Zaj és érzékenység
Az M10 egyértelmű adu ásza az APS-C méretű szenzor, mely ugyan nem mai darab, és amiben a Canon mindig is egy kicsit a többiek mögött járt. Bár ez a legújabb modellek esetén már nem áll fenn, tesztünk alanya még a korábbi érából való. A 18 MP-es szenzor érzékenysége józan határok között, ISO 100-tól 12 800-ig állítható, míg kiterjesztett módban ISO 25 600 a maximum, és a DIGIC6 jelfeldolgozónak hála nem csak a feldolgozás sebessége, de a minősége is javult.
Hirdetés
A gyártó állítása szerint az M10 hasonló minőséget produkál ISO 1600-on, mint az előd M2 ISO 400 mellett úgy JPEG képek, mint videók esetén. Bárhogy is legyen, a képminőségre nem lehet sok panaszunk, főleg egy kompakttól, a tömörített képek esetében egészen ISO 3200-ig decens teljesítményt nyújt a váz, és fentebb is inkább a színzaj erősödik, a vonalélesség jó és az apró részletekből is relatíve sokat megtart a zajszűrő algoritmus.
A nyersfájloknál már nincs ilyen előrelépés, azok nagyjából változatlanok az elődhöz képest. Ugyanakkor megint csak kibukik a nagyobb szenzor okozta előny, ami kis túlzással bármelyik kompaktot maga mögé utasíthatja. RAW-ok esetén ISO 6400 körül van a határ, ahol már tetemesebb mennyiségű zajjal kell számolnunk, bár e fölött sem reménytelen a helyzet némi utómunkát követően.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!