MÁSODIK OLDAL
...ÉS AMI VÁLTOZOTTNa itt lesz a lényeg! Nézzük a legszembetűnőbb változást, a játék gyönyörű 3D-ben pompázik. Egységeink kitöltik a képernyőt, szemnek kedves csatákat vívnak. Van egy rakás új tanácsnokunk is, akik korhoz illő ruhában osztják az észt aranyos halandzsával, kár, hogy később sok hasznuk nem lesz, gyorsan elhessegetjük őket.
És bár ez fog először feltűnni, a leglényegibb változást maga a játékmenet szenvedte el. Két szóban össze lehet foglalni a lényeget: Gyorsabb lett. Gyorsabb, mert egy-egy kör olyan száz évet ölel fel, a tapasztalt játékosok által megszokott 100+ kör 50-70-re redukálódik maximum. Eltűnt a mikro menedzsment rész, nem kell városaink környékével foglalkoznunk, utat is két gombnyomással fel tudunk húzni. Ennek folyományaként pedig eltűntek a nyersanyagok, nincs kereskedés, a természeti kincseink okos felhasználásának a kényszere.
Városaink is egyszerűsödtek, gyakorlatilag oda se kell figyelni rájuk ha éppen nem válogatunk a felépítendő dolgok közt. Nincs egészségügy, nincs morgolódás és bár technikailag lehetséges, szinte sose láttam volna, hogy egy ellenfelünk magas kultúrája miatt valamelyik településem “disszidált” volna.
Eltűnt a temérdek vallás és államrendszer, a megmaradottak pedig jóval egyszerűbbek lettek. A diplomácia leegyszerűsödött olyan szintre, hogy szinte csak a harcba lépés / békekötés, illetve mások megtámadása maradt lehetséges opcióként.
Sorolhatnám még miben egyszerűsödött a játék egészen míg a Civ fanok harakirit nem követnek el, de inkább elmondom a legfurább dolgot: Az egész működik! Persze, látszólag egy kő komolyságára alacsonyodott a játék, de nem így van, elég magasról indultunk ahhoz, hogy még így lecsupaszítva is jóval komolyabb lett, mint a legtöbb fajtársa. Viszont ezekkel a változtatásokkal a játék gyorsabb, ritmusosabb lett, a hosszú esték helyett egy kánikulai délutánra redukálódott a játékidő, ami nem baj, konzolon pont ez kell nekünk. Az irányítás is bámulatosan kézre álló lett, minden gombnak, minden iránynak van valami funkciója, de soha nem válik bonyolulttá. Azt kell hogy mondjam, Firaxisék sikeresen abszolválták a konzolra lépés problémáját, nagy piros pont nekik.
Azért a néhány böszme nagy hibáért viszont nem, amit benne hagytak a játékban. Kezdjük a legfontosabbal, a térkép méretével. Na, az pici. Mármint nem úgy pici, hogy nem Civ4 nagyságú, vagy ilyesmi, hanem P-I-C-I! Hárman alig férünk el rajta, nem hogy 5-7 náció harcoljon a dicsőségért! Pedig annyian leszünk, ezért nem lesz ám rengeteg városunk, általában 3-5 településsel kell letudnunk a játékot. Ha pedig kis helyre sok embert szorítunk be, akkor előbb-utóbb veszekedés lesz - ez alól a CivRev sem kivétel. Fejlődhetünk mi bármerre, lehetünk a legbékésebb nemzet, ha nyerni akarunk, kötelező lesz harcolnunk. Ez pacifista lelkemnek nagyon fájó pont volt. A régi részek okos AI-ja is a múlté, fél tucatnyi játék alatt még a sorozatban szüzek is ki fogják ismerni. Segítek, amint egy ellenfelünk demokráciáról bármi másra vált, öt körön belül jönni fog a hadüzenet... Oh igen, egy utolsó megjegyzés a harchoz, a jó öreg félig statisztika, félig szerencse harcszámítás ismét jelen van, de sokszor úgy éreztem, jóval inkább a szerencsén van a hangsúly, nem egyszer gyűrte le profi lövészezredemet néhány kardot lóbáló középkorból itt ragadt jöttment.
Minden hibája ellenére a CivRev fehér holló a konzolokon és mint olyan, nagyon élvezetes. Minden van benne, amit a stratégia kedvelő konzol tulajok szeretnek és a sorozatban tapasztaltak is tehetnek vele egy próbakört, különösen a jóval élvezetesbb online multi miatt. Nagyszerű belépője lett ez a Firaxisnak egy feltérképezetlen világba, csak remélni tudom, hogy néhány kör múlva jóval fejlettebben, sok tapasztalattal a hátuk mögött újra fogunk találkozni.
