Bevezető, specifikációk

Az AMD a Zen architektúra kifejlesztésével visszakerült a vásárlók radarképernyőjére – az utóbbi években jellemzően az Intel megoldásai mögött kullogott, nem csupán számítási teljesítmény, de a hőmérsékleti és fogyasztási mutatókat illetően is, noha árait is ehhez mérte. Ez a kijelentés természetesen érvényes a HEDT platformra is, mivel a Threadripperek születése friss vért pumpált a konzumer piacra szánt központi egységek fizikai magjainak és feldolgozó szálainak gyarapítását szorgalmazó verseny keringésébe. Az AMD első próbálkozását ezen a területen már korábban teszteltük, és alapvetően elégedettek voltunk vele - ezért is voltunk kíváncsiak rá, hogy miben tud többet a második generáció.

[+]

2018 augusztusában az AMD zászlóshajóinak egy új nemzedéke látta meg a napvilágot: a Zen+ mikroarchitektúrára épülő, Colfax kódnevű Threadripper 2990WX, illetve 2950X – tesztlaborunkban az utóbbi tette tiszteletét. Az előd 19XX szériától nem csupán az újradizájnolt doboz, hanem néhány fontos tényező is megkülönbözteti: az új, 12 nm-es gyártástechnológia 200 MHz-cel magasabb órajeleket vagy 80-120 mV-tal alacsonyabb magfeszültség alkalmazását teszi lehetővé a 14 nm-eshez képest. A némileg továbbfejlesztett architektúrának köszönhetően az egyutas abszolút csúcsprocesszor (1950X vs. 2990WX) magszáma megduplázódott, sikerült az alap és boost órajeleket egy kicsit feljebbtornászni (a 2950X-et tekintve +100/+200 MHz az 1950X-hez képest), és a fogyasztás is csökkent egy keveset.

Lényegi eltérés még, hogy a frekvenciák terheléshez igazításának tekintetében is számíthatunk javulásra, de a cache- és memóriakésleltetések szintén csökkentek, miközben a cache sávszélessége nőtt. Az órajelek magonkénti finomhangolása szintúgy fejlődésen esett át, hála a feljavított adaptív algoritmussal rendelkező Precision Boost 2 (PB2) és az immáron már az összes magra alkalmazható eXtended Frequency Range 2 (XFR2) technológiának, melyek a Zennel debütált elődökre építenek.

A TR 2950X úgy érezheti magát a konzumer processzorok piacán, mint Gulliver Lilliputban [+]

Tesztünk X399-es lapkakészletet meglovagló alanya – a 9,6 millárd tranzisztort tartalmazó Threadripper 2950X processzor – 16 fizikai maggal, 32 szálon fogható munkára 3,5 GHz-es alap-, valamint 4,4 GHz-es PB2 órajellel. A két, egyenként kétcsatornás memóriavezérlővel ellátott lapkát Infinity Fabric (IF) köti össze, melyeket az AMD még két dummy lapkával szegélyez, amik csupán helykitöltő szerepet játszanak, hogy biztosítsák a kupak integritását, melynek hőátadó képességét a lapkák közti indium forrasztás igyekszik javítani. A TDP 180 watt, a platformnak megfelelően pedig ECC-s modulokat is jóízűen fogyasztó, négycsatornás memóriatámogatás és 60 PCI Express sáv áll rendelkezésünkre, míg plusz 4 sáv a CPU alaplappal történő kommunikációjának lett dedikálva. A célközönség nem a gamer szubkultúra, hanem a mindenféle rendereléseket, szimulációkat végző profik, a virtuális gépeket futtató, kék hajú technokraták – és persze az online műsorszórással foglalatoskodó emberek, akik szintén profitálnak a magszám drasztikus növekedéséből.

Az igen méretes CPU a már ismerős naracssárga műanyagkeret segítségével csusszan be a teljes mértékben egyirányú foglalatba, melynek rögzítése a nyomatékkulcsos megoldást alkalmazza, amit a csomag részeként meg is kapunk. Bár a csavarokat megadott sorrendben (ami a tokozás fémkeretén fel van tüntetve) kell fokozatosan meghúzni vagy lazítani, előnye a dolognak, hogy a hűtés felfogatásához nincs szükség backplate-re az alaplap alján.

Alulról vizslatva a HEDT csodát elénk tárul a 4094 darab érintkező látványa [+]

Igen, a hűtés: erről magunknak kell gondoskodnunk, mert az nem képezi részét a vásárnak. Ilyen kaliberű számítási teljesítményhez már szeretik a vizet ajánlani, de levegős megoldást is lehet találni; nekünk a kupakot teljesen fedő Cooler Master Wraith Ripperhez volt szerencsénk, melyről korábban már adtunk hírt. Óriási méretű, nagyon impozáns darab, és a mai divathoz igazodva RGB világítást is kapott, ami kissé furcsán hat egy nem éppen játékosoknak szánt termék esetében. Akárhogy is, a mély benyomásnak ára van, hiszen a Socket TR4-specifikus masszív léghűtő nagyjából 37 000 forintot kóstál. Azért a CPU-hoz kapunk egy részleges fedést biztosító Asetek keretet vízhűtésekhez, és az amerikai vállalat szerint alapórejeles üzem mellett kielégítő hatásfokra számíthatunk, de nyilván jobb, ha teljes fedésben van a központi egység.

Tesztkörnyezet

A Threadripper második generációs üdvöskéjét szerettük volna összevetni nem-HEDT rendszerekkel is, ezért mind az AMD, mind az Intel oldalt képviseltettük ezen irányelv mezsgyéjén haladva: a rajthoz a szintén Zen+-ra épülő, nyolcmagos Ryzen 7 2700X, valamint a hatmagos Core i7-8700K mérnöki mintája állt.

Tesztünk résztvevői [+]

A TR4-es konfiguráció az általunk a múltban már bemutatott Asus ROG Zenith Extreme überalaplapban találta meg méltó helyét, kisebbik Ryzen-testvére az Asus ROG Crosshair VII Hero-t kapta osztályrészül, a kékek HT-os processzora pedig a Gigabyte Z370 Aorus Gaming 7 deszkában hergelte magát a startpisztoly eldördüléséig. Kiemelnénk, hogy az első és a második generációs Threadripperek ugyanazt a tokozást használják, ami jó hír azoknak, akik már beruháztak egy kisebb vagyont egy korábbi HEDT PC-be.

A hűtési folyamatot a már korábban említett Cooler Master Wraith Ripper, illetve a Fractal Design Celsius S36 vizesblokkja biztosította. Míg videókártya gyanánt az Asus ROG 8 GB-os GeForce RTX 2080-asa szolgáltatta a talpalávalót, addig tesztkonfigurációnk többi része változatlan maradt, beleértve a 32 GB ADATA XPG Spectrix D40 memóriát, a 480 GB-os Kingston UV400-as SSD-t és az 1200 wattos FSP Aurum tápegységet.

A TR4-es tesztágy alapja, az ASUS ROG Zenith Extreme deszka [+]

A felhasznált mérőprogramok terén jó néhány új belépőt könyveltünk el a már bevált pakk mellé: a Baikal standalone demóját a Corona 1.3 kísérte, de az Indigo Benchmark, a POV-Ray, a RandomControl Arion és a V-Ray Benchmark is jegyet váltottak a műsorra.

A Wraith Ripper és az RTX 2080 tekintélyt parancsoló párosa [+]

Szintetikus- és alkalmazástesztek

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az alkalmazásteszteket a Cinebench R15-tel kezdtük, és ebben a 2950X ugyan egymagon az utolsó helyen végzett (ami nem szolgált meglepetéssel), de amint az összes számítási kapacitás elszabadulhatott, a vártakkal megegyezően magasan verte ellenlábasait: a Ryzen 7-nél mintegy 71, a Core i7-nél körülbelül 120 százalékkal szerepelt jobban.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A SPECwpc 2.1 szokásos 7-Zip, Blender és Handbrake moduljaival folytattuk a sort, ahol picit vegyesfelvágott jellege volt az eredményeknek: míg a Blender referenciaként vett BMW1M részében teljesen egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volt a 2950X 16 mag/32 szálból adódó erőfölénye, és a TR4-es Góliát Handbrake-ben is maga mögé utasította a konkurenciát, addig a 7-Zip tömörítéses tesztjeiben kifejezetten alulteljesített, hiszen csak zárta a sort, és a kékek atlétája haladt át először a célvonalon, 21 másodperccel előzve meg a HEDT bestiát – ezt a paradoxont azonban betudhatjuk a tömörítő alkalmazás optimalizálatlan kódjának.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

PCMark 10 Extendedben ugyan első helyen végzett a 2950X, de alig-alig maradt le tőle a 2700X, és az Intel hátránya is csak 358 pont volt. Arra tippelünk, hogy maga a tesztprogram nincs még rendesen felkészítve nyolcnál több mag megfelelő skálázására, s ezért nem láthattunk drasztikusabb mezőnybüntetést a Colfaxtól.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

HWBOT x265-ben a Threadripper magától értetődően jött, látott és győzött, ellenben a Pinnacle Ridge a Coffee Lake visszapillantó tükrében integetett. Itt a probléma valószínűleg a processzor lapkészlettel és memóriával kapcsolatos kommunikációjában keresendő, mert bár a 2950X mintájára Zen+ ez is, de más a dizájn, más a fogyasztási keret. Konkrétumra sajnos nem jutottunk, az viszont öröm az ürömben, hogy nem volt túl nagy az eltérés a kék vetélytárshoz képest. A skálázódási gondok a VeraCrypt hash algorythm mérésében is beköszöntek, hiszen itt egyáltalán nem sikerült a versenyzőket éles határvonallal elválasztani egymástól, SHA-256-ban gyakorlatilag ekvivalens végkifejletnek voltunk tanúi, SHA-512-ben pedig csupán 18 és 15 MB/s-os fölénye volt a pirosaknak, de az is a papírformával ellentétes leosztásban.

További alkalmazástesztek

A frissen kiválasztott mérőalkalmazások közül szinte mindegyikben remekül megfigyelhető volt a több mag/több szál előnye, szépen láthatóvá vált a három processzor közötti erőtartalékból fakadó különbség.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Fő tesztalanyunk az Arion benchmarkban az Intelnél 171, a 2700X-nél 105 másodperccel volt gyorsabb, Corona 1.3-ban, POV-Rayben és V-Rayben kevesebb mint feleannyi idő alatt végzett a számolással, mint a 8700K, de a szintén Zen+ architektúrára építkező Ryzen 7-nél is bő 49, 27, illetve 29 másodperccel hamarabb húzta le a rolót. Indigóban sem volt ez másképp, s ahogyan azt reméltük, a 6/12-8/16-16/32 mag/szál elosztás lépcsőzetesen javuló tendenciát mutatott.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az egyedüli kivételnek a Baikal standalone demója bizonyult, amiben mindössze 2 másodperces hátránya volt az i7-esnek az egységesen 22 másodperc alatt végző AMD párossal szemben – ebből azt a következtetést vontuk le, hogy az applikáció nyolc magig skálázódik értékelhetően, utána már nem igazán számolhatunk plusszal.

Játékok

A játékokban a belső benchmarkokat használtuk, és ahol lehetett, DirectX 12 helyett Vulkan API-t inicializáltunk, mivel ez általánosságban véve elég jól optimalizált. A vertikális szinkronizáció kikapcsolása után a felbontást egységesen 1366x768-ra állítottuk, hogy a legkevésbé a GPU határozza meg a sorrendet. Bőséggel találkoztunk már anomálikkal a (virtuális) szálak kapcsán, ezért a HEDT processzor és a Coffee Lake esetében mértünk felezett kapacitáson is: előbbinél az AMD Ryzen Master szoftverének Game Mode-ját használtuk, ami letiltja a magok felét, utóbbinál pedig deaktiváltuk BIOS-ban a HT-t. A naplófájlba kapott eredményekből az Excel segítségével eltüntettük a mérések alsó 1 százalékát, hogy a teszt szempontjából lényegtelen pillanatnyi visszaeséseket (melyek számos okból jelentkezhetnek) kiszűrjük.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az első rundot a már bevált Ashes of the Singularity: Escalation valósidejű stratégiája vitte. Az átlagos framerate-et illetően alapfelállásban a három CPU között vajmi kevés különbség volt, a 2700X és az i7 effektíve azonos eredményt produkált, és a Threadripper is mindössze 4 fps-sel szárnyalta túl őket. Érdekes, hogy a minimum szempontjából vizsgálódva már nem volt ennyire fényes helyzetben, hiszen 3 fps-sel lemaradt még a 8700K-tól is, mely különbség 9 fps-re nőtt, amint az Intelben kikapcsoltuk a Hyper-Threadinget, és ez a szám 4-re csökkent, mikor aktiváltuk az AMD Game Mode-ot, hogy NUMA módból UMA módba váltsunk. A legkiegyensúlyozottabban kétségkívül a Ryzen 7 teljesített, mivel ő rendelkezett a legjobb minimumokkal.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Elérkezett az idő a belső nézetes akcióra, így már indult is régi pajtásunk, a Deus Ex: Mankind Divided. Itt cáfolhatatlanul a 2950X teljesített a legrosszabbul, s bár a 8 magos üzemre váltás látható javulást hozott (+8 fps-t mind a minimumot, mind az átlagokat tekintve), még így sem sikerült az ellenlábasok sarkába kerülni. A 2700X és a 12 szálon serénykedő Intel fej-fej mellett haladt, ellenben midőn az utóbbinál lekapcsoltuk az extra virtuális szálakat, ugrásszerű teljesítménynövekedésnek lehettünk szemtanúi: a minimum képkocka/másodperces érték 14-gyel nőtt, az átlag pedig 21-gyel, ami már igen tekintélyesnek mondható.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A soron következő delikvens a Rise of the Tomb Raider volt. Szokás szerint az első benchmark eredményét kukáztuk, mert jellemzően hibás értékeket mutat, és a második lefutás végkifejletét vettük alapul. A tényállás nagyon hasonlónak mutatkozott a Deus Exben tapasztaltakhoz, hiszen a Threadripper ismételten a ranglétra legalsó fokát ragadta meg, méghozzá elég magabiztosan. Annyi eltérés volt, hogy 8 magon 10 százalékkal csökkent a minimum framerate, míg az átlag 3 százalékkal javult. Az Intel HT nélkül megint érezhetően jobban produkálta magát: a HT-s működéssel összehasonlítva a minimum 20 fps-sel lett jobb, az átlag 10-zel, és így került minimum fps-ben nagyjából a Ryzen 7 mellé.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A játszóház kijáratánál még szóba elegyedtünk a Strange Brigade-del is, Vulkan alatt. A 8700K itt csúfosan leszerepelt minimum framerate-ben, és a Hyper-Threadinggel történő babrálás sem hozott semmilyen változást. Szerencsére az átlagot megkapva már nem volt ennyire szörnyű a helyzet, mert mintegy 26 százalékos fps-növekedést tapasztaltunk: 226-ról 287-re ugrott föl a mutató. A 2950X esetében felemás grafikonok születtek, ugyanis 16 magon 35 fps-sel több lett a minimum, viszont az átlagot nézve majdnem 23 százalékos gyorsulást (+50! fps) értünk tetten az AMD Game Mode indítását követően, ergo a több szál meglehetősen jó hatással volt a minimumra, viszont amikor már a középérték volt terítéken, számottevő hátrányt jelentett. A leginkább egyensúlyban lévő versenyző újfent a Ryzen 7 2700X volt, messze ő bírt a legjobb minimum értékkel, és az átlagot szemlélve is sikerült karnyújtásnyi távolságra kerülnie a natúr 6 maggal taroló 8700K-hoz.

Fogyasztás, összegzés

A komplett rendszerek áraméhségét egy Voltcraft Energy Logger 4000-rel mértük, különböző felhasználások közepette. Elsőként az asztalon időzés fogyasztását jegyeztük fel, aztán a Media Player Classic Home Cinemával lejátszottunk egy x264-es kódolású, 2156 kb/s bitrátájú, 8 bites MKV videót ([tlacatlc6] Medaka Box, első epizód), és hogy komolyabb terhelésnek is alávessük tesztünk alanyait, lefuttattuk az AIDA64 stress testjét, valamint a Prime95-öt Small FFTs módban, és néhány perc eltelte után rögzítettük a számadatokat. Annyit még hozzáfűznénk, hogy a kijelző meghajtásához szükséges kraft a kapottakon felül számolandó.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Desktopon nem volt lényegi eltérés az i7 és a Ryzen 7 között, de a TR4-es csúcsragadozó 27,2 százalékkal habzsolt többet szerényebb adottságokkal rendelkező társainál, elérve a 70 wattot. Médialejátszás során a kékek terméke vitte a prímet: 16,6, illetve 45,8 százalékkal kevesebb áramot vett fel a konnektorból, mint a 2700X és a 2950X – nem kérdés, hogy nem ehhez találták ki a HEDT platformot. A grafikont vizslatva a két stabilitásteszt izzasztó kemencéjében szintén megmaradt a fokozatos növekedés energiaéhség terén az i7-Ryzen 7-Threadripper vonalon: míg AIDA64-ben a 2950X 78 százalékkal több wattot igényelt a 8700K-nál és 24 százalékkal többet AMD-s kistestvérénél, addig ez az arány Prime95-ben 44,5, valamint 10,4 százalék volt – a Threadripper nyilvánvalóan nem azok számára készült, akik igyekeznek minden egyes wattot megspórolni.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A játékokban mutatott performansz összesítésében nem volt semmi meghökkentő: mint ahogy azt már írtuk, a Ryzen 7 2700X vitte az arany medált kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően. A Colfax nem remekelt, de ez inkább a szoftveres oldal hiánya, és különben sem erre teremtetett. Az Inteltől picit többet vártunk volna, a nehézkes szálmenedzsment (valószínűleg az NVIDIA meghajtóprogramjával akad össze) itt is az orrunkra koppintott, és csak a Hyper-Threading letiltásával sikerült 8 százalékon belülre hoznia hátrányát a Pinnacle Ridge-hez képest.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Amint a rekreációs időtöltést kivontuk a képletből, egyből szárnyra kapott a 2950X, és egy-két kevésbé optimalizált benchmarktól eltekintve ellentmondást nem tűrve ült a trónra, 56,11 százalékkal előzve meg az i7-et, és 38,76 százalékkal hagyva le piros rokonát.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Ha a számítási kapacitást a fogyasztással állítjuk párba, a játszótéren töltött idő alatt az Intel brillírozott, igaz, ezt gyakorlatilag tudtuk előre – szerényebb TDP-keret, kevesebb mag. Nem sokkal mögötte a Ryzen 7 tanyázott, és jócskán lemaradva zárta a sort a Colfax. Amint elhagytuk a játszóteret és kiléptünk a rideg, szintetikus tesztek és professzionális applikációk világába, már fordult a kocka: a Threadripper győzedelmeskedett, a Coffee Lake a középmezőnyben állomásozott. Itt a 2700X végzett az utolsó pozícióban, de ez megintcsak érthető: némileg magasabb TDP-keret, kettővel több mag és néggyel több szál – valamit valamiért.

Konklúzió

Ahogyan azt a tesztek folyamán láthattuk, a HEDT platformot nem a játékos kedvű felhasználóknak szánták a gyártósoron, így aki ilyen célzattal szeretne Socket TR4-es rendszert összerakni, az bizony csalódni fog: erre a feladatra sokkal jobban megfelel a Ryzen 7 2700X (de még az Intel Core i7-8700K is). Egyedüli kivétel ezalól, ha az online műsorszórást komolyan gondoljuk, hiszen ekkor bizony profitálunk a sokkal több magból és szálból; mivel a játékok egyelőre még nem támogatják az ilyen szintű többszálas működést, bőségesen marad a processzorban tartalék, hogy streamelni is tudjunk, esetleg fusson még néhány applikáció a közvetített gaming-szeánsszal párhuzamosan.

Nagy a bors, és erős – csak nem minden étekhez passzol [+]

Mint azt már korábban is említettük, az igazi célcsoport a 3D, VFX és videóvágó iparban dolgozó profik, a szoftverfejlesztők, a virtuális gépeket futtató, illetve különböző szimulációkat végző szakemberek és hasonszőrű felhasználók; egyszóval olyan környezetben tud a Threadripper igazán érvényesülni, ami fel van készítve masszív többszálas feldolgozásra, és ennek megfelelően skálázódik is. Ha ehhez hozzávesszük a nem éppen barátságos (körülbelül 300 000 forintos) vételárat (ami még így is jó 10 százalékkal a tízmagos/húszszálas i9-7900X-é alatt van), a tokozást (ami ugyebár szintén költségesebb alaplapot kíván), a külön megvásárolandó hűtést és az optimális esetben négycsatornás memóriaszett(ek)et, beláthatjuk, hogy határozottan rétegtermékről van szó, ami csak specifikus közegekben hozza vissza azt az összeget, amit a kasszánál hagytunk.

Az előző generációhoz képest fejlődött PB2 és XFR2 technológia, az alacsonyabb késleltetési idők, illetve a csúcsmodell esetén végbement magduplázódás indokolhatják a vásárlást, de ha TR 19XX szériáról cserélnénk, akkor inkább várjunk még egy kicsit, hacsak nincs szabad kezünk a költekezést illetően – arra azonban figyeljünk, hogy egyes alaplapoknak szüksége lehet egy BIOS-frissítésre, mielőtt fogadni tudnák az újhullám lovasait.

AMD Ryzen Threadripper 2950X processzor

Synthwave

Az AMD Ryzen Threadripper 2950X processzort az AMD, az ASUS ROG Zenith Extreme alaplapot az ASUS magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.