Új hozzászólás Aktív témák

• #4414 Dalai Láma őstag ponix #4413

  Új Válasz 2009-04-07 10:33:15 #4414

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dalai Láma

  őstag

  válasz ponix #4413 üzenetére

  Sok példáját láttam annak, hogy miként lehetünk közösség úgy is, ha különböző felekezetekhez tartozunk. Mások a szokásaink, vannak eltérések, mégis van közös pont, és képesek vagyunk ezt együtt megélni. Nem egy olyan eseményen vettem részt, ahol reformátusok, evangélikusok, katolikusok egységbe kovácsolódtak. Tisztában vagyunk a különbségekkel, de a közös megvan bennünk, és ez Jézus.

  Amiről beszélsz, az meg nem létezik. Egy ikerpár már a születése utáni pillanatokban is különbözik, sőt már előtte is. Az agyuk másképp strukturálódik. Az asztal egy elég általános dolog. De ahány ember, annyi féle képpen kódolja, mindenki egy kicsit más asztalra gondol a szó hallatán, amikor eltárolódik ez az információ az agyukban, akkor más-más mintázatban történik minden embernél. Más az agyunk huzalozása. Tökéletesen egyezőek ezért nem vagyunk, és nem is lehetünk. Ilyennek vagyunk teremtve.

  Az egység az anyaméhben elkezd osztódni, és csak osztódik, és osztódik. És így egy bonyolult szervezet jön létre a végén. Ebben minden sejt ugyanazt a célt szolgálja, de mindegyiknek más a szerepe, funkciója.

  Továbbá nem feltétlen megosztottság és különbségek vannak, hanem különböző szintek, fázisok. Egy gyerek és egy felnőtt között általában különbségek vannak a hitük terén. A hit is fejlődik, folyamatosan változik az ember élete alatt, és mindenki más szinten áll. Persze vannak megnevezett és definiált hitfázisok, de egy ilyen fázison belül is vannak alszintek.

  El kell jutni arra a szintre, hogy a mérföldes példád megvalósuljon. Erre törekszünk mind, de ezt nem könnyű elérni, nem egyik pillanatról a másikra következik be, és valakinek az is nagy előrelépés, ha nem rúg bele az éhezőbe. Mert mást hozott magával. De neki ez mégis hatalmas előrelépés, és lehet, hogy sokat kellett magában dolgoznia, hogy elérjen idáig. Másnak meg könnyen megy, hogy adjon egy tál levest.

  Szóval különbözőek vagyunk, különböző helyről jöttünk, és a tempónk is más. Ezért a fontos az, hogy rátaláljunk az útra, és azon haladjunk. De ennek a keretei sokfélék lehetnek. Katolikusként épp úgy lehet haladni az úton, mint reformátusként. A különbségek ellenére.

  ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Új hozzászólás Aktív témák