Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ren Hoek

    veterán

    válasz #45997568 #39 üzenetére

    Nekem mondhatod, hisz alap szinten belelátok az ML-be képfeldolgozás terén. Illetve egy kollaboráció keretében pont az látókéreg működésének megfejtését próbáljuk majd rábízni egy Tesla clusterre :D Vagy talána a Deep Mind-ra. - minden jövőbeli emberi implantátum alapja egy a. neural network lesz, hiszen kölcsönösen kell adaptálódni - alkalmazkodni, és tanulni egy jó ember-gép interfésznek.

    Ilyen módon képzelek el egy önvezető autót is... ez nem feketemágia, vagy ördögtől való szerkezet, hanem a kezünk meghosszabbítása, a szemünk kiterjesztése, a hallásunk élesítése... Mint egy okos robotkar, vagy látóchip.

    Ugyanakkor kicsit ijesztő is, hogy azért az NN mindig is egy feketedoboz lesz. Kicsit frusztráló, hogy a drive benne nem egy ember által kifejlesztett saját logikánk alapját véve létrehozott algoritmus, szabályrendszer... hanem valami ismeretlen tényező. Éppenséggel az emberi elme korlátaira is felhívja a figyelmet, hiszen minden bizonnyal lesznek olyan kérdések, mintázatok, összefüggések és törvényszerűségek az óriási adathalmazokban amiket nem foghatunk fel sohasem.

    ...de az autonóm autózás mondjuk pont nem ilyen, mert itt egész egyszerű a fitness. Minél hatékonyabb és jobb sofőr legyél :K Nem mindenki szeret dugóban ülni, mert az nem vezetési élmény. Szeretek vezetni, de a sok tahó barom sofőrből rohadtul elegem van, és egy idő után nem "fun" a vezetés... élve akarok eljutni A-ból B-be. Egy kiépített pályán sokkal jobban élvezném mondjuk egy Impreza-val, ahol lehet csapatni.

    [ Szerkesztve ]

  • Márton

    nagyúr

    válasz #45997568 #39 üzenetére

    Én meg pont az ellenkezője vagyok.
    Kizárólag magamban bízok vezetés közben, félek más mellett ülni, buszra sem szállok már.
    Kb. 4-5 ember van a családi körben, aki mellé egy hosszabb útra be merek ülni, ha muszáj.
    Egyszerűen akkor érzem biztonságban magam, ha az én kezemben a kormány, ilyen vagyok.
    Max. autópályán tudom elképzelni az önvezetést, de hogy egy kanyargós szerpentinen a fák között ne én irányítsak, az nekem rémálom.

    Emlékszem, mikor meglátogattam a vidéken élő nagymamámat, azt mondta: "fiam, egy napon még emberek fogják pazarolni az idejüket arra, hogy elolvassák amit írsz"

Új hozzászólás Aktív témák