni: a tuningosok jól tudják, hogy a BIOS-ban szereplő feszültségértékek és a valós feszültség sokszor igencsak eltér egymástól, főleg amikor terheljük a rendszert, tehát a valós értéket kimérve stabilabb tuningra lesz lehetőségünk. Az alaplap mellé csomagolt eszközök között megtaláltuk a V-Check Pointhoz szükséges kis hosszabbítókat, ezek egyik végét a multiméterre rá kell húzni, a másik végük pedig pont a V-Check Pointba passzol.


A P55-GD80 hátoldala [+]

A P55-GD80 egy csúcskategóriás alaplap, ennélfogva az ésszerűség határain belül a lehetséges integrált eszközök mindegyikét felsorakoztatja. Két Realtek Gigabit Ethernet vezérlővel rendelkezik és egy VIA FireWire-chip található rajta. A hangok megszólaltatásáért egy Realtek ALC889-es hangkodek felel, ezzel kapcsolatban az MSI kiemeli, hogy igazi, veszteségmentes Blu-ray hangzást biztosít (24-bit/192 kHz) 7+1 csatornán keresztül.

A hátlapon két PS2, hat USB, két Ethernet, egy FireWire, egy Power eSATA csatlakozó és a hat ismert audioport található, illetve egy-egy koaxális, illetve optikai SPDIF-kimenet. A Power eSATA külső áramforrás nélkül is életre kelti a rácsatlakoztatott eszközöket (mivel áramot is biztosít). Az itt látható portokon felül az alaplapon további három USB és egy FireWire port található, ezekhez a gyártó csak részben mellékelt hátlapi kivezetéseket.

A BIOS és a tapasztalatok


BIOS [+]

Lássuk a BIOS-t! Az MSI már sokadszorra fogadta meg, hogy a BIOS-ok terén radikális változtatásokat eszközölnek, hogy lepipálják a többi nagyágyút (értsd Asus és Gigabyte), ugyanis az MSI alaplapjainak általában ez a gyenge pontjuk. És lám, a P55-GD80 tényleg jó lett ezen a téren, ám még mindig akad hiányosság vagy probléma. Ami a menürendszer felépítését illeti, szerintünk jó, bár lehetne egy kissé jobban átlátható (egyes menüpontok eléréséhez egész mélyen le kell túrni a menürendszerben) – persze az eredmények nem ezen fognak múlni. Tuningopciók terén a P55-GD80-nak nincs miért szégyenkeznie, az UCLK szorzóján kívül minden lényegesebb beállításra van lehetőségünk, az intervallumok rendben vannak, és a lépésközök is egészen kicsik. Az UCLK szorzó beállításának hiányát egyelőre nem fogjuk mínuszpontként elkönyvelni, mert egyes híresztelések szerint más alaplapokon sincs lehetőségünk ennek a részegységnek a szorzóját megváltoztatni (ez a P55 sajátossága); hogy ebből mi igaz, hamarosan kiderül, mert más gyártók P55-ös alaplapjait is meg fogjuk vizsgálni a közeljövőben. Külön érdekesség a már jópár MSI BIOS-ban látott Memory-Z, ami a rendszerben található memóriamodulokról nyújt információkat. De mi a helyzet a lényegesebb opciók háza tájékán? Gondoljunk itt a hőmérséklet- és a ventilátorszabályozásra. Ezen a téren az MSI lapja jó lett, bár kicsit hiányos. A processzor ventilátorának fordulatszámát két ponton keresztül szabályozhatjuk: először beállíthatjuk, hogy milyen átlaghőmérsékletet szeretnénk elérni (minimum 40 fok), és hogy ehhez minimálisan milyen fordulatszám társuljon. A Core i7-es processzor a Thermalright hűtőjével alig-alig akart 40 fok fölé melegedni, ezért beállítottuk, hogy 45 fok legyen a maximum, és ehhez minimálisan 12,5%-os pörgési sebesség társuljon: a gép teljesen elcsöndesedett. Ezt szeretjük! A Dr.MOS, azaz a CPU-fázisok hőmérsékletét kijelző menü jelenleg még üres. A Green Power menüpont alatt beállíthatjuk, hogy az egyes komponensek kiszolgálására hivatott fázisok miként működjenek, Autón hagyva minden rendben van, a Green Power gombbal úgyis bármikor kikapcsolhatjuk mindet. Feltűnik az M-Flash, amiről a 790GX-GD65 kapcsán már szóltunk egyszer, ezúttal nem halt meg az alaplap a BIOS frissítése után... Az MSI alaplapjainak BIOS-ából sokáig hiányzott a beállítási profilt eltároló menüpont, a P55-GD80-ban hat profil elmentésére van lehetőség, ráadásul ezeket az alaplap BIOS-verzió szerint is megkülönbözteti. A szóban forgó típus utolsó lényegi újítása az U-Key, ami egy pendrive-ra elmentett, lényegében hardveres számítógépzárat takar (a pendrive nélkül nem indul el a gép). Beállíthatjuk, hogy az U-Key a BIOS-t vagy az egész rendszert levédje, és végül ennek megfelelően működik tovább. A funkciónak szerintünk elsősorban a notebookok világában lenne a helye, egy asztali számítógépet ritkán zárnak le a kíváncsi szemek vagy a tolvajok elől, de mondjuk a bosszantó családtagok ellen hatásos lehet... Kipróbáltuk, hogy mit csinál az U-Key egy CMOS clear után: ha a kódot a CMOS-ba mentjük, akkor a rendszer addig nem lép tovább a POST-nál, amíg nem helyezzük be a kulcsot (értsd a pendrive-ot) a gépbe, viszont a kódot ekkor már nem kéri többet, az U-Key pedig kikapcsol. Ha a ROM-ba mentjük az U-Key kódját, akkor a CMOS clear után az U-Key, azaz a pendrive gépbe helyezése után még a BIOS is bejelentkezik, úgy tűnik tehát, hogy a kódot egy CMOS Clearrel ki lehet kerülni.


MSI Control Center: LED-ek / alaplap / MOSFET-ek hőmérséklete / tuning [+]

Mielőtt az OC Genie bekapcsolása után tapasztaltakra térnénk, lássuk az MSI saját fejlesztésű Control Center nevezetű programját, és a látottak kiértékelését! A Control Center lényegében a OC Genie előtti "szoftveres" időkből származik, egy Windows alatt futó túlhajtó és finomhangoló szoftver hőmérsékletkijelzéssel, és az APS, azaz a Green Power szabályzásának lehetőségével. A rendszerinformációs fülön nem fedeztünk fel semmi különlegeset, a program tájékoztat minket az órajelekről és a hardverelemekről. Az Overclocking fül alatt a túlhajtáshoz szükséges beállításokat találjuk. Az FSB (azaz BCLK) és a feszültségek átállításával nincs gond, ezek működnek, de a ventilátorszabályzással nem bírálhatjuk felül a BIOS-ban beállított értékeket. Ráadásul a feszültségek kijelzése nem valósidejú, tehát ha megemeljük valamelyik komponens feszültségét, akkor ahhoz, hogy lássuk az aktuális beállítást, újra kell indítani a programot. Nem egyszer előfordult, hogy a program rosszul jelezte ki a CPU-feszültségét, alá vagy fölémért. A Green Power fül alatt találjuk az energiatakarékossági funkciókat. Az alaplapos oldalon azt állíthatjuk be, hogy az egyes komponensek hány fázisról működjenek. A program a rendszer fogyasztását illetően igen komolytalan értékeket jelez ki, gyakorlatilag másodpercenként, folyamatosan emelkedik a fogyasztás, 2 perc után már 2000 watt környékén járunk... Ennek fényében az alkalmazás által kikalkulált megtakarított energia és százalékok kijelzése is teljesen komolytalan, sajnos semmire sem jók. A LED-es oldalon az alaplapi LED-eket kapcsolgathatjuk ki-be, ezzel el lehet játszogatni, de egy idő után unalmassá válik... A MOSFET-ek hőmérsékletét kijelző oldal, illetve maga az elképzelés szép és jó, de nem működik, ahogy a BIOS-ban sem találtunk a hőmérsékletekre vonatkozóan információt, a Control Centert megtekintve sem lettünk okosabbak, a MOSFET-ek hőmérséklete folyamatosan 70 fok volt. Érdekesség még, hogy az alaplapos oldalon elvileg ki lehet kapcsolni a Green Power-t: ez a gomb nagyon úgy tűnik, hogy nem működik, mert lenyomásának hatására a Green Power egyszerűen nem kapcsol ki, az alaplapi LED-ek tovább égnek. A windowsos gyári programok továbbra sem tartoznak a kedvenceink közé, mindemellett az MSI értesített minket, hogy hőérzékelők a tesztlapokon nem teljesen jól működnek, de a boltokba kerülő verziókon már nem így lesz. Reméljük a legjobbakat!

Most pedig essen néhány szó az OC Genie-ről, és magáról a tuningról. Az OC Genie tehát vállalja, hogy problémák nélkül, garanciavesztés nélkül stabilan túlhajtja a rendszert, és minderre egy gombnyomással képes. Mit is mondhatnánk erre? Jól hangzik, úgyhogy kipróbáltuk. A két processzor közül először a Core i7-870-est teszteltük le, ezért az OC Genie-t is ezen próbáltuk ki elsőként. A számítógépet le kell állítani, be kell nyomni az OC Genie gombot, majd el kell indítani a rendszert, és az OC Genie elvégzi a házi feladatot. Kb. 20 másodpercnyi újraindítgatás, szüttyögés után a processzor beállt 3980 MHz-re, mindezt úgy, hogy hozzá sem nyúltunk a számítógéphez: wow – gondoltuk – ha ez tényleg így működik, akkor van jövője. Az BCLK-t 209 MHz-re emelte, az UCLK 3770 MHz-re, a memória pedig 1260 MHz-re emelkedett (eredetileg 1066 MHz-en hajtottuk). Ezekhez a beállításokhoz 1,4 V-os CPU, illetve CPU_VTT és 1,75 V-os memóriafeszültséget alkalmazott az alaplap, teljesen automatikusan. Elindítottuk a Windowst, és elkezdtük a stabilitást tesztelni, úgy tűnt, hogy nincs gond, a gép megy, nem volt fagyás. Ezután viszont újraindítottuk a rendszert, ami után a post már nem jelent meg a képernyőn, az alaplap vad újraindítgatásba kezdett, végül csak az OC Genie kikapcsolása után éledt fel újra. Tapasztalatnak jó volt. Később újra megpróbálkoztunk összebarátkoztatni az OC Genie-t a Core i7-870-essel, de végeredmény ugyanez lett.

A Core i5-750-nel szerzett tapasztalatok még rosszabbak. A 750-est 3340 MHz-ig hajtotta túl az OC Genie, de az első boot kudarcba fulladt, a Windows nem indult el, vagyis feltehetőleg nem volt stabil a rendszer. OC Genie kikapcsolása, majd bekapcsolása után a processzor ezúttal is 3340 MHz-re állt be. Másodszorra a Windows már elindult, és csakúgy, mint a 870-es esetében, stabilnak tűnt a gép, de a tesztelést követő újraindítás után csak fekete képernyő fogadott minket folyamatos restartolgatás társaságában. Az OC Genie egyelőre kudarcot vallott, de az MSI azt mondja, a következő BIOS-verzióban (v1.52) már javítottak a stabilitáson. Ezt mindenképpen ki fogjuk próbálni.

Ha mindezen szempontokat figyelmen kívül hagyjuk, és feltesszük, hogy az OC Genie által túlhajtott i7-870 stabil volt még az újraindítás után is, akkor is számos problémát kell megemlítenünk. Először is az 1,4 V-ra emelt CPU-feszültség egy 1,1 V-os processzor esetében szerintünk sok, de ez még megbocsátható (kérdés, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha a CPU túlmelegszik, mert a CPU-hűtő nem éppen egy csúcskategóriás típus). Az 1,75 V-os memóriafeszültség már kevésbé, hiszen az Intel 1,65 V-ig garantálja a hibátlan működést, ennél fogva nem értjük, hogy az MSI hogyan állíthatja azt, hogy garanciavesztés kizárva? Erre a kérdésre még várjuk a hivatalos választ az MSI központjából. A harmadik problémánk, hogy az OC Genie bekapcsolása automatikusan letiltja a processzor energiatakarékossági funckcióit (C1E, EIST), és a Green Power is kikapcsol, márpedig az lenne az ideális (és szerintünk a többség így gondolkodik), ha a túlhajtott processzor üresjáratban használhatná ezeket a funkciókat, elvégre a számítógép az idő túlnyomó többségében nincs 100%-os terhelés alatt.

Frissítve 2009.09.21-én: a P55-GD80-hoz kaptunk egy új BIOS-t és a Control Centeren is javított a gyártó, az ezekkel szerzett tapasztalatainkat P55-ös alaplapbemutatónkban el lehet olvasni.

BIOS

Alaplap típusa MSI P55-GD80
BIOS típusa AMI, v1.51
Beállítható FSB (internal base clock, BCLK) 100-600 MHz
Szorzó állítható
PCIe órajel 90-190 MHz
QPI Ratio (BCLK-val felszorozva) 16-18x
DRAM szorzók i5-tel max. DDR3-1333
i7-tel max. DDR3-1600
Uncore frequency / ratio nem állítható
Beállítható feszültségek
CPU 0,90000 és 2,1000 V között
RAM 0,930 és 2,430 V között
További feszültségek és órajelek CPU VTT: 0,482 és 2,092 V között
PCH 1,8V: 0,200 és 2,400 V között
DDR_VREF_CA_A CA_B DA_A DA_B: 0,450 és 1,150 V között
CPU Amplitude Control: 700, 800, 900, 1000 mV
PCI Express Amplitude Control: 700, 800, 900, 1000 mV

Tesztkonfigok és fogyasztás

Intel Core i7 és i5 tesztrendszer Core i7-870 és i5-750 processzor (2,93 és 2,66 GHz)
MSI P55-GD80 alaplap (BIOS v1.51)
Intel Chipset Driver v9.1.1.1019
2 x 1024 MB Crucial Ballistix DDR3-2000
1066 MHz-en 7-7-7-21 és 1600 MHz-en 9-9-9-24 időzítésekkel
Intel Core i7 tesztrendszer (a korábbi) Core i7-965 EE és 920 processzor (3,2 és 2,66 GHz)
Asus P6T Deluxe alaplap (BIOS 1606)
Intel Chipset Driver v9.1.0.1007
2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066 és 1 x 1024 MB Crucial Ballistix DDR3-2000
1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel
Intel Core 2 tesztrendszer Core 2 Quad Q9550 és Q9450 (2,83 és 2,66 GHz), Core 2 Duo E8200 és E6750 (2,66 GHz és 2,66 GHz)
Asus P5E3 Deluxe alaplap (BIOS 1404)
Intel Chipset Driver v9.1.0.1007
2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066
1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel
AMD Phenom tesztrendszer Phenom II X4 955, 940 és 920 (3,2, 3 és 2,8 GHz)
Asus M4A79T Deluxe alaplap (BIOS v0902)
ATI Catalyst 8.12 SB driver
2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066
1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel (ganged mód)
Videokártya Radeon HD 4850
ATI Catalyst 8.9
Merevlemez Samsung Spinpoint T166 500 GB (HD501LJ; SATA; 7200 rpm; 16 MB cache)
Operációs rendszer Windows Vista Ultimate 32 bit SP1
Tápegység Cooler Master 600 watt

Tesztprogramok

  • Szintetikus tesztprogramok
    • FRAPS 2.9.2
  • Konvertálás-kódolás
    • TMPEGEnc XP v4.4 + DivX 6.8
    • Windows Media Encoder 9 + Advanced Profile
    • x264 rev. 711 és 1145
    • iTunes v7.5
  • Tömörítés, fotó- és videófeldolgozás
    • 7-Zip v4.57
    • WinRAR v3.71
    • Adobe Photoshop CS3
    • Adobe Premier CS3
    • Sony Vegas 7.0
  • Renderelés
    • POV-Ray v3.7 beta23
    • Cinebench 10
    • 3ds max 2008
    • Lightwave 9.3
    • Maya 2008
  • Játékok
    • Crysis
    • Race Driver GRID
    • Unreal Tournament 3
    • Lost Planet: Extreme Condition
    • World in Conflict
  • További tesztek
    • ABBYY FineReader v9
    • Apache v2.2.6
    • Reaper v2.019
    • Sun Java 6.3 + JATMARK
    • Fritz benchmark


A Core i7-870 és a Core i5-750 alapjáraton [+]

A processzorokat a már jól ismert tesztkörnyezetben teszteltük, 2 GB memóriával és a Windows Vista 32-bites verziójával, hogy a korábbi teszteredményeket fel tudjuk használni. A Windows 7 megjelenése után frissíteni fogunk a tesztmetodikán. A Core i7-870-et kétféle memóriabeállítással teszteltük, mert kíváncsiak voltunk a memória órajelének hatására. A Core i5-750 DDR3-1333-as beállítás mellett futott. Készítettünk egy-egy screenshotot a processzorok alapbeállításáról, ezekből kiderül, hogy a két típus a kezelt szálak számában (8 vs. 4) és az UCLK, azaz az uncore (északi híd és harmadszintű gyorsítótár) clock órajelében tér el egymástól (az alapórajelen felül persze). Az új Core processzorok az energiamenedzsment terén javultak egy picit, ugyanis míg a régebbi Core i7 a C1E és EIST bekapcsolásának hatására 12x-ig csökkenti a szorzót és kb. 0,9 V-ig a feszültséget, addig a két új Core 9x-ig csökkenti a szorzót, a feszültség terén viszont nem változtak. A Core i7-870 és a Core i5-750 az Intel által küldött Thermalright MUX-120 nevű, LGA1156-hoz fejlesztett hűtőjével alapórajelen végig 40-45 fok környékén futott (kb. 25 fokos szobában). Még terhelve sem melegedtek fel ennél jobban, a processzor hűtőbordája végig langyos volt hasonlóan az alaplapon található hűtőbordákhoz, ami szerintünk igen jó jel, ugyanis az i7 meglehetősen meleg tud lenni, persze ennek megfelelően a teljesítménye is kiemelkedő. A Turbo Boost az összes Core i5/i7-es rendszeren ki volt kapcsolva.

Először a fogyasztási értékeket vettük szemügyre. A két új Core processzor üresjáratban az összes eddig tesztelt négymagosnál kevesebb eszik, alig többet, mint az ebből a szempontból igen jól sikerült Intel kétmagosok, elismerésünk. A Green Power be volt kapcsolva.

Terhelve az új Core i7-tel és a Core i5-tel az előző generációs négymagos Core 2 Quad-hoz közeli eredményeket mértünk, nincs nagy különbség. Talán fura, de a Hyper-Threadinget is támogató i7-870 alig fogyaszt többet, mint a HT-nélküli i5-750, bár ha belegondolunk ez végülis nem meglepő, hiszen a HT az nem egy második mag, csak néhány kisebb részegységet kellett duplikálni miatta. A Phenom alatt egy olyan Asus alaplap teljesített szolgálatot, mely elvileg a többi márkánál magasabb fogyasztású, így előlegezzünk meg az AMD-s rendszernek azt a kb. 20-30 watt mínuszt (az alaplap miatt), de még így is magasabb a Phenom II X4-es rendszer fogyasztása, mint az új Intel processzoros konfigurációé.

Tömörítés, videókódolás

A tömörítőprogramok által felkínált benchmarkok akár 16 szálon is képesek számolni, és igen nagy jelentősége van a memória-alrendszer, beleértve a cache-hierarchia kialakításának, sebességének. Ez talán az egyetlen olyan felhasználási területet, ahol a memóriaelérés sebességéből adódó különbségeket ki lehet mutatni. Az i7-870 kisebb meglepetésre az i7-920 elé tudott kerülni, feltehetően a magasabb órajel többet nyomott a latba mint a 920-as plusz egy memóriacsatornája. Az i5-750 7-Zipben éppen olyan gyors volt, mint a szintén 2,66 GHz-en járó Core 2 Quad Q9450, úgy tűnik tehát, hogy a Hyper-Threading letiltása megtette hatását. WinRAR alatt viszont jobban teljesített elődeinél, és a Phenom II-eseket is elverte alacsonyabb órajele ellenére.

A különböző konvertálóprogramokban elért eredmény nagyban függ attól, hogy ismerik-e az egyes SIMD utasításkészleteket. A TMPGEnc és a DivX 6.8 már támogatja az SSE4.1-et. DivX 6.8-ban az Intel processzorok az MPSADBW és PHMINPOSUW utasításoknak köszönhetően ilyen gyorsak, az AMD SSE4a-ja ezeket nem támogatja. Az első résztesztben a SSE4.1 támogatása híján még a nyers erő dominál, itt még nincs túl nagy különbség a csúcsprocesszorok között, az i7-870 az i7-965 EE-vel azonos időt futott, a i5-750 pedig lassabb volt, a Core 2 Quadokkal azonos idő alatt végzett. A DivX-es tesztben már jobban elhúznak a Core i generáció tagjai, az i7-870 ismét a 965 EE-vel vetélkedik, az i5-750 pedig alig marad le a (a rendszer kiépítésének költségeit is figyelembe véve) nála jóval drágább i7-920-tól.

A következő három, konvertálásra használt program még nem támogatja az SSE4-et (pontosabban az x264 korábban használt verziója nem), ráadásul a WME9 maximálisan négy, az iTunes pedig csak két szálat kezel. WME alatt igen nagy a tülekedés az első helyeken, az i7 965 EE ezúttal el tudott húzni, de az i7-870 így is második lett. Az i5-750 ezúttal a Quad Q9550-nel (2,83 GHz) teljesített egy szinten, de a Q9450 sincs sokkal lemaradva mögöttük. Az x264-es konvertálás első felében a HT-t nem támogató processzorok leszakadnak, de a lemaradottak közül is az i5-750 volt a leggyorsabb. Az SSE4.1-et támogató új verzióban hasonló a felállás, de a 750 alacsonyabb órajele ellenére ezúttal is elveri a Phenom II X4 955-öt (3,2 GHz) és a Core 2 Quad Q9550-et. Az iTunes teljesen érzéketlen a HT hiányára, nem szólva a memória sebességéről, az i5-750 a vele megegyező órajelű i7-920-szal azonos idő alatt végzett, az i7-870 pedig ismét a dobogó második fokára állhatott fel a 965 EE után.

3D-s tervezés, renderelés

A renderprogramokat elsősorban munkára használják, ezért ebben az esetben nem mindegy, hogy melyik processzor a gyorsabb. Munkára használt programokról lévén szó az alkalmazások többsége támogatja a sokszálas feldolgozást, akár 16 szálon is képesek számolni, tehát a Hyper-Threading-technológia támogatása itt komoly előnyt jelent. Cikkünk főszereplői mind az öt tesztben közel ugyanazon a helyen végeztek, a Core i7-870 a Lightwave-et kivéve a Core i7-965 EE mögött, a második helyet bérelte ki magának, a Core i5-750 pedig az i7-920-as mögött, és a Phenom II X4 955 vagy a Core 2 Quad Q9550 előtt végzett. Az i7-870 egyértelműen egy csúcskategóriás processzor, viszont az i5-750 inkább a mára középkategóriásként emlegetett Quadoknak, de főként a Phenom II X4-nek jelent komoly fenyegetést.

Fotó- és videófeldolgozás, további programok

Az Adobe alkalmazások tipikus példái az Intel processzorokra optimalizált programoknak, a felállás itt sem változik jelentősen. A Photoshop a Core 2 Quad magasabb órajelű változatát hozta ki nyertesként az i5-750 előtt, itt valószínűleg valóban csak az órajel volt a perdöntő. Premier Pro alatt ugyanez megismétlődik, sőt az i5-750 picit lemaradt a Q9450 mögött, de ebben a két programban még így is gyorsabb volt, mint a 3,2 GHz-es Phenom II X4 955. A Sony Vegasa azonban helyreállította a rendet, ismét az i5 futott be elsőként; úgy tűnik, hogy a két Adobe programban valamilyen okból kifolyólag nem érezte jól magát. Mindeközben az i7-870 tartja második helyét az i7-965 EE mögött.

További néhány, kevésbé szokványos vagy kisebb körben alkalmazott programot vetettünk be a processzorok közti különbségek kimérésére. Ezek közül a JATMARK java benchmarkot leszámítva az összes képes akár 8 szálon is dolgozni. Az i7-870-esről nincs túl sok mondanivalónk, továbbra is a második hely a legtetszetősebb a számára, úgy tűnik, hogy már megbékélt ezzel a helyezéssel. Az i5-750 azonban programtól függően ficánkol vagy sunnyog, Finereader, Reaper és Apache alatt csak a nála fejlettebb, HT-t is támogató processzorok tudták megelőzni, a Quadok és a Phenom II X4 kisebb-nagyobb mértékben lemaradoztak tőle. Viszont a Fritz sakkprogram benchmarkjában számos ellenfele képes volt megelőzni, köztük van a Core 2 Quad és a Phenom II X4 is, de azt azért tegyük hozzá, hogy a különbségek nem számottevőek.

Játékok

A játékokban az első pár helyen csak alig lehet megkülönböztetni az egyes processzorokat, mert annyira hasonló eredményeket produkáltak. A kétmagos processzorok tesztjeiből csak a Crysisban elért eredményeket tudtuk átemelni. Itt jól látható, hogy 800x600-ban már csak a két legerősebb i7-essel nem CPU-limites a játék, illetve a két leggyengébb ugyanezen okból maradt le. 1280x1024-ben viszont mindenhol 36-37 fps-t látunk. Az UT3 jobban skálázódik, az i7-870 magasabb órajelen járatott memóriavezérlővel elverte az i7-965 EE-t is, az i5-750 pedig a 920-as elé került, de 5%-on belüliek a különbségek. A Race Driver Gridben elért számok, arányok hasonlítanak a Crysiséhoz, 800x600-ban szépen nőnek az fps-ek (a felső régiókban természetesen az i7 található), de 1280x1024-ben már 85-95 fps között teljesít szinte mindegyik chip. Az LPEC ezekkel a beállításokkal teljes mértékben VGA-limites, a WiC pedig ismét a Crysis és a Grid alatt látott sorrendet hozza. Játékokhoz először VGA-t kell választani, utána processzort.

Tuning és értékelés

Az OC Genie-s tapasztalatok után alig vártuk, hogy az új processzorokat saját kezűleg, manuálisan hajthassuk túl. Az OC Genie használata azért arra mindenképpen jó volt, hogy a két tesztprocesszor képességeit némileg felmérjük, a Core i7-870-essel elért 3980 MHz egész szép eredménynek tűnt, ezért megcéloztuk a 4 GHz-et. A memória szorzóját visszavettük, hogy az még véletlenül se szóljon bele a végeredménybe, a CPU és a CPU-VTT feszültségét pedig 1,35 V-ig emeltük (a CPU-alapfeszültsége az alaplap szerint 1,15 V). Az UCLK szorzóállításának támogatása híján ezt a részegységet vakon kellett tuningolnunk, mint később kiderült, az MSI P55-GD80-asa ezt az UCLK-val azonos mértékben hajtotta túl minden esetben. Végül 4010 MHz-ig jutottunk, 4100 MHz-en már nem volt stabil a gép. A 37%-os túlhajtás nem mondható rossznak, de a D0 steppinges Core i7-975 EE-vel való megismerkedés után ennél picit többet vártunk, igaz, az egy teljesen másik processzor, teljesen más steppinggel. Az UCLK órajele a BCLK-val azonos mértékben, 37%-kal emelkedett meg, így 3286 MHz-re állt be, ami biztosra vehetjük, hogy nem a plafon. A tuning hatására a 8 szálat kezelő és teljes mértékben CPU-függő programok tökéletesen skálázódtak, a többiek meg kevésbé gyorsultak, de ezen nincs is mit csodálkozni.


A Core i7-870 túlhajtva 4 GHz-en [+]

Néhány eredmény alapórajelen és a tuningot követően:

Core i7-870 tuning
Processzor órajele 2933 MHz (2400 MHz NB/L3 cache) 4016 MHz (3286 MHz NB/L3 cache) Különbség (37% és 37%)
WinRAR benchmark (kB/s) 3165 3546 +12%
TMPGEnc HDV -> MPEG2 konvertálás (mp)
HD MOV -> x264 (fps)
62
83,49
53
113,87
-15% (időben)
+36%
Cinebench 10 (pontszám)
Fritz benchmark (knodes/s)
13581
10749
18525
14614
+36%
+36%
UT3 (fps)
World in Conflict (fps)
173
109
190
140
+10%
+28%

Az emberek többségét valószínűleg jobban érdekli a Core i5-750 túlhajtása, hiszen az jóval olcsóbb, és könnyen lehet, hogy sokak szemében a következő célpont. Az i5-750 alacsonyabb órajelről indul, ezért már az i7-tel azonos órajel eléréséhez is magasabb BCLK órajel beállítására van szükségünk. Az OC Genie által beállított 3340 MHz-es órajel (ami ráadásul még csak stabil sem volt) igen kevésnek tűnt a szemünkben. Nem különösebben probálkoztunk a 3,5, illetve 4 GHz közötti tartományban, a procit azonnal kipróbáltuk 4 GHz-en, arra gondoltunk, hogy szerintünk ezt bírnia kell. Végül nem tévedtünk, mert valóban bírta. Megpróbáltuk a 4,2 GHz-et stabilizálni, de a kísérleteink kudarcba fulladtak, viszont a 4,1 GHz-es órajellel nem volt problémája a kis i5-ösnek. Ezesetben is 1,35 V-os feszültséget alkalmaztunk, bár az i5-ös alapfeszültsége az MSI alaplap szerint a i7-esénél magasabb, 1,21875 V volt. A 4,1 GHz-es órajel egyben azt is jelenti, hogy 50%-nál nagyobb mértékben hajtottuk túl ezt a processzort, ami bizony nem rossz eredmény. A tuning hatására az i5-ös is szépen gyorsult, ha összevetjük az i7 tuningos eredményeivel, akkor azt látjuk, hogy van, ahol beéri vagy el is veri azt (persze minél inkább több szálra optimalizált az alkalmazás, annál nagyobb az i5-ös behozandó hátránya).


A Core i5-750 túlhajtva 4,1 GHz-en [+]

Core i5-750 tuning
Processzor órajele 2666 MHz (2133 MHz NB/L3 cache) 4110 MHz (3288 MHz NB/L3 cache) Különbség (54% és 54%)
WinRAR benchmark (kB/s) 2433 3295 +35%
TMPGEnc HDV -> MPEG2 konvertálás (mp)
HD MOV -> x264 (fps)
65
69,77
48
105,11
-26% (időben)
+51%
Cinebench 10 (pontszám)
Fritz benchmark (knodes/s)
11154
7840
16469
11982
+48%
+53%
UT3 (fps)
World in Conflict (fps)
171
108
192
152
+12%
+41%

Értékelés

Az új processzorok igen jól teljesítettek, de ez nem ért meglepetésként minket, hiszen a Nehalem köré épülnek. Teljesítményükön felül a fogyasztási tesztben is jól szerepeltek, ami hozzájárulhat a villanyszámla lefaragásához és a környezetkímélőbb számítógép felépítéséhez. A Core i7-870 idehaza valószínűleg nem fog túl sok embert a megvásárlására késztetni 150 000 forintos árcédulájával, az i7 továbbra is a prémiumkategória, magas árral és kiemelkedő teljesítménnyel. Azt azért tegyük hozzá, hogy „csonka" PCI Express vezérlő szerintünk sokak szemében szálka lesz, amikor mégiscsak az i7 mellett döntenek, ugyanis az ember elvárná, hogy ha két videokártyával építi fel az igen sok pénzébe kerülő konfigurációt, akkor az a maximális teljesítményt nyújtsa, márpedig az új Core i7-tel egyelőre úgy tűnik, erre nincs lehetőség. Gyógyír lehet a panaszra az alaplapgyártók leleményessége, ha esetleg egy újabb PCI Express vezérlővel szerelik fel egyes alaplapjaikat, csakhogy ebben az esetben már könnyen lehet, hogy ugrott az új i7-es rendszer árelőnye.

A Core i5-750 már vonzóbb alternatíva lehet, elsősorban a régebbi, például kétmagos processzorról fejleszteni kívánó felhasználóknak, ugyanis, mint kiderült, a Core 2 Quaddal szemben nincs túl nagy előnye, azt a keveset pedig tuninggal könnyedén le lehet faragni. Az i5-750 már kapható, kb. 55 000 forintért nem olcsó, de még az elfogadható kategóriába tartozik, amennyiben hosszabb távra tervezünk (kb. egy árban kapható a Core 2 Quad Q9550-nel). A hozzá megvehető alaplapok 35-55 ezer forint között szóródnak (a Quad alá vannak olcsóbbak is), természetesen a drágábbak a jobban felszerelt, csúcskategóriás modellek, amire a többségnek nincs szüksége. A DDR3-as memóriák ára már rengeteget zuhant, így egy Core i5-ös konfigurációba való beruházás hosszabb távú befektetésként megállja a helyét szerintünk. Alternatívaként felmerülhet egy AM3-as rendszer Phenom II X4 processzorral, azonban a Core i5-750-nel a Phenom II X4 945 van egy árszinten, ami lassabb a 955-nél, pedig még a 955 is lassabb, mint az i5-750. Az AM3-as rendszer összköltsége kiegyenlítődhet az olcsóbb alaplap miatt, de nagyobb teljesítménye és jobb tuningpotenciálja révén még így is az i5-750 tűnik a vonzóbbnak ebben az árkategóriában.

A Core i7-870 nekünk tetszik, de magas ára és főleg a PCI Express-gond miatt valószínűleg nem vennénk ilyen processzort. Ezen az áron inkább az X58 és a Core i7 párosát választanánk szigorúan D0 steppinggel. A Core i5-750 szerintünk ajánlott, mert reális alternatívát kínál a fejleszteni kívánó felhasználók számára. Különösen akkor ajánlanánk, ha az Intel vagy az alaplapgyártók lejjebb vinnék az árakat.

Core i5-750 Core i7-870

fLeSs

Az új Core processzorokat az Intel és az MSI, a P55-GD80-as alaplapot pedig szintén az MSI bocsátotta rendelkezésünkre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés