Bevezető
A fülünk talán a második legfontosabb érzékszervünk. Nem csak tudatos információbevitelre használható (beszéd), sokszor a környezet hangjainak tudatalatti, lélektani hatásait közvetíti, nem véletlen van meg az igény az ezeket felvevő és lejátszó egységek folyamatos fejlesztésére. Ez alól a PC-s hangreprodukáló eszközök sem kivételek.
A PC történelme során a hangok legelső felhasználási területe a hibajelzés volt, a rendszerproblémák képernyőtől független közlése (hiszen több esetben épp a vizuális információátadással akadtak problémák). A játékok megjelenésével a csipogó jelentősége is átértékelődött, hiszen a zene, a hang rengeteget dobhat a hangulaton; a fejlesztők tehát elkezdték használni az ekkor még igen kezdetleges hangvisszaadási lehetőségeket. Természetesen az ipar ezt a piacot sem hagyta kihasználatlanul, elkezdődtek a fejlesztések, s mára a PC mint kiemelt szórakoztatóközpont már ezen a téren is komoly lehetőségekkel rendelkezik, ám az elvárások is egyre magasabbak. Rendszerhang, játék, film, zene akár a könnyebb, akár a komolyabb kategóriából, napjainkban ezek az igények egy hangkártya-hangfal párosítással szemben. És bár a házimozi egyre nagyobb teret nyer, mégis sokan keresik a klasszikus sztereó rendszereket.
Ennek több oka is akad a több hangszórós rendszerek magasabb anyagi vonzatain kívül. Komoly gond a dobozok elrendezésének problémája, hiszen munkahelyen, kisebb szobában nem könnyű megfelelő hallgatási pozíciót találni, és egyáltalán, körbepakolni magunkat hangszórókkal. Másrészt sokan vannak, akik nem használják mozizásra hangrendszerüket, akár azért, mert a "filmi" érdeklődésük nem azon produkciók iránt erős, melyekben kimondott igény van a háromdimenziós hangzásra (akciófilmek), akár azért, mert csak zenét hallgatnak készülékeiken (a PC-s DVD-Audio vagy SACD hallgatás nem jellemző, sem a normál sztereó felvételek Dolby Prologic-kal való "háromdésítése").
A PC-s sztereó hangrendszerek a legalsó (2-5000 forintos) illetve legfölső (pl. valaki stúdiómonitort kapcsol a gépére) kategóriától eltekintve nagy többségben csak 2.1-es, azaz két szatellit+mélynyomó felállásúak, jelen tesztünkben is ilyeneket vetettük górcső alá.
A 2.1-es hangzás lehetőségei
(Előre is bocsánat azoktól, akiknek ez nem eléggé precíz, de nincs hely a megfelelően pontos definíciókra) A hang nem más, mint a levegő sűrűsödéseinek és ritkulásainak egymásutánja. Ezen sűrűsödéseknek-ritkulásoknak a gyorsaságától függ a hang magassága: minél sűrűbben váltakoznak, annál nagyobb a hang frekvenciája, annál magasabbnak halljuk a hangot. Az emberi fül hallástartományának elvi határai 20 és 20000 Hertz (rezgés/másodperc) között vannak, de egy átlagos felnőtt csak 30-16000 Hz-ig hall. A hangszóró feladata nem más, minthogy a hanghordozóra rögzített jelet - előre-hátra rezgésekkel - légmozgássá alakítsa. Ez csak látszólag egyszerű feladat, rengeteg buktató, nehézség akadályozza meg a mérnököket a tökéletes hangzás kialakításában.
Az ideális állapot az lenne, ha a hangot visszadó membrán - rezgőrendszer - nem "kivételezne" a hangokkal, bármely hangmagasságot ugyanolyan hatékonyan adna le, tehát a vezetéken a hangszóróba érkező, egységnyi teljesítményű, x frekvenciájú jelet úgy alakítaná át hatásfok*egységnyi teljesítményű, pontosan x frekvenciájú hanggá, hogy a hatásfok bármilyen x frekvencia esetén ugyanakkora maradjon.
Ez több ok miatt lehetetlen. Fizikából tudjuk, hogy (egyszerűsítve) ha összekapcsolunk egy rugót és egy testet, akkor a rezgés gyorsasága csak a tömegtől és a rugó erősségétől függ. Hangszórót mindenki látott már: a szélén is rögzítve van, és a membrán (továbbiakban: kónusz) mögött is rugalmasan fel van függesztve.
A sárga textil a felfüggesztés
A kónusz tömegéből és a felfüggesztés erősségéből következik az ú.n. rezonanciafrekvencia. Bizonyos fizikai okok miatt a hangszóró ez alatt a frekvencia alatt már nagyon kis hatásfokkal ad le hangot, tehát nem alkamas az adott hangmagasságnál mélyebben szóló hang előállítására. Mi következik ebből? Az, hogy nagyobb tömegű kónuszt kell alkalmazni, mivel az mélyebb hangokat is ki tud adni. Igen ám, de minél nehezebb a kónusz, annál kevésbé tud gyorsan rezegni, annál kevésbé képes magasabb hangok leadására.
Egy mélysugárzó...
...és egy magassugárzó átviteli görbéje.Mindkét ábrán a felső vonalak jelentik a "hangerőt".
Ezért használnak több hangszórós, úgynevezett "többutas" rendszereket. (a hangok szétválogatásának problémája túlmutat ezen írás keretein)
Miért jó, és miért rossz az, ha a magasabb hangokat ténylegesen két hangszórón adjuk le, a mélyeket pedig betesszük az asztal alá? Egyáltalán hogyan lehetséges?
Az emberi fül egyik sajátossága, hogy a mélyhangok irányát nem érzékeli, ebből következik az a lehetőség, hogy különválasszuk a mélyebb hangokat a magasabbaktól, és elég legyen a mélyhangoknak egy hangszóró, a magasaknak pedig, amelyek a valódi térhangzás érzetét keltik, továbbra is biztosítsunk külön hangszórókat. Ennek nyilvánvaló előnye, hogy olcsóbban tudunk hangrendszert építeni, hátránya, hogy nem lesz olyan korrekt a sztereókép, mint enélkül. (A sztereó hangsugárzópárt nevezzük szatelliteknek, vagy iránysugárzóknak.)
Néhány szó a technikáról
A szatellit-mélynyomó közötti hangelosztást általában 80-120 Hz között végzik, tehát a szatellitre marad az átfogandó frekvenciasáv további, 19900 Hz-nyi területe. Ez bizony komoly elvárás, a PC-s hangszórók árával szemben támasztott követelmények miatt ráadásul ezt általában egyetlen hangszóróra bízzák, ami mindenképp kompromisszumokat igényel: vagy a magasabb tartományokat, vagy a mélyközepeket kénytelen elhanyagolni a hangsugárzó. Mindkettőre van példa, mint a későbbiekből ki is derül majd. A mélyhangszóró már bonyolultabb kérdés. Bár kicsi a frekvenciaátfogása, de erre a sávra esik a leadott hangteljesítmény nagy része, ráadásul a fentebb említett problémák miatt igen nehéz jó hatásfokú mélyhangszórót gyártani. Ennek a problémának az áthidalására több módszert is kidolgoztak; nézzük át az elterjedt mélynyomó-felépítéseket.
Három van belőlük:
Zárt doboz: a hangszóró minden oldalról zárt dobozba sugároz. Nem elterjedt, mert bár kevéssé torzít, de mivel a dobozba zárt levegő is rugónak látszik (a lufi is visszafúj :) ), nem engedi megfelelően alacsony frekvencián rezegni a membránt, tehát rossz a mélyátvitele.
Basszusreflex doboz: a dobozon van egy nyílás, és mögötte egy (reflex)cső. A méretek megfelelő hangolásával a dobozban levő levegő rezgései pont akkor erősítik fel a membrán rezgéseit, amikor annak a mélyátvitele már elkezdene romlani, így a rendszer mélyátvitele jobb. Hátránya, hogy a csőben keletkező nagy légsebesség miatt torzít, de házi alkalmazásra alapvetően a legegyszerűbben és legjobban kivitelezhető rendszer, ezért a legelterjedtebb is.
Passzív membrán: a doboz falán reflexcső helyett egy hangszóróhoz hasonló eszköz helyezkedik el, de ezt nem lehet "meghajtani". Előnye, hogy pontos hangolásával (felfüggesztett tömeg-rugóerő páros, ahogy a hangszórónál is) a legtisztább és legmélyebb basszus állítható elő; hátránya a magas ár, és a kivitelezés bonyolultsága (ezt jelzi, hogy a hifi-világban a passzív membrán körülbelül a 300.000-es kategóriánál jelenik meg).
Mire figyeljünk?
A hangrendszerek megítélése nem egyszerű feladat. A cél elsősorban a valósághűség, elektronikusan generált zenék esetén (ahol a valósághűségnek mint fogalomnak nincs értelme) pedig leginkább az, hogy minél inkább megfeleljen a hallott hang a stúdióban kikevertnek, illetve a saját ízlésünknek. Mi a valósághűség mellett tettük le a voksot, azaz amellett, hogy egy adott rendszer legjobban akusztikus hangszerek lejátszásakor értékelhető; tehát aki csupán a maximális hangerőben illetve basszusban mutatott képességek iránt érdeklődik, az elsősorban a specifikációkat böngéssze.
Értékelésünkről...
Természetesen minden jelző az adott árkategóriára vonatkozik. Tehát egy 15000 forintos rendszernél a kiváló mást jelent, mint egy egymilliós hangfalcsodánál, ezektől a rendszerektől nem is ezt várjuk el; mindezt figyelembe kell venni a későbbi értékeléseknél.
Zenehallgatás esetén fontosnak érezzük a következő jellemzőket:
Semlegesség, neutralitás: a hangfal ne emeljen ki túlságosan bizonyos hangokat, tehát ne legyen aránytalanul erős a mély, a magas vagy a középtartomány. Ezt finomíthatjuk úgy is, hogy hangok helyett hangszereket mondunk, hiszen gyakori, hogy egyes hangszereket túlságosan is erősen hallunk másokhoz képest (ez nyilván akkor probléma, ha a felvételen eredetileg nem így van). Itt ennek a legfőbb akadályát már említettük, egyszerűen túl kevés a hangszóró egy adott hangfalban.
Dinamika: különböző erősségű részletek esetén érzékeltesse a hangerőbeli eltéréseket. Ilyen kisméretű hangszóróknál ez is komoly probléma. Nagy terhet ró a készülék tápegységére.
Térérzet: két hangfal esetén is lehet térérzetünk, legfőképpen a színpad szélességét illetően, de jó rendszer esetén a mélységet is hallhatjuk. Ez elvileg megvalósítható ilyen kis méretekben is, mivel igazából a hangjel visszaadásának precízsége (fázisátvitel, a műszakis kollegáknak :) ) befolyásolja.
A komplexicitás érzékeltetése: időnként előfordul, hogy egy adott rendszeren egy-egy hang szépen szólal meg, de ezek keveredésekor összeolvadnak, nem hallhatók tisztán.
Hangerő: ha csak kis hangerőnél képes szépen szólni a hangfal, az csökkentheti a zenehallgatás élményét (bizonyos stílusok esetén jelentősen :) ).
Értékelésünket azonban nemcsak a hang, hanem a külső is befolyásolta, ebben mind a méret, mind az esztétikum, mind az ergonómia beleértendő. A szerzőnek pl. korábban volt egy Labtec hangdoboza, ami ugyan "kiválóan" szólt, de a mélynyomón volt a bekapcsológombja, így az asztal alá kúszás minden egyes ki- és bekapcsoláskor ott figyelt.
A tesztkörnyezetünkről is ejtenénk pár szót.
A szoba:
4m*4m-es, szinte üres szoba 50 éves parketta burkolattal :)
A forrás:
PC-ről hallgattuk a zenét, a CD-ket grabbelés után merevlemezről játszottuk. A grabbelő eszköz LG 16/48-as DVD-ROM volt. A hangkártya MIDIMAN DMAN 2044 volt, amely specifikációi a következők:
Maximális kimeneti jelszint: 2 Volts RMS.
Input Impedance: 10k ohms minimum.
Frekvenciaátvitel: 20 Hz - 22 kHz (? 0.5 dB)
Csatorna szeparáció: 92 dB
A/D and D/A konverterek:
Típus: 20-bit, delta-sigma, 128x túlmintavételezés
Mintavételi frekvenciák: 48 kHz, 44.1 kHz, 24 kHz, 22.05 kHz
Dinamikatartomány: 99 dB (A-súlyozású)
A/D el/zaj arány: 93.3 dB (A-súlyozású), 16-bites mód
D/A jel/zaj arány: 94 dB (A-súlyozású), 16-bites mód
Az MP3-akat a Winamp ASIO Output Pluginjén keresztül hallgattuk.
Referenciánk a Sennheiser HD-25-ös fejhallgatója volt.
Az MP3-akat a LAME 3.9-es kódolójával kódoltuk, a bitratek különbözőek, de Highest Quality beállítás mellett történt a tömörítés.
Tesztzenéink:
(sorrendben)
Lajkó Félix és zenekara: Koncert ?98
( (c) Fonó, 1998, az élő felvétel a Zeneakadémia nagytermében készült)
Médium: CD
Talán a legnehezebb felvétel. Eleve halk, mégis, időnként leheletfinom részletek is előbukkannak megfelelő eszközön. A félszázezer forintos füles épphogy megbirkózott vele.
Saint Germain: So Flute
Médium: 192 kbps VBR MP3
Francia elektronikus jazz, ebben a számban a fuvola dominál. Stúdiófelvétel, a hangszerek külön sávokra vétel után elektronikus úton keverve alkotnak teljes egészet.
Apocalyptica: Cult
Médium: 128 kbps MP3
Csellókon előadott rock; a tesztünk egyik lényeges eleme a zenében előforduló nagy dinamikai váltások miatt (az első néhány másodperc után hatalmas hangerő- és komplexicitásnövekedés következik). A legtöbb sugárzó nem képes ennek érzékeltetésére.
John Frusciante: Away and anywhere
Médium: 160 kbps MP3
Elektronikus elemekkel vegyített rockzene, egyébiránt zseniális, tessék meghallgatni :)!Erősen szeparált jobb- és bal sztereocsatornákkal játszik, a levegőben repkedő hangot a stúdióban még a kisebb sugárzók számára is emészthetőre keverték.
Emmanuel Top: Industriel
Médium: 160 kbps MP3
Hihetetlen mélységű basszusa és fülsértően erős, csattogó magasai miatt került be tesztzenéink közé, amolyan "kínzóeszköz".
ESP Group: The Chase
Médium: CD
(BMC, 2001)
Akusztikus jazz, igen látványos, tiszta hangzás a kisebb sugárzókon is. Jó eszköz volt egy-egy rendszer "hátbaveregetésére", "na ez azért szól valahogy". Jellemző hangszerek: dob, szaxofon, zongora. Igazi demonstrálásra való felvétel.
Miles Davis and the Modern Jazz: Oleo
Médium: 160 kbps MP3
Kizárólag akusztikus hangszerekkel előadott jazz a bonyolultabb fajtából. Domináns hangszer természetesen Davis szordinált trombitája és a bőgő.
Metallica: The Memory Remains
Médium: 192 kbps MP3
A több gitár együttes játéka a közel egyenrangú hangszerek megkülönböztetésének nehéz feladata elé állítja a hangsugárzókat.
Bolyki Brothers: Fruit of the Spirit
Médium: CD
A négy vokál könnyen visszaadható, de úgy az igazi, ha a színpad széles, a hangok pedig metszően tiszták, néhol alkalmas volt a hangszórók differenciálására.
Brahms: A-dúr szonáta hegedűre és csellóra
(Centurion Music, 1993)
Médium: CD
A 20 bites felvételnek köszönhetően ez a legprecízebb hanganyagunk. Természetesen a szettek legtöbbje igen nehezen boldogult vele?
A hanganyagokat néhol nem sorrendben hallgattuk meg (a teszt első néhány hangfalánál), és ezek után úgy korrekt, ha az értékelésnél is ennek megfelelően írunk. Ne lepődjetek meg, ha néhol ellentmondó részletekre bukkantok, azt írjuk, amit tapasztaltunk, ahogyan ismerkedtünk a sugárzókkal.
Super Power 410D
Tesztünk legolcsóbb szereplője.
Kibont
A mezőny legolcsóbb hangdobozát kissé szkeptikusan bontottuk ki, mivel már a doboz méretéből és súlyából is azt lehetett érzékelni, hogy az alig 6000 forintos nagyker árba sajnos nem túl sok anyag fért. Kibontva érdekes, kissé Alteces dizájnnal rendelkező, olcsó hatású, ezüstszínű műanyagból készült dobozok kerültek elő. A szubláda viszont fából készült, az illesztésekkel nincs probléma, az egy centiméter vastag fallal nem kell szégyenkeznie a drágább típusok előtt sem. A gombok kellemetlen fogású, fényes műanyagból készültek, a fő probléma az, hogy a mélyládán helyezkednek el, így nem igazán lehet úgy elhelyezni, hogy egyszerre legyen elérhető, diszkrét és akusztikailag is megfelelő helyen. Minderre még rátesz egy lapáttal a szatellitek kábeleinek rövidsége, a méteres hosszúság igen sok problémát tud okozni, mint ahogy a csíptetős csatlakozók és a vékony, jelöletlen kábelek összehozása sem éppen felhasználóbarát feladat.
Meghallgat
A várható eredmény tudatában is próbáltunk objektíven, pozitívan hozzállni a hangsugárzóhoz, tényleg nagyon igyekeztünk. Sajnos néhány pillanat után kiderült, hogy a Super Power helyett Zero Powert kaptunk a szemnek kellemes, környezetbarát, barna kartoncsomagolásban, csak a dinamika teljes hiányát és a jellegzetes "kétkazettás" fílinget tudjuk konstatálni. Mindezek alatt a körülbelül 60-70 Hz-nél elhaló, 10 kHz körül pedig szintén a mínusz végtelen decibelek felé tendáló átviteli görbét, az erősebb basszusoknál el-elgyengülő power ledet és a kis hangerőn is hallhatóan torzító fényes porvédővel támogatott kónusz értjük. Természetesen minden rosszban van valami jó, John Frusciante zenéjében a sztereókép elő-előbukkan a két középmagas-sugárzó közötti, enyhén zavaros masszából, és bár a Memory Remains váltásait nem bírja szusszal, jazznél mégis hoz valamit, amiből világosan látszik: ez bizony szaxofon. Ráadásul alapzaja sincs.
Összegez
Kicsit Sokolos hangzású darab, már nem az 1200 forintos kategória, viszont még mindig ugyanazt a hangkaraktert adja. Akusztikus zenére vétek használni, rendszerhangokra sok.
Specifikál
Mélysugárzó: 10 cm, 18 W
Szatellitek: 6.5 cm, 2*5 W
Csatorna szeparáció: 45 dB
Jel/zaj arány: 80 dB
Ára: 7000 forint, nagyker bruttó.
Altec Lansing ATP 3
Kibont
Az Altec egyik kifutó modelljét csomagoljuk ki éppen, legelőször a szatellitek formája ragadja meg a figyelmet. Nekünk tetszik, jól mutat az asztalon, elegánsan karcsú, íves, de a talpban elhelyezett, lefelé néző középsugárzó azt mutatja, hogy a külcsín sajnos fontosabb volt a belbecsnél, ez óhatlanul pontatlanságot fog okozni a hangban.
A lefelé néző középsugárzó nincs szem előtt...
...de megtaláltuk! :)
A basszusládát megkopogtatva merev, vastag anyagot érzünk. A tekintélyes méretű dobozon elhelyezkedő csatlakozók minőségiek, bolondbiztosak.
Műanyag díszítő(?)elemek sora
Három található meg belőlük, input, a bal hangszóró, illetve a kontrollerkábel helye, amely a hangerőszabályozóval, magas- illetve mélyhangállítási lehetőséggel van ellátva. A szatellitek tapintásra és ránézésre is kellemesek, a bekapcsolás egyszerű, a hangerőszabályozóval történik a'la autórádió, reméljük, tartós. A magassugárzók kónuszai kissé olcsó benyomást keltő, behorpadó műanyag mögött rejtőznek, maguk is műanyagból vannak; míg a már említett, asztal felé néző középsugárzó kónusza papír, szivacsfelfüggesztéssel. Az egész szett stabil, masszív, mégis elegáns benyomást kelt.
Meghallgat
Emmanuel Top hangzásvilágát meglepően jól adja vissza, a jegyzettömb legelső sorában finom utalás történik a rendszer jó mélyátvitelére ("durva basszus, tényleg!"). Nem igazán kemény, de nagyon mély, képes akár a 35 Hz-et is megközelíteni. A zenében igen erősen jelen levő magasak nem kellemetlenek, szépen csillapítottak, zavaró hangerőnél is tiszták.
Az ESP Group lemeze adott a rendszernek egy újabb lehetőséget a bizonyításra. A problémát nehéz megragadni, a basszussal továbbra sincs gond, de az egész valahogy nem természetes. A jazzesebb részeknél elveszik a sztereókép, minden középre kerül; ellenben ekkora sugárzóknál nem tapasztalt módon van mélysége a színpadnak, a szaxofon tényleg a bőgő előtt szól, nem pedig rajta.
A Metallica mintha fal mögött lenne. Az előbbi jazz nem volt igazán komplex zene, itt viszont sok az egyenrangú, hasonló karakterű hangszer (gitárok), ezzel képtelen megbirkózni. Elektronikai problémának tűnik, a lefelé néző középsugárzó nem igazán képes a hangerőváltásokra, finomságokra.
A Lajkó CD bizony nehéz anyag, ez itt is kiderül. Minden apró hibára fényt derít, itt például hátbavereget minket, srácok, jól gondoltátok, tényleg a közepekkel és a dinamikával van gond. A semmi és a minden közötti átmenetekkel, így a finom hegedűvonásokkal sem tud mit kezdeni, mintha a zene nagyfelbontású képét hirtelen 320*200-as, 256 színű képernyőn néznénk. Saint Germain acid jazze továbbra is a basszusláda képességeit csillogtatja meg előttünk, van mit. A zongora nem rossz, tiszta, bár végig a háttérben marad, jobban, mint ahogy a Sennheiser referenciánk mutatja.
A Cult-nál már csak erősödnek az eddigi érzések, ezen a ponton fordítottuk fel az egyik szatellitet, és tényleg, még amikor a mély és a magas tiszta, a középsugárzó nem tudja tartani a lépést, elkezd torzítani.
Összegez
A szett kritikus pontjainak azok a zenék tekinthetők, ahol a közép-magas átmeneten van a hangsúly, mellérendelő viszony van a hangszerek között, illetve akusztikus hangszerek dinamikaváltásait kellene élethűen előadni. A puha basszusok prezentálása árkategóriájában kíváló, a magabiztos mélytartományt igénylő, a magasaknál viszont kevés információt közlő muzsikák előadására igen alkalmas.
Így tehát Altec Lansing ATP3 igen jó vétel lehet mindazoknak, akik elsősorban elektronikus illetve basszusigényes zenét hallgatnak, sokat játszanak, és a lehető legnagyobb hangerőt igénylik a tizenegynéhányezer forintjukért. Erre képes az ATP3, bár finomságokat, kellemes hegedűt, szólógitárt, komplex fordulatokat ne várjunk tőle.
Specifikál
Összteljesítmény: 60 Watts
Frekvenciaátvitel: 45 Hz - 18 kHz
Jel/zaj viszony @ 1 kHz-es jelre: > 70 dB
Keresztezési frekvencia: 150 Hz
THD: < 0.2 % @ -10 dB
Szatellitek
Két 28 mm-es szélessávú sugárzó és egy 7 cm-es középsugárzó
Mélysugárzó
16 cm-es hosszúlöketű meghajtó.
Ára: 17000 forint,kisker bruttó.
Altec Lansing 221
Kontrasztokra vágyik.
Kibont
Az Altec új sorozatának legkisebbik tagja igen elegáns benyomást kelt, nekünk kifejezetten tetszett. Tökéletes illesztések, eleganciájával feltűnő szub, kellemes tapintású és látványú műanyagokkal találkozunk. A basszusláda nehéz, a csatlakozók jelölése egyértelmű, a centis vastagságú pozdorja megfelelően masszív, a reflexcső íve igényességet sugall. A szatellitek fixen össze vannak kötve, a szubhoz egy kontrollerkábellel csatlakozik a hangerőszabályzóval igen, de equalizerrel (szerencsére?) nem felszerelt darab.
Mindenki látja, hogy nincs basszusszabályzás?
Anélkül is bekapcsolható, hogy lefognánk a hangszórót, a gumírozott fémállvány fixen tartja, de ha talp nélkül használnánk, akkor sem kell csalódnunk, hiszen maga a doboz talpa is gumírozott.
Nekünk tetszik.
Összességében kellemes benyomást nyújt, a masszívan hardveres érdeklődésűek még a "szép" kifejezést is megkockáztathatják.
Meghallgat
Az ESP Group hangjait nem igazán bonyolult előadni egy hifi hangsugárzó számára, de a teszt során itt hallunk először természetesnek tűnő hangokat. A jelenlétérzet még nincs meg. Sztereója széles, de a széleken kissé bizonytalan, nem pontos; ellenben mélysége nincs a térnek. Miles Davisre váltva bizonytalanságot érzünk a szaxofonban, nagyon távolról szól, a bőgő és a zongora rendben van. Elég részletes, de a széles sztereóképpel valami nincs rendben, a széleken tapasztalható bizonytalanság arra utal, hogy a szubbal trükköztek az Altecéknél; túl magasan lehet a vágási frekvencia, így egy első hallásra mindent betöltő mélyközepet kapunk, de le kell mondanunk e tartomány pontosságáról.
A Metallicánál ez a rendszer is beadja a kulcsot, minden összemosódik, nem értékelhető igazán.
Lajkó Félix koncertalbumánál világosan látszik, hogy ez még egy belépő rendszer. Pontatlanság lesz úrrá a zenén, a hegedű beleolvad a basszus és más hangszerek forgatagába; olyannyira problémás, hogy kontrollálni voltam kénytelen, nem a Midimannel van-e probléma, de a füles szerint nem, itt bizony a hangfal a hibás.
Az Apocaliptica szám megmutatja, hogy ugyan van dinamikája, de csak kis hangerőszinteknél, ahol élvezhető lenne, ott már összeesik; ha nem akarjuk lerombolni a házat, akkor még elmegy, de felhangosítva hallgathatatlanná válik, borzasztóan bizonytalan, zavaros.
A Bolyki Brothers hangjainál újra kiderül, hogy ez a hangszóró a nyugodt, lágy zenék előadásában kiváló, ilyen árban ez tökéletesnek mondható; gond nélkül megbirkózik az egyszerűbb, tiszta hangzásvilággal.
A keményebb, mélyebb, elektronikus basszusokat igénylő zenékben pumpáló hang érződik, elfogy a szufla, kong.
Összefoglal
Jó kezdés után erős visszaesés, ez volt a jellemző az Altec Lansing 221-es versenyzőjére. Messze az alsókategóriára jellemző táskarádiós hangzás fölött van, tud kifejezetten tisztán szólni, hallgatható, kellemes. Nem igazán törekszik valósághűségre, neutralitásra, inkább a látványos, de kissé felületes hangzást részesíti előnyben. Minden zenére alkalmas, ha halkan hallgatjuk, de élvezhető produkciót a lassabb, lágyabb, nyers erőt nem igénylő anyagon mutat. Nem szereti a komplex dolgokat, összemos, egyszerűsít, ha ilyet próbálunk megszólaltatni rajta, főleg a húros hangszerekkel van gondban. Általános felhasználás esetén akár élvezetes is lehet, főleg, ha valaki a legalsó kategóriából próbál kiszabadulni. Kis szobákba, kis hangerőkre ajánlott.
Specifikál
Összteljesítmény: 50 W
Frekvenciaátvitel: 35-18kHz
Jel/zaj viszony @ 1 kHz: >70 dB
Keresztezési frekvencia: 150 Hz
THD: <0.35% @ -10 dB
Szatellitek
7 cm-es szélessávú meghajtó
Mélysugárzó
10 cm-es hosszúlöketű meghajtó
Ára: 15000 forint, kisker bruttó.
Logitech Z-340
Kibont
Speciális szubbasszus kerül elő a dobozból, a valódi hangszóró előtt egy passzívmembrán-szerű eszköz helyezkedik el; ezen keresztül szabadulnak ki a mélyhangok a centi vastag faládából. A kocka elég esztétikus, legalábbis a hardver kategóriában, bár a tapasztalt sub-építők szerint egy kicsit mindig illik eltérni a tökéletes kocka alaktól.
A szub megépítésére egy szavunk sem lehet.
A szatellitek fémtalpa minőségi kidolgozást sugall, kár, hogy össze vannak kötve, nem rakosgathatjuk őket szabadon. A Szövetborítás megint csak növeli az igényesség érzetét, a műanyagok szintén a minőségibb kategóriából származnak. Bár gumírozott a fémtalp, a bekapcsolásnál meg kell fogni, és ez kicsit kényelmetlen. Szokatlan megjelenés, de tetszetős, megszokható; a kék LED - ízlés kérdése - dizájnos ugyan, de zavarja a szemet.
Kompakt, stabil, kicsit ufószerű...
Meghallgat
A kék LED zavaró (keopsznak tetszik), ez már bizonyos, legalábbis szemből. Elsőre nem is tudom, mi a probléma, nagyon üres a hangzás, hiányos. Mindezt amellett érezni, hogy jazzen még a szaxofonos levegővétele is tisztán hallatszik. A mélyei igazán mélyek, rázza a padlót, viszont torzít. A passzív membrán ugyan a torz hang magas felharmonikusait eltakarja, de mégiscsak egy mindent betöltő dörmögés a végeredmény, e dörmögés hangszíne nem függ a hangerőtől, valószínűleg teljesítmény- és méretproblémák vannak, a passzív membrán profi kivitelezése igen komoly fejlesztőmunkát igényel.
A zenében domináló jegy a magasak megléte, a közepek hiánya és a mélyek kínlódása. Az utóbbi igazán ott fordul elő, ahol húros hangszerek nem impulzusszerű, hanem folyamatosan zengő, kitartott mélyhangokat produkálnak. Elektronikus úton generált basszusok esetén nincs probléma, üt ahogy kell. :).
A részletezettsége jó, ha választunk magunknak egy hangszert, gond nélkül tudjuk követni, legalábbis ha például nem egy bőgőről van szó. Túlegyszerűsít; olyan, mint amikor egy jó minőségű rádióadót hallgat az ember: szépen szól, de mégis erős a hiányérzetünk. Komolyzenével nem tud mit kezdeni, a hatás egy elöregedett kazettáéhoz hasonlít, na nem olyan veszélyes, de valahol mégis hasonló.
Nem igazán lehet zenékre bontani a produkciót, összevissza, kevert hangzásvilágot produkál, nehéz a jellemzés, akár pozitív, akár negatív is legyen.
Így teljes a kép.
Összefoglal
A Logitech Z-340 ellentmondásos jelenség. Látványosan tud szólni, de szinte sosem kiegyensúlyozottan. Bármit hallgathatunk rajta, de sehol nem kapunk kiegyensúlyozott, nyugodt hangképet. Ezzel együtt ennyiért sok anyagot, technikát kapunk, passzív membránnal, kék LEDdel, fémtalppal, itt-ott látványos magashangokkal, dübörgő mélyekkel. Aki megveszi, használja, olyan hangot kap, amely hallgatásakor ugyan sosem nem borsódzik a háta, de akár játszik, akár zenét hallgat, többé-kevésbé mindig elfogadható lesz a produkció; nem fog váratlanul összeomlani semmilyen stílus alatt. Vegyes a kép.
Specifikál
Összteljesítmény: 33 W
Frekvenciaátvitel: 35Hz-20kHz
Jel/zaj viszony: >85 dB
Szatellitek
6.5W
Mélysugárzó
20 W
Ára: 16000 forint, nagyker bruttó.
Altec Lansing XA3021
Kibont
Szörnyen néz ki, ez tény. A kuka vagy bomba alakú mélysugárzóval és az oldsk00l mikrofon-szerű szatellitekkel biztosan valamilyen "technicista dizájt" szerettek volna kialakítani, de a lehető leggyengébb minőségű műanyagok és a túl kerek formák (nekünk) nem nagyon jönnek be.
Enola Gay megtette kötelességét..
Kétségtelen viszont, hogy a legjobban felszerelt, "felhasználóbarát" hangrendszer. A mélysugárzón, amely akár állítva, akár fektetve használható, két bemenet is van: a szokásos jack és ráadásként RCA.
Már majdnem a bőség zavara...
A dobozon látható "TV-GAMING-MUSI"? feliratnak maximálisan meg kíván felelni a gyártó, a bemenetek mellett kimenet és távirányító is megtalálható; az utóbbin ki- és bekapcsolási, hangerő-szabályzási illetve hangkép-korrekciós lehetőség található; ráadásként két fejhallgató-kimenetet is kapunk. Nagyon funkcionális.
Egyedülálló.
A szatellitek fémlábakon állnak, állítható a dőlésszögük, megfelelően stabilak. Előlapjuk a szokásos szürke műanyag. A hangszórók papírmembrános, szivacs-felfüggesztésű darabok, ránézésre a szatellitek meghajtói nem mehetnek elég magasra, túl laza a felfüggesztés.
Összességében igen jól használható, de nagyon kellemetlen megjelenésű rendszerről van szó.
Meghallgat
Lajkó Félix albuma kifejezetten furcsán szólal meg. Teljesen diffúz a hangszerek elhelyezkedése, viszont nem produkálja azt a magashiányt, mint az eddigi darabok. A gaming eq némi többletet ad a zenének, kár, hogy nem lehet tudni, melyik a flat beállítás. Ha nem produkálná ezt az összevisszaságot a hangszerek között, akkor egészen elfogadható lenne.
A St. Germain-nél a hang nyersessége dominál, kifejezetten eltúlzott felsőközepekkel, mindenféle finomság, részletezettség nélkül. Mindenhonnan szól a zene, nincs helye a hangszereknek, ez teljesen elveszi a realitásérzetet. A felsőközép erősen erőltetett, valószínűleg a teljes magashiány miatt nyúltak ehhez az eszközhöz a mérnökök.
Apocalyptica. A cselló mélyebb hangjai fájdalmasan gyengék, kopogós, olcsó benyomást keltenek. A közepeivel minden rendben, azt hiszem, a magasak kárára egészen jól megoldották a középátvitelt. Dinamikája a középtartományban jó, máshol viszont egész egyszerűen nem hallani elég hangot.
John Frusciante. Erő az van benne, bár nagyon hamar elkezd torzítani. Egész szobát betöltő hangzavart képes kelteni, azt hiszem, erre van tervezve.
Brahms címszó alatt a jegyzetemben annyi van, hogy "a szomszed bartokot hallgat". :)
Összegez
Na hogy tetszik?...
Nem komolyzenei felhasználásra szánták, ez a hangjából is kiderül. Játékra, tv-nézésre, házi hangosításra teljesen jó, legalábbis ha valaki együtt tud élni a designnal. Többet nehéz mondani róla, akinek ilyen felhasználásra kell, és fontos a távirányító és a kimenet, annak ez egy lehetséges választás, egyéb esetben ennyi pénzért már kaphatók jobb, finomabb darabok is.
Specifikál
Összteljesítmény: 40 W
Frekvenciaátvitel: 35 Hz-18kHz
Jel/zaj viszony @ 1 kHz: >76 dB
Keresztezési frekvencia: 150 Hz
THD: <0.2% @ -10 dB
Szatellitek
7 cm-es szélessávú meghajtó
Mélysugárzó
12.5 cm-es hosszúlöketű meghajtó
Ára: 24000 forint, kisker bruttó.
Altec Lansing 321
Toronymagasan a...
Kibont
A szerkesztőségben használt neve: "A Nagy Altec". A dizájn gyakorlatilag a 221-esével megegyező, ebből fakadóan tetszik is. Mélynyomója komolyabb, 16 centis hangszóróval rendelkező darab, szépen lekerekített reflexcsővel. A szatellitek már ránézésre is különbözőek, két hangszóróval rendelkeznek, de csak egyutasak, azaz mind a két hangszóró ugyanazt a frekvenciasávot fogja át. A magasabb kategóriához híven nincsenek egymáshoz kötve, mindkettő a subhoz csatlakozik. Minden másban a "Kis Altechez" hasonló.
Meghallgat
Félix koncertalbumán ugyanúgy produkálja a magashiányt, mint a kistestvére. A hangszerek pozicionálása azonban kiváló, igaz, a hallgatási helyzet változásával erősen romlik. Egy helyben ülve azonban igen stabil a hangok helye. Érdekes módon az első hangfal, amelynél képes voltam belefeledkezni ebbe a gyönyörű zenébe.
A Saint Germain-t hallgatva legelőször az eddigi legtisztább, puha basszus tűnik fel, ugyanakkor a ritmusa nem tökéletes, mintha kicsit késne a zenéhez képest. Részletezettsége az eddigi legjobb.
Cult. Nem omlik össze a hangerőváltásnál, mint a többiek (de főleg az Altec 221); a közepei lehetnének jobbak, de az eddigiekhez képes teljesen korrekt (és ez nagy szó).
Furcsa módon John Frusciante zenéje kicsit távoli, jóval a hangszórók síkja mögül szól a zene, ebben az esetben ez nem tesz jót.
Emmanuel Top nem tudta legyilkolni a szubbasszust. Ez jó.:)
Jazz esetén a trombitával küzd egy kicsit, erőlködik, próbál élethű lenni, de kicsit izzadtságszagú a produkció, a mélyközép-tartomány itt hiányzik a fülnek. A szaxofon nincs eléggé előtérben, ugyanakkor ez lehet kellemes is; a zongora megkapja az őt megillető helyet, a bőgő végig az előtérben játszik, egy pillanatra sem vesztjük szem elől. Jó.
Az első hangfalszett, ahol a Metallica a tőle elvárható módon szólal meg.
A Bolyki Brothers esetén tökéletes sztereót kapunk, nagyon precíz, szép hang árad a kis szatellitekből; telt, puha, mégis éles.
Brahmsnál azért kiderül, hogy ez még messze van a valódi hifitől, de az első hangfal, ahol nem rohanunk kétségbeesetten a lejátszó, illetve a Winamp "stop" gombja felé, mivel a hegedűnek hegedűre hasonlít a hangja, tiszta, korrekt. Hozza azt, ami egy PC-s rendszertől elvárható.
Összefoglal
... a többiek fölött
Mióta befejeztük tesztünk első részét, a "csak úgy" zenehallgatásra ezt az Altecet használjuk. Hosszabb ideig is kellemes, jól hallgatható hangja van, természetesen a PC-s elvárásokat figyelembe véve. Jó a basszusládája, jók a szatellitek, bár némi mélyközép még hiányzik; de mégis, magasan a legjobb rendszer ebben az árkategóriában. Esztétikájával sincs probléma, a hangerőszabályzás finoman működik.
Jó ez a rendszer.
Specifikál
Összteljesítmény: 65 W
Frekvenciaátvitel: 30 Hz-18 kHz
Jel/zaj viszony @ 1 kHz: >70 dB
Keresztezési frekvencia: 100 Hz
THD: <0.2% @ -10 dB
Szatellitek
2 db 5 cm-es szélessávú meghajtó
Mélysugárzó
17 cm-es hosszúlöketű meghajtó
Ára: 24000 forint, kisker nettó.
Klipsch Promedia 2.1
Lucasfilm THX: a minőség védjegye
Kicsit megilletődve fogadtuk Őfenségét, aki mindig elérhetetlen magasságokban trónolt az árlistákon. A Klipsch elsősorban nem a PC-s hangrendszereiről híres, anno ők fedezték fel a tölcséres hangsugárzót, és a Klipschorn nevű termékük a mai napig versenyképes (természetesen már a gramofonokon is volt tölcsér, de hangsugárzón ők alkalmazták először). Tehát nagy név, az biztos. A legnehezebb dobozban érkezett. Mélysugárzója méretre nem a legnagyobb, de a legnagyobb tömegű; basszusreflex rendszerű. A specifikációk alapján is messze a legtöbbet tudó rendszer.
"A legend in sound"
Szatellitjei kétutasak, tölcséres magassugárzóval (javítja a sugárzási szöget és a hatásfokot). A THX felirat minden darabon ott díszeleg, tovább emelve a minőség-feelinget. A csíptetős csatlakozók kicsit lehervasztottak, egy fokkal igényesebben is megoldhatták volna ezt a problémát; ugyanúgy, mint a hálózati kapcsolót, amely a mélysugárzóra került (bár ez lehet hangminőségi megfontolások miatt is; mindenesetre bonyolultabb szerelni). A szatellitek műanyagból készültek, ennyiért akár fából is csinálhatták volna őket. Az bizonyos, hogy izgalommal várjuk a meghallgatást.
Meghallgat
Fény az éjszakában?
Az Apocalypticán jutott először bizonyítási lehetőséghez. Világosan látszott, hogy dinamikában verhetetlen, ugyanúgy, ahogy a középtartománya is a társai fölé nő. Ennél a zenénél mondta keopsz, hogy igen, az első hangszóró, ahol borsódzik a hátam.
Lajkó Félix zenéjén erőtlen a bőgő, ki tudja miért.
John Frusciante hangja első alkalommal kap stabil mély-alátámasztást, nagyon látványosan, ámde kiegyenlítetlenül szól. Jazznél a rézfúvósok jók, erősen középre helyezve a hangsúlyt mind hangmagasságban, mind sztereószínpad szempontjából. Brahms szonátája kicsit kellemetlen, harsány volt, bár itt is nehéz konkrét negatívumokat említeni.
A hifis múlt apró jegyei...
Ezek után a "hivatalos jegyzet" megszakad; inkább leírnánk, összességében mit tapasztaltunk.
Ez a hangsugárzó minden olyan hanganyag esetén, ahol a dinamika, az erő fontos, bizonyít. Ellenben több esetben kiegyensúlyozatlan, saját maga teszi ki a hangsúlyokat; részletez, de csak azt, ami épp szája íze szerint való. Mintha arra játszana, hogy azt éreztesse a vevővel: "azért a pénzért, amit kiadtál értem, én ennyi mindent tudok". Látványos, a mélyeiben a legtöbb erő lakozik, de sajnos annyira mutatni akarja a képességeit, hogy a zenét gyakran nem hagyja érvényesülni. Hosszútávú hallgathatósága az Altec 321 alatt marad; . Rockzenén, illetve nagy hangerőigény esetén minden más hangsugárzót lever, de például a klasszikus zenei anyagon középről szól, de talán a mezőny legrészletesebb hangját produkálja. A legjobb kifejezés erre a szettre az "agresszív", ennek minden előnyével és hátrányával.
Igen, ezek hangfalnak néznek ki.
Összefoglal
Nem egy olcsó szett, az biztos. A fő problémája pont ebből fakad, mivel sok negatív tulajdonsága ellenére is az átlagos PC-s hangrendszerek fölött marad, de ennyiért egy alap hifi hangsugárzó messze(!) többet tud nála, úgy is, ha még az erősítőt is ennek a szettnek az árából vesszük meg. Látszik rajta, hogy nem egy új fejlesztés. Aki igen nagy dinamikát igénylő zenét hallgat, annak ajánljuk, hiszen ebben verhetetlen. Összességében igényes, profi felépítésű rendszer, egy olyan hanggal, ami megjelenésekor nagyot szólhatott, de ma már nem rendkívüli.
A méret számít...
Specifikál
Összteljesítmény: 200 W
Frekvenciaátvitel: 31-20 kHz
THD: <1%
Keresztezési frekvencia: 100 Hz
Szatellitek
2 utasak, magassugárzó: 1.9 cm polymer dóm MicroTractrix tölcsérrel, 7.6 cm-es középsugárzóval.
Mélysugárzó
16.5 cm
Végszó, ajánlás
Most az egyszer beszéljünk világosan. Az itt felvonultatott hangfalak közül az Altec Lansing 321 a legjobb vétel, egyértelműen. Bőven felveszi a versenyt a nála kétszer-háromszor drágább Klipsch rendszerrel, a többieket pedig magasról ?leszólja?. Egyáltalán nem kelt rosszérzést a hallgatása, könnyű vele együttélni. Ha valaki ösze tudja szedni a 24000 magyar forintot egy PC-s hangrendszerre, és nem akar házimozizni, nyugodtan vegye meg, nem fog csalódni.
Az alsóbb szegmens sokkal vegyesebb képet mutat. Akinek az erős, határozott, mégis tiszta basszus a fontos, annak az Altec Lansing ATP3-as utolsó néhány darabja közül érdemes megszereznie egyet. A még olcsóbb Logitech Z-340 és az Altec Lansing 221 célközönsége más; az előbbi jóval szélesebb felhasználási lehetőséget nyújt, halkan is, hangosan is tud szólni, néha szétesik, de időnként látványos is tud lenni. Kisebb hangerőszinteken az Altec 221 finomabb, részletezőbb, de felhangosítva összeesik, elmossa a különbségeket. Tehát a kettő között döntsön ki-ki, kinek mi fontosabb.
A Klipsch hangrendszerét személy szerint nem ajánlom, az ára miatt. Összességében alig-alig mondható jobbnak (mondható jobbnak???) az Altec 321-esnél, ennyiért talán a mostani tesztünkben nem szerepelt 621-es Altecet lenne érdemes meghallgatni (reméljük, abból is sikerül hozzájutni egy darabhoz).
Az XA3021 hangja olyan mértékben el van rugaszkodva a valóságtól, hogy szintén nem ajánlanám, főleg, hogy az ára a 321-esével megegyező kategóriába tartozik.
A Super Power pedig egyszerűen túl olcsó, ennyiért ne várjunk minőségi hangot, inkább gyűjtsünk még pár ezer forintot egy Logitechre vagy egy Altecre.
Összefoglaló táblázat
1:0:0:0:0:0:0 arányú győzelem.
A teljes mezőnyből mindössze hét szereplőt láthattunk idáig, bár várhatóan ez a mezőny képviseli az élvonalat. Közülük is kiemelkedett elfogadható árával és kitűnő hangjával az Altec Lansing 321-es típusa; ez a szereplés nálunk elegendő egy PROHARDVER! AWARD-ra!
Folytatása következik!...
Emvy
Az Altec és Klipsch hangszórók a Pixel Multimédia, a Logitech és a Super Power hangszórók pedig a CHS jóvoltából kerültek hozzánk. Billentyűzetünk az A4Tech anti-RSI keyboardja volt (mostisaz), egerünk Acer/Benq, ezeknek a szereknek ugyancsak a Kelly-Tech a dílere idehaza. Székeinket a Stokke fejlesztette. (www.stokke.hu)
