Hirdetés
Mentsük meg újra Pandorát!
A játék csúcspontja egyértelműen az a pillanat, amikor először ülünk fel egy ikran hátára, és onnantól voltaképpen nem is lesz kedvünk leszállni róla. A teszt során jómagam is a szükségesnél jóval több időt töltöttem el a céltalan repkedéssel, ugyanis nagyon élvezetesre sikerült ennek a mechanikája. Sajnos ugyanez a történetvezetésről már nem mondható el, teljesen egysíkú karakterekkel találkozunk, a gonosz mindig gonosz, a jó mindig jó, a na’vik mindig bölcsek és titokzatosak, az emberek pedig sokat beszélnek és vagy el akarják foglalni az otthonunkat, vagy a saját hibáik miatti vezeklés által hajtva velünk együtt akarják megmenteni azt. Legtöbbször a környezetet károsító RDA telephelyeket számoljuk fel, vagy épp a nagyon gonosz RDA-s katonákat iktatjuk ki. Már az első filmben is hihetetlen volt, de ennél a játéknál valahogy méginkább vicces, ahogy a kék őslakosok fából faragott íjakkal, nyilakkal és vadállatokkal kerekednek felül a csúcstechnológiát használó gyarmatosítókon.
[+]
Természetesen kapunk egy főellenséget is, akinek egyetlen létező tulajdonsága, hogy nagyon gonosz, és meg akar ölni minket. Minden áron. És ennyi. Nincs benne több, bár az Avatar-filmeket ismerve nem is vártam többet. Mégis, összességében működik, és ami a játék hátránya, az egyben az előnye is, hiszen mit is vártunk voltaképpen? Lenyűgöző látványt, élhető harcrendszert, filmeket idéző libabőrt előcsalogató zenét, és tartalmas időtöltést egy olyan világban, ahova titkon legbelül egyszer mindenki szeretne eljutni, ha valóban létezne. Talán emiatt, és a borsos vételár miatt is kevésnek érezhető az a 20-25 óra, amennyi szükséges a fő történetszál végigjátszásához, ugyanakkor a na’vi életérzés, és Pandora nyújtotta varázslat miatt ennek kétszeresét is bőven el lehet szöszmötölni vele észrevétlenül.
[+]
A harcrendszer megítélése egyébként teljesen szubjektív, a kiadó korábbi címeihez hasonlóan dinamikus, bár személy szerint nekem kicsit nehéz volt, pedig a legkönnyebb szintre állítottam mindent, hiszen inkább a világban szerettem volna elmélyülni, még így is sikerült azonban sokszor indokolatlanul hamar a fűbe harapni egy-egy komolyabb összecsapás során. Szerencsére a játék rengeteg mellékküldetést kínál, melyek segítségével kellően elegendő alapanyaghoz juthatunk, így jobb eszközöket tudunk készíteni, és nagyobb eséllyel szállhatunk szembe elnyomóinkkal. Kalandjaink során több tradicionális na’vi íjat, és minimális közelharci eszközt használhatunk felváltva az emberi fegyverekkel, utóbbiak azonban kevésbé bizonyulnak hasznosnak. Érdemes ellenfeleink gyenge pontjait felfedezni a na’vi érzék segítségével, így ugyanis jelentős előnyre tehetünk szert a harc során. Sokszor azonban előnyösebb a lopakodás, illetve az „üss és fuss” harcmodor.
[+]
Az Avatar: Frontiers of Pandora december 7-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és PC-re. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.
Összegzés
Az Avatar: Frontiers of Pandora nem hoz újdonságot a játék piacra, viszont a franchise rajongóinak lehetőséget nyújt, hogy szinte testközelből ismerjék ezt a James Cameron által megalkotott, csodálatos világot. Bár a várakozások szerint valóban egy kékre festett Far Cry-t kaptunk, ami 70 euróért elgondolkodtató, és bár a történet eléggé ötlettelen, a karakterek egysíkúak, a harcrendszer konzolon kicsit nehézkes annak, aki nem szokott FPS játékokkal játszani, de Pandora világa még így is lenyűgöző, és sok órányi lehetőséget ad a játék, hogy alaposan elmerüljünk benne. Azonban aki a Far Cryokban évekkel ezelőtt meggyűlölte, hogy vaddisznó-szőrből és mókusbőrből kellett szutyőket varrnia, az most dühöngeni fog, mert most a helyzet változatlan, csupán a vaddisznó zöld, a mókusnak meg pikkelye van.
Az Avatar: Frontiers of Pandora legfőbb pozitívumai:
- Lenyűgöző látvány és hangzás;
- hatalmas, nyílt világ, három csodás területtel, mely mind teljes mértékben felfedezhető;
- az ikran megülése kimondottan élvezetes;
- igazi na’vivá válhatunk.
Az Avatar: Frontiers of Pandora legnagyobb hátrányai:
- Voltaképpen egy kék Far Cry;
- egysíkú karakterek, súlytalan főgonosz;
- ötlettelen történet.
Winkler Mariann
