Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Soká

    senior tag

    válasz Frigetrus #90 üzenetére

    Nem tudom, neked milyen géped van, de szerintem (szigorúan fotós szempontból) csak az vegyen tükörreflexest, aki objektívekre is szán pénzt. Éppen azért cserélhető objektíves, hogy cserélje is az ember. Nézzétek el nekem: aki kitobival használja a gépet, az nagy valószínűség szerint nem másért vette a gépet, mint amit te is említettél: "a tudat" miatt. Amit persze behelyettesíthetnék a "divat" netán "sznobizmus" kifejezésekkel is. Persze ez nem bűn, természetes, hogy mindenki igyekszik az önértékelését így is javítani, biztosan megteszem én is, de ettől függetlenül igyekszem józanul is szemlélni a dolgokat és nem engedni annak a fajta gondolkodásnak, hogy ennyiért inkább egy DSLR-t...
    Akinek 120ezre van fotózásra, az vegyen inkább egy jó kompaktot, mert egy hasonló árú belépő DSLR-rel sem jobb képet nem fog készíteni, sem profibbnak nem fog kinézni, legfeljebb azt hiszi. Bár a (tév)hit is sokat számít.

    Szerintem egy 1000D és G12 képe között sokkal csekélyebb a különbség, mintha valaki JPG-be vagy RAW-ba fotóz. Mégis, hányan veszik a fáradtságot, hogy RAW-ba fotózzanak és korrigálgassanak utólag. Pedig a kettő között tényleg ég és föld a különbség. A vicc kedvéért megkockáztatom, ha RAW üzemmódban a fényképezőgép színe átváltana hupikékre, akkor többen fotóznának RAW-ban, mert hát ugye nem mindegy mennyire nézünk ki profinak :))

    Állításom természetesen nem vonatkozik azon kevesekre, akik valóban érzékelik a különbséget DSLR és kompakt között, noha dicsérendő önuralomtól vezérelve akár egyetlen (netán fix) objektívvel képesek megoldani a fotózást. És nem vonatkozik azokra a tehetséges fotósokra, akik anyagi korlátok okán kénytelenek kitobival fotózni, bár éppen az a munkájuk alapján megérdemelnék a jobb eszközt. A két kategória részben fedi egymást és még így is kevesen vannak.

    Bocsánat, ha felettébb kritikus vagyok a tisztelt júzerrel, de miután ők is felettébb kritikusak a gépekkel szemben, így én igyekszem oda-vissza az lenni.

  • Degeczi

    nagyúr

    válasz Frigetrus #103 üzenetére

    a kompaktok roppant alacsony fölbontású EVF-et kaptak (ha egyáltalán kaptak), azok alapján persze egészen más világ egy optikai kereső

    azonban már ma is léteznek nagyon jó minőségű EVF-ek (Pana G1/G2/GH1/GH2, ill. az Olympus VF-2), amik jópár szempontból már maguk mögé tudják utasítani az átlagos vázak tükrös keresőjét!

    a Pana és most már az Olympus is teljesen erre koncentrál, náluk nem várható több optikai keresős modell, így remélhetőleg egyre általánosabb lesz a jó EVF

    hosszú távon ezért valszeg tényleg visszaszorul majd a tükrös megoldás

  • Soká

    senior tag

    válasz Frigetrus #103 üzenetére

    (természetesen OFF de nem írok szürkével, mert úgy még nehezebben olvasható)

    Kedves Frigetrus és többiek,

    nagyjából ellőttük a puskaporainkat, vagyis felsorakoztattuk az érveket és természetesen ha csak a specifikációt meg az árakat nézzük, akkor egyértelműen nektek van igazatok. Az én ismereteim nem naprakészek, amikor egy bridge gépet és egy tükörreflexest hasonlítok össze, akkor bennem még az él, hogy az utóbbi határozottan drágább az előbbinél. De ez mára már tényleg nincs így, ha ugyanannyi pénzért tükörreflexest is kapni, akkor persze, hogy meginog az ember. De azért talán ti is elismeritek, az, hogy ez a két gép képes volt árban így összecsúszni, annak bizony marketing okai is vannak. Nagyon jól tudják a gyártók, amit ti is hangoztattok, hogy "ennyi pénzért már inkább egy slr-t", és azt már nem nagyon kalkuláljátok be az összehasonlításba, hogy amikor az ember megveszi a slr-t akkor bizony megveszi vele azt az opciót és "terhet", hogy bizony de jól jön egy portrémarkolat, de jól jön egy ilyen objektív, olyan objektív.
    Frigetrus, látod neked is van már a géphez három objektíved, tehát te már nem az a kategória vagy, aki "ellen" én szóltam. Csak, hogy emlékeztessek, én azoknak javasoltam a G12-t (és társait) akik éppen annyit szánnak a fotózásra, amennyibe az kerül és nem többet (a mondandóm végén ezt még korrigálni fogom!) Ha valaki már áldoz pénzt egy objektívsorozatra, attól én nem vitatom el az slr létjogosultságát (legfeljebb ha olyan ügyetlenül fényképez, hogy neki tényleg felesleges volt erre a dologra pénzt áldoznia...)

    És akkor korrigálom is a fenti kijelentésemet: G12-t csak az vegyen, aki áldoz pénzt egy állványra és egy külső vakura is. Mert ha nem, akkor valószínűleg megteszi egy olyan gép is, aminek nincsenek ilyen perifériás lehetőségei.

    Ha már ennyit okoskodtam, elmondok még pár dolgot, ami tényleg off, de azért a fényképezésről szól és talán akad közte olyan, ami valakinek megszívlelendő. Ehhez persze azt is előre kell bocsátanom, hogy számomra - talán mert 20-30éve fotózom több kevesebb intenzitással - kialakult már egy bizonyos képem (előítéletem?) arról, hogy mit érdemes szem előtt tartani és mit kevésbé?
    Először is: az emberek minimum két okból fényképeznek. A társaság egyik része arra használja a fényképezőgépet, amire eredendően való: bizonyos látványok megörökítésére. Itt hangsúly van azon, hogy _örökítés_ Vagyis olyan dolgokat fényképezek le, ami tényleg arra érdemes, hogy az utókorra hagyjam, azaz át-ö-rö-kít-sem. Ezt nevezem én úgymond érték-elvű fotózásnak. Persze, abban nem lehetünk biztosak, hogy éppen az lesz kései önmagunk és az utódaink számára értékes, amit most annak gondolunk, de azért ha a szándék bennünk van, és használjuk az eszünket, akkor legalább az esély megadatott.
    A fotósok egy másik tábora - ők vannak most viszonylag sokan, és mintha ők uralnák a technikai topikokat - leginkább műszaki szemmel közelítenek a témához, és nem annyira az általam értékelvűnek nevezett fotózásra figyelnek, hanem a technikai kivitelezés perfektségi fokában gyönyörködnek. Ez persze érdekes és izgalmas, főleg egy olyan időszakban, amikor napról napra produkál valami újat a technika és háromévente duplázódik a megapixelek száma, de azért én mindig igyekszem figyelmeztetni az embereket, hogy ez a pillanatnyi örömön és izgalmon túl más értéket nem nagyon hordoz. Ráadásul, aki így közelít a fényképezőgéphez, annak soha nem lesz elég a felbontás, soha nem lesz elég a dinamika és a zajnélküliség. Pontosabban a kielégülés mindig addig tart, amíg meg nem jelenik az eggyel nagyobb számú masina. Ők azok, akik a gombostűre szúrt légy szemét igyekeznek "lemakrózni", aztán elkapják a naplementét, (aminél mindig kevés a dinamika), hogy aztán a Hősök terét magukévá tegyék egy gömbpanoráma formájában, hogy aztán este a telével a Holdat is megörökítsék minél közelebbről, . Magyarul csupa olyasmit akarnak lefotózni, amit mások már számosan megtettek előttük, ráadásul a hivatásosak olyan minőségben, amit mi, halandók, úgysem tudunk produkálni, vagy ha igen, akkor is csak ideig-óráig tart a dicsőség, mert jön a még jobb kütyü.
    Az ilyen képtárak előtt ül majd néhány évtized múlva az értetlenkedő utód és leszármazott, nem értve, hogy a nagyapa miért fotózta ilyen szenvedélyesen közelről a kert virágait, esti fényben a Lánchidat, a bemozduló patakocskát, s folytathatnám a "kötelező", ám felettébb unalmas témák sorát.
    Ehhez persze nem árt egy tükörreflexes, meg néhány jó obi, miközben nem fotózza le az ember azokat a múló, személyes pillanatokat, aminek a megörökítéséhez már egy jobbfajta szappantartó is elég (lenne), főleg ha az illetőben akad némi kreativitás is az egyéni látásmódra.

    No, ez a bevezető lett volna, de rájöttem közben, vétek az olvasó ellen egy fórumban 10 sornál többet írni :)

  • Soká

    senior tag

    válasz Frigetrus #109 üzenetére

    Bocs, ha félreértettelek, azt hittem a két objektív a kitobin kívül értendő.

    Egyébként pedig a ténylegesen eltérő fotózási szokásaink vagy elvárásaink miatt is van köztünk nézetkülönbség. Én például a géppel együtt azonnal megvettem a portrémarkolatot is, egyrészt mert tényleg sokat portrézok, másrészt mert tényleg kényelmes, hasznos, fogás szempontjából is. Azon persze gyakran elmerengek, hogy milyen undorító üzletpolitika ez a Canon (de másokra is igaz) részéről, hogy portrémarkolat címen 30.000-ért eladnak nekem egy darab műanyagot pár gombbal és minimális elektronikával. Ennyi pénzért maga a Canon ad egy ugyanekkora műanyagdarabot, amiben nem csak elemtartó van, de van benne akkumulátor is, plusz objektív és egy CCD is, azaz egy fényképezőgépet!! Zárójel bezárva.
    Aztán abból a szempontból is másként gondolkodhatunk, hogy én ugyan belépő szintű vázakat veszek (350D; 500D) és nem is ez a tétel, hanem inkább a 24-105; 70-200-as zoomok, meg a szintén nem túl olcsó Tokina 11-16, vagyis a magam számára úgy-ahogy komplett cuccnak már semmi köze a G12-höz árban.
    Én persze egy félszerzet vagyok, mert alkalmazott művészként munkaeszköz is a gép, ugyanakkor a képeim döntő többsége (90%-a) az úgymond magáncélú, nem kiállításra, nem pénzszerzésre való kattogtatás, elsősorban családi fotográfia, amit viszont az egyik legfontosabbnak tartok.
    Félre ne érts, nem az zavar, ha valaki "művészkedik", művészkedjen kedvére, de a szó az arról szól, hogy valaki egyéni látásmódot próbál megvalósítani, netán alkalmazza azokat a manírokat, amik a profiknál csak járulékos eszközök. De az még nem művészkedés, hogy valaki beáll este a Lánchíd alá és lefotózza a Várat. Az még csak ismételgetése annak, amit itt-ott látott. Az "én is tudok olyat!" érzés megélése. De az még csak annak a tesztje, hogy tudja-e használni a gépet, tud-e WB-t állítani, alulexponálni, stb. A "művészkedés" ott kezdődne, ha ezt egyénítve valósítaná meg.
    De félre ne érts, soha ennél ártalmasabb tevékenységet! Én mindenkit csak arra szoktam biztatni, hogy ha rögzíteni akar pillanatokat, akkor azt tegye meg, amire ténylegesen ő a legelhivatottabb. Mindenki a saját nagymamáját, szüleit, gyerekeit, stb. igyekezzen jól(!!!) lefotózni, ezért lesz hálás az utókor, nem a "művészi" ismételgetésekért.
    Saját példa: amikor a nyolcvanas években először sikerült kijutnom nyugatra, akkor lelkesen kattogtattam, de mit? A művészettörténeti könyvekből jól ismert épületeket, homlokzatokat. megvártam, amíg a barátaim "kimásznak" a képből és csináltam egy rakás tök érdektelen városfotót, ami előtt most lehorgasztott fejjel állok. Ahelyett, hogy magunkat, az embereket fotóztam volna.

    Hamarosan befejezem ezt a hosszú offolásomat :)

Új hozzászólás Aktív témák