Történet és bevezetés

Amikor a 2K Boston / 2K Australia (Korábban Irrational Games) 2007. augusztusában megjelentette a BioShock című játékot, szinte mindenkit elvarázsolt annak nosztalgikus, Art Deco hangulata. A program egy utópisztikus városban, Rapture-ben játszódott, melyet a tenger fenekére építettek 1946-ban. A külvilágtól szinte teljesen elzárt közösség élete mindaddig harmonikusan telt, amíg fel nem fedezték, hogy az egyik mélytengeri csigafaj különleges vegyületet képes előállítani, ami erős mutációs képességekkel rendelkezik. A szert Adamnek keresztelték el, és csakhamar Rapture legkeresettebb árucikke lett, majd később fizetőszközként is alkalmazták. Az Adam segítségével át lehetett írni az emberi DNS állományt, így különleges képességekre, valamint természetfeletti erőre tehettek szert azok, akik hozzájutottak.

Ám ennek a csodaszernek egy nem kívánt mellékhatása is volt: ahogy erősödtek, úgy lettek egyre agresszívebbek tőle az emberek, míg végül ész nélkül tomboló, vérszomjas mutánsokká (Splicerekké) változtak. A BioShock történetének kezdetére már csaknem Rapture egész lakosságát kiirtották, alig pár ember maradt életben. Főhősünk egy repülőszerencsétlenség következtében jut Rapture-be, ahonnan csak egy kiút létezik: elég erőssé kell válnunk ahhoz, hogy túlélhessük a városban lófráló Splicerek elleni harcot. Ám ehhez nekünk is Adamre van szükségünk, amit viszont csak a Little Sisterektől tudunk szerezni. Ezek a kislányok gyűjtik be a halott Splicerekből a vért, a testükben, velük szimbiózisban élő csigák pedig kivonják az Adamet, így az újra felhasználhatóvá válik.

Mivel a Little Sisterek kénytelenek szervezetükben hordozni az összegyűjtött Adamet, így állandó veszélyben vannak a portyázó Splicerek miatt. Ezért minden kislány mellé egy őrzőt rendelnek, akinek feladata az értékes szer védelme. Ezek a Big Daddyk rendkívül szívósak, de nem kimondottan agresszívek, csak akkor támadnak, ha veszélyben érzik kis védencüket. A BioShock 2-ben immár mi is egy ilyen Big Daddyt irányítunk, feladatunk pedig nem más lesz, minthogy rátaláljunk a nekünk rendelt Little Sisterre. Sajnálatos módon azonban egy elég régi, pontosabban a létező legelső Big Daddy testében születünk újjá, így ha szeretnénk rátalálni a kislányra, szintén erősebbé kell válnunk, vagyis ismét Adamet kell gyűjtenünk.

A BioShock első részében eléggé megszenvedtünk emberi testben, mire legyőztünk egy Big Daddyt, így joggal hihetnénk, hogy ezúttal könnyebb dolgunk lesz. Ám ez nem teljesen így van. Tény, hogy ellenállóbbak vagyunk, mint azelőtt, így a Splicerek nem tudnak akkora kárt tenni bennünk, ám ezúttal egyrészt jóval több ellenféllel kell egyszerre megküzdenünk, másrészt pedig nem vagyunk kimondottan csúcsmodellek, így az élet még így sem lesz számunkra egyszerű.

Egy Big Daddy bőrében sem egyszerű...

Ahogy már korábban mondtam, a BioShock 2-ben ezúttal egy Big Daddyt alakítunk, akit 10 évvel a játék kezdete előtt egy megrázó esemény elválasztott az általa védett Little Sistertől. Nemrég tértünk magunkhoz és semmire sem emlékszünk a múltunkkal kapcsolatban. Csak annyit tudunk, hogy mások vagyunk, mint a többi Big Daddy, de hozzájuk hasonlóan nekünk is szükségünk van saját Little Sisterünk közelében lenni. Ezért mindenképpen meg kell őt találnunk. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kapjuk az újabb információkat, valamint halljuk a korábban tőlünk elválasztott Little Sister hangját, aki ajándékokat hagy hátra számunkra, ezzel könnyítve előrehaladásunkat.

Legfontosabb feladatunk most is az lesz, hogy minél több Adam birtokába jussunk és az így szerzett képességekkel megerősödve túléljük a Rapture utcáin lófráló szörnyek elleni harcot. Minden szinten meghatározott Little Sister tartózkodik, akiket egy-egy Big Daddy kísér. Első lépésként le kell győznünk az őrzőt, majd adoptálnunk kell a kislányt. Ha ezzel megvagyunk, megjelenik egy kijelző, amin nyomon követhetjük, hogy hány holttest van az adott pályán, melyekből Adam nyerhető ki. Ha kérjük (R gomb), Little Sisterünk megmutatja a hozzánk közel lévő test helyzetét. Ekkor elindul egy fehér füstcsík, azt követnünk kell, majd odaérve letenni a kislányt a hulla mellé, aki elkezdi kiszívni belőle az Adam-mel kevert vért.

Miközben e tevékenységet végzi, nagyon ügyelnünk kell Little Sisterünkre, hiszen az Adam illata idecsábítja a Splicereket, akik megpróbálják megszerezni tőle a szert. Mielőtt elkezdjük e műveletet, érdemes megfelelően előkészíteni a terepet, hiszen amint elkezdjük fejteni a szert, egyből megindul a Splicerek rohama. Ha sikeresen megóvtuk kis védencünket, hálából átadja a hullából kinyert Adam egy részét és indulhatunk a következő holttesthez. Ha végeztünk, akkor eldönthetjük, mi legyen a Little Sister sorsa. Választhatjuk a megmentését (Rescue), ekkor humánus módszerrel eltávolítjuk a benne lévő csigát, ő pedig visszaváltozik normális kislánnyá és megmenekül a szellőzőn keresztül.

Amennyiben nem vagyunk ennyire emberségesek, választhatjuk az aratás (Harvest) lehetőséget is, ekkor az élő csigát közvetlenül a Little Sister testéből vesszük ki, minél fogva jókora adag Adam-mel gazdagodunk, de a kislány nem éli túl a beavatkozást. Nehéz döntés, hiszen minél többet kell belőle szereznünk, ugyanakkor nem árt néha megmentenünk pár lánykát sem, hiszen - ha jól tudom, minden 5. - kislány megmentése után egy ajándék vár minket, melyben többek között jókora adag Adam is lapul.

Fegyverek, plazmidok és géntonikok

Habár természetfeletti képességeink jelentősen megkönnyítik túlélési esélyeinket, a régi, jól bevált gyilkolóeszközökhöz is folyamodhatunk. Big Daddyként szériafelszereltségünk a benzinmotoros fúrófej, mellyel hathatósan tudunk csapkodni is, ha kevés hozzá az üzemanyag. Ezen kívül találhatunk még Rivetet, ami a sörétes puska helyi megfelelője, forgócsöves gépfegyvert, szigonypuskát és rakétavetőt, valamint egy érdekes berendezést, aminek - és megfelelő dárdák - segítségével ezentúl már a távolból is feltörhetjük (hack) az eszközöket. Mindegyik fegyver fejleszthető, összesen három alkalommal, mégpedig a "Power to the People" (Hatalmat a népnek) feliratú konzolok segítségével, ahol egyszerre csak egyre nyílik lehetőség.

A fényképezőgép helyett immár kamerát kapunk, mellyel akár akció közben is készíthetünk kutatási anyagot ellenfeleinkről. Mint korábban említettem, hiába vagyunk immáron Big Daddyk, magasabb nehézségi szinten komolyan meggyűlhet a bajunk. Aki játszott az első BioShockkal és ismerte már ezeket a kolosszusokat, az meglepődve fogja tapasztalni, hogy ezúttal egy igencsak gyengécske példányban kaptunk szerepet. Gyakorlatilag pár ütés után már tölthetjük is fel életerőnket, egy komolyabb harc során pedig akár többször is a legközelebbi Vita-Chamberben (újjáélesztő állomás) találhatjuk magunkat. Életerőnket elsősegélycsomagokkal (First Aid kits), míg a plazmidjaink által használt erőt EVE Hypo injekciókkal tudjuk feltölteni.

A plazmidok tulajdonképpen génmódosításoknak is felfoghatók, melyeket üvegecskékben tudunk vásárolni a Gatherer's Garden nevű automatákból. Ha megszerzünk egy ilyet, onnantól kezdve tudjuk használni azt a képességet. Természetesen Adammel kell fizetnünk ezekért a plazmidokért - ritkán találhatunk is párat -, ezért fontos, hogy minél többet szedjünk össze belőle. Vannak még az úgynevezett géntonikok (Gene Tonics), melyekkel passzív képességeinket növelhetjük, ha van szabad helyünk annak aktiválására. Ezek segítségével nagyobb sebzést, gyorsabb mozgást, valamint hasonló, folyamatosan aktív képességet szerezhetünk.

A Gatherer's Garden automatánál Adamért cserében nem csak plazmidokat és géntonikokat vásárolhatunk, hanem karakterünk képességeit is növelhetjük. Vehetünk több HP és EVE tartalékot, valamint plazmid- és géntonik helyeket oldhatunk fel, így egyszerre több képességet is használhatunk. Vannak még a génbankok (Gene Banks), ahol kiválaszthatjuk, melyik plazmidot és tonikot akarjuk használni. Ennek akkor van jelentősége, ha többet szerzünk belőlük, mint ahány feloldott helyünk van.

Ellenfelek és berendezések

Ellenfeleink között túlnyomórészt mezei Splicerek lesznek, de akadnak erősebb fajtáik, valamint kimondottan "főnök" besorolású példányok is. Kezdjük először a Splicerekkel, ők tulajdonképp Rapture egykori lakosai, akik viszont mára a túlzásba vitt plazmid és géntonik használattól őrültekké váltak. Akadnak köztük háziasszonyok, akik sminktanácsok helyett öngyilkos ámokfutásról beszélnek, vagy üzletemberek, akik számára a másik halálba taszítása egyfajta menedzsment képességgé vált... Habár egyedül nem túl erősek, csapatokban már tudnak meglepetést okozni.

Tartsuk nyitva a szemünket, ugyanis a Splicereken kívül Rapture saját biztonsági berendezése is ellenségként kezel minket. Ha észrevesz egy biztonsági kamera (Security Camera), akkor bekapcsol egy riasztó, majd azt követően biztonsági robotok (Security Bots) garmadája kezd el tüzelni ránk. A riasztót ki lehet kapcsolni a Bot Shutdown Panel segítségével, így érdemes egyből keresni egy ilyet. De még jobb, ha időben észrevesszük a kamerát és átprogramozzuk vagy szimplán lelőjük. A kamerákon kívül az összes automatát, valamint a löveg- és ágyútornyokat is meg lehet hekkelni, így azután az ellenfeleket fogják támadni, vagy olcsóbban vásárolhatunk belőlük.

Ha át akarunk programozni egy eszközt, megjelenik egy színes cikkelyekkel kitöltött skála, ami előtt egy mutató halad oda-vissza, alul egy számláló mutatja, mennyi lehetőségünk van még cselekedni. Ha sikerül megfelelő időben nyomnunk a gombot, akkor megjelenik egy újabb skála, más színekkel. Háromszor kell jól eltalálnunk és sikeresen meghekkeltük a szerkentyűt. A színek jelentései: Zöld: Sikeres tevékenység; Kék: Sikeres, egy kis extrával; Fehér: Sikertelen, egy elektromos ütést kapunk; Piros: Sikertelen, elektromos ütést kapunk és a riasztó is bekapcsol.

Érdemes próbálkoznunk, hiszen amellett, hogy olcsóbban vásárolhatunk az automatáknál, sok helyen olyan dolgokhoz is hozzájuthatunk hekkelés után, amit egyébként nem tudnánk megvásárolni. Három különféle gép van: Vending Machine, Circus of Value és Ammo Bandito. Elsőnél főként túlélő felszerelést, a másodiknál vegyesen mindent, míg az utolsónál csak lőszert vásárolhatunk. Ezeken kívül akadnak elsősegélyhelyek (Health Station), ami pár dollárért cserében teljesen feltölti életerőnket. Rapture történetét az egykori lakosság által készített naplóbejegyzésekből (Diary) tudhatjuk meg. Érdemes őket végighallgatni, sok információt lehet megtudni az emberek mindennapjairól.

Térjünk vissza az ellenfelekhez: A Splicereknek sok fajtája van, velük nem foglalkozom most részletesen, helyette két speciális ellenfelet mutatnék be. Elsőként a Big Daddyt, akit szerintem már mindenki ismer, hiszen sokszor volt már róla szó és mi is azok vagyunk. Van még a Big Sister is, aki tulajdonképpen a Big Daddy női változata. Kisebb, kecsesebb, de ezért sokkal fürgébb mozgású és egyáltalán nem könnyen legyőzhető ellenfél. Főleg a Little Sistereket ért atrocitások vonzzák, tehát ha valaki sűrűn aratja le belőlük az Adamet, vagy elválasztják őket a Big Daddyktől, lehet számítani a megjelenésére.

Habár a Big Sister egy idő után megunja a velünk való játszadozást és elmegy, viszont érdemes őt lehetőleg még azelőtt kivonni a forgalomból, hiszen sok Adamet szerezhetünk tőle. Persze ezért komolyan meg kell szenvednünk, hiszen egy ilyen nővérkét legyűrni nem egyszerű feladat még egy Big Daddy számára sem. Amennyiben elakadnánk a küldetésünk céljának keresése közben, az M billentyűvel egy részletes térképet hívhatunk elő, melyen be vannak jelölve a használható dolgok és jószerével minden más is.

Játékélmény és tapasztalatok

A BioShock megjelenése után szinte azonnal felreppentek a hírek a készülő folytatásról, de a rajongók őszinte sajnálatára ezúttal már Ken Levine és kreatív csapata nem vett részt annak elkészítésében és ez sajnos meg is látszott a program minőségén. Bár alapvetően nem lett rossz játék a BioShock 2, de a zseniális első részhez viszonyítva visszalépés volt. Majdnem hasonló volt az akkori eset, mint a nemrég megjelent Tomb Raider esetében is. Akik szerették a BioShock tengermélyi világát és érzelmileg is kötődtek az első részhez, azok csalódottak voltak, hiszen a folytatás nem volt több, mint egy multival megtámogatott, Rapture városában játszódó tucat-FPS. Viszont a többiek számára egy viszonylag korrektül összerakott program lett, melyben ismét bejárhattuk a régi, ismerős helyszíneket, 10 évvel az első rész történései után.

Bevallom őszintén, bár nekem tetszett az első rész is, mégsem éreztem, hogy sokkal rosszabb lenne a BioShock 2, mint az volt előtte. A hangulata megmaradt, nekem kimondottan tetszett, hogy Big Daddy lehetek, a Little Sisterek vicces beszólásai még mindig mosolyt csalnak az arcomra (It's dancing daddy, dancing...). Ugyan grafika terén nem látok különbséget, az eltelt három év során szinte semmit sem változott a látvány, de a hangulathoz szerintem ez hozzátartozik.

Ami igazán naggyá teszi a BioShockot, mint programot, az a játékot átjáró, nagyon jól eltalált Art Deco hangulat. A valódi, korhű poszterek, valamint a zenegépekből áradó korabeli muzsika nagyon jól illeszkedik ebbe a világba, melybe belépve tényleg olyan érzésünk van, mintha visszamentünk volna az 1940-es esztendők Amerikájába. Aki tehát egy kicsit is várja a két hét múlva megjelenő BioShock: Infinite epizódot, az addig még tegyen egy kiruccanást Rapture városába, hiszen Columbia felhők feletti világa egy teljesen más élményt fog nyújtani. Nem árt felidézni az emlékeket...