- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 3***(X) "Zen 2" (AM4)
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Vezetékes FÜLhallgatók
- Léghűtés topik
- Érkezik Magyarországa az LG szuper dizájnos hordozható projektora
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Így építsd a billentyűzeted!
- Házimozi belépő szinten
- Milyen egeret válasszak?
- Hobby elektronika
Hirdetés
-
Free Play Days 2024 - 18. hét: Headbangers: Rythm Royale
gp Extraként a Star Wars Jedi: Survort is kipróbálhatjuk 5 óra erejéig.
-
Mindent megtudtunk az új Nokia 3210-ről
ma Részletes képek, specifikációk és euróban megadott ár is van a legendás modell újraélesztett verziójához.
-
Alacsony fogyasztású, 128 GB-os szervermemóriát kínál a Micron
ph Az új RDIMM TSV technológia alkalmazása nélkül éri el a címben említett tárkapacitást.
Aktív témák
-
Gambit
őstag
Sokan ismerik, de akkor még kb. fele-fele arányban használták az emberek az IE-vel. És egyáltalán nem volt más a kezelési módja. Csak aztán az IE része lett a windowsnak, és ez betett neki. Meg hozott néhány pert a microsoftnak.
''Akár hiszed, hogy meg tudsz csinálni valamit, akár nem, mindenképpen igazad van.'' - Henry Ford
-
Bencom
senior tag
na, nevet változtattam, mert ez véleményebben jobban tükrözi azt, amit a topicban kellene csinálni
Üdv: Bencom™
U.I.:kicsit belehúzhattok az írások beszúrásába, vagy már nincs
VladimirR: töröltem a hsz-eidet, és szépen megkérlek, hogy hagyd abba az offolást Peace!
Gambit: bocsi, de a te hsz-edet is töröltemnincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Flashback
addikt
Hát novellának szántam/szánom. A szereplőket és az eseményt folyamatosan akraom bemutatni. Na csapjunk a lovak közé...
1. A „nagy kísérlet”
2033. Black Space kutatóközpont, Mars körüli pályán.
A monitoron egyszercsak felvillan: INCOMING MAIL. Egy perc sem kell és a levél lent van a számítógépen.
Magas, rövid szökehajú, szimpatikus fiatalember ül a gép elé, elkezdi nézni az üzenetet.
- Ez az!! Megvan! – majd egy alacsonyabb, feketehajú férfi lép be a szobába –
- Megkaptuk?
- Igen!
- Akkor küld át a központi gépbe, Ron.
- Már megy is!
Mindketten elhagyják a szobát és kigyódzó folyosókon, szobákon keresztülmenve megérkeznek egy nagy kör alakú terembe. A közepén hatalmas monitor, asztal, rajt egy fekete klaviatúra és egy mikrofon pihen. A falak mentén hatalmas géprengeteg, sok kis villódzó fény, apró kis kijelzők.
A két férfi az asztal elé ül. Ron gépel egy kicsit majd a háttérben halk zúgás hallatszik. Felállnak, hátrafordulnak és figyelmesen nézik a modellező fényeit.
READY. Tünteti fel a gép a kijelzőjén. Majd kinyílik a teteje és Mark kiemel egy henger alakú tárgyat. Ránéz az órájára és odahajol a mikrofonhoz:
- Mindenki 10 perc múlva jöjjön a kísérleti terembe!
A kísérleti terem közepén üvegszoba és körülötte sok terminál sorakozik, de most már sok tudós is. Egyik intelligensebbnek néz ki mint a másik. Öltözködésben is eltérőek: valakin sima pulóver, valakin pedig a fehér köpeny díszeleg. Hát igen ez jellemző a tudósokra egy kicsit elvontak és zárkózottak az emberek felé. De Ron és Mark mások voltak tudóstársaiknál. Igaz hogy hivatalosan, papírformán, tudósok voltak de valahol a két ember a kalandot, izgalmat kereste az életben, és ezt hűen türközte a szimulátorban eltöltött idejük. Míg a társaik csak sakkozásra használták, őket a kaland szimulációk kötötték le.
Letelik a tíz perc, már teljes a létszám. Nagy az izgalom és a tolakodás. Mindenki találgatja hogy mi is történhetett, miért ez a nagy sietség. De már sejtették hogy ez lesz a „nyitóbuli”, az első gyakorlatban is kipróbált tesztelés. Mindenki erre az eseményre várt már amióta idejöttek a kutatóbázisra.
Ron és Mark belép a terembe. Mark kezében szorongatja a henger alakú tárgyat és szónoki dicsőséggel beszédet intéz társaihoz:
- Ezt is megéltük. – elmosolyodik, majd folytatja – a kormány elküldte végre a központi vezérlőegységet, pedig már egy ideje halasztották a dolgot, de most végre itt van a kezemben. De nem is untatom tovább ezt a…., ezt a… sok kíváncsi elmét, úgyhogy mindenki foglalja el a helyét, kezdjünk neki!
Mark óvatosan beszereli a vezérlő egységet és beül a terminálja elé. Mindenki nagyon feszült, szinte hallani lehet az emberek szuszogását, miközben veszik a levegőt. Ron felemeli a fejét a monitorja elől:
-Áramellátás rendben? – majd egy mély hang válaszol –
-Igen, a generátorok normál, azaz 25% műkődnek!
-Hibaelhárítás? – egy másik hang a terem végéből –
-A helyemen vagyok!
-Térgravítációs mérőcsoport?
-Készen állunk!
-Tér-idő lokátorok?
-Rendben!
-Adatokat rögzítem, naplófájl… most… indul.
-Energiát neki! – de épp hogy elhangzott ez a mondat a piros szirénák kigyulladtak és egy hang a hangszóróból elkezdett hadarni:
-Tűzriadó az egyes szinten, a C szektorban! Tűzriadó az egyes szinten a C
szektorban! Mindenki menjen a mentőkabinjához!!!
2. Pánik
Mindenki tudta hogy ez most nem gyakorlat. Úgysem szakítanának félbe egy ilyen létfontosságú kísérletet. A riadtság ellenére azért rendezetten ment a dolog. Mikor Ron és Mark leértek a mentőkabinokhoz kikeresték a 7. számút, beszálltak, majd Ron megnyomta a START gombot. Az indítómotor hangja felzúgott majd ugyanilyen tempóban le is állt. Ron még egyszer megnyomta, de most sem történt semmi. Aztán még egyszer, még egyszer… addig nyomogatta míg belátta ez reménytelen lesz. Leguggolt, kinyitotta a vezérlőpanel ajtaját, majd megkereste a MANUAL START kart. Meghúzta. De most sem történt semmi. Feláll, Mark-ra néz:
- Kimegyek megnézem mi van a kabinnal és…
- Nem, majd én megyek!
- Nem! … Sietek!
Ron ahogy abbahagyta a beszédet már nyitotta is ki az ajtót. Gyorsan a központi vezérlőterembe futott. A számítógéprendszerben megkereste a 7-es mentőkabin beállításait végigfuttatott rajta egy diagnosztikát. A hiba felfedezése után egy kis beállítás és a másodlagos indításra kattintott. Mark kétségbeesetten hallgatta a segédmotor berregő hangját, a kabinajtó becsukódott és a mentőkabin katapultált.
Ron már kigondolta hogy az űrsiklóval elhagyja a bázist, és útközben a mentőegységhez, felszedi Markot. De egyszer csak a piros lámpák leálltak a villogással, és a központi gép bejelentette hogy vége a riadónak. Ron visszafele vette az irányt a központi géphez. Leült a terminál elé, majd elkezdte keresni hogy mért állt le a bombariadó. Meglepően vette észre hogy valami külsö terminálról állították le. Még mielőtt elkezdett volna gondolkodni hogy milyen csoportnak az érdekében állt volna ez, a monitoron megjelent a VIDEOCONFERENCE felirat és egy erős tekintetű, fekete hajú, kockaarcú férfi lépett a kamera elé, flotta egyenruhában:
- Richard Spears vagyok, a Földi erők flotta parancsnoka – Mark értelmetlenül nézi a dolgokat majd kérdez:
- Mi volt ez, de hát…- vág közbe a hadnagy:
- Üdvözlöm Ron!
- Mi ez? A bázison nem tartózkodhatnak!? Mert a biztonsági rendszer folyamatosan szkenneli az egészet! – most a központi gép szakítja félbe a beszédet:
- DOKKOLÁS BEFEJEZVE!
Ron már teljesen összezavarodott, minden olyan gyorsan történt. Kormány titkos kutatóbázisán egy még titkosabb akció közepén van amit a kormány irányít. Gyorsan mérlegelte a helyzetét: „a többi tudóst nem ölték meg, akkor engem sem fognak. De mért kellek én nekik? De csak nem ölnek meg, fontos vagyok az ország számára, remélem!!”
A biztonság kedvéért odaszaladt a terem bal sarkához, a lépcső alatt a falon egy kijelző volt. Benyúlt mögé és egy rejtett gombot megnyomott, majd a kijelző óvatosan „lenyílt” a falról. Mögötte egy retina vizsgáló, egy billentyűzet, és egy széf. Ron odahajolt a vizsgáló elé. A retinaszkenner gyorsan elvégezte a dolgát. Sziszegő hang zavarja meg a síri csöndet. A széf kinyílt, benne fegyverek sorakoztak. Ron nem időzött, magához vette a C12-s típusú mágnesfegyvert. A lépcsőn gyorsan felszaladt, de ahogy a tetejére ért a terembe rögtön be is léptek a katonák, mögöttük a parancsnokkal.
Persze ez formázásokkal teljesen máshogy néz ki. A gondolatok dőlt betűsek meg ilyesmi.Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
-
Flashback
addikt
3. A mentőkabin
Mark tétlenül ült a kabinban ami a Galilei marskolónia felé száguldott. A kabin fedélzeti computere figyelmeztette Mark-ot hogy hamarosan belépnek a bolygó atmoszférájába, ezért kapcsolja be a biztonsági övét. Mark előhúzta zsebéből az MPC-jét. Ez egy henger alakú tárgy volt, amit két részre szedett. Az MPC két része között egy haljékony képernyő feszült.
- Mark profil elérése… – ezzel a paranccsal be is aktiválta az MPC-t.
- Jelszó: DELTA48 – az utasítás után egy kellemes női hang közölte Markkal hogy a profil be van töltve.
- Computer! Kapcsolódj a BSLC7-es kabincomputerehez.
- Kapcsolat kész!
- Jó, most irányítsd át a teljes vezérlést az MPC-nek.
- Megtörtént!
- Állítsd le az ESCAPE manővert, és állítsd a kabint bolygó körüli pályára.- A kijelzőn megjelent a töltést jelző ábra.
A kabin oldalán lévő, manőverező hajtóművek bekapcsoltak. Majd kékes fényt kibocsátva a kabint lelassították, és az alját megemelték hogy a bolygóval párhuzamos legyen; aztán az alsó hajtóművek adtak a kabinnak egy pici löketet, ezzel útjára indítva a bolygó körül.
- Megtörtént a pályára állás!
- Tökéletes. Most vedd fel a kapcsolatot a Black Space-el!
- Nincs kapcsolat.
- Használd a kabin kommunikációs rendszereit.
- FOLYAMATBAN…-Mark most igen feszült volt. Tudta ha ez most nem jön össze akkor Ron meghalt. A központnak, és az összes kutatási anyagnak is lőttek. 3 éves kutatómunka eredménye volt a bázison, és az egyik legfontosabb személy, számára.
- Kommunikáció nem engedélyezett!- Mark értetlenül hallgatta az MPC beszédjét.
- Ezt nem értem… - majd folytatta -…Fogod a bázis szignál jeleit?
- Igen!
- Bejelentkezés a Black Space rendszerbe: Matthew Mark, kutatóparancsnok, azonosítókód: 27KR3ECY5U.
- Nem jogosult a hozzáféréshez!
- Mi az hogy nincs hozzáférésem a bázisomhoz? Talán vírus került a rendszerbe?
- Á, az képtelenség… Akkor vajon mi lehet az oka?
- Computer! Ellenőrizd van-e elég üzemanyag ahhoz hogy a kabint visszafordítva elérjünk a Black Space-t.
- Az üzemanyagcellák 32%-on vannak. Ez a mennyiség nem elegendő a visszajutáshoz!
„Nincs más esélyem minthogy landolok a marskolónián, és onnan próbálok meg visszajutni. De mi van ha a kolónia is hasonlóan járt mint a bázis? „-gondolta magában Mark. Ekkor ismét az MPC-hez szólt:
- Computer! Lépj kapcsolatba a Galilei marskolóniával!
- Kommunikáció nem engedélyezett!
- Keressd meg a többi mentőkabint!
- Keresés! – majd egy kis idő múlva folytatta az MPC:
- A kabinok éppen landolnak a kolóniára.
Mark mostmár teljesen elveszettnek, reménytelennek érezte magát. Csak az okot kereste hogy ki, mi lehetett ennek az akciónak a hátterében.
„A világ egyik országa sem lehetett, hisz ebben a projektben az összes nagyhatalomnak benne fekszik a pénze, ideje és a munkája. A saját munkáját meg csak nem teszi tönkre. Csak bensős ember vagy emberek lehettek. De ők is mért tennék? Ellopni a technológiát? Minek? Hiszen a Földre naponta érkeztek a kutatási és fejlesztési eredmények. Felhasználni pedig még nincs értelme?!”- majd hirtelen szöget ütött a fejébe a gondolat; úgy is visszajuthat a bázisra hogy megkerüli a bolygót, és kihasználja a gravitációját. Felgyorsul, és a maradék hajtóanyaggal elszakad a bolygó gravitációs mezőjétől. Akkor lesz elég lendülete hogy eljusson a bázisra!
- Computer! Számíts ki egy pályát a bolygó körül melyre ha ráállok és felgyorsulok akkor lesz elegendő lendületem a bázisig!
- Pálya kiszámítva!
- Hány százalék hajtóanyag marad a manőver után?
- 6%!
- Jó, az még elég lesz a dokkoláshoz! – motyogta halkan Mark.
- Computer! Állj röppályára!
- Kérem a biztonsági öveket becsatolni! Hamarosan belépünk a bolygó atmoszférájába!
4. Tiszta víz
- De mért? – kérdezte Ron a parancsnokkal szemben ülve.
- Uraim, ami most itt elhangzik arról semmilyen hozzátartozójuk sem tudhat, még az anyuk sem! Az információcsere is csak titkosított katonai csatornákon fog haladni, melyeket folyamatos ellenőrzés alatt tartunk … Szóval: 4 napja egy idegen eredetű kutatószonda lépett be a naprendszerbe, pontosabban, megjelent a Plútó közelében. Valószínűleg méréseket végez, adatokat gyűjt. Ez még nem is lenne akkora baj, de sajnos a nap felé halad… - az asztalnál néma csend támadt -…kétféle lehetőség adott. Első: barátságos faj, csak kutatnak. Második: ellenséges faj... – Ronnak teljesen elállt a lélegzete - … Olyan mint a poker! Az esély 50% arra hogy nyer az ember. Csak tudja ott van az a másik 50% is, és mi ezért, nem igazán szeretünk pokerezni!
- De… De… honnan tudják hogy szonda?
- Folyamatosan szkenneli a talajt, és kisebb szondákat küld ki a bolygókra. Gondolom akármilyen élőlényekről is van szó, nehezen viselnének egy ilyen monoton utat. Tehát az űrhajó kizárva.
- Ez igaz…
- A szonda sebessége, és egy bolygó közelében eltöltött ideje alapján úgy 9 évre becsüljük azt az időt míg a marshoz nem ér. Körülbelül 8 évig tarhatjuk titokban. A jelenlétéről még csak a Black Space project vezetői és a nagyhatalmak tudnak.
Holnap érkezik egy „A” osztályú csatahajó amit „átugratunk” a Mars másik oldalára, először emberek nélkül majd egy teljes személyzettel együtt. Ha ez sikeres jön a „B” majd a „C” osztály.
- Mit tudunk még az idegen szondáról? És mi ez az A, B, C osztály? Én úgy tudtam hogy nincs osztályzás a hajóknál!
- A szonda gömb alakú, kb. 18 méter átmérőjű és fémes váz fedi. Több információnk nincsen. A hajók osztályzására pedig mostantól szükség lesz! Ugyanis hamarosan elhagyja a Holdbázis kikötőjét egy „B” osztályú, 11 Megatonnás monstrum. Majd őt követi egy „C” osztályú, 106 Megatonnás csatacirkáló. Aztán pedig beindul a gyártás a Marson, és a földön is. 9 év alatt 30 A, 16 B, és 5 C osztályú hajó fog elkészülni…
- Ennyire biztosra veszik az ellenséges szándékot? – Vágott közbe értetetlenül Ron.
- Biztosra megyünk!
- És mi van ha erősebbek. Mi a B terv?
- Holnap többek közt ezért tesztelünk! Ismerünk 5 földszerű bolygót. A hajót ezekre a pontokra küldjük majd leellenőrizni melyikük lakható. Amennyi bolygó alkalmassá válik, annyi mentőhajót építünk.
- Mentőhajó?
- Igen, úgynevezett Noé bárkáját. 250 tudós az élet több területéről, 100 hajóüzemeltető, és 500 civil egy hajón. Tartalmazni fognak génbankokat amelyek sok élőlény genetikai kódját tartalmazzák, és klónozó laborokat.
- 4 nap alatt ennyi tervet dolgoztak ki? – csodálkozott Ron.
- Ezek a tervek már lassan 8 éve készen vannak. –majd rövid hallgatás után folytatta - Most az emberi faj túlélése a tét. Biztosra kell mennünk.
Ron mélyen hallgatott. Majd megtörte a csendet.
- Gondolom a kapcsolatteremtés a szondával ki van zárva?!
- Megpróbáljuk, de csak akkor ha a flotta készen lesz!
- És nekem mi a szerepem ebben az egészben?
- Ön és a társa fejlesztették ki az ugró rendszer alapjait. Önök látják át az egészet! Ezért szükség van magukra!
- De Mark már a Mars kolónián van!
- Nem. Éppen erre tart a mentőkabinja…
nah...
Jöhetnek a kritikák!Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
Flashback
addikt
Jaja az elejét direkt pörgősre akarom hogy az olvasó ne tegye le. a 7.-től lassul. Mért a fizikával mi baj van? Ki használják a bolygó gravitációját, a csúcsponton csőgáz
és a tehetetlenségi erő már elrepíti! Vagy nem? Fizikából 3-as voltam 
Szúrhatom a köv 2-t?Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
Trak
addikt
válasz
Flashback
#323
üzenetére
Az első bekezdésben (5 sor) 3x szerepel az hogy Mark:
''Mark tétlenül ül...''
''Figyelmeztette Mark-ot...''
''Mark előhúzta...''
Eléggé sok...és utána is mindenhol Mark... Mark...Nem kell mindenhova odaírni a nevet.
Mivel egy sorral, egy mondattal elötte is ő ült a kabinban, nem kell a következőben néven nevezni. Így olyanolyan jó:
''Mark tétlenül ült a kabinban, ami a Galilei marskolónia felé száguldott. A kabin fedélzeti computere figyelmeztette, hogy hamarosan belépnek a bolygó atmoszférájába, ezért kapcsolja be a biztonsági övét.''
Ez késöbb is előjön, akkor is feleslegesen használod a megnevezést. Mivel végig ő a főszereplő ezért mindenki tudja, hogy róla van szó, így olyan mint a szóismétlés. És szájbarágóssá is teszi az egészet.
Ez csak egy észrevételem, nem közözködés, csak javaslat.''Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...''
-
Szalma
őstag
válasz
Flashback
#325
üzenetére
(Ha egyszer egy vezérlőcomputer azt mondja, hogy nincs elég fuel a magasabb pályához, akkor ne legyen mégis... Egyébként, ha nagyon alacsony az orbitális pálya, akkor nem tud elég aszimmetrikus lenni egy gravitációs hintamanőverhez, ha már elég magas hozzá, akkor pedig olyan hosszú, hogy napok (hetek!) míg körbeér rajta a kolléga... (Kaja/víz/pisi/kaki/...?)
Egy érdekes fizikai jelenség: minél magasabb a tehetetlenségi orbitális pálya, annál alacsonyabb a felszínhez viszonyított sebesség. Tehát magasabb pályára kerülve lentről nézve látszólag lassul az objektum. Stb. )
Szeretettel:
Szalma
ui.: A ''Mars-mentőakció''-ban látható/hallható üzemanyagos párbeszédek fizikai baromságok. -
Flashback
addikt
5. Gondolkodók
Ron a kabinjában csak merengett az eseményeken. Valahol érezte hogy nem vagyunk egyedül. Valahol várta ezt a pillanatot. De nem gondolta volna hogy ez pont ma, pont vele, és pont így történik meg. Ő csak békésnek tudta elképzelni a találkozást, és az emberek hozzáállását. „Már a háborún törik az agyukat a „gondolkodók”. A kormány belső emberei akik nem cserélődnek csak úgy 4 évente mint az elnökök. Ők irányítanak mindent, meghatározzák a jövőt. Előre legyártják a forgatőkönyveket az eseményekhez. A békét kellene keresni nem a háborút. De az ember már csak ilyen. Sajnos. Én meg támogatom a háborút a tudásommal. De mit tehetnék? Ne támogassam a saját fajomat?” – A gondolatmenetet hirtelen egy ajtónyitódás szakította félbe.
- Mark!? –kiáltott fel Ron.
- Halottad mi történt? Már a háborúra készülnek! Egyébként én is örülök hogy látlak! – Mark helyet foglalt Ron mellett a kanapén.
- Halottam persze. A békés szándék már meg sem fordul a fejükben.
- Az egészséges emberi gondolkodás! – Tette hozzá viccesen Mark.
- Mit gondolsz ha megtudják az idegenek hogy milyenek vagyunk…
- Nem hiszem hogy elnyeri a tetszésüket. Csak a történelmünket ne tudják meg!
- Az a sok háború! – merenget Ron
- És hogyha tényleg ellenséges szándékúak?
- Akkor végképp elkerülhetetlen a háború!
- Te mit gondolsz erősebbek?
- Hát… A teknikában valószínűleg előrébb járnak mint mi. Már csak a szonda miatt is. De hogy a teknikájukat háborús célra fejlesztették-e? Azt csak ők tudnák megválaszolni.
- Hihetetlen hogy ez megtörtént, én tudtam hogy nem mi vagyunk az egyetlen értelmes faj az univerzumban… Tényleg! Szerinted kommunikálnánk egymással?
- Nyugi a „gondolkodók” már biztos ezt is kitalálták. –mondat Ron, vállat vont majd folytatta – lesz még ezen időnk gondolkodni, ha több információ fog a rendelkezésünkre állni.
- Annyi kérdésem lenne még! De... a francba is, erre még várhatok.
- Bizony minimum 8 évet. Egyébként elmondta a parancsnok hogy a következő egy hétben mit fogunk csinálni?
- Igen tudok róla, egy hajót fogunk ugratni a Mars túloldalára először legénység nélkül, majd legénységgel.
- De nem is egy akármilyen hajót!
- Mért milyen hajót?
- Egy „A” osztályú hajót! – mosolyodott el Ron.
- Milyet?
- Gyere, menjünk vacsorázni majd közben mindent elmondok!
6.
A reggeli kávé után már ment minden mint a karikacsapás. A kormány teknikusai a konzolok előtt csücsültek. A teremből már csak két ember hiányzott. Ron és Mark. Majd egy kis idő elteltével betoppantak ők is. Rutinszerűen ellenőrizték a rendszereket. Mikor mindenki készen állt Mark jelet adott az üvegszobából. Most az összes ember jelenléte a külső kamera képére figyelt. A kör alakú ugrókaput mutatta. Hirtelen egy pirosas-rózsaszín örvény jelent meg benne majd, elsötétült, és csak a Mars másik oldalán lévő csillagokat lehetett látni.
- Ez az! – kiáltott fel Ron.
- Hajó mehet – szólt a parancsnok.
Majd, az ezüst színben csillogó hajó hajtóművei kék fényben kezdtek izzani, és a hajó komótosan úszni kezdett a kapu felé. Amikor az orra átlépte a kapu határát hirtelen a széleknél rózsaszínes foltok kezdtek keletkezni amely a hajó felé terjedt. „Mi lehet a gond?” – nyilallt a gondolat Mark fejébe.
- Áramingadozás, a quantum örvény destabilizálódik! – Szólt erősen egy teknikus a szoba sarka felől.
- Generátorok teljesítményét 10%-al emelni! – vágott közbe Mark gyorsan.
- Megtörtént, a quantum örvény stabilizálódik! – szólt újra a teknikus.
Erre a kijelentésre az egész csapat fellélegezett, majd végignézték ahogy a hajó kecsesen átúszik a kapun. A csendet egy teknikus töri meg:
- Fogjuk a hajó jeleit… a másik oldalról.
- Megcsináltuk! – fordult Mark, Ron felé, majd a sikert egy baráti kézfogással ünnepelték.
Erre mindenki nagy ujjongásba kezdett. Majd az üvegszoba egyik terminálján megjelent a parancsnok képe.
- Jöjjönek a kabinomba. – mondta elégedett arckifejezéssel.
Belépve a szobába egy íróasztal tárult eléjük mely mögött a parancsnok ült a bőrfoteljében.
- Először is gratulálni szeretnél önöknek…
- Köszönjük!
- De majd meglátjuk hogy tényleg sikeres volt-e a kísérlet. – a parancsnok felállt, hátrafordult a kivetítőjével szembe – Alpha 12-es jelentkezz.
- Igen uram! – Nézett vissza a képernyőn egy egyenruhás, hosszú fekete hajú nő.
- Hol járnak Catherine?
- Még körülbelül másfél perc és csatlakozunk a hajóhoz.
- Hát uraim ha minden jó, akkor már nem lesz sok dolguk, a pénzük elköltésén kívül. – Nézett a két jókedvű emberre.
- Elvileg a hajó átment úgyhogy nagy gond nincs.
- Reméljük – válaszolt egy kicsit aggódóan a parancsnok.
- Mért? Mit tud ön, amit mi nem?!
- Szóval a hajón utazik két rab, lebilincselve a pilótafülkében.
- És erről mi miért nem tudtunk? – az idegesség és a harag arcvonásai keveredtek Ron arcán.
- Azt mondta minden rendben!
- Elvileg!
- Igen ez volt a parancs de, értsék meg, nekem nem kísérleti egerek kellenek, hanem emberek! És különben is; nem fogok napokat várni, még lemegy az első emberi teszt!
Majd a monitoron ismét feltűnt a nő.
- Rácsatlakoztunk a hajóra! Sisak kamerára kapcsolok! Uram!
- Jó. A vizsgálatot kezdjék a foglyokkal.
Egy pár folyosó, szoba, ajtó és már rögtön a pilótafülke ajtaja előtt állt a nő. A bejárat melletti érintőképernyőn beütötte a nyolc számjegyből álló kódot és az ajtó nyílni kezdett. A fülkében a műszerek villogtak. A pilóta és a másodpilóta székéből két kéz lógott ki a melyek a műszerfalhoz voltak bilincselve. Catherine egy kecses mozdulattal a székekhez lépett. Amint a kamera a foglyok képét mutatta Mark és Ron teljesen elképedt.
- Ez hogy lehet? – Kérdezte Ron miközben a monitort bámulta. Majd Mark ugyanilyen értetlen arccal válaszolta:
- Ezek a holttestek már bomlanak. Valamit elszámolhattunk…
- Az kizárt…
- Várjunk csak… Catherine nyissa meg a hajónaplót és nézze meg a computeridőt.
- Ez furcsa. Az ugrás óta már 17 nap telt el az óra szerint.
- A quantum örvény ingadozása okozhatta az időeltolódást. – mondta elkeseredetten Mark majd Ron felé fordult – Tehát beigazolódott az elmélet miszerint a teret, időt, anyagot egy komponensként kell kezelni; mert az univerzum három alapköve elválaszthatatlan. Akkor a térháló elv… - majd a parancsnok idegesen a két tudósra nézett –
- Ne most vitázzanak az elméleteiken! Inkább azt mondják meg hogy működik-e az a kapu vagy csak a milliárdokat pazaroltuk! Francba is! – Mark ingerülten válaszolt –
- Most halt meg két ember! Magát ez nem is érdekli?!
- A háborúnak mindig vannak áldozatai, és különben is ezek gyilkosok voltak!
- Magát már tényleg csak a háború foglalkoztatja!
- Amikor az emberiség túlélése a tét akkor nem fogok két ember halálán leállni vitatkozni! Működik a kapu vagy sem? – Ron válaszolt –
- Igen működik csak magasabb energia szinttel kell dolgoznunk.
- Távozhatnak.
Miután a két feldúlt férfi kilépett az ajtón, Mark szigorú tekintettel Ron-ra pillantott –
- Mért vagy ilyen segítőkész mikor emberek halnak meg?!
- Mi van ha tényleg szükség lesz a mentőhajókra? Ha mi nem működünk velük együtt lehet hogy senki sem éli túl az esetleges összecsapást. El kell döntenünk hol állunk, még ha nehéz is elfogadnunk néha.
Mark csúnyán barátjára pillantott, tudta hogy valahol mindkettejüknek igaza van, de mégis fájt neki elfogadni a dolgokat.
Nesztek!Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
divot
veterán
Nekem ez nagyon statikus.
Például ilyet írsz: ''A kísérleti terem közepén üvegszoba és körülötte sok terminál sorakozik, de most már sok tudós is. Egyik intelligensebbnek néz ki mint a másik. Öltözködésben is eltérőek: valakin sima pulóver, valakin pedig a fehér köpeny díszeleg. Hát igen ez jellemző a tudósokra egy kicsit elvontak és zárkózottak az emberek felé.''
Ez mindaz a sztereotípia, ami az emberek fejében amúgy is ott van. Tehát tök felesleges ilyen szájbarágósan megmagyarázni. Ráadásul az alkalmazott nyelvi eszközök is inkább az általános iskolai fogalmazást, mint sem egy novellát idézik. Például ha arról akarsz írni, hogy a tudósok egy részén sima pulóver a többin meg fehár köpeny van, akkor nem az a módszer, hogy ezt így leírod. Hanem mondjuk azt írod, hogy az egyik tudós várakozás közben az elnyúlt pulóverének alján tátongó lyukkal játszadozott, míg a másik a frissen keményített fehér köpenyén simított végig tucatszor, mert láthatóan élvezte, hogy tökéletes ívben hajlik a ruhadarab.
Éljenek már azk a fránya szereplők, és éljenek a helyszínek is, mozduljon meg a képzeletbeli világ, különben semmit sem ér az írás.
[Szerkesztve] -
Szalma
őstag
(Azt hiszem, hogy a te megoldásod is kicsit túlírt... Ezeken nagyon könnyen lehet javítani, ugyan kell egy kis gyakorlat hozzá...
Sokkal fontosabb az, hogy a cselekmény érdekes: nincs túllihegve a jövő technikája, jól bonyolódik, elviselhető konfliktus, akár mondanivaló is lehet belőle, stb.
Nekem tetszik, persze ez egy alfa (jegyzet) verziónak tekinthető így. (Pl. Mark és Ron tök ugyanolyan. Ikrek talán?))
Szeretettel:
Szalma
ui.: A topikban a feltűnt írások közül ebben van a legtöbb spiritusz. Eddig.
uui.: Egy megjegyzés a vadászatos írásodhoz: túl hosszúak a mondatok. Ettől kicsit fellengzős és szétfolyó. Rövidebb szavak és mondatok nagyobb hatásúak tudnak lenni. ''Nehéz'' olvasni ugyan, de érdemes. -
divot
veterán
Nem a mondanivalóval, vagy a cselekménnyel van bajom, hanem továbbra is a stílussal. Ha vásárolnék egy könyvet, amiben olyan mondatok vannak, mint az előbb említett tudósos rész (egyik értelmesebbnek tűnik, minta másik, vagy mi...), minimum kidobnám a kukába, de inkább visszavinném a könyvesboltba, és közösen égetnénk el a kereskedővel, örömtáncot lejtve a lángok fölött.
Rólam: A vadászos iromány 1998-ban született, azóta rengeteget változott a stílusom, és változik most is. Akkoriban - emlékszem - épp Móricz-mániás voltam, bizonyosan ide datálható a helyenként barokkosan búrjáznó mondatszerkesztés. De azért ezt másoltam be ide, mert arra viszont már akkor is erősen törekedtem, hogy a szóismétlést, meg a bugyután egyszerű mondatokat elkerüljem. Gondoltam, hát ha valamelyik ifjú titánnak esetleg föltűnik, hogy bizony sokat kell szöszmötölni egy-egy gondolaton, mire mások számára is fogyaszthatóvá válik. Persze naív feltételezés volt ez részemről.
Végül: sokszor gondolkodtam azon, hogy ideje valami komolyabbat írni. Tíz éve foglalkozom ezzel, mégsem mertem nekiállni a saját ''műnek''. Egyszerűen még nem érzem magam alkalmasnak a feladatra. (Későn érő típus...) Talán ha mások is jobban tisztelnék az írás hivatását, akkor itt a topicban is jobb produkciókat láthatnánk. -
Trak
addikt
Na, most volt időm elolvasni.
Muszáj megjegyeznem, hogy én azért egyetértek divottal, ha már mások ennyire leszólják... A nagyon sablonos, és sztereótípiákra alapuló leírások szájbarágóssá, és túl egyszerűvé, gyerekessé tehetik az olvasmányt.
Első írásnak jó lehet a dolog, de ezen javítani kell, mert így sokkal többre nem jutsz. Olvass sok sci-fi novellát, regényt, mert sokat lehet belőlük tanulni.''Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...''
-
Apophis
őstag
Szerintem a fő baj a sablonosság. Mintha már tucatszor olvastam volna ugyanezt, csak más nevekkel, helyszínekkel. Klisészerű párbeszédek. Mondjuk arra nincs ötletem, hogyan lehetne kevésbé repetitív, hiszen egy sci-fibe ez illik. Divot tanácsait meg érdemes megfogadni, építő jellegűek.
...a lamb in a lion’s presence, no recourse beyond obeisance, no hope beyond prayer.
-
Flashback
addikt
Igen, ez még csak a nagyon alfa verziója!
Egyébként most készülök betölteni a második X-et és ezt a könyvet kb 4 éve kezdtem el írni. Úgyhogy az elejét úgy is nézzétek!
Sablonosság - talá az eleje. De ahogy egyre több készvan belőle úgy már teljesen egyedi lesz a story. Álltalában minden ''látványos'' Sci-finek az eleje sablonos. Nagy űrhajók valami katasztrófa ilyesmi...Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
Flashback
addikt
Na még a 7.-sből kész van egy kicsi...
Had szóljon
7.
A Black Space-n 7 órakor volt az egységes ébresztő. Ilyenkor a hangszórókból halk zene szólt mely folyamatosan erősödött. Az év 365 napján más és más zene csendült fel. A lámpák felkapcsolódtak egész állomás szerte. Ma, Bachra került sor. A Concertó első szólamai halkan elindultak.
Fél óra elteltével lassan kezdtek gyülekezni a katonák az étkezőben. Mark még a szemeit törölgette mikor kabinjából kilépett a folyosóra. Ahogy az étkezőbe ért konstatálta magában hogy már nincs sok hely. Levett egy tálcát majd beállt a sorba. Furcsa volt hogy most nem az automatából szolgálják ki őket. Mikor sorra került meg is kérdezte a kiszolgálót hogy mi ez az újítás:
- Pablo nem bírta az automatás ételt és felcsapott szakácsnak. Egy kicsit túlfűszerezi az ételeket de még így is sokkal jobbakat csinál mint az a gépi kaja.
- Értem; és a mai menü mi lenne?
- Reggelire hamm Eggs-et csinált.
Ahogy megkapta az ételt, körülnézett hely után kutatva. Csak Catherine fogyasztotta a reggelijét magányosan. A férfi odalépett az asztalhoz és megkérdezte:
- Elnézést! Mark vagyok. – majd óvatosan kinyújtotta a kezét a nő felé. A kézfogás után már bátrabban kérdezett Mark
- Szabad ez a hely?
- Üljön le nyugodtan! – válaszolta a nő gépiesen. Mark egy kis mosolyt erőltetett magára majd bókolás gyanánt tovább kérdezett.
- Hogy van az: hogy ilyen bájos hölgy és egyedül reggelizik?
- Tudja… - Cathrine egy jóízű falatot emelt a szájához majd miután megette, a villát felfelé tartva magyarázott – ezeket a katonákat munkatársaimnak tekintem, és ezt ők is jól tudják már, gondolom ez az egyik ok. A másik pedig hogy… – a fejét lehajtotta - …ne is beszéljünk róla. – Majd újra elkezdett enni.
Egy pár-perc csend után a nő felállt majd köszönés nélkül elment.Bocs nincs hosszú ö, ü és néha az á is ä :)
-
Szalma
őstag
válasz
Flashback
#344
üzenetére
(Azért nem olyan kritikus a ''sablonosság'' és a ''szájbarágósság'', ne aggódj! Ha összeállt a történet (ezt a verziót tekinthetjük egy bő vázlatnak), akkor akár napokat is érdemes kotlani egy-egy nagy hatású mondaton. (Ugye divot?)
Amiben már most nagyon jó vagy, az a mondatok mérete. Pont jók egy novellához/könyvhöz. Elég egyébként 2-3 bekezdésenként valami nagyon profit alkotni, a többi rész már magától fog jönni.
Karakterábrázolás: képzeld el, hogy néz ki kívülről, ehhez már fogsz tudni sztereotíp magatartásformákat (vagy direkt az ellenkezőjét!) és beszédfordulatokat társítani. Aztán helyezd ugyanabba a szituációba egymás után a karaktereket és próbáld a reakcióikat, beszédüket önmagukkal kongruensen leírni. Akkor jó egy karakter, ha a megjelenése és beszédstílusa annyira adja magát, hogy nem kell lépten-nyomon megnevezni és nincs másik fő karakterrel azonos jellemzője. (Kivéve, ha szándékos: mondjuk ikrek...)
Ha kész vannak a fő karakterek, akkor jöhetnek az egydimenziós mellékszereplők, akiknek csak egy-egy jól meghatározott tulajdonságára van szükség. (Pl. technikus: egy katonai vezető nem hiszem, hogy társalogna vele a problémán kívül másról.)
Párom néha ír ezt/azt, a megfigyelésem szerint a végleges verzió ~4-5 átírásból keletkezik. (Nem könyv. Mese.) Nem szégyen a ''bő vázlatban'' a sablonosság. Ha a cselekmény korrekt és kerek, majd dolgozunk a korrekt rizsán. Ha csak korrekt rizsa van, akkor az már ''magasirodalom'' és elég nehéz nem öncélúnak lenni abban a magasságban...)
Szeretettel:
Szalma
ui.: Hajrá!!!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Aktív témák
- CASIO órák kedvelők topicja!
- Kertészet, mezőgazdaság topik
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 3***(X) "Zen 2" (AM4)
- iPhone topik
- Sorozatok
- Diablo 3
- Villanyszerelés
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Újabb Samsungok telepíthetik a Galaxy AI-t
- bb0t: Gyilkos szénhidrátok, avagy hogyan fogytam önsanyargatás nélkül 16 kg-ot
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest