- Amlogic S905, S912 processzoros készülékek
- OLED TV topic
- LG 34GS95QE-B: OLED paneles, ívelt gamer monitor
- Alacsony fogyasztású, 128 GB-os szervermemóriát kínál a Micron
- Az NVIDIA szerint a partnereik prémium AI PC-ket kínálnak
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Intel Core i5-7640X / i7-7740X "Kaby Lake-X" és i9-7xxx "Skylake-X" (LGA2066)
- Megbírságolták a Razert a Zephyr maszkok miatt
- Hogy is néznek ki a gépeink?
- Alapértelmezett konfiguráción sok Core CPU-nak lehet stabilitási gondja
Hirdetés
-
Sokat fogyaszt az AI, egyre több az adatközpont, kell az atomenergia
it Az AI-t kiszolgáló adatközpontok olyan nagy energiaigénnyel bírnak, hogy egyre több atomenergiára van szükség.
-
Az Apple megszerezné a klubvilágbajnokság közvetítési jogait
ph A vállalat ezért irgalmatlan pénzt fizetne a FIFA-nak, és ezzel rajzolná át az online streaming platformok háborújában a frontvonalakat.
-
Lunar Lander Beyond teszt
gp Nagyon sok évtizeddel az eredeti Lunar Lander megjelenése óta ismét ezen a címen jelent meg Atari logóval egy játék. Vajon mennyit javult a játékdesign a hetvenes évek óta?
Aktív témák
-
szucsi
őstag
Szvsz semmilyen stílus nem áll meg önmagában. ha az író megtalálja azt a stílust, amelyben a gondolatait úgy tudja átadni, hogy az nem érződik hamisnak, erőltetettnek. Pl. próbáld meg Lawrence Norfolk-tól a Pápa Rinocéroszát. Iszonyat hosszú, tekervényes, túldíszített mondatok, mondatonként egy-két olyan kifejezéssel, ami korábban nem szerepelt az angol (és a magyar - fordító rulz) nyelvben. Működik. Faulkner 25 oldalon keresztül hömpölygő mondatai is ülnek, nem érzed, hogy a stílus előbbre van a mondanivalónál. Mint ahogy Hemingway minimalista mondatai (és párbeszédei, te jó ég!) is. Érzed, hogy az írók megtalálták azt a hangot, ahol a leghatékonyabban és a legőszintébben tudnak eléd rakni egy történetet. Persze ettől még tetszhet az embernek ez vagy éppen az.
-
szucsi
őstag
sok munka az ok., de ez önmagában édeskevés, ha nincs meg a szikra. ha megvan, akkor kell a sok munka. Gondolod, hogy Thomas Mann pl. attól lett jó író, hogy sokat írt? Másképp: ha bárki ugyanannyit leírt volna mint Thomas Mann, az ugyanolyan minőségű irodalmat produkálna?
-
szucsi
őstag
nem, nem! én nem arról a szikráról beszélek. hanem arról a bizonyos 5% tehetségről, ami ha nincs meg, akkor hiába dolgozol sokat(95%), nem lesz belőled író. különbözőek vagyunk, különböző személyiséggel és képességekkel. Amit te írsz, az akkor lenne igaz, ha egyén és egyén között sem genetikailag, sem környezeti hatásait tekintve nem lenne különbség.
[Szerkesztve]
[Szerkesztve] -
Szalma
őstag
(Értem. De honnan tudjuk, hogy pl. T. Mann mellett hányan írtak? Biztos, hogy ő benne volt az 5%-ban, vagy csak rá emlékszünk? Mi a garancia arra, hogy nem voltak sokkal jobb kortársai, csak kissebb ismertséggel? (Ami elolvadt mára.)
Véleményem szerint ezt a tehetség dolgot nem szabad túlmisztifikálni, mert akkor írni, dolgozni senki nem fog ''megtanulni'', kivéve az önelégült kollégákat és az utókor majd rájuk emlékszik, nem az elfeledett (soha ki sem munkált) tehetségekre...
A vegetatív funkciókon kívül minden tudásunk extragenetikus, szerzett... Az ember a haláláig képes tanulni. Divottal karöltve vallom, hogy 35-40 éves kor alatt nem szabad komolyan írni, mert addigra lesz csak meg a megfelelő mennyiségű kommunikációs tapasztalat. Addig csak rétegekhez fog tudni szólni az író...)
Szeretettel:
Szalma -
divot
veterán
Csak arra gondolok, hogy például fiatalon - minden zsenialitás ellenére - lehetetlen olyan élethejzetről írni, amihez egészen egyszerűen idősebbnek kell lenni. Érzéseket el lehet képzelni, csak hát azok az olvasók, akik a valóságban már átélték ugyanazt, körbe fognak röhögni.
-
#361
mefistofeles
addikt
Bár más topicban vitáztunk, de most egyet kell értenem divottal!
A HITELESSÉG, vagy legalább a látszata rendkívül fontos ha olvasható, és élvezettel olvasható művet akarsz!![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......
-
#362
divot
veterán
mefistofeles
#361
divot
veterán
válasz
mefistofeles
#361
üzenetére
Nem vagyok én rossz ember, talán csak makacs.
-
szucsi
őstag
A vegetatív funkciókon kívül minden tudásunk extragenetikus, szerzett...
Nézz ennek egy kicsit utána.
Vagy ezeknek:
Mindenekelőtt: A racionalista és empirista filozófiai hagyomány hatása általában a tudományra, szűkebben a pszichológiára.
Majdan: biológia: környezet és génexpresszió kérdésköre
Továbbiakban javaslom a következő szakirodalmat:
Cole&Cole fejlődéslélektan - öröklés-környezet hatások fejezet
Carver&Scheier személyiséglélektan - egyéni különbségek, a személyiség biológiai alapjai fejezetek
Czeizel E: Sors és tehetség
Gardner: Multiple intelligences
A ki nem munkált tehetség is tehetség, tehát ot megvan az a bizonyos 5%, csak a 95belefeccölt munka nincs meg, ezért kallódik el.
Az 5% nem a tehetségesek aránya, hanem az az Einstein által becsült arány, amenyiben a született adottságok befolyásolják (vagy bejósolják), hogy valaki az adott szakmában alkot-e maradandót. 2 folyománya van az egyébként informális kijelentésnek:
a) ha valakiben megvan az 5% (tehát a veleszületett tehetség) az még csak egy ígéret, egy lehetőség. Ha nem pakolja mellé a maradék 95%-ot (perspiration - verejték) akkor hiába tehetséges, a középszer keserű kenyere lesz az övé.
b) ha valakiben nincs meg az 5% (tehát a veleszületett tehetség) akor viszont akár 150%-ot is dolgozhat, megyei másodosztály marad.
Az ember pszichológiai tulajdonságai ugyanolyan (normál) eloszlási görbe szerint változnak, mint a lábuk mérete, vagy a testmagasságuk.
Néhol ezeknek a pszichológiai tulajdonságoknak létrejön egy sajátos konstellációja, ami egy esélyt ad az illetőnek arra, hogy bizonyos területen könnyebben célba érjen, mint akinél ez nincs így. Olyan is elképzelhető, hogy a tulajdonságok együttállása révén megadatott képesség nem derül ki: erre van a tehetségkutatás és a tehetséggondozás.
Szóval 65-ös IQ-jú nyálafolyó féldebilből ritkán lesz szalonna, de figyelem! 150-es IQ-júból is a várt számokhoz képest meglepően ritkán. Itt mondjuk az adottságok megvannak a szalonnához, de ugye mellé kell rakni a környezetet és a szorgalmat. Félreértés ne essék, nem az IQ-ról szól a tehetség, itt csak egy példának hoztam fel. -
#365
szucsi
őstag
mefistofeles
#361
szucsi
őstag
válasz
mefistofeles
#361
üzenetére
igen, én is ugyanezt írtam, csak lehet, hogy más szavakkal.
-
#366
Don Vittorio
őstag
szucsi
#364
Don Vittorio
őstag
Brahms zseni. Fantasztikus szinte minden, amit csinált.
40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.
-
divot
veterán
Nem tudtam. Komolyzenei ismereteim (a művészettörténetiek is) meglehetősen hiányosak. Majd pótolom.
Azt viszont én teljes mértékben el tudom fogadni, hogy nem lehet hitelesen írni olyanról, ami nem történt meg az emberrel. És most nem a fantazi meg a sci-fi, és kaland világáról van szó, sokkal egyszerűbb a helyzet: Nem hiszem, hogy le tudom írni például a szülők elvesztését addig, amíg ez a tragikus esemény velem is meg nem történik. Addig csak a másoktól hallott, és az én fejemben lévő sztereotípiákat ''zenésíthetem'' meg, ami bizonyosan hamisan fog szólni. -
#368
szucsi
őstag
Don Vittorio
#366
szucsi
őstag
válasz
Don Vittorio
#366
üzenetére
Jómagam is nagyon kedvelem.
-
szucsi
őstag
Vannak, akik abban tehetségesek, hogy hihetetlenül élénk és képszerű fantáziával bírnak. Tolkien például univerzumot alkotott, Wagner mitológiát, az előbbi soha nem járt Mordorban, az utóbbi meg a Walhallán, mégis mindkettő hiteles és magával ragadó. Irigylem az ilyen embereket, megmondom őszintén, magam csak kevés ilyennel találkoztam, pedig tehetséggel foglalkozom főállásban.
-
Szalma
őstag
(''...Néhol ezeknek a pszichológiai tulajdonságoknak létrejön egy sajátos konstellációja, ami egy esélyt ad az illetőnek arra, hogy bizonyos területen könnyebben célba érjen, mint akinél ez nincs így. Olyan is elképzelhető, hogy a tulajdonságok együttállása révén megadatott képesség nem derül ki: erre van a tehetségkutatás és a tehetséggondozás...''
Tehát szerzett. Sajnálom; már többen felrótták, hogy nem a tankönyvek szerinti szűk és néhol korlátozott felfogásban használok általuk kreált és kisajátítani vélt műszavakat, de ezt szívesen írom a kommunikációs defektusom számlájára. Próbálok rajta változtatni. Az említett művek jó részéből tanultam, de nem akadályozzák a saját gondolataimat. Az Ember nem megismerhető. Mégcsak jó modellt sem tudnak felmutatni. Tehát miről beszélünk? Más emberek elméleteiről? Inkább kihagynám, amíg van saját. A statisztikus eloszlások értelmezése pedig reménytelen. A számok soha nem mondanak igazat.)
Szeretettel:
Szalma
ui.: Értem amit mondasz, de nem értek vele egyet. -
szucsi
őstag
''Az Ember nem megismerhető.
Ha ezt kijelented, felmented magad azalól, hogy komolyabban foglalkozz emberismerettel/önismerettel. Jó trükk. Ami nem megsmerhető, az nincs is.
A természettudomány módszertana ugynúgy alkalmazható lelki jelenségek/egyének közötti különbségek leírására, együttjárások, oksági viszonylatok feltárására, szabályok, működési modellek felállítására, mint mondjuk a fizika a ''tárgyi világ'' dolgaira.
De mindig egyszerűbb azt mondani, hogy humbug, nem hiszek benne. Ez is egy út, elismerem. Sőt, még filozofikusabbnak, és elvontabbnak is tűnik az ember, ha ilyeneket hangoztat. Vannak viszont tudományos tények, ha érted, mire gondolok, ezek nem hit kérdései. Ha nem hiszel, ez azt kell, hogy jelentse, hogy másképp véled látni a háttérben lévő dolgokat.
Nosza rajta. Az eszköztár adott, a módszertan ismert, a statisztika ugyanaz, mint másutt. Ki lehet fordítani a paradigmát a sarkából, de pusztán azzal, hogy nem hiszem, bibíí, nem. -
-
Szalma
őstag
(Látod? Erről írtam. Kommunikációs defektus. 90%-ban más gondolatok jöttek elő belőled (legalábbis a ''verbális visszhang'' alapján), mint amit át szerettem volna adni. Volt erről egy hosszabb vitánk itt _Bálint_-tal (talán ez a nick, ha megtalálod csak örülni fogok neki), de az a kölcsönös meg-nem-értés zsákutcájába futott. Most már látom, hogy a probléma hasonló volt akkor, mint itt: nem akarunk elszakadni a saját álláspontunktól...
A (régi) tanulmányaim során már volt szerencsém megismerni egy-két ''tudományos'' álláspontot, ami szenzációs ''bölcsészlogikára'' épült. (''Tegyük fel, hogy 2+2=5. ... Mivel 2+2=5, ezért...'') Ilyet akárki tud, csak keveseknek elég nagy az arcuk a publikáláshoz. Onnantól pedig a barátok/ellenségek meredeken emelik a ''citation index''-et, amitől hirtelen elfogadottá válik a dolog...
Nem tagadom, hogy vannak eredmények. De semmi garancia nincs rá, hogy jól is értelmezik őket. (Pláne: jók az eredmények?!) És pont az emberi psziché (sőt a fizikai test!) esetében ez véleményem szerint soha nem is lesz lehetséges. Mert a mi okosságunk addig tart csak, míg nem ismerjük a magasságait és mélységeit. Utána őrület...
Még egy dolog: mivel a jelenlegi tudományos eredményeket egy embernek saját maga számára lehetetlen újraalkotni, ezért a hit a régiekben sokkal erősebb, mint akár 50 évvel ezelőtt. Ez bennem is megvan. Hiszek nekik, mert valamit valahogyan megmagyaráznak. De fenntartom magamnak a jogot, hogy a hitemre ne építsek semmit.)
Szeretettel:
Szalma
ui.: Most jutott eszembe, hogy nincs igazad a 65-ös IQ-júakkal kapcsolatban. Szerinted miért..? -
szucsi
őstag
''szenzációs ''bölcsészlogikára'' épült. (''Tegyük fel, hogy 2+2=5. ... Mivel 2+2=5, ezért...'')''
off/
amikor elfogynak az érvek, mindig jön ez a bölcsészezés
on/
Amit írsz, az nem bölcsészlogika. A természettudományos megismerés egyik alapköve mára, hogy az azonos jelenségeket egyformán jól magyarázó (azaz egyforma bejósló erővel rendelkező) elméletek/modellek közül azt célszerű használni, amely kevesebb előfeltevéssel (axiómával) működik. Ezt BTW Ockham borotvájának szokták hívni, ha rémlik a dolog. Ha kevesebb az előfeltevés, kisebb a valószínűsége anak, hogy valamelyik a tiedhez hasonló.
A lélektanról: létezett (a behaviorizmus ma már olyan szélsőséges formájában ahogy Te leírtad nem létezik) irányzat, amely ugyanezen megfontolásból megpróbálta teljesen eltüntetni gondolkodásából az előfeltevéseket, és kizárólag a közvetlenül mérhető dolgokra koncentrált: azt gondolták, hogy mivel a ''van lélek, vannak érzelmek, van gondolkodás, van tudatosság, stb'' is mind-mind előfeltevés, célszerű a psziché műkösésének megismeréséből ezeket, mint zavaró tényezőket kiiktatni, és mindent levezetni az ingerből és az ingerre adott válaszból. Az érzelmeket nem nevezték a nevükön, hanem görög betűket aggattak a nyakukba, azzal, hogy valaki tudatosan, célorientáltan gondokodik, tervez és cselekszik, nem tudtak mit kezdeni. Hamar belátták, hogy előfeltevések nélkül nem lehet rendszert építeni, és így lettek ők is lassacskán ''bölcsészek''.
BTW, 2+2=4 ennek az igazsága is több axiómán alapul.
[Szerkesztve] -
divot
veterán
-
Szalma
őstag
(Hihi... _Bálint_ is ezzel jött: elfogynak az érvek... No mindegy, írjunk inkább valami szépről!
)
Szeretettel:
Szalma
ui.: 2+2=4 egy emberek által lefektetett axiómarendszer alapján helyes. Máris kételkedem a helyességében... A legjobb és legszebb matematikai elgondolások 99%-a úgy kezdődik, hogy ''bevezetünk egy új axiómát...'', vagy ''ha elfogadjuk, hogy..., akkor...''... És ez általam a legeslegegzagtabbnak tartott ''tudomány''... Miért nem tudják a (nagyon) tanult emberek néha a szabad(abb) gondolatokat elfogadni? Nem kell a megértés, csak hagyj élni... A megértés ugyanis ~független 2 indivídum esetén már reménytelen (rendszeresen szívunk is emiatt). De ez megint más téma. -
Bencom
senior tag
jesszusom!
tovább tart begépelni, mint megírni!!! az első felyezetet már a másdik napja gépelem be, és még nincs kész,. holott az egész felyezetet egy nap alatt írtam
nos, most járok úgy a felyezet harmadánál, de csak belinkelem.
I. Iris Jogov
Melegen tűzött a nap az erdő felett. Már elég régen elhagyta a napközépet jelző Zenitet, s lassan, méltóságteljesen hanyatlott lefelé, most még azonban elég magasan volt ahhoz, hogy mindent tökéletesen megvilágítson odalent: Az erdő igencsak méretes fáit, azoknak az égi „tengert” alkotó, enyhe szélben finoman hullámzó leveleit, s néhol, a tisztásokon letűzött egészen a leírhatatlan szépségű, ugyancsak lágyan hullámzó, selymes, zöld pázsitig. A zöld selymet néhol piros, kék vagy sárga foltok tarkították, jelezvén, hogy nem csak a fű él meg a tisztásokon, hanem a szebbnél szebb virágok is.
Aki így, egy madár szemével figyelte a végeláthatatlan, ám de ritkás erdőt, az egy érintetlen, földi paradicsomnak mondhatta volna.
Madarunknak nem lett volna teljesen igaza, csak felerészt: az erdő tényleg egy földi paradicsom volt, de cseppet sem volt érintetlen. Ennek az „érintésnek” a mértéke azonban oly apró és elenyésző volt az emberi felfogás szerint, hogy nem is kellett volna figyelembe venni, ha csak az „érintők” nem laknak éppen itt, az erdőben.
Ha ezt madarunknak elmondtuk volna, hitetlenkedve kérdezte volna, hogy hol laknak benne, hiszen egyetlen házat sem látni odalent sehol.
Látni nem is lehetett volna, mert a madár nem gondolta volna, hogy ilyen házakat kell keresnie: nem a szokványos, emberi értelemben vett házak lapultak odalent, hanem a kicsi, néha fedetlen, gyönyörűen összetákolt faházak, melyek úgy beleolvadtak a környezetbe, hogy madarunk továbbra is hitetlenül csóválná a fejét, kijelentvén: emberi kéz nem tud ilyent alkotni.
Na ebben igaza is volna, hiszen az erdőt nem a gyarló emberek lakták, hanem a Hosszúéletűek kolóniái.
Az elfek még évezredekkel korábban telepedtek le itt, nemsokkal őshazájuk, Tysson Lar bukása előtt, s akkor alapították meg e földön a később Sirenar Szövetségként ismert országukat.
Lent az egyik tisztás szélén is ült egy az itteni lakók közül, ami némileg bizonyította az előző gondolatmenetet. Az elfek népének félreismerhetetlen jeleit viselte: haja hosszú volt és aranyszőke, orra ívelt, s hegyes, szemei mandulavágásúak és világoskékek voltak. Benne járt már a korban, de csak a Kérészéltű ember átlag életkorához viszonyítva, s arcán sem hagyott nyomot az idő múlása.
El volt mélyedve gondolataiban, s tekintete a hullámzó pázsitra szegeződött. Kézfejével lágyan simogatta a füvet, de gondolatai teljesen máshol jártak: igen éles fülével egy, a háta mögött lévő fára koncentrált.
A fa átmérője több tíz öl lehetett, s egy odú rejtezett benne. Az odút ajtó zárta le, mely éppen kinyílott: egy gyönyörű nő lépett ki rajta, de mire a lábát áttette az ajtó küszöbén, a férfi már izgatottan fürkészte az arcát.
A nő is elf volt, ezen felül gyönyörű: haja a térdéig ért, és természetesen aranyszőke színben pompázott, időnként igézően billenve egy-egy apróbb szellő nyomán. Neki is hegyes orra és mandulavágású, kék szemei voltak, s arcában olyan leírhatatlan báj lakozott, hogy ha emberek között élt volna, minden percben jutott volna kérője.
A férfi viszont nem a szépséget látta most benne, hanem a híreket, amivel szolgálhatott. A nő nem is váratott magára. Így szólt:
-- Fiúd született Saya, de Elina belehalt a szülésbe. -- Arca komor volt, de a férfit korántsem érintette olyan érzékenyen felesége elvesztése: az elfek a lélekvándorlás egy igen magas szintjét képviselték, így tudta, hogy szeretett nője visszatér majd, egyedül a ”mikorban” nem volt bizonyos.
-- Láthatom? -- Kérdezte esengő hangon, mire a nő könnyeden belibbent a fában rejtező szobába, haját lebegő uszályként vonva maga után, majd kisvártatva egy újszülött gyermekkel a karjaiban tért vissza. Nyájasan mosolygott a gyermekre, majd az apára emelte a tekintetét:
-- Anyjának nem volt ideje nevet adni neki, így tiéd a döntés. -- Mondta, közben átnyújtotta az apának. Az kicsi habozás után vette csak át, s ölébe tette.
Nézte, nézte egy darabig, majd felpillantva meglátta a gyönyörű nő kék szemeit, s határozottan mondta ki a szót:
--Iris! Irisnek fogom hívni.
* * *
Vihar tombolt nemrég, de az erdőt nagyrészt megóvta: csak egyetlen fát csavart ki, de azt aztán tövestől ám. Most nyugodtan hevert keresztül a tisztáson, s ülőhelyként szolgált sok kis elf gyermeknek. Legtöbbjük egy megsárgult pergament tanulmányozott, melyen megfakult betűk hirdették a tudás hatalmát.
Még a múlt évszázadból volt való, egy híres elf Tanító, Hyaniss írta. Életútja elég rögös volt, s fajtársaihoz viszonyítva elég rövid is: alkotói munkája egy kotyvalékot termett, amit a Kérészéltű emberek iránt tanúsított tisztelete jegyében készített. A lényege az volt, hogy az ember életét megnyújtotta, s e mellett immúnissá tette minden méreg ellen.
Ez nem tetszett a kevély elf népnek, s szigorú törvényeikkel is ütközött, így a Tanács elé állították, és rövid tárgyalás nyomán száműzték a Sirenar Szövetség területéről.
Ekkor vétették a legnagyobb hibát: Krán sötét országa azonnal lecsapott a kitaszított bölcsre, s elhurcolta, hogy szerének áldásos hatását a híres-hírhedt fejvadászain használhassa.
Hyaniss felismerte a hatalmas veszélyt, s megtagadta az engedelmességet, még idejében megsemmisítette az elixírt, valószínűsíthető, hogy egy csepp sem maradt belőle.
A Szövetségnek tudomására jutottak a történtek, s visszafogadták a Bölcset, emellett elismerésüket mutató címekkel halmozták el, de mindezt már csak posztomusz: Hyanisst a történtek után, hosszú és kegyetlen halálnemben kivégezték a Krániak.
Azóta minden elf tanító „szentként” beszél róla, s kapósak lettek körükben a tőle megmaradt „ereklyék”: többek között ez a tekercs is.
A kis Iris is ott volt a tisztáson, de ő nem a pergament szemlélte, hanem a humanoid lények anatómiáját rajzolta saját lapjára.
Nem volt idősebb a többieknél, de tudása sokszorosa volt társainál. Úgy mondták, ez azért van, mert anyja, mikor belehalt a szülésébe, lelke közvetlenül a fiába vándorolt, s vele együtt a tudása is, amit a fiúnak már csak finomítania kellett.
Nem lehetett tudni, hogy így volt-e, vagy sem, de tény az volt, hogy a fiú a negyvenhét éves korával tudásban lepipálta és maga mögé utasította a háromszáz éves társait is. Tanítója büszke volt rá, s most is, mikor végre rálépett a tisztás füvére - melyben mellesleg nem maradt meg a lába nyoma - azonnal felé vette az irányt.
Korosodó elf volt, kora meghaladta már a kétezer évet, de az arcáról olvasva egy Kérészéltű körülbelül hetvennek mondta volna. Hosszú fehér szakálla a füvet söpörte, de furcsa módon sosem lépett rá, az útban levő szakállra.
Szeme a kék egyik mély árnyalatát tükrözte, ősz haja pedig a térdéig ért. Szürke talárt viselt, s kezében egy görcsös bot lapult.
Megállt Iris háta mögött, s elégedetten nézte a fiú félkész rajzát. Nesztelenül állt mögötte, de a fiú hatodik érzéke mégis megsúgta, hogy figyelik, s továbbra is a pergamenen tartva a tekintetét, válla fölül vetette hátra a tiszteletteljes szavakat:
-- Üdvözöllek Tanító! -- A megszólított öreg a szakálla alatt elmosolyodott, s a fiú vállára tette kezét:
-- Iris Jogov! Legjobb tanítványom. -- Mondta, és a fiú erre már hátrafordult: a Tanító szabad kezében egy tekercs volt, kék szalaggal átkötve, és sárga pecséttel lezárva. Jogov azonnal felismerte benne a végzett tanulóknak járó „ajánlólevelet”. A szíve hirtelen a torkába ugrott a gondolatra, hogy ezt most ő fogja kapni, s a Tanító mosolyát látva elkerekedett a szeme.
-- Jól látod, ez a tekercs neked jár, miután idő előtt megtanultál mindent, ami általam megtanítható. -- A fiú, mintha megcsípték volna ugrott fel, s közben átvette a feléje nyújtott tekercset. A Tanító még szélesebben elmosolyodott, s így szólt a fiúhoz:
-- Elmehetsz! Ezen túl a magad ura vagy!
--Köszönöm Mester! -- Kiáltotta Iris, és a földig hajolt az öreg előtt, aztán futásnak eredt, hogy megvigye apjának a hírt.
Hamarosan el is érte a „házukat”, mely tulajdonképpen egy fa természetes odva volt, csak éppen egy ajtó zárta le. Ez az ajtó most viszont a törött zsanéron, félig nyitva lógott, s Iris a látványtól megtorpant: bent koromsötét fogadta, így hogy körülnézhessen, át kellett váltania az alsó tartományba, az elfek különleges infralátó képességére.
A hőkibocsátás alapján tájékozódva a földön megpillantotta szeretett apja éppen hűlő tetemét, s érzékelte a szívéből kiálló nyílvesszőt is.
„Gyors halála volt” -- vigasztalódott, majd óvatosan közelebb lépett, hogy megvizsgálja a vesszőt.
Megdöbbenve nyugtázta, hogy az orkok undorító népe használ ilyet, de hogy hogyan került ide, azt nem tudta megállapítani. Mindenesetre körbenézett az odúban, hogy hátha itt rejtőzik még apja gyilkosa, és hamar meg is találta az egyik szekrénybe rejtőzve.
Az elméje teljesen kiürült, s csak egy gondolat járt az eszében: Bosszú.
Kiragadta apja testéből a nyílvesszőt, és készült, hogy azzal ölje meg az orkot.
A dög valószínűleg szagot fogott, mert idegesen mocorogni kezdett. Jogov nem mozdult, s így aztán az ork is mozdulatlanná dermedt. Percekig álltak így, mikor az ork elvesztette a türelmét, és a szekrény ajtaját kirúgva, kifeszített íját a fiúra szegezte.
Iris az utolsó pillanatba ugrott el a nyílvessző útjából, ami halkan a fába csapódott. A dögnek nem volt ideje új vesszőt elővenni: a fiú egy ugrással mellette termett, s a vesszőt tolláig döfte az ork szívébe.
A halál döbbent grimaszként ült ki a bestia arcára, s a fiúnak el kellett ugrania, hogy a több mázsás szörny zuhantában agyon ne nyomja.
Üres szemekkel figyelte művét, s csak ekkor vette észre a kezében a vérfoltos tekercset: még mindig úgy szorongatta, mint amikor elvette a Tanítótól. Hirtelen törtek rá a gondolatok, s előlük menekülvén kiszaladt a házból, maga sem tudta merre…
… Fél óra múlva teljes felszerelésben, mint a Szövetségi Haderő újonca állt a ritkás fák lombja alatt.
* * *nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
divot
veterán
Elképesztően belekavarodtál ebbe a mit lát, és mit nem egy madár témába. A végén már röhögtem (bocs
). És nem is olvastam tovább, mivel pontosan eddig olvasná el más is az írásodat.
Nem jó ez így. Olvasd föl magadnak hangosan, és ha nem érzed, hogy hol van elrontva, akkor egyelőre hagyj föl az írással. És olvass, olvass, olvass, ahogy azt már oly sokszor megbeszéltük.
Például: A volna az egyik legkeményebb magyar szó. Nagyon nem szeretem, persze sokszor kikerülhetetlen, de akkor is törekedni kell arra, hogy legföljebb egy szerepeljen egy mondatban, és minél kevesebb a bekezdésben. Ha kettőt írsz egy mondatba, akkor annak már olyan hatása van, mint ha egy vonat zakatolna (volna, volna, volna, volna..).
Olvasd föl magadnak ezt a mondatot hangosan: ''Ha ezt madarunknak elmondtuk volna, hitetlenkedve kérdezte volna, hogy hol laknak benne, hiszen egyetlen házat sem látni odalent sehol.''
Szinte csak a volnára emlékszel utólag belőle.
És ez csak egy apró, pici részletecske, egyetlen szó, tehát sejtheted, hogy mennyi hiba van még az írásodban. -
Bencom
senior tag
-
Bencom
senior tag
válasz
gregorik
#386
üzenetére
hm... alakul, de az a baj, hogy nem ez az egyetlen sántító mondat az elején, és végülis én írom a könyvet (amúgy jó az írás, de nem akarok senkit beírni társszerzőnek
)
megpróbálom egyedül is, de a ''vázlatos'' ötleteket várom
ez jó...
adsz engedélyt, hogy felhasználjam a könyvembe, vagy Copyright?nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
szucsi
őstag
''Nem jó ez így. Olvasd föl magadnak hangosan, és ha nem érzed, hogy hol van elrontva, akkor egyelőre hagyj föl az írással''
Azaz (Bencom) kapcsolj át read-only üzemmódba jópár évre, és nyálazd át a világirodalom jelentősebb alkotásait. Ha ez megvolt, vedd kézbe újra a zsengét, és érteni fogod, amiről Divot ír.
Úgy már egy kicsivel megfontoltabban fogod használni a ceruzát, illetve a radír is előkerül majd néha.
Ne vedd ezt támadásnak, kérlek, de rengeteg szövegnek át kell szűrődni az ember agyán ahoz, hogy legalább a mondatai ne legyenek nyakatekertek és erőltetettek. Éz ez még mindig csak az eszköz része a dolognak. Ha megvan, akkor kell a zseniális ötlet, a fantázia, meg a tudatos írói munka.
Olvasd el Márquez önéletrajzi regényét (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet), az pont erről szól. És ráadásul kurva jó is.
[Szerkesztve] -
#391
Steelheart
senior tag
Bencom
#390
Steelheart
senior tag
Én azt javaslom neked, hogy szerintem ha hirtelen jön az ihlet, mert olyan türelmetlen vagy, jegyezd le valahova, akár egy notepad is megteszi. Később, ha írsz, a legjobb részek lehetnek ezek az előre lejegyzett gondolatok, főleg, mert addigra ha kell, át is alakíthatod őket, újrafogalmazhatod őket. Pl. én lejegyeztem néhány olyan dolgot is, ami velem megtörtánt, érdekesnek találtam, és úgy gondoltam, a majdani művem késői szakaszában még jól jöhet. Mára pedig nagyjából már kirajzolódott bennem, hova fogom beileszteni, milyen kjörülmények közt, stb.
Az ember nagyon sok ötletet, rengeteget meríthet a saját életéből, akár teszem azt egy love-storyt ír, vagy egy fantasyt, akár sci-fit, stb.XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi
-
#392
Bencom
senior tag
Steelheart
#391
Bencom
senior tag
válasz
Steelheart
#391
üzenetére
k én ha beindulok, akkor egyből kisregény-nyit jegyzetelek, az meg az, amit belinkeltem
nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
… Fáradtan vetette a hátát a havas sziklafalaknak, s ahogy halkan lihegett, apró párafelhők szálltak fel a levegőbe. A Sötét Országban, nevével ellentétben szinte teljesen fehér volt: hó borította az őt körülvevő, sziklás hegységet, s hó borította Kránt magát is, ameddig a szem ellátott.
Iris már vagy száz éve dolgozott a Tanácsnak, s katonai, később fejvadászi karrierje magasan ívelt felfelé. Nem válogatott a megbízások között, hanem mindet elvállalta, s ezzel óriási mennyiségben szerzett tapasztalatot. Ezen a küldetésen azonban mind a száz év tapasztalatára szüksége volt, mert szembe találta magát Krán híres-hírhedt fejvadászaival.
Ennek ellenére már majdnem végzett a rábízott küldetéssel: az amulett nála volt, s csak le kellett jutnia a hegyoldalon, aminek az alja már Yllinor területét képezte, s ott már számíthatott a szintén híres határvadászok segítségére. Most viszont még hosszú volt az út, s át kellett küzdenie magát az orkokon, meg a rá vadászó alakulatokon.
Mikor megkapta a küldetést, érezte, hogy ez lesz eddigi életének legnehezebb feladata, de két okból sem utasította vissza: az egyik az volt, hogy eddig is mindent elvállalt, s nem akarta, hogy gyávának tartsák, a másik pedig a küldetés maga volt.
Az amulett, amiért küldték, egy kihurcolt elf bölcstől fennmaradt ereklye, aki munkásságának maradványát a nyakék belsejébe rejtette: egy fiolát az élet elixírjéből.
Nem tévedés, az amulett Hyanissé volt, akinek erre azért volt szüksége, hogy miután megsemmisítette az elixírt, a maradékot -- egy kortynyit -- ebbe rejtette bele. Így munkásságának nem csak az emléke maradt meg, hanem maga a termése is, és ezt a Sirenar Szövetség minden áron meg akarta szerezni.
Jogov fáradtan nézegette az amulettet, időnként kinyitva, hogy benne van-e még az elixírt rejtő fiola.
Benne volt.
Még mindig sűrűn vette a levegőt, hiszen az eddigi úton nagyon elfáradt. Próbálta kipihenni magát az út utolsó szakaszára, s közben eltette a nyakéket.
Merengve figyelte a szájából előtörő párafelhőket, s olyan felfedezést tett, amitől egy pillanatra még a szívverése is elállt: a párafelhők egy helyen nem szálltak tovább, hanem a levegőben valami ellenállásba ütköztek. Ahogy ezt próbálták megkerülni, egy lapuló emberalak halvány körvonalait rajzolták ki. Egy közönséges földi csak a szél játékának gondolta volna, de Jogov kezében sokkal több tudás volt annál, hogy Kránban ilyesmire gondoljon.
Hallott már a Kráni fejvadászok élő fémből lévő mágikus vértjéről, ami rákúszott viselője testére, s ha akarta, láthatatlanná tette. Ha nem, akkor a fejvadász egész teste olyan volt, mint egy fémből öntött, élő szobor.
Nagyon lassan kezdett kutatni a zsákjában, amiben ott lapult a Levéltőre, és a Khossas. A lélegzetét is visszatartotta, de ezt rosszul tette, hiszen a támadó alakja teljesen eltűnt.
Ezt látván nagy levegőt vett, majd hosszan kifújta arra a pontra, ahol az alakot látta. Még mindig ott volt.
Megint mély levegőt vett, majd hirtelen felugorva, a levegőt folyamatosan ellenfelére fújva egy szökkenéssel előtte termett, s mivel az alak továbbra sem mozdult, a Levéltőrt a testbe vágta.
Egyelőre ennyit sikerült haladnom a begépeléssel.
a madaras részen továbbra is dolgozom.nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
deadguy
aktív tag
Na, itt a novellából egy részlet, amit ígértem. Elöljáróban megjegyezném: kb. 17 éves voltam, amikor ezt írtam.
...Bámulok ki az ablakon. Látom a sok szánalmas embert, akik menekülnek a zuhogó eső elöl valami biztonságos, száraz helyre. Nem értem Őket. De talán nincs is annyi gondjuk az életükkel, mint nekem.
Felveszem a kabátomat és bezárom a lakást teljesen; nem tudom mikor jövök ide vissza megint. Ahogy kilépek a ház kapuján, a szél az arcomba vágja az esőt s én kicsit magamhoz térek fásultságomból. Elindulok a kietlen utcán, céltalan, csak odaérek valahova.
Egyszer talán...
A gondolataim vadul kavarognak a fejemben, de én próbálok nem törődni velük. Hisz miben is reménykedhetnék ennyi balszerencsés esemény után? Nem akarok ezekről tudomást venni.
Megállok egy kivilágított bár elött: bentről cigarettafüst és halk zene hangjai szűrődnek ki. Hirtelen kivágódik az ajtó, és egy fickó tántorog ki az éjszakába. Fázósan összerántja magán a kabátját, miközben a pillantásunk találkozik a másodperc törtrészéig. Mindketten ugyanarra gondolunk. Szar az élet.
Felnéz a sötét felhőkre és fejcsóválva elindul a semmibe. - Sok szerencsét! - gondolom. Talán neked sikerül...
Belépek az ajtón, lemászok a lépcsőn egészen a pultig. Rendelek egy sört. A csapos bólint és elém rakja az áhított nedüt. Nekidőlök a pultnak, és körülnézek. Kisebb-nagyobb társaságok az asztaloknál: a füsttől és a félhomálytól csak a kontúrokat lehet látni. Alaktalan árnyak egy száraz korban - gondoltam magamban. Nem mindenki felejteni jött ide, mint én. Pedig szeretnék elfelejteni minden rosszat, kiölni magamból, mintha soha nem is történt volna meg.
Behunyom a szemem. Látom az összetört autóroncsokat, a megrongálódott telefonfülkét, a rendőrségi villogó által megfestett üvegszilánkokat, melyek ragyogásukkal mintha kigúnyolnák a szenvedésem... és egy kezet, amely még mindig szorítja a kagylót.
Azt kívánom, bárcsak soha ne történt volna meg. Kellemes estének indult, találkoztam volna egy lánnyal - azzal a lánnyal, akit szerettem, és akiért mindent megtettem volna. Amikor megcsörrent a telefon, tudtam - éreztem - hogy Ő hív. Meghallva a hangját hálát adtam a sorsnak, hogy ismerhetem Őt.
- Szia drágám! - kezdte - Nemsoká... - aztán fékcsikorást hallottam, egy sikolyt és a telefon búgó hangját, ahogy megszakadt a vonal. Saját ordításomtól kísérve szinte félőrülten rohantam ki az utcára. Amikor odaértem, nem akartam hinni a szememnek. Nem akartam látni semmit. Nem akartam tudni semmiről. Csak néztem a könnyeimen keresztül az égő roncsot, a földön az üvegdarabokat és azt a kezet, amely még mindig fogta a kagylót...
Hirtelen összerázkódtam. Visszatértem a valóság mocskos talajára. Kezemben az üres sörösüveg, a leégett cigarettacsikk.Emlékek egy száraz korban. Intek a csaposnak, fizetek.
Felbotorkálok a lépcsőn. Az ajtóból még egyszer visszanézek. Igen ,viszlát holnapig... talán. Ahogy kiérek a hideg éjszakába, tudom hogy nem ez volt az utolsó alkalom.
Csak egy a sok közül.
Körülnézek a kihalt utcán. Egy fickó jön velem szembe, talán a bárba tart, nem tudom. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk, aztán elindulok.
A semmibe...
Igen... viszlát holnap. -
#399
Steelheart
senior tag
deadguy
#396
Steelheart
senior tag
Kicsit kusza, de így legalább jól tükrözi az aktuális lelkiállapotot
Szerk.: Miután elolvastam, arra gondoltam, én mit tennék ilyen helyzetben, mint amit az illető főfickó elszenved. Ez azt jelenti, hogy a szöveg képes gondolkodóba ejteni az mebereket.. legalábbis jómagam biztosan. Ez pedig nagyon fontos.
[Szerkesztve]XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi
-
#400
deadguy
aktív tag
Steelheart
#399
deadguy
aktív tag
válasz
Steelheart
#399
üzenetére
Tulajdonképpen ez is volt a lényege: hogy gondolkodóba essen tőle az olvasó. Na persze akitől ''távol'' áll ez a fajta lelkiállapot, az nem tudja annyira beleélni magát. Megvallom az igazat, én mindig szomorú leszek picit, amikor ezt elolvasom; valahogy látom magam elött az emberünket: néz ki az ablakon, a szobát csak a szomszéd épületben lévő lepukkant hotel neonreklámjának a fénye világítja be, az ablaküvegen is egy idő után csak a saját képmásával néz szembe... és árad belőle a keserűség...... brrrrr. Elég....
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Aktív témák
- Xiaomi Redmi Buds 3 Lite, Vezeték nélküli fülhallgató, Fekete + szilikon védőtok
- Star Wars - Az eredeti trilógia - DVD kiadás (2022)
- Corsair 110Q ATX Gépház Eladó!
- Dell Latitude 3410 Quad Core i5- i5-10210U 10 generációs laptop 8 GB DDR4 SSD jó akkumulátor
- Star Wars - The Rise of Skywalker - 4K UltraHD Steelbook kiadás
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest