Síppal, Hubbal, nádi hegedűvel
A BlackBerry Q10-et május eleje óta használom. A BB10-es szériában elsőként piacra kerülő Z10 is tetszett, de a fizikai billentyűzet hiánya ugyanúgy fájó volt, mint más, teljes érintőképernyős okostelefonok esetében. Az új operációs rendszer viszont már első látásra levett a lábamról: A Hub amolyan postabankos “Miért nem én találtam ki?”, a multitask számítógéphez hasonló élmény, a kettő kombinációja pedig nagyon hatékony elegyet alkot. A Z10 ennek ellenére sem tudta belopni magát a szívembe, a Q10 viszont jött, látott, és vissza már nem ment.
Mindent hozott, amit ígért, sőt többet is. Néhány nap alatt szerves részévé vált munka- és kommunikációs folyamataimnak, amiből én elsősorban annyit érzékeltem, hogy minden kapcsolódó tevékenység gyorsabban és/vagy gördülékenyebben megy. Mint említettem, a Hub önmagában megérne egy mobilpiaci Oscar-díjat, az pedig, hogy egyetlen mozdulattal bárhonnan, bármelyik éppen futó alkalmazásból bepillanthatok ide, olyan könnyebbséget jelent, ami elsőként csak akkor tűnik fel, amikor más platformon nem működik. A fizikai billentyűzet előnye nem csak az üzenetek és e-mailek begépelésekor, hanem az általános kezeléskor is kitűnik, ugyanis – a számítógépes operációs rendszerekhez hasonlóan – van egy halom gyorsbillentyű, amiket érdemes bebiflázni, mert lényegesen felgyorsítja az amúgy sem lassú navigációt a BB10-en belül. Imádom, hogy üzenet írásához nem kell külön-külön alkalmazásokat indítanom, elég kiválasztani a Hubon, hogy melyik fiókot szeretném használni a küldéshez, és máris megy a levél, vagy a tweet, vagy az üzenet az orcakönyvre. (De mivel minden, szöveges üzenet küldésére alkalmas program beépül a Hubba, említhetném akár a LinkedInt, a WhatsAppot, a BBM-et is).
A hangminőség kiváló, és a Q10 kézbe fogva egy igen jól összerakott, masszív jószág érzetét kelti, ami nem fog szétesni az első zuhanáskor (ezt – sajnos – már éles teszttel is volt szerencsém igazolni, de a közel három méteres repülést követő becsapódást egyetlen karcolás nélkül kezelte le, csak a hátlapot dobta le magáról, ahogy azt ilyenkor kell). De számomra ennél is fontosabb, hogy mivel játékokra soha, böngészésre pedig csak igen ritkán (ha feltétlenül szükséges megnéznem valamit útközben) használom, az akksija simán kibír kettő, néha még három napot is, így nem leszek tiszta ideg, amikor reggel eszembe jut, hogy előző este elfelejtettem töltőre dugni.
Ha nem lenne, ki kéne találni
Persze bőven vannak hátulütői is a BB10-nek. A BlackBerry saját térképalkalmazása Magyarországon egy marék szárított molylepkét sem ér, a prediktív keresőben még ismert címet az amúgy is sokszor pontatlan térképen már nem találja, tömegközlekedést hírből sem ismer, a turn-by-turn navigációjára pedig karaktert sem érdemes vesztegetni. Összességében ez a része annyira rossz, hogy nagyon. Natív Google Maps persze nincs rá, az önálló fejlesztőktől származó, GMaps-alapú térképek pedig szintén nem túl megnyerőek, nekem a sokak által dicsért BeMaps sem vált be. Övön aluli ütés, hogy a BB10-es Waze a Q10-en nem, csak a Z10-en és a Z30-on megy. (Ugyanez a helyzet az általam nagyon szeretett és a kevés ténylegesen használt alkalmazás egyikének számító Flipboarddal is.) Így egyelőre marad a webes Google Mapsszel „szórakozás”. A BlackBerry World szereti egy hibaüzenettel keresztülhúzni alkalmazásfrissítési szándékaimat, és amúgy is, valahogy olyan „meh” az egész, nem igazán esik kézre, és az ajánlásaival rendszeresen mellé lő. Az asztali kliens (BlackBerry Link) pedig semmivel sem jobb, mint a Zune (brrr!), és az igen rossz, úgyhogy ezzel sem vagyunk kisegítve.
De minden negatívuma ellenére imádom, mert tényleg megvalósítja az okostelefónia ígéretét: a hatékony kommunikációt. Számomra, minden egyéb másodlagos, és remélem, hogy vannak még, akik hasonlóan éreznek, a BlackBerry pedig nem tűnik el a süllyesztőben. Nem szeretnék ugyanis istállót váltani, mert nincs hova.
