CrossFire, de hogy?

Ez a miniteszt azok számára készült, akiknek már megfordult a fejében egy ATI-alapú CrossFire konfiguráció kiépítése, azonban még bizonytalankodnak, mert nem tudják, hogy az éppen használt alaplap képes lesz-e maradéktalanul kiszolgálni a két videokártyát. A kérdés ugyanis az, hogy a napjainkban kapható alaplapok, illetve az azon található chipsetek által támogatott PCI Express különböző sávszélességet kínáló foglalataiba illesztve a Radeonokat mire számíthatunk?

Az alábbi táblázatban felsoroltuk, hogy napjaink inteles és AMD-s lapkakészletei milyen lehetőségeket sorakoztatnak fel. Mindkét oldalon bőséges a választék, de azért nem árt, ha odafigyelünk vásárlásnál, mert ha teljesen ki szeretnénk hajtani a CrossFire-t, akkor jobb, ha a több a jobb elvet követjük.

Amit tudni érdemes, az az, hogy a PCI Express 2.0 az 1.0-hoz és az 1.1-hez képest sávonként dupla sávszélességet kínál, ezért mondhatjuk, hogy egy második generációs kapcsolatot támogató chipset már kétszer nyolc sávon is akkora sávszélességgel rendelkezik, mint az első generáció képviselői kétszer tizenhat sávon. Egy sáv áteresztőképessége a második verzió esetében 500 MB/s (ergo a PCI Express 1.0/1.1-en 250 MB/s), tehát egy x8-as kapcsolat 4 GB, egy x16-os pedig 8 GB-nyi adatot képes továbbítani másodpercenként. Ez az egyenlet egyik oldala.

A másik oldalról: jó lenne tudni, hogy az egyes játékok adott felbontás és grafikai beállítások használata mellett mekkora sávszélességet igényelnek, így még tesztelni sem kéne, csak számolgatni, de egy kisebb diskurzus után arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt egyszerűen képtelenség megállapítani, hiszen ahhoz tudni kéne, hogy a processzor által kiszámolt, majd a videokártyák felé továbbküldött objektumok mekkora sávszélességet igényelnek, ezt pedig valószínűleg még maguk a játék megírói sem tudják. Aki nem hiszi, számoljon utána...

Következzen a lényeg, a mérési eredmények! A teszteléshez két különböző alaplapot hívtunk segítségül, egy X38-ast kétszer 16 sávval, és egy P45-öst kétszer 8 sávval, ezen ráadásként kipróbáltuk a 8+4-es felállást is, és kimértük, hogy mire képes egyetlen videokártya önmagában. A processzort 3,33 GHz-en járattuk, ez elégséges két darab HD 4850-es kihajtásához. Mindösszesen három játékot teszteltünk le, azokat is csak két felbontásban, 1920x1200-ban és 2560x1600-ban, feltételezzük ugyanis, hogy egy kétkártyás rendszert nem 1280x1024-es vagy 1680x1050-es felbontásban való játékra épít össze az ember.

Olyan eredményeket kaptunk, amelyekre őszintén szólva nem számítottunk. Mi ugyanis azt vártuk, hogy a dupla x16-os és a dupla x8-as konfig teljesítménye közel lesz egymáshoz, vagy legalábbis közelebb, de mint kiderült, egyes játékokban igen nagy ára van annak, ha spórolunk az alaplapon. A Crysis Warhead és a Far Cry 2 alatt 12% és 37% közötti különbségeket mértünk ki, ami barátok közt is igen sok, ugyanakkor a Call of Juarezt nem viselte meg ennyire a váltás, alig változott az összkép. A kíváncsiságból kipróbált x8+x4-es kapcsolat és az egy videokártyás rendszer viszonya is igen érdekesen alakult, ugyanis, mint kiderült, hiába a CrossFire-kapcsolat, kevés sávval megöljük a teljesítményt, ez a felemás CrossFire lassabb volt, mintha csak egy videokártyát használnánk. Ez nagy valószínűséggel a szinkronizációnak köszönhető, az x4-es foglalatban található videokártya visszafogja a másik teljesítményét is, tehát ez a mód úgy működik mintha dupla x4-es kapcsolatot használnánk.

Minitesztünkből kiderült, hogy CrossFire kiépítése esetén nem ajánlatos spórolni az alaplapon, ha már képesek voltunk kipengetni két videokártya árát, akkor már jobb, ha az alaplapot is megfelelően választjuk ki erre a feladatra.

fLeSs