Vélemény és értékelés
Az utolsó oldalt szokás szerint egy rövid, spoiler-mentes összefoglalóval kezdeném, azok számára, akik nem olvasták az első oldal utáni részeket. A BioShock: Infinite egy grafikailag felemás játék lett (Értsd: kinézetre és hangulatra nagyon szép az egész látvány, technológiailag viszont eléggé elavult, kevés poligonból álló, közelről eléggé életlen textúrákkal borított objektumokat látni mindenfelé (távolról még szépek a tárgyak)). Viszont a fényekkel, színekkel és árnyékokkal úgy játszottak a készítők, hogy ezt a "mesevilágot" mindenki nagyon szépnek és színesnek fogja találni, annak ellenére, hogy a fontosabb szereplőkön kívül nagyon kevés karaktermodellel találkozunk a játékban, mindenhol csak klónokat látunk. Egyedül ellenfeleink változatosabbak kicsit, a civilek nagyjából ugyanúgy néznek ki. Az Unreal Engine 3 ugyan nem mai darab, de ennél sokkal szebb látvány előállítására is képes lenne, amit sajnálatos módon nem aknáztak ki a készítők.
Elizabeth megalkotása viszont minden téren csillagos ötöst érdemel, az őt irányító mesterséges intelligencia, karakterének kidolgozása és animációi - főleg az arcmimikája - lenyűgözőre sikeredett. Nem akad be a tereptárgyakba, aktívan segít nekünk harcok során, nem kell rá vigyáznunk, nem öleti meg magát, és mindenféle hasznos holmikkal is ellát menet közben. Ha ő nem lenne, a BioShock: Infinite mindössze egy szimpla FPS játékká avanzsálna. A történetnek értelmet és hátteret Elizabeth biztosít, minden más szereplő csak statiszta mellette.
Az irányítás kézre áll, a harcok látványosak és akciódúsak, a Sky-line-on való utazás és ugrálás meglehetősen életszerűre sikeredett, ezért az érzékenyebb vagy tériszonyos felhasználók könnyen rosszul lehetnek játék közben, erre nem árt felkészülni. A szédítő magasságokat és mélységeket összekötő vasúton utazni, valamint azt kihasználva, taktikusan küzdeni az ellenfelekkel egy olyan élmény, melyet egyhamar nem feled el senki. Életerőnk nem regenerálódik, magunknak kell elsősegélycsomagokat keresni, ez mindenképp piros pont, hiszen nem életszerű, hogy pár másodperc alatt meggyógyulunk halál közeli állapotból. Képességeinket sem használhatjuk nyakra-főre, ezekhez is megfelelő utánpótlást kell szereznünk, emiatt sokszor kell taktikusan küzdenünk.
Fegyvereink és képességeink fejleszthetőek, immár öltözékeket is viselhetünk, melyek további bónuszokat adnak. A Plazmidok helyét átvették a Vigorok, de a működésük ugyanolyan és lényegében ugyanazoknak is foghatóak fel, ellenfeleink orra alá törhetünk velük borsot. Viszont immár csak két fegyver lehet egyszerre nálunk, így menet közben állandóan váltogatnunk kell őket, velük együtt pedig harcmodorunkat és taktikánkat is megfelelően kell alkalmazni a siker érdekében, ami ismét egy piros pontot jelent. Elizabeth ezenfelül képes megnyitni az úgynevezett szakadásokat, melyek a téren és időn keresztül zajlanak és valahogy a lánnyal hozhatók összefüggésbe. Ezeken keresztül tárgyakat tud nekünk áthozni, melyek harc közben nyújtanak segítséget.
Játékidőt tekintve egy nagyjából 20 óra környékét tudok jósolni azok számára, akik köztes megoldás mellett döntenek, vagyis nem kutatnak fel minden zugot, de nem is rohannak keresztül a játékon. Hangulatát tekintve nagyon ott van az egész, a pörgős harcok, látványos légi-vonatozások, Elizabeth, valamint a személyét övező titkok és a rejtélyes szakadásokon való időutazás, ezek mind megdobják a játék értékét. Sajnos az Unreal Engine 3-ból messze nem hozták ki a készítők azt, amit lehetett volna, a poligonszámra és a részletesebb textúrára kicsit jobban ügyelhetnének. De akkor gyaníthatóan erősebb gép is kellene hozzá, mert még a gyenge technológia mellett alkalmazott DX11-es effektek is képesek néha keményen lelassítani a grafikát.
Mindent összevetve a BioShock: Infinite egy olyan játék lett, amit érdemes mindenkinek kipróbálni, aki egy minőségi programot szeretne látni. Szerencsére az idei évre eddig nem panaszkodhatunk, a Tomb Raider után egy újabb nagyszerű programmal gazdagodtunk. Habár technológiailag nem a legmodernebb a játék, de a tervezők elég ügyesen oldották meg fény-árnyék trükközéssel, hogy már az első pillantásra rabul ejtsen bennünket Columbia lebegő városa. Amikor pedig beindul az akció és elkezdünk ide-oda ugrándozni a Sky-line sínrendszerén, egyből elönt minket az adrenalin és csak akkor térünk magunkhoz, mikor az órára pillantva azt vesszük észre, hogy már jócskán eltelt az idő és mi meg sem éreztük.
| Értékelés | |
| 9 |
Játékmenet: A BioShock: Infinite lényegében egy FPS játék, így a hangsúly a látványos harcon, valamint a különféle taktikák alkalmazásán van. Mivel nem regenerálódik életerőnk és a képességeink használatához szükséges tartalékunk, így alaposan meg kell gondolnunk, miképpen vesszük fel a harcot ellenfeleinkkel. A lövöldözésen kívül szerencsére akadnak egyéb feladataink is, kulcsokat keresgélünk, kódokat fejtünk meg és egyéb achievementekre tehetünk szert menet közben. Elizabeth nagyon jól kiegészít bennünket, harcok során ellát utánpótlással, nyugalmasabb pillanatainkban pedig múltjáról tudhatunk meg érdekes dolgokat. A történetnek ő a középpontja, nélküle az egész játék csak egy szimpla lövölde lenne. Amiért mégsem kaphat maximális pontszámot, az az elődökhöz képest érezhetően visszavett komplexitás. Nincsenek eltérő típusú lőszerek, valamint plazmid- és egyéb bónusznak nyitható helyek, ehelyett szimplán pénzért mindent megvásárolunk az automatákból, amit csak akarunk, ezzel ki is merült a fejlődés fogalma. Ráadásul immár hackelni sem kell semmit, hiszen Elizabeth kinyitja nekünk a széfeket és ajtókat... |
| 10 | Hangulat: Amiben kétségtelenül nagyot alkottak az Irrational Games munkatársai, az a játék hangulata. Amikor megérkezünk Columbiába, egyből egy paradicsomszerű, színes és látványos helyen találjuk magunkat, ahol mindenki éli boldogan mindennapi életét. Ám azt követően elszabadul a pokol, előbb mindenki ránk vadászik, majd később már az egész városban eluralkodik a káosz. Lényegében a játéknak nem is mi vagyunk a főszereplői, hanem Elizabeth, az ő történetét és személyével kapcsolatos rejtélyét derítsük fel a végigjátszás során. A sztoriban sok csavar kapott helyet, így mindig érik az embert meglepetések. A játék vége viszont olyan jó lett, hogy mindenképp érdemes végigjátszania mindenkinek. A készítők szerint még ilyet nem láttunk, és ebben teljesen igazuk van. Nézzétek meg, megéri.:) |
| 8 |
Grafika: Ahogy már fentebb írtam is, a BioShock: Infinite grafikája felemás képet mutat. Egyrészt nagyon hangulatos és a kiváló fény-, árnyék-, illetve színhatások miatt kellőképpen lenyűgöző a látvány, de az Unreal Engine 3 motorból ennél lényegesen többet kihozhattak volna. Amíg messziről szemlélődünk, az összhatás teljesen rendben is van. De amint közelebb érünk a tereptárgyakhoz, előtűnnek a gyenge technológiai megvalósítások: a textúrák elmosódottakká válnak, az objektumok és modellek poligonszáma meglehetősen alacsony, sok helyen látunk szögletes formákat, valamint a növények ágai és a fű is lapokból áll össze, ami felett már rég eljárt az idő. Ráadásul az NPC-k között sok egyforma alak szerepel, a fontosabb szereplőkön kívül gyakorlatilag csak az ellenfeleknél figyelhető meg némi változatosság. Sajnos így nyolcnál többet nem adhatok rá, viszont a fejlesztők mellett szól, hogy a játék hangulatához ennyi is elég, a játékosok többségét nem fogják zavarni ezek a hiányosságok. |
| 9 | Hangok: Hangok tekintetében összességében jó a helyzet, pláne, ami a sok korabeli zenei aláfestést illeti. Ráadásul a dimenziók közti szakadásokból néha más koszakbéli zenéket is hallhatunk, ezzel még tovább fokozva az élményt. A diktafonokról visszahallgatott beszéd kellőképpen recseg, ahogyan azt a bakelit korongoknál megszokhattuk. Az egyéb hanghatások is nagyon jók, Elizabeth és Booker beszélgetései is jól eltaláltak, egyedüli problémaként a kevés hangsávot lehet felhozni, hiszen amennyiben egyszerre hallgatunk egy felvételt és közben a lány is mondani akar valamit, akkor egyiket nem hallani a másiktól. A fegyverek és ellenfeleink hangjai is jól sikerültek, bár egy kicsit mintha mesterkéltnek tűntek volna a lövések, nem igazi fegyverhangnak. |
| 9 | Összességében: A BioShock: Infinite egy jól sikerült játék lett, ami hangulata és története révén kiemelkedik a többi, hasonló FPS közül. Amennyiben a fejlesztők meghagyták volna benne az előző részek komplexitását, valamint a grafikára is jobban ügyelnek, nem lennének benne elmosódott textúrák és poligonszegény környezet, akkor a BioShock: Infinite a jelenlegi generáció egyik legjobb játéka is lehetne. Persze ettől függetlenül az idei év egyik leghangulatosabb programjával állunk szemben, amit mindenkinek érdemes végigjátszania, aki csak egy kicsit is szereti a műfajt és valami üdítőre, változatosságra vágyik. Csalódni semmiképpen sem fogunk benne. |
