Among Ashes teszt

A retró és a meta ötvözetével csábítja a horror rajongókat az Among Ashes, de egyedi koncepciója ahhoz, hogy kitűnjön a jobbnál jobb játékok közül?

Nem hiba, funkció!

Egy idő után azonban a fórumon már nem találunk mindenre megoldást – merthogy a Night Call mintha a valós teret is befolyásolná karakterünk otthonában. Akár az Inscryptionben, úgy az Among Ashesben is felállhatunk az asztaltól, és bejárhatjuk lakásunkat. Eleinte ez csak apró érdekesség, de később, amikor a játékbeli valóság és fikció egyre inkább összefonódnak, ez életmentő lesz. Ami a hangulatépítést, a feszültségfokozást illeti, ez kifejezetten jól működik, főleg, amikor a mi valós környezetünk hangjai is elkezdenek ijesztővé válni – engem a (valódi) szomszédom váratlan bútorhúzogatása ugyanúgy kikészített, mint a játék akármelyik bizarr kattogása. Mindezzel együtt azonban úgy érzem, hogy az alig néhány órás játékidő nem elég ahhoz, hogy a fejlesztő igazán kibontsa koncepcióját, és kevés olyan feladvány akadt, ami kellően épített volna a virtuális, illetve a virtuális-virtuális világok összekeveredésére.

[+]

Hirdetés

Szintén árnyalja a képet, hogy a tesztelés során egyszer teljesen újra kellett kezdenem az Among Ashest, miközben a fejlesztő – részben saját visszajelzéseim alapján – serényen foltozgatta a programot. Most már sokkal jobb állapotban van, mint megjelenésekor, de még mindig elég kiszámíthatatlan, hogy mikor botlunk be egy-egy akaratlan, nem előre tervezett programhibába. Ami a maga különös meta módján egy kicsit még működik is. Ez persze inkább a grafikai malőrökre és kisebb csuklásokra igaz, és nem arra, amikor konkrétan nem lehet továbbjutni, mert végérvényesen eltűnt a lift hívógombja a falról. Mivel a játék nagyjából két-három óra hosszúságú, még az egyfejlesztős felállástól is furcsa, hogy ilyen állapotban jelent meg.


[+]

Az Among Ashes kiváló koncepcióra épít tehát, ám mégis felemás játékélményt biztosít csak. Főleg az indulása szórakoztató és hangulatos, mert később inkább az tűnik fel, hogy a két világának összekeveredését nem tudja olyan mélyen kihasználni, ami igazán élvezetes fejtörőket és horrorpillanatokat hozna. A felszín alatt meghúzódó narratíva helyenként elég kemény és érzékeny, de ennek feldolgozása sem lett kiválónak minősíthető – itt is több játékidőre lett volna szükség mindennek a kifejtésére. A horrorrajongók azonban nagy eséllyel bírni fogják, mert van mit rettegni benne – csak lehet, hogy érdemes várni még egy-két patch-et a vásárlás előtt.

Az Among Ashes PC-re és PlayStation 5-re jelent meg.

A tesztpéldányt a kiadó Rat Cliff biztosította.

Összefoglalás

Az Among Ashes egy ötletes metahorror, ami sajnálatosan kevéssé használja ki remek koncepcióját – azt, hogy a játékban is egy játékost alakítunk, aki egy vadiúj horrorjátékban akar elveszni, miközben saját világában is egyre furább dolgok történnek. A rövid játékidő nagy részében a Resident Evil-szerű, egyszerűbb játékot játsszuk, pedig valószínűleg sokkal jobb lett volna, ha onnan előbb-utóbb átkerül a fókusz a „valódi” világra. Semmiképpen nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is.

Az Among Ashes legfőbb pozitívumai:

  • Ötletes alapkoncepció a több szintes játékkal;
  • helyenként kiválóan működő horror;
  • az évezred-fordulós fórum igazi nosztalgiabomba.

Az Among Ashes legnagyobb hiányosságai:

  • Nem használja ki lehetőségeit;
  • minden téren túl egyszerű és rövid lett;
  • tele van valódi programhibákkal is.

Georgiadisz Leonidas

Azóta történt

  • The Thing Remastered teszt

    A dolog 1982-ben frászt hozta az emberekre, aztán 2002-ben, játékformában már nem volt olyan ijesztő. Újabb két évtizeddel később most a digitális szörnyeteg újra próbálkozhat.

  • Citizen Sleeper 2: Starward Vector teszt

    2022 talán legjobban megírt játéka nagyszerű sci-fi élményt kínált, amelyben egy mesterséges testet irányítva kellett egy lepukkant űrállomást felderíteni – de vajon másodszorra is működik ilyen jól a képlet?

  • Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 teszt

    A Life is Strange valódi szellemi utódja vár ránk a Lost Records: Bloom & Rage-dzsel, vagy a Don’t Nod csupán kezdeti sikereit hajszolja nosztalgikusan?

  • Wanderstop teszt

    A mindennapi rohanás, a folytonos teljesítéskényszer és a pihenés hiánya előbb-utóbb mindenkit kikészít – ha ezt elkerülnénk, muszáj megtanulni kikapcsolódni. A Wanderstop erről szól – de vajon elég ez egy jó játékhoz?

Előzmények

  • Clock Tower: Rewind teszt

    Időutazás a túlélő horrorjátékok múltjába, pár extrával kibővítve – vajon modern szemmel is megéri belevetni magunkat a Clock Towerbe, 30 évvel az eredeti megjelenése után?

  • Slay the Princess: The Pristine Cut teszt

    Minél több döntési lehetőség van egy narratív játékban, annál többet árul el rólunk is a kialakuló sztori – a Slay the Princess bővített verziójában pedig szinte megszámlálhatatlan elágazás van…

  • Fear the Spotlight teszt

    A Blumhouse a független horrorfilmek jeles képviselőjévé nőtte ki magát, és nemrég indie játékok felkarolásával belépett a videojáték-kiadók közé is. Első játékuk mi más is lehetne, mint egy horrorjáték?

  • Phoenix Springs teszt

    Annyit vitázunk arról, hogy a játékok képviselhetnek-e – és ha igen, milyen értelemben? – művészeti értéket, hogy amikor jön egy tényleg művészi alkotás, amellett hajlamosak vagyunk elmenni.