A hozzávalók megvannak

Az AMD utoljára nagyjából 9 esztendeje jelentett komoly konkurenciát az Intel számára, ami bizony már elég régen volt. A lejtmenet még 2006 nyarán kezdődött, amikor az Intel a Netburstöt teljesen kukázva előállt a korábbi P6 mikroarchitektúra által kitaposott ösvényre visszatérő Core 2-vel. Ezt követően az AMD máig nem tudott kikecmeregni a lépéshátrányból, ami néhányszor a különféle gyártástechnológiai problémák számlájára volt írható.

Ezügyben most kisebb reménysugár lehet a bérgyártó GlobalFoundries által licencelt, Samsung-féle 14 nanométeres technológia, ami ugyan papíron nem annyira ütőképes, mint az Intel hasonló jelzésű fejlesztése (erről egy későbbi cikkünkben), de még így is jelentős előrelépést kínál a jelenleg alkalmazott 28 nanométerhez képest. Persze az Intel sem alszik, hisz legutóbbi ígéretük szerint legkésőbb 2017 elején már 10 nanométeres termékekkel szeretnék letámadni a piacot, ergo ezen a téren még jó ideig kvázi lehetetlen lesz beelőzni őket, ugyanakkor legalább a hátrány csökkentésére már adott lehet az esély.

Bár a versenyképes gyártástechnológián sok minden áll vagy bukik, de ez önmagában nem elég, hisz kell még egy erős, jól skálázható mikroarchitektúra is. Előbbi az elmúlt jó néhány évben nem állt rendelkezésre, illetve utóbbi sem passzolt az aktuális piaci igényekhez, így nem is csoda, hogy néhány éve kvázi nulláról egy teljesen új x86-os koncepció kidolgozásába fogott az AMD. A vállalat ehhez 2011-ben műszaki igazgatónak szerződtette a processzorguruként emlegetett Mark Papermastert, majd alig egy évvel később egy újabb gurut, Jim Kellert csábították vissza a sikeres Apple processzorok tervezőasztala mellől.

Keller korábban már bizonyított az AMD-nél, ugyanis többek között az ő nevéhez is fűződik a vállalat eddigi talán legnagyobb sikere, a K8 (Athlon 64), illetve a mérnök a mai napig használt 64 bites (x86-64) utasításkészlet kidolgozásában is részt vett. Neves szakemberekből tehát nincs hiány, már "csak" helyre kellene tenni a kirakó egyes darabjait, amihez persze megfelelő büdzsé is szükséges. Ezen a téren nem áll túl jól az AMD, ugyanakkor azt nem tudni pontosan, hogy a fejlesztésekre szánt dollármilliók pontosan mekkora szeletét kapja meg az új CPU mikroarchitektúrák tervezését végző csapat, de az ügy súlyát tekintve valószínűleg az összeg jelentős hányadáról lehet szó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!