A hangok birodalma
George Lucas egyszer azt mondta, hogy a filmélménynek az 50%-át a hangok és a zenék adják – John Williamsszel az oldalunkon persze könnyű ilyet állítani, mindenesetre ez a gondolat sokszor eszembe szokott jutni, és ha nem épp az állítás létjogosultságát latolgatom, akkor éppen azon tanakodom, hogy ez mennyire vetíthető rá egy olyan interaktív médiumra, mint a videojátékok. Nos, bizonyos esetekben a válasz adja magát, a Symphonia képében ugyanis egy olyan különleges művet köszönthetünk, ami teljes mértékben a melódiák és dallamok varázsára épül.
A Sunny Peak fejlesztőinek első alkotásában egy olyan helyre csöppenünk, ahol egykor legendás zenészek töltötték meg élettel a hangokra rezdülő birodalmat, azonban eltűnésükkor minden elcsendesült. Phelimant, az egykori hegedűművészt irányítva az lesz a feladatunk, hogy a zenekar tagjait felkutatva visszahozzuk az életet Symphonia világába, táncra perdíteni a virágokat és szélmalmokat, dalolászásra a lakosokat, na és persze mozgásra sarkallni a lábunk alatt szőnyegként elterülő zongárát.
[+]
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Hollow Knight bogárrágta, bogárlakta világa óta nem láthattunk ennyire sajátosan megálmodott, egyedi világot 2D-s közegben: a pályákat cintányérok tarkírják, amelyekről lengedezhetünk, más helyeken az operaházakban honos piros bársonykanapékba futhatunk bele, melyekről elrugaszkodhatunk hegedűnk segítségével, máskor pedig gramofonok előtt kell eljátszanunk egy rövid dallamot egy-egy mechanizmus működtetéséhez, vagy egy átjáró kinyitásához.
[+]
A Symphoniaból árad az odaadás, legyen szó akár a vizuális, akár a hangi világáról. Számos pillanata háttérképért kiált, annyira színekben pompázó és festői tud lenni, miközben nincs szinte egy momentum se, ahol ne csendülne fel valami fülbemászó dallam, rendszerint fuvolák, trombiták, zongorák, és hegedűk kíséretében. A kellemes audiovizuális prezentáció azonban ne tévesszen meg minket: a játék a Celeste-hez hasonló precíziós platformerek nyomvonalát követi, így sokszor képes jelentős kihívások elé állítani, különösen az opcionális tartalmak – pl. új képességeket feloldó kották – vadászásakor.
[+]
Az elénk tárt kihívások igen szerteágazóak lehetnek: olykor elég ütemesen pattogni a hegedűnkkel megfelelő tempó építéséhez és nagyobb távolságok átugrásához, máskor viszont csapdákat kell majd kerülgetnünk, miközben a légáramlatok oda-vissza löknek minket, és az is előfordulhat, hogy egy időre megfosztanak minket a hangszerünktől, és pusztán az alapvető képességekre (kis ugrás, falról elszökkenés) hagyatkozhatunk csupán.
[+]
Amennyiben szeretnénk felkutatni a muzsika földjének minden zeg-zugát értékes jutalmak reményében, akkor az jelentősen ki fogja tolni legalább a duplájára az amúgy nagyjából hatórás játékidőt, viszont itt talán megemlíthető a játék egyedüli fő negatívuma is. Bizonyos felkutatható tárgyak csak akkor válnak megszerezhetővé, ha jócskán továbbhaladtunk és úgy képességekhez jutottunk hozzá, ami egy Metroidvania programban nem csak, hogy nem lenne baj, de indokolt is lenne, azonban egy túlnyomóan lineáris címben ez furcsán veszi ki magát és képes megtörni annak egyébként pörgős tempóját.
[+]
Összegzés
Szerethető, bájos, és hangulatos platformer játék lett a Symphonia – igaz, külsőségeivel szembemenően nem éppen gyerekbarát, hiszen olykor egészen nehéz,továbbá komoly reflexeket és odafigyelést igényel. Ha már túl vagyunk az olyan kötelező modern rokonain, mint a Celeste, a Kaze and the Wild Masks, vagy éppen a Yooka-Layle and the Impossible Lair, akkor nyugodtan tehetünk vele egy próbát, már csak a sajátos zenei körítése miatt is – biztosan nem fogunk csalódni benne.
A Symphonia december 5-én jelent meg PC-re, Switch-re, PS4-re és PS5-re, valamint Xbox One és Series konzolokra.
A Symphonia legjobb vonásai:
- Szórakoztató és mechanikailag összetett platformer részek;
- magával ragadó zenék és képi világ.
A Symphonia legrosszabb vonásai:
- Néhány rejtett tárgyat csak jóval később lehet felszedni (ami némileg szembemegy a lineáris játékmenettel);
- a karakteranimációk megszokást igényelnek (a kézzel rajzolt és animált jellegük miatt elsőre darabosnak érződnek).
Koncz Dávid
