Okostelefon: nekem ez, neked az
Az alábbi írás teljes egészében a szerző véleményét tükrözi!
A BlackBerry az elmúlt alig 2-3 év alatt az okostelefon-piac egyik sztárjából a vacsoraasztalnál épphogy megtűrt egykori kóbor kutyává változott. Az okostelefon kategóriát megteremtő kanadai vállalat túl sokáig vette félvállról az iPhone által elindított változási hullámot, amikor pedig észbe kapott, a szükségesnél jóval lassabban vitte véghez azt a folyamatot, ami mára a BB10 operációs rendszert, az arra épülő készülékeket, no meg egy jóval karcsúbb (és tovább fogyókúrázó) szervezetet és a BlackBerry értékesítésének vagy feldarabolásának reális esélyét eredményezte.
Hirdetés
A BlackBerry telefonokat használókat a nagyközönség általában néhány nagy, jól elhatárolható táborba szereti beskatulyázni, nem teljesen alaptalanul: információfüggő üzletemberek, állami szerveknél dolgozók, “corporate-rabszolgák” és állandóan csetelő tinik. Ez a kategorizálás nagy általánosságban talán még meg is állná a helyét – bár célcsoportelemzésnek azért kissé túlzás lenne nevezni – de valójában korántsem ennyire fehér és fekete a kép. Jelen sorok írója is sok berrystát ismer, akik más-más ok miatt használják a mai napig a cég termékeit. Van, akit ki lehet kergetni a világból a tapitelefonokkal. Van, akit a régebbi modellek hosszú üzemideje és kézbe simuló formája, elnyűhetetlensége vett meg. Van, aki nem tud élni a fizikai billentyűzet nélkül. Olyan is akad, aki minden telefonon a híres piros LED-et keresi. Megint mások a BBM-re esküsznek. Nagyjából egy, a különböző felhasználói csoportokon átívelő, általános érvényű megállapítást lehet tenni: A berrysek számára a telefon megmaradt az interperszonális kommunikáció céleszközének, és az okostelefónia őket nem az ingyenes vagy egydolláros játékok, a filmezés, a böngészés, a gombtalanság gondtalan és újszerű élménye ígéretével gyűrte maga alá. Pedig régen még a mostanihoz hasonló, fenomenális Hub sem volt, ami a jelenlegi mobilkommunikációban olyan standard kéne legyen, mint a Home gomb.
Jelen sorok írója is emiatt maradt a BlackBerry mellett, pedig senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam én is “felülni a vonatra”, azaz tartalomfogyasztási eszközzé minősíteni a telefonomat. De nem ment, nem megy. Nem tudok, nem akarok 4-5 colos képernyőn, szemet meresztve (ami már amúgy is olyan, amilyen) tartalmat fogyasztani, legyen az böngészés, e-könyv olvasás vagy videózás. Nem hiányzik, hogy borzasztó irányítással megáldott egyperces játékokkal üssem el az időm a buszra várva. Nem akarom állandóan az akkumulátor töltöttségi szintjét kijelző ikont bámulni, és azon izgulni, hogy kibírja-e, amíg hazaérek. Napi 2-3 óra tömegközlekedésen zötykölődés mellett nem akarok egy üveglappal szívni az e-mailek, üzenetek megírásakor.
Mit akarok? Egy megbízható kommunikációs eszközt, ami nem tud “mindent”, ellenben amit igen, azt kiválóan. Gyors szoftvert, fejlett üzenet- és fiókkezelést, kiváló hangminőséget, robosztus felépítést és tartósságot, hosszú üzemidőt, fizikai QWERTY billentyűzetet, használható kamerát, és esetleg valamilyen térképet (nem tragédia, ha nem Google Maps, amíg segít eljutni A-ból B-be). Ennyi az egész. Nem egy hosszú lista, de manapság egyre nehezebb találni valamit, ami ennek megfelelne. Nehéz, de nem lehetetlen.
Síppal, Hubbal, nádi hegedűvel
A BlackBerry Q10-et május eleje óta használom. A BB10-es szériában elsőként piacra kerülő Z10 is tetszett, de a fizikai billentyűzet hiánya ugyanúgy fájó volt, mint más, teljes érintőképernyős okostelefonok esetében. Az új operációs rendszer viszont már első látásra levett a lábamról: A Hub amolyan postabankos “Miért nem én találtam ki?”, a multitask számítógéphez hasonló élmény, a kettő kombinációja pedig nagyon hatékony elegyet alkot. A Z10 ennek ellenére sem tudta belopni magát a szívembe, a Q10 viszont jött, látott, és vissza már nem ment.
Mindent hozott, amit ígért, sőt többet is. Néhány nap alatt szerves részévé vált munka- és kommunikációs folyamataimnak, amiből én elsősorban annyit érzékeltem, hogy minden kapcsolódó tevékenység gyorsabban és/vagy gördülékenyebben megy. Mint említettem, a Hub önmagában megérne egy mobilpiaci Oscar-díjat, az pedig, hogy egyetlen mozdulattal bárhonnan, bármelyik éppen futó alkalmazásból bepillanthatok ide, olyan könnyebbséget jelent, ami elsőként csak akkor tűnik fel, amikor más platformon nem működik. A fizikai billentyűzet előnye nem csak az üzenetek és e-mailek begépelésekor, hanem az általános kezeléskor is kitűnik, ugyanis – a számítógépes operációs rendszerekhez hasonlóan – van egy halom gyorsbillentyű, amiket érdemes bebiflázni, mert lényegesen felgyorsítja az amúgy sem lassú navigációt a BB10-en belül. Imádom, hogy üzenet írásához nem kell külön-külön alkalmazásokat indítanom, elég kiválasztani a Hubon, hogy melyik fiókot szeretném használni a küldéshez, és máris megy a levél, vagy a tweet, vagy az üzenet az orcakönyvre. (De mivel minden, szöveges üzenet küldésére alkalmas program beépül a Hubba, említhetném akár a LinkedInt, a WhatsAppot, a BBM-et is).
A hangminőség kiváló, és a Q10 kézbe fogva egy igen jól összerakott, masszív jószág érzetét kelti, ami nem fog szétesni az első zuhanáskor (ezt – sajnos – már éles teszttel is volt szerencsém igazolni, de a közel három méteres repülést követő becsapódást egyetlen karcolás nélkül kezelte le, csak a hátlapot dobta le magáról, ahogy azt ilyenkor kell). De számomra ennél is fontosabb, hogy mivel játékokra soha, böngészésre pedig csak igen ritkán (ha feltétlenül szükséges megnéznem valamit útközben) használom, az akksija simán kibír kettő, néha még három napot is, így nem leszek tiszta ideg, amikor reggel eszembe jut, hogy előző este elfelejtettem töltőre dugni.
Ha nem lenne, ki kéne találni
Persze bőven vannak hátulütői is a BB10-nek. A BlackBerry saját térképalkalmazása Magyarországon egy marék szárított molylepkét sem ér, a prediktív keresőben még ismert címet az amúgy is sokszor pontatlan térképen már nem találja, tömegközlekedést hírből sem ismer, a turn-by-turn navigációjára pedig karaktert sem érdemes vesztegetni. Összességében ez a része annyira rossz, hogy nagyon. Natív Google Maps persze nincs rá, az önálló fejlesztőktől származó, GMaps-alapú térképek pedig szintén nem túl megnyerőek, nekem a sokak által dicsért BeMaps sem vált be. Övön aluli ütés, hogy a BB10-es Waze a Q10-en nem, csak a Z10-en és a Z30-on megy. (Ugyanez a helyzet az általam nagyon szeretett és a kevés ténylegesen használt alkalmazás egyikének számító Flipboarddal is.) Így egyelőre marad a webes Google Mapsszel „szórakozás”. A BlackBerry World szereti egy hibaüzenettel keresztülhúzni alkalmazásfrissítési szándékaimat, és amúgy is, valahogy olyan „meh” az egész, nem igazán esik kézre, és az ajánlásaival rendszeresen mellé lő. Az asztali kliens (BlackBerry Link) pedig semmivel sem jobb, mint a Zune (brrr!), és az igen rossz, úgyhogy ezzel sem vagyunk kisegítve.
De minden negatívuma ellenére imádom, mert tényleg megvalósítja az okostelefónia ígéretét: a hatékony kommunikációt. Számomra, minden egyéb másodlagos, és remélem, hogy vannak még, akik hasonlóan éreznek, a BlackBerry pedig nem tűnik el a süllyesztőben. Nem szeretnék ugyanis istállót váltani, mert nincs hova.
