Játékélmény és tapasztalatok
A BioShock megjelenése után szinte azonnal felreppentek a hírek a készülő folytatásról, de a rajongók őszinte sajnálatára ezúttal már Ken Levine és kreatív csapata nem vett részt annak elkészítésében és ez sajnos meg is látszott a program minőségén. Bár alapvetően nem lett rossz játék a BioShock 2, de a zseniális első részhez viszonyítva visszalépés volt. Majdnem hasonló volt az akkori eset, mint a nemrég megjelent Tomb Raider esetében is. Akik szerették a BioShock tengermélyi világát és érzelmileg is kötődtek az első részhez, azok csalódottak voltak, hiszen a folytatás nem volt több, mint egy multival megtámogatott, Rapture városában játszódó tucat-FPS. Viszont a többiek számára egy viszonylag korrektül összerakott program lett, melyben ismét bejárhattuk a régi, ismerős helyszíneket, 10 évvel az első rész történései után.
Bevallom őszintén, bár nekem tetszett az első rész is, mégsem éreztem, hogy sokkal rosszabb lenne a BioShock 2, mint az volt előtte. A hangulata megmaradt, nekem kimondottan tetszett, hogy Big Daddy lehetek, a Little Sisterek vicces beszólásai még mindig mosolyt csalnak az arcomra (It's dancing daddy, dancing...). Ugyan grafika terén nem látok különbséget, az eltelt három év során szinte semmit sem változott a látvány, de a hangulathoz szerintem ez hozzátartozik.
Ami igazán naggyá teszi a BioShockot, mint programot, az a játékot átjáró, nagyon jól eltalált Art Deco hangulat. A valódi, korhű poszterek, valamint a zenegépekből áradó korabeli muzsika nagyon jól illeszkedik ebbe a világba, melybe belépve tényleg olyan érzésünk van, mintha visszamentünk volna az 1940-es esztendők Amerikájába. Aki tehát egy kicsit is várja a két hét múlva megjelenő BioShock: Infinite epizódot, az addig még tegyen egy kiruccanást Rapture városába, hiszen Columbia felhők feletti világa egy teljesen más élményt fog nyújtani. Nem árt felidézni az emlékeket...
