Zsák és foltja
Annak ellenére, hogy ma már nem túlzás, hogy minden hétre jut valami jobban összerakott roguelite játék, igazán új ötletekkel ritkán találkozni a műfajban. Jó hírem van: a Backpack Hero ebbe az elit csoportba tartozik – szinte a végtelenségig játszható, temérdek megnyitható dolog van benne, játékmenete pedig az ismerős elemek ellenére is meglehetősen frissnek mondható. A Kickstarterrel támogatott, bő egy évet korai hozzáférésben töltött program nemrég kapta meg az 1.0-ás frissítést, így szemügyre vettük, hogy az eredeti demó óta miben változott a játék. Röviden: mindenben.
A Backpack Hero legközelebbi rokona, legalábbis a felépítését tekintve a tavalyi Cult of the Lamb: adott maga a roguelite rész, véletlengenerált labirintusokkal, remélhetőleg jól összeválogatott felszereléssel és persze bizarr ellenfelek egész seregével – és az akció mellé kapunk egy teljes városépítős részt is, amelyben a tökéletesen kiegyensúlyozott gazdaság felépítése a feladatunk. A két játék hangulata azonban gyökeresen eltérő: a Backpack Hero leginkább az állatokat használó népmesék barátságos világaiból, nem pedig lovecrafti démontörténetekből táplálkozik. És persze az „akciórész”, vagyis a labirintusok megtisztítása, a csaták megvívása is teljesen eltérő módon zajlik – a Backpack Hero ugyanis körökre osztott csatákat használ, amelyek során arzenálunkat tényleg az szabja meg, hogy miként tömtük tele mágikus, egyre növekvő hátizsákunkat.
[+]
Amikor elkezdünk egy újabb, a föld mélyére vezető túrát, szütyőnk elhanyagolhatóan aprócska, alig 3x3-as méretű, amiben alig fér el egy kard, egy pajzs és egy adag élelem – a szintlépések legfőbb hozadéka azonban nem az életerő-pontok számának, hanem a zsák méretének növekedése. Az alapkarakterrel szintlépésről szintlépésre három-négy területtel tudjuk bővíteni a tárhelyet, amire szükség is van, hiszen a Backpack Hero játékmenete jobbára ezekben a négyzetekben zajlik – a feladatunk az, hogy a megnyert csaták és felfeszített kincsesládák és adakozó NPC-k következményeként ránk ömlő tárgytömegből válogatva a lehető legoptimálisabban lakjuk be a tatyót. A különböző méretű és alakú fegyverekkel, az egyszerhasználatos varázsitalokkal és gránátokkal, no meg a millió drágakővel, varázspálcával, hangszerrel, páncéllal, lámpással és egyéb holmival ugyanúgy kell játszadoznunk, mint egy Resident Evilben, a lehető legtöbb kacatot bezsúfolva a mindig szűkösen rendelkezésre álló helyre.
[+]
Ezeket az eszközöket a csaták során használhatjuk: a fegyverekre kattintva támadunk, a páncélokra kattintva az ellenfél sebzését csökkentő védelmi pontokat kapunk, a gyógyitalokat felhörpintjük, a dobótőröket elhajítjuk, a varázspálcákat aktiváljuk, és így tovább. Ez ráadásul még csak a játék legeleje, amikor ezekre az egyszerű alapokra még nem épülnek a játékmenet komplexitásának újabb szintjei. Megannyi tárgy akad például, amelyek hatékonyságát az szabja meg, hogy a zsákban hol helyezkednek el: a csizmák általában extra védelmet adnak, ha a tárhely alján vannak, a sisakok pedig épp ellenkezőleg, attól függően biztosítanak bónuszt, hogy hány eltérő tárgy van alattuk. Vannak ékszerek, amelyek plusz sebzést biztosítanak, ha fegyver mellé tesszük azokat, és vannak olyan mágikus tárgyak is, amelyek ugyan puszta jelenlétükkel hatalmas bónuszt adnak, ámde a mellettük levő, vagy éppen a tőlük átlós irányokban levő tárgyakat használhatatlanná teszik.
[+]
Már ez is emelt szintű kombózást, és nem egyszer az egész táska átrendezését vonja magával, de aztán sorozatban jönnek a további kunkorok, melyek nem egyszer specializáltabb felszerelés-típusokat is jelentenek. Alaphelyzetben a tárgyak használatához a minden körben regenerálódó zöld energiára van szükség, de aztán megjelennek az eszközök, melyek használata pénzbe kerül, később pedig manát termelő és használó varázseszközöket is találhatunk – és persze ezek akkor működnek igazán jól, ha az egész arzenált ezekre fókuszálva építjük ki. Érdemes lehet például hangszerekre koncentrálni, hiszen ezek elbájolják az ellenfeleket, és így megfelelő halmozás esetén akár a főellenfelek is átcsábíthatók az oldalunkra. Vannak olyan holmik is, amelyeket más cuccokhoz, például fegyverekhez vagy páncélokhoz lehet hozzácsatolni, némelyik eszköz egyre erősebbé válik, amíg nem vetjük be, egyes fegyvereket pedig több alak közt lehet váltogatni. És persze a szörnyek sem tétlenkednek: tüzet, ragacsot és más átkokat köpnek, amelyeket mind a hátizsákban kell elhelyezni – ha nincs hely, hát a tárgyakra pakolva, a csata idejére használhatatlanná téve azokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
