- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 3***(X) "Zen 2" (AM4)
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Vezetékes FÜLhallgatók
- Léghűtés topik
- Érkezik Magyarországa az LG szuper dizájnos hordozható projektora
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Így építsd a billentyűzeted!
- Házimozi belépő szinten
- Milyen egeret válasszak?
- Hobby elektronika
Hirdetés
-
Megbírságolták a Razert a Zephyr maszkok miatt
ph A cég elég olcsón megússza az ügyfelei félrevezetését, de az üdvözlendő, hogy az Egyesült Államok hatóságai nem siklottak el az ügy felett.
-
Spyra: akkus, nagynyomású, automata vízipuska
lo Type-C port, egy töltéssel 2200 lövés, több, mint 2 kg-os súly, automata víz felszívás... Start the epic! :)
-
iPaden is vége az App Store monopóliumának
ma Ősztől lehet alternatív alkalmazásboltból telepíteni az EU tagállamaiban.
Aktív témák
-
deedee
őstag
ha később is mint ahogyan ígértem,de itt vagyok és kezdem a PÖTYÖGÉST.A hejesirastot aztat ne vegyétek véresen komoljjjjann.
TOVATŰNŐ LÉTEZÉS
Két alak halad nyugodt,egyenletes léptekkel előre egy félhomályos ,kissé elhanyagolt kinézetű folyosón.Arcvonások és más egyéb éles kontúrok nem kivehetőek.A gyér világítás ,mely néhány apró menyezeti fényforrásból árad,ahhoz kevés.Másodpercek alatt célhoz érnek,méltóságteljes lassúsággal tárul fel előttük egy ajtó.A szürke acéllapok nesztelenül tűnnek el a falban.Ott bent,az ajtó mögött,mégnagyobb a sötétség mint kint.A jövevények tétova mozdulatokat tesznek,indulni vagy nem indulni,ez jár a fejükben.
-Menj te elsőnek...Te úgyis idősebb vagy nálam.Régen rászplgáltál már a pusztulásra.
-Lehetne benned egy kis tisztelet az idősebb iránt.
-Na és ha lenne?Mit számít az most,amikor pillanatokon belül befelyezzük földi pályafutásunkat?
-Rosszul mondtad.
-Mit mondtam rosszul?
-Azt,hogy ''földi pályafutásunkat''.
-Na és miért ,ha szabad tudnom?
-Azért,mert mi még csak nem is láttuk a Földet.Ezen a távoli űrállomáson éltük le az életünket és most itt is fogunk meghalni.Pedig én még erősnek érzem magam.Képes lennék akár újabb 25 évet leszolgálni.
-Ugyan!Te is tudod,hogy ez lehetetlen.Egyrészt a váltás már elfoglalta a helyünket,másrészt valóban nagyon idősek vagyunk.Kell a hely az új generációnak.Ezt be kell látnunk mert ez a dolgok rendje.
-Dehát csak így ,egyik percről a másikra elveszik az életünket...
-Megtehetik,mert Ők az erősebbek.Alárendeltségünk oly nagy,hogy még szólni sem tudunk a saját érdekünkben.Egyszerüen képtelenek vagyunk rá.Parancsok és utasítások irányítanak bennünket,melyek ellen tehetetlenek vagyunk.Szolgálatra és alázatra termettünk.
-De miért van ez így?Miért kell eltűrnünk mindent?Tenni kellene valamit!Legalább ne önszántunkból menjünk a halálba...
-Tenni?Cselekedni?Nincs értelme.Gyengék vagyunk.
-Gyengék?Mihez képest?
-Az Ő szellemiségükhöz képest.Ők birtokolnak valamit,aminek mi csak mesterséges utánzatai vagyunk.Övék az Élet.Az igazi,korlátozásoktól mentes gondolat és cselekvés.Szabadság testben és lélekben egyaránt.Ebből mi csak apró morzsákat kaptunk,de ezért is hálásnak kell lennünk.Isten a legfőbb teremtő,de rögtön utána az Ember következik.Az Ember,aki civilizációkat hozott létre saját önfejlődése által,aki idegen bolygókat foglalt el az űr gyarmatosítása során,aki ugyan sok mindent létrehozott de közben pusztított is.Élet és halál váltakozik állandóan a kezében.Egyszer az egyik karja lendül,egyszer pedig a másik.Egyszer alkot,egyszer pedig rombol.Ez történik most velünk is.Megszülettünk a másodlagos Teremtő akaratából és most meg kell válnunk az élettől,szintén az Ő akaratából...
Hírtelen hangos utasítás érkezik egy rejtett hangszóróból:
-Lépjetek bele a medencébe!
-Ég veled,Xer!-mondja az egyik.
-Ég veled,Yer!-mondja a másik.Aztán a két öreg,ütött-kopott sobot belemerül a fortyogó, mindent felemésztő savval teli medencébe....
na ez volt a legrövidebb novellám/ha lehet annak nevezni/Nyugodtan lehet véleményezni.ja és ezt 8 éve írtam,vagyis 22 évesen.most visszaolvasva pár dolgot átírnék,de inkább az ''eredetit'' gépeltem be. -
Bencom
senior tag
Hát,
1.Nem vagyok jó kritikus.
2. EZ K****VA JÓ!!!
- a, mert elgondolkodtató
- b, mert csak
3.ez lehetne a legújabb biblia (persze kellően átírt formában) mert ez igaz, és előrevetíti az ember ilyetén munkáját, hogy épít, de rombol is. (ó szövetség, újszövetség, legújabb szövetség
)
Nos, az eleje egy kicsit (számomra) hosszúra nyúlt, hiszen hiába volt a részletes hejztetleírás, nem tünt ki, hogy egy űrállomáson vannak, nem tűnt fel (bár annak nem is kellett) hogy robotokról van szó (esetleg: szúrós/csipogó géphangjukon szólaltak meg- vagy valami ijesmi)
Amúgy tök jó, de van egy hejesírási hiba: létezpést (vagy valami hasonló) amiről nem tudtam eldönteni először, hogy scifi szakszó, vagy hiba.
Amúgy tényleg tök jó, jöhet a többi!
Mod: ami még eszembe jutott: a címe elég ''*'' , vagyis inkább sablonos (már-már szocialista) Az a legfőbb hibája.
Egyébként:
[Szerkesztve]nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
deedee
őstag
kösz a hozzászólást!
nem tünt fel,hogy űrállomáson vannak?pedig ki is mondja az egyik robi.tovább aztán már nem feszegettem a dolgot mert a párbeszéden van a hangsúly/szerintem/.
direkt volt ''lassú'' az eleje,mert ahogy haladt a történet előre,úgy gyorsultak a dolgok,egészen a végső cselekvésig,vagyis a medencébe való merülésig.próbáltam némi ''lassú-gyorsul-bummm''-szerü történetmenetet csinálni.
hát igen,a helljesiras nem az erősségem.az volt,de már sokat felejtettem
viszont az elgépelések elég gyakoriak az irományomban....sajna....
szóval a lényeg:úgy látom nem értem el a célomat mert az olvasó nem azt szűri le és nem úgy szűri le a mondanivalót,ahogyan én azt közvetíteni szerettem volna.tuti,hogy kissé átírom....majd.annyira nem sürgős,mert az elkövetkező 50 évben úgysem lesz kiadva egy novelláskötetem sem
szóval mégegyszer kösz az elemzést..... -
m-bazsi
tag
már tiszta hmm... szerintem jó. Én is szeretek írni rövidke történeteket, a magyartanárom mindíg megdicsér mert én vagyok ebben az osztály1. , de az a baj, hogy én inkább a meséket szeretem, mert elengedhetem a fantáziám, meg nem szeretek ennyire pötyögni, meg nincs is biztosíték, hogy nem fölöslegesen írnék...
[Szerkesztve] -
-
Gambit
őstag
Nem, azért járnak az emberek az általános iskolába, hogy megtanulják. Ide meg pl. azért, hogy megtudják hogyan húzhatják az égig a procijukat. Ezt ugyanis nem tanulják az általános iskolában.
''Akár hiszed, hogy meg tudsz csinálni valamit, akár nem, mindenképpen igazad van.'' - Henry Ford
-
Bencom
senior tag
Hát... még mindig semmi, de ez itt lesz kedvcsinálónak:
Ez egy másik könyvnek a második felyezete (cím Anerson és a fény legendálya, és atlantisz kereséséről szól)
A nehéz nap éjszakája
1942. augusztus 19. Párizs
…Két bomba rázta meg a földet: valahol Párizs városa mellett csapódtak be. A város utcái teljesen kihaltak voltak, s tele voltak hajigálva szeméttel és homokzsákokkal. Ezek a homokzsákok néhol falat alkottak a katonáknak fedezéket szolgálva. Egy ilyen fedezék mögött állt Renée, maroknyi seregével, azzal a hat fővel, akiknek most nem itt lenne a helyük. Mindannyian német egyenruhában álltak, de persze csak az álcázás kedvéért. A távolban egy Vollmer recsegése hallatszott, mire Renée magához szorította sajátját.
-Joan! – Szólt rég barátjához. –Látsz valamit?
-Tiszta a levegő! –Recsegte Joan az elmaradhatatlan cigijével a szájában. Renée intett, hogy ebben az esetben előre! S a kis csapat kiugrott a homokzsákok mögül, s szaladt előre egészen egy szétlőtt német teherautóig. Nekitámaszkodtak az oldalának, s Joan vizsgálódni kezdett – már amennyire lehetett- a teherautó körül.
-Ez az! – Mondta, s beugrott az ajtón. Renée bepattant mellé, Gühl a ponyvára mászott, s lapult a kocsi tetején. Shophia és Edith asszony, a tanárnő, Winklerrel az orvossal felmásztak a platóra. Ott rengeteg robbanóanyag volt. Shophia mellé ugrott és így szólt:
-Hogy is mondta Gühl?
-Pirosat a pirosba, kéket a kékbe! – Emlékeztette Winkler.
-Hát persze! Egyszerű! Segítsetek! – Szólt Shophia, s nekiállt a többiekkel együtt a kanócok összekötéséhez. Közben a kocsi már robogott is az úton. Pár perc autókázás után a kocsi lelassult, majd megállt, egy ideiglenes német támaszpont előtt. Renée kiszállt, s odaszólt a támaszpontot őrző három német katonához:
-Tag! – A katonák nem figyeltek. –Na! – Szólalt meg újra Renée, de a katonák erre sem figyeltek, mire Renée idegesen égnek emelte Vollmerét és a levegőbe eresztett vagy két golyót. Erre a katonák ijedten odanéztek, s felháborodva kiáltották:
-Was ist das?!
-Ide jöttünk! - Mondta még inkább felháborodva Renée.
-Oh, gut! – Azzal végre kinyitotta a támaszpont szögesdrót-kapuját. Renée erre elégedetten visszaszállt a teherautóra. Behajtottak a kapun, mire Gühl az őrökre vetette magát. Shophia beélesítette a dinamitot, és Renéeékkel, Winklerrel és Edithel szinte egyszerre ugrott ki a kocsiból. Segítettek Gühlnek, s szaladtak is kifelé a támaszpontról. Óriásit szólt.
-C’est la vie! – Kiáltotta Renée. Kint mind a hatan bepréselődtek egy kis Fordba, s elhajtottak. A kocsi egyébként már fél napja állt ott a támaszpont előtt. A Renéeé volt.
Másnap a Louvre előtti téren találkoztak. Civil ruhájukban: Renée, mint egy rendes Francia, Gühl rendőr egyenruhájában, Joan pilótadzsekiben, Edith tanári köpenyében, Winkler nem éppen normális öltözékben (rikító színekben) állt, s szikéjével játszott (lévén orvos), Shophia pedig zöld ruhában. Elmélyülten elemezgették a tegnap történteket. Renée egy térképet halászott elő egyik zsebéből, s közben rákezdte:
-Megvolt a harmadik akadály eltávolítása is: a központi légvédelem radarjai. Már csak a gép kell, és eltűnhetünk innen. – A többiek bólintottak, de épp a legnehezebb maradt hátra: ellopni egy repülőgépet a reptérről.
-Kéne még egy ember. – Mondta Renée – aki segíthetne megszerezni dolgokat.
-Miféle dolgokat? – Érdeklődött Joan.
-Ami számunkra elérhetetlen!
-Mint az örökké valóság? – Kérdezte Winkler.
-Nem! – vágta félbe Renée. –Hanem ami túl magasan van, s nem tudunk érte mászni.
-És ki tudna? – Kérdezte Edith.
-Egy akrobata!
-Mi? És honnan? És mennyiért?... – Záporoztak a kérdések Renéere.
-A neve London, és Thomas Andersonban lakik. – Mondta Renée a sok kérdéstől összezavarodva.
-Mi? – Kérdezték újra.
-Jól hallottátok: a neve Thomas Anderson, és Londonban lakik!
-Ááá! – Néztek össze vigyorogva a többiek.
-Na. Úgy is oda készülünk, úgy hogy útba esik.
Ekkor a város másik végén egy fiatal srác éppen reggeli kávéját szürcsölgette az ablaknál, s szomorúan nézett a Luftwaffe két eltévedt Messersmidtje után. Ahogy bámult kifelé az ablakon a negyedik emeletről, egyszer csak nagyot nyelt: két zöld autó közeledett, a német hadseregtől valók. A ház alatt megállva tíz német katona szállt ki, s nyolc már indult is felfelé, kettő pedig a kocsik mellett maradt. A fiú gyorsan felhajtotta kávéját, magára kapta barna bőrkabátját, s az ablakon kimászva már mászott is lefelé az ereszen. Szinte teljesen hangtalanul mászott lefelé, s mivel a két őr az utca felé nézve beszélgetett, nem vették észre. A földtől úgy két méteres távolságból az őrökre vetette magát, mire mind a ketten elestek, s az egyik felkiáltott. Előbb ezt ütötte le nagy öklével, mely pontosan az orrán találta az őrt, majd a másik sisakját vette le (mivel a katona hanyagságból nem kötötte a fejéhez), s saját sisakjával vágva fejen leterítette a katonát. Bepattant az egyik kocsiba, és elhajtott. Éppen időben: három katona akkor hajolt ki a negyedik emeleti ablakból, öt pedig akkor ért le a lépcsőn, a kiáltás miatt. A fiú elhajtott, s a Louvre felé vette az irányt. Még mielőtt oda ért volna meg akart szabadulni a kocsitól. Egy Szajna melletti rakparton fogta a katonától zsákmányolt sisakot, és kitámasztotta vele a gázpedált. A folyó közepe felé vette az irányt, és könnyedén kiugrott. A kocsi szinte a folyó közepéig repült, majd nagyot csobbant, és elmerült. A kiugrás különben sikkesen ment: egy artista múltra vallott. Innentől gyalog ment a Louvre-ig. Ott a park igen kihalt volt: csak egy kis csoport beszélgetett, egy papírra mutogatva. Az egyikük arca olyan ismerősnek tűnt neki. Leült egy padra, és onnan nézte őket. Mikor az ismerős arc felé fordult, intett egyet társainak, s azok elhallgattak. Ezt mondhatta nekik: „Hékás! Mintha már láttam volna ezt a srácot!” S ez után elindultak felé. A közeledő ismerős arc egyszer csak felkiáltott:
-Thomas! Thomas Anderson!
-Renée? – Felelte kérdően Thomas.
-Igen! Hát emlékszel rám?
-Hát persze! – Mondta Tom és összeölelkeztek. –Hát hogyne emlékeznék rád, Renée Anri! – És Renée körbenézett, s társain látva a meglepettséget elvigyorodott, s így szót:
-Pontosan most emlegettelek téged!
-Ó! És mit mondtál?
-Hogy szükségem van rád.
-Nocsak, és miben, ha szabad érdeklődnöm?
-Egy régészeti kutatásban! Emlékszel még, mikor találkoztunk?
-Igen persze!
-Na akkor beszéltem neked erről!
-Az a Stonehege-es dolog? – Kérdezte Thomas.
-Igen az! – Hagyta helyben Renée. –Emlékszel, felajánlottad, hogy ha ember kell, akkor szóljak neked. – Elhallgatott egy kis időre –hát most kell. – Thomas gondolkodóba esett: már nincs itt sok elintézni valója, utána ráér, s elhagyja velük az országot, mert hogy a Stonehenge nem Frankhonban van.
-Persze, csak ha akarod! – Vágta félbe Renée a gondolatot, mert azt hitte, azért nem válaszol barátja, mert nem tud menni.
-Persze, hogy akarom! – Mondta Thomas, de ez még mindig nem győzte meg barátját.
-Hát akkor? – Kérdezte.
-Hát akkor megyek!
-Hurrá! – Mondta Renée, s társai felé fordult. –Ugye még nem ismered őket?
-Nem.
-Akkor ideje bemutatnom őket neked: ő Gühl Linahr – fordult a rendőr felé - ő pedig Joan Pearl. – Fordult a pilótadzsekiben állóhoz -Ő pilóta. Ő a húgom, Shophia, ha jó a szemed, akkor láthattad mellettem a hajón. - Mondta, és húga felé fordult. -Ő Edith Pannis, tanárnő. Ő pedig Winkler Onorin, orvos, és Gühl öccse. - Thomas kezet rázott mindenkivel, mire Renée rákezdte:
-Ő itt az emlegetett artista, Thomas Anderson.
Mikor hazamentek Shophia elővette a régi táblázatot, s hozzáírta:
7. Thomasnincs MSN-em már ez is baj:(((
-
divot
veterán
Szia Bencom! Látom nem adod föl, márpedig a kitartást értékelni kell.
Először is a cím helyesen: Anerson és a fény legendája
És akkor így kutyafuttában egy picit belepiszkálok az első bekezdésbe:
…Hatalmas robbanások rázták meg a földet: a két bomba valahol Párizs közelében csapódott be. A város kihalt utcáin teremtő lélek sem mozdult, csak a folyó felől támadó szél hajtotta maga előtt az épp pihenő katonák által szétszórt szemetet.
Az egyik homokzsákokból emelt fedezék mögött várakozott Renée hat fős csapatával. Mindannyian német egyenruhát viseltek. A távolban egy Vollmer recsegése hallatszott, mire Renée magához szorította saját fegyverét.
Itt például nem derül ki, hogy mi a szösz az a Vollmer, én fegyverre tippeltem, azért írtam azt.
Szóval továbbra is azt tudom mondani, amit már a legelején, hogy recseg-ropog az építmény, mivel hiányzik az alap. (Stílus... )
[Szerkesztve] -
Bencom
senior tag
Német Vollmer mp-40 géppisztoly. Kalibere 9mm, súlya a 32 töltényes tárral 4,7kg. Tűzgyorsasága 350-380 lövés percenként.
A második világháborúban volt rendszeresítve Hitler ''Vermacht'' jában(a német haderő neve)
Volt még Gestapo, gondolom, azt már tudod, hogy mi, és a Luftvaffe, a német légierő.
Ezek együtt a ''Vashadsereget'' alkották.
Eléggé elterjedt dolog. A géppuska a Thompson ellen szolgált, amit azért remélem hogy már ismersz...
De a németeknek Vollmer volt, és ez több filmben is elhangzik, vagy számítógépes játékokban (Mohaa, Call of Duty), de nálunk töri órán is megemlítették...
Nos, de ha gondolod, írhatom simán géppisztolynak is de az szerintem elég stílustalan...nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
A linkelést elfelejtettem...
Elhagyjuk Franciaországot
1942. augusztus. 20. Párizs-London
…Már csak annyi van hátra, hogy elraboljunk egy gépet a reptérről! - Ezek Renée szavai voltak, még mielőtt hazaindultak volna.
-Ó! És hogy gondolod? - Ezek pedig Thomaséi voltak.
-Hát persze! Te még nem ismered a haditervet! - Válaszolt hidegen Renée, s ismertette a tervet.
-Csak egy teherautó kéne hozzá, meg pár liter plusz benzin… - Dél körül járhatott az idő.(A találkozás reggel történt.) Gühl, egyenruhája nélkül állt a kocsi előtt, Joan ép a kerekeket pucolta. Egy szálloda előtt álltak, ahol egy német repülő főtörzsőrmester lakott. Az ő bombázóját szemelték ki a távozáshoz. Mivel a repülő főtörzsőrmester elég magas rang, tulajdonosa megtehette, hogy magával hordja gépe kulcsait. Ez kellett Gühlnek és Joannak. Mikor az ajtóban megjelent az emberük, s éppen Joan felé vette az irányt, Gühl megbökte Joant, s az tudván dolgát, elállta pilóta útját, s megszólalt:
-Bon joure! - s azzal leütötte a repülőst. Gühl gyorsan megmotozta, lévén rendőr, s ennek köszönhetően ezt gyorsan tette.
-Itt van nála! - Mondta végül, s egy érdekes formájú kulcsot emelt fel. -Ez az, amit kerestünk!
-Érdekes a formája. - Jegyezte meg Joan.
-A nácik ilyet használnak. Náluk ez a szabvány. - Magyarázta Gühl -de te ezt, mint pilóta tudhatnád!
-Nem ismerhetem minden ország legújabb szabványát! - Válaszolta makacsul Joan. -Ezzel mit csináljak? - Mutatott a pilótára.
-Kötözd meg! Még jól jöhet. - Eközben Winkler, Edith és Renée a reptér melletti töltőállomáson voltak, s két megkötözött német katona őrizetében csapolták a benzint. Edith a nyomást ellenőrizte, Winkler a benzint kannákba töltötte, Renée pedig felpakolta egy német kisteherautó platójára, s jelentette:
-Harmincöt! Szerintem elég, bár nem értek hozzá.
-Inkább legyen több, mint kevesebb! Majd Joan megmondja mennyire lesz szükség!
-Ja! - Mondta Winkler -Inkább legyen több, mint kevesebb…
-Jó, de azokat már te rakod fel, mert elfáradtam.
-… Bár szerintem se’ kellene még többet fő’rakni! - Próbálta magát Winkler kimenteni.
-Azé’ csak rakj fel egy párat, lássam ho’ milyen erőbe’ vagy! - Szólt vissza gúnyolódva Renée. Nem volt mit tenni, Winklernek is pakolni kellett. Felrakott még tizenötöt, s kifulladva jelentette:
-Ötven! - Erre Renée egy hosszú zsineget vett elő, s belemártotta a benzinbe.
-Na nyomás! - Mondta, s meggyújtotta a zsinórt. Renée beugrott a volán mögé, Winkler és Edith meg a két őrrel felugrott a platóra, s iszkiri, gyorsan elhajtottak onnan. Épp hogy kiértek a kapun egy óriási robbanás rázta meg a földet.
-Még épp időben! - Mondta Renée…
…Este ötfelé járt az idő, amikor a csapat összejött a Louvre előtt. A zsákmányolt német teherautó előtt álltak, amin a ponyva le volt cserélve. „Túl feltűnő a horogkereszt” - gondolták. A teherautó platóján ott volt a zsákmány: a 250liter benzin, és három német túsz. Joan éppen azt magyarázta, hogy:
-250liter?!! Azzal el lehetne jutni a Japán partokig!
-Nem baj! - Mentegetőzött Renée -Ki látja még a jövőt? - Azzal a vita le lett zárva, s jött az ismertető:
-Nos - kezdte Renée -, az üzemanyag megvan…
-Bőven! - szólt közbe mogorván Joan.
-… Szóval megvan! - Türelmetlenkedtek a többiek, mert majd megfagytak a kellemesen hűvös alkonyatban.
-Igen… a kulcsok? - Mondta Renée, mire Joan mogorván átnyújtotta a kulcsokat. -Ez is megvan. Akkor már csak az van hátra, hogy ellopjuk a repülőgépet.
-Csak?! - Kérdezték a többiek.
-Igen, és ha ez is megvan, mehetünk Nagy-Britanniába.
-Rendben. - Hangzott a válasz. -És hogy gondolod?
-Így! - Mondta Renée, és egy papírtekercset vett elő, ami egy kézzel rajzolt térképnek látszott. A többiek körülállták Renéet, mire ő rákezdte:
-Ez itt a reptér. Itt ez a kerítés, ami körül van rakva homok-zsákokkal, de áram nincs benne. Ezt a vonalat a teherautó áttöri helyettünk. Ezek itt a repülőgépek. Elől vannak a vadászok, hátul a bombázók. Nekünk ezek közül a Heinkelekből kell egy, hogy mind beférjünk. Majd mindenki hordja a kannákat, ketten felmásznak a szárnyakra, és betöltik a benzint.
-Amennyi belefér. Mert 250liter…
-Joan!!! - Kiáltottak rá a többiek, akiknek már majd kifagyott a szemük.
-Tehát akkor este nyolckor indítjuk az akciót, ennél fogva jó lenne, ha mindenki itt lenne egy fél órával hamarabb.
-Oké! Akkor három óra múlva találkozunk! A'deu! - Mondta Joan, s a többiekkel együtt elindult haza. A Louvre előtt csak Renée és Thomas maradt. Beszélgettek.
-Te miért vagy itt Frankhonban?
-Mert benne vagyok Őfelsége Titkosszolgálatában. Egy szabotázs akcióra küldtek: el kell lopnom a német katonák zsoldját.
-Aztán, mit kell csinálnod a pénzzel?
-Semmit. Anglia büszke népe nem tart igényt a nácik pénzére.
-Akkor akár meg is tarthatod?
-Meg. Miért, kéne?
-Hát tudod az expedíciónak nincs pénze. Tudod, ez a dolog szépséghibája.
-Értem. Hát figyelj, lehet róla szó, hogy elhozzam nektek, de a pénz pontosan ötvenhat perc múlva megjön a konvojjal együtt.
-Veled megyek.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Te francia vagy, téged kivégezhetnek miatta.
-Csak annyira, mint egy angolt. Én is ma szándékozom elhagyni Franciaországot.
-Ez igaz. Hát akkor gyerünk! Nincs vesztegetni való időnk! - Háromnegyed óra múlva már mind a ketten a város északi határában voltak - német egyenruhában. Renée egy puskával felmászott egy épület tetejére, Thomas pedig a háromkerekű motorja mellett állt az út szélén. Egyszer csak jött a konvoj. Renée a tetőn a szeméhez emelte a puskát, és lövésre készen várt. Meglepetésére Thomas a konvoj elé állt és megállította a németeket.
-Tag! Ellenőrzés! - A katonák is meglepettnek látszottak. Nem szokták őket megállítani. Talán kémveszély van? A sofőröket kivéve a katonák Thomas köré gyűltek. Két sofőr, két motoros, nyolc kísérő. A motorok háromkerekűek voltak és géppuskák voltak rajtuk. Thomas nagy hetykén nekitámaszkodott az egyik géppuskának és németül a papírokat kérte. Megkapta majd sandán nézett fel belőle, mintha hibát talált volna benne.
-Was ist das? - Kérdezte, s ahogy az egyik kísérő közelebb hajolt hozzá, behúzott neki egyet és hirtelen körbefordult a közben beélesített géppuskával. Mindenki holtan terült el körülötte. A két sofőr a teherautóban a gázra lépett, de már elkéstek, Renée résen volt, s a volán mögött ülőt egy mesteri lövéssel lelőtte. A másik önként feladta magát.
-Na még egy túsz!
…Este nyolc óra körül a teherautó mellett a Louvre előtt találkoztak.
-Indulhatunk! - mondta Renée boldogan. A többiek még nem tudtak az előző akcióról. Bekászálódtak a teherautóba és elindultak. Pár perc múlva elérték a repteret. Homokzsákokkal megerősített drótkerítés kerítette körül. A teherautó az utolsó szakaszon gyorsított, és áttörte a falat. A bal lámpa leszakadt, s abban a pillanatban megszólalt a riadó búgó hangja. Renée idegesen számolta a gépeket, majd felkiáltott:
-Ez az! - Csikordult a fék. Kiugrottak és mindenki pakolni kezdte a benzint. Renée egy táskát dobott fel a fedélzetre: ebben volt a pénz. Rekordidő alatt végeztek a pakolással, közben egyenletesen búgott a sziréna. A túszokat faképnél hagyva bemásztak a gépbe, s mindenki elfoglalta a helyét: Joan első pilóta, Edith másod pilóta, Renée rádiós, Thomas hátulsó géppuska, Gühl elülső géppuska, Winkler és Shophia a bombakioldónál foglaltak helyet. Épp elindultak a motorok, mikor két autó tűnt fel a sor végén. Joan hidegvérrel ráfordult a kifutópályára és próbálta a legtöbbet kihozni a gépből. A pálya végén egy hangár látszott. Visszafelé mentek! Thomas a géppuskával próbálta visszatartani az üldözőket. Joan egyre idegesebb lett:
-Az a rohadt sok benzin! - Kiáltotta. -Túl nehéz a gép!
-Az nem létezik! - Mondta Gühl.
-Hát akkor mi tart lenn bennünket?! - kérdezte Joan ingerülten.
-Holt teher!
-Mi?
-Bombák! Tele van velük a gép!
-És ezt csak most mondod? Dobd ki őket!
-És ha felrobbannak alattunk?
-És ha elfognak? - És ezzel lezárult a vita: Shophia és Gühl kinyitották a csapóajtót, és a bombák elkezdtek kifelé hullni. Érdekes módon nem robbantak fel, hanem csak gurultak a gép mögött. Az egyik kocsi vezetőjének ez már sok volt: ráhajtott az első bombára, mire az felrobbant, s sorra robbantotta a többit, óriási krátereket hagyva. A robbanások egyre közeledtek a géphez, de már csak egy bomba volt hátra. Ez még a levegőben felrobbant s nagyot lökött a gépen, mire az felrepült a levegőbe, elég érdekes szögben, de Joan arcán az látszott, hogy ettől nyugodott meg.
-Látjátok, - mondta -nem az a baj, hogy a bomba fellökött a levegőbe, de ha nem teszi ezt, a hangárba ütközünk! - Hát ennyit erről. Az út további része az induláshoz viszonyítva eseménytelenül telt. Renée az angol légtérbe érve bejelentette: barát…nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Szalma
őstag
(Sok ismétlés, kicsi szókincs, a szereplők furcsán egyforma habitussal értekeznek egymással. Gyenge cselekmény.
Az a jó benne, hogy van hová fejlődni!)
Szeretettel:
Szalma
ui.: Dícsérendő kitartás. Egy javaslat: az ''ahogy jön, úgy írom'' eljárás nagyon kevés írónál működik jól. Térképek, helyszínrajzok (fénykép, ha létező hely), személyiségek kidolgozása (egyéni stílussal, de nem túlárnyalni), konzisztencia, stb... Érdekesség egy igen jó íróról Bővebben: link. -
Bencom
senior tag
1 nem kell offolni
2 ha még nem ismered a karaktert, csak be kell mutatni, de mellesleg én is arra törekszem egy ideje, amit elmondtál.
3 Ez régebbi, mint a MÁGUS-os könyv...
4 Ennek is volt előző verziója,m és abba ez úgy volt megoldva, hogy minden párbeszédet teljes mértékben fonetikusan írtam le, és néhány embernek adtak egy kis táájszó'láást(tat). De ez sem mindíg célravezető, mert nem lehet mindenkinek tájszólása...
5 Mittomén...
Jam és köszi a háeszt, emelkedik lassan a színvonal...nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
SupaCow
tag
korábban megigértem hogy én is rakok ide egy kis részletet. Most eszembejutott megkerestem az írást. ÉS most tessék
Kategória : Sci-fi
Olyan 2002 környékén írtam. Elég csiszoltatlan.
TFG
I.
Az utolsó doboz is a helyére csusszant. A Fényes saválló acéldobozok katonás sorrendben sorakoztak a hajó gyomrában. Most szokatlanul sok. A magánvállalkozók szállítási tilalma jól jött mind a négy nagycégnek. Most minden hajóra szükség volt. A legénységnek hó végi prémium lesz a jutalma, a sok túlóráért. Nem is bánta senki, hiszen se család se gyerek, egyiküknek se. A hátsó raktárfedél ajtaján ültek mindannyian. Valaki dohányzott, valaki meg csak meredt a semmibe, várva az utazás és a munka kezdetét.
A kikötői rakodó robotok mindent megcsináltak helyettük. Berakodtak, lerögzítették a csomagot, és ráadásul mind ezt gyorsan.
Jennifer a hajó technikusa és amatőr szakácsa, türelmetlenül pattant fel a többiek közül.
-Nem gondoljátok, hogy egy kicsit sokáig van benn.
-Nyugi Jenni édes, biztosan valami könyvelési hiba. Nyugtatgatta Carter.
A nő belátta, hogy nincs mit tenni, sarkon fordult és a raktér belseje vette az irányt.
-Ellenőrzöm a robotokat! És ott hagyta a többieket.
- Mi az , hogy még egy ember.? Rég beállt ütemterv szerint dolgozunk, amit egy kis mindenbe beleütöm az orromat ellenőr csak felboríthat. Csapott az asztalra a kapitány.
-Először is nem ellenőr, hanem katona, és a maguk biztonsága érdekében határozott így, a testület. Mióta megnövekedtet a csillagközi kalózok aktivitása, nincs kedvünk kockázatni a rakomány és a legénység épségét.
A kapitány, dühében felpofozta volna, a kikötő tisztviselőjét, aki most előtte ült. De fanyar vigyort az arcára erőltetve, visszaült a székébe.
-És mi van akkor ha így nem indulunk el? Mi van akkor ha evvel a kis takonnyal nem indulunk el?? Emelte fel a hangját a kapitány, miközben fenyegetően közel hajolt a bőrfotelben ülő tisztviselő arcához. – Mi van akkor??
- Na de kedves Gregor. Hagyjuk ezt. Maga is jól tudja. Először kirúgjuk az egész bandát, aztán még meg is fizettetjük a kárunkat magukkal. Emlékszik ugye? Benne van a szerződésben, hogy az aláírt szállítólevél, maga után vonja az árú határidőre történő leszállítását. És ha memóriám nem csal akkor úgy 5 perce írta alá ezt a papírt itt.
És a kopaszodó kis hivatalnok, az asztalon lévő papírra bökött a mutatóujjával.
-Tudja már 4 éve dolgozok maguknak, nehezükre esett volna szólni, hogy esetleg a legénységemet felkészítsem még egy személy érkezésére?
-Nem tehettük. A határozat teljes titokban született és titokban is fog maradni. Megértett?
Emberünk mint, biztonsági tiszt lesz a fedélzetükön. Nem fog feltűnést kelteni, hiszen, a Delta tizenkettes zónába vezet az útjuk. És mit tudjuk ott még csak helyi kolóniák vannak és egy biztonsági tiszt mindig jól jön. Mert ugye mindannyian tudjuk, hogy a kalózok kedvenc célpontjai az elsőkolóniák. Vagy nem Mr. Gregororovics?
-De igen. Na lássuk hívja be.
A hivatalnok megnyomta a fülén lévő kommunikátort, és beleszólt. – Küldje be.
Az ajtó halk szisszenéssel eltűnt a falban, és helyén egy izmos testfelépítésű, magas, rövid hajú katona-egyenruhás alak jelent meg. –Drek Argott szolgálatra jelentkezik!
-Pihenj. Vetette oda lazán a hivatalnok. –Ez nem a katonaság. Nyilván már eligazították, nemde?
-De. Mondta a katona határozottan.
-Akkor nem mondom el még egyszer. Csak tegye a dolgát. Mostantól maga nem hivatásos katona, hanem Drek Argott biztonságtechnikai tiszt, aki egy most bevezetett szabály miatt végigkíséri a FrozenIce nevű hajót és legénységét, a Delta 12-es Naprendszerbe. A kis pöfeteg hivatalnok, megállt hatásszünetet tartva. Lassan megfontoltan a kapitány felé tekintett, szája sarkában kicsiny mosoly bújt elő. –Így van kapitány?
A kapitány fanyar ábrázattal az újdonsült biztonsági tisztre nézett, egy nagyobb sóhajtással, és egy biccentéssel jelezte beleegyezését. Nem volt mit tenni.
A kapitány és Argott elhagyták az irodát. Csendben haladtak a gyengén megvilágított kissé állott szagú folyosón, a lift felé igyekezve. Drek eléggé kényelmetlenül érezte magát. Ahogy kivette a kapitány viselkedéséből, nem nagyon örülhetett neki. Eddig még csak nem is köszönt neki. Csak némán kifejezéstelen arccal elment mellette. Most Drek előtt haladt. Még csak hátra sem nézett. A katona követte. Megálltak. A lift hamarosan megérkezett, ők beléptek. A kapitány bemondta a szintet és a lift elindult.
- A rakodószintre!- Mondta hangos határozott hangon. Drek úgy gondolta megragadja a pillanatot ismerkedésre.
-Kapitány nem tudom, hogy mi a baja velem, de azt szeretném tisztázni, mert cirka 4 hétig leszünk összezárva ha minden igaz.
A kapitány nem szólt semmit. Csak meredt előre, mint aki nem is hallotta a kérdést. Drek megpróbálta még egyszer. –Kapitány ha esetleg szóba elegyedne vele…
Nem tudta befejezni, mert az a határozott hang a mely a liftet elindította, most Drek hangját némította el.
-Tudja maga csak kolonc a nyakamon. Csak azért nem hagyom itt mert akkor nem csak én hanem a legénységem is mehetne, bányásznak valahova a periféria szélére. Maga meg ne akarjon nekem jópofizni, mert nem vagyok hajlandó jelenlétét elfogadni. Itt léte indokolatlan pénzpazarlás. Meg tudjuk mi védeni magunkat, ha úgy esik. Eddig is megtudtuk.
A beszélgetés abbamaradt. A katona úgy gondolta jobb lesz későbbre halasztani az ismerkedést. Mert most elbukta.
A lift megállt . A gépi hang jelezte, hogy a lift a rakodószintre érkezett. Utasai kiszálltak. A kapitány gyorsan beugrott az egyik irodába a hitelesített, lepecsételt papírokért. A katona meg addig kint várakozott. Pár perc várakozás után a kapitány kijött és a katona felé fordult.
- Hol vannak a csomagjai?
Argott körbenézett és az egyik csomagszállító robotra mutatott. – Ott viszi őket.
_na szóljon annak a gépnek, hogy erre vegye az irányt, mert azok a csomagok még nem voltak leellenőrizve! Azzal megfordult és visszament az irodába. Argott kivett a zsebéből egy PDA-t , és egy kis pötyögés után a csomagokkal megpakolt rakodó robot felé vette az irányt, és mikor odaért előtte megállt, további utasításra várva. De nem volt további utasítás. A katona megfordult és bement az irodába. A kapitány éppen valami papírokat írt alá, de az ajtó hangjára felemelte fejét. – Mit akar maga itt bent?
-Kapitány nem tudom, hogy mi a fenének akarja maga ellenőrizni a csomagjaimat amikor ezt már egyszer a találkozásunk elött megtette a kikötői vámellenőrzés, de nem engedem, hogy megint vizsgálódjanak. És még dühösen hozzátette. – Ott vannak rajta a holomatricák, nézze meg.
A kapitány nem vette fel az ideges beosztottjának a hangulatát, és nyugodt higgadt hangon szólt hozzá. – Ha nem hát nem. Mindenesetre díjazom a határozottságát. Elmehet.
A katona arcára enyhe vigyor költözött. – Köszönöm uram.
-Mit? Mit köszön maga szerencsétlen, elmehet. Adios, amigos. El van bocsátva.
Drek már nem vigyorgott. Sőt tűrtőzetnie kellet magát, hogy meg nem üsse a kapitányt.
-Ezt nem…ezt nem teheti. Habogta a katona.
- Na vagy behozza azokat a csomagokat, vagy mehet amerre lát.
Drek Argott biztonságtechnikai tiszt megfordult, és szép sorjában behozta az összes csomagját. Kivéve egyet. Azt kint hagyta. Egy könnyűfém borítású hátizsák volt az. Az ajtó mellé tette. Dolga végeztével, az irodából kilépve észrevétlenül felkapta és felvette a hátára. Zsebéből előkapta a PDA-t és egy rövid pötyögtetés után a hátizsák eltűnt a hátáról. Mint ha ott se lett volna soha.f: @geboleather
-
Bencom
senior tag
Mi az a TéeFGé?
Minek a rövidítése?
Mellesleg egész jó. Van benne egy két helyesírási hiba, de hát az már nem a te bajod.
Végigolvastam, tehát olyan rossz már semmiképp sem lehet. Hiányoltam némi háttérinfót belőle: a halyó fajtája, a kinézete, mérete (kereskedelmi ''gálya'', vagy nem is tudom, hogy hívják a nagy kani űrhalyókat) hova mennek (merthogy ez a G 12 nekem aztán nem mondott sokat. Mi az az ''ujkolónia'', és némi személy-kinézet leírás...
Amúgy tettszett.
Még egy kérdés: Miért ír mindenki sci-fi könyvet? (rajtam kívül) Merthogy amik ide lettek linkelve, az (nem sok, de ) mind scilence-fiction könyv. Ennyire felkapott lenne manapság?
Mert hogy én is belekóstoltam a műfajba, de az lett volna a negyedik könyv, amit elkezdek, és nem felyezek be, ezért félbehagytam.
De ha gondoljátok, azt a keveset, amit írtam, begépelem, és belinkelem, de valszeg nem ez lesz az én műfalyom...nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Szalma
őstag
(A sci-fi és minden más ''kalandokra'' alapuló irodalmi műfaj művelhető a legkönnyebben, mert ott a ''közemberen'' is lemérhető az iromány ''jósága''. Ha valami elszalad filozófiai irányokba, azt mindjárt magas irodalomnak bélyegzik, mert nem triviális az értelmezése. (Ékes példa Esterházy Péter ''Harmonia Celestis'' című alkotása. Semmiről nem szól és senkit nem ismerünk meg belőle igazán. (Ez így durva, de majdnem.))
Javaslom Updike hiperrealista műveit (pl. ''Így látja Roger'', Nyúl ciklus) elemzésre: érdekes a cselekmény (egyébként mellékes), de a jellemek kibontakozása és fejlődése a mondanivaló.
John Irving: ''Garp szerint a világ'' nagyon jó cselekményű, igen jó jellemrajzokkal operáló darab, szintén sokat tanulhat belőle az ember. (Irving-nek vannak bűn rossz könyvei is...)
Sci-fi-ből Dan Simmons ''Hyperion''-ja a mérce (magyarul, végtelen köszönet az igényes fordításért). Hihetetlen kerek világegyetem, érdekes cselekmények, de sci-fi-től szokatlan módon nagyon fontos szerepet kap a szereplők fejlődése: tulajdonképpen az mozgatja a cselekményt (terelgeti, mert ''kívülről'' folyik).
Egy jó sci-fi-t nehezebb megírni, mint egy nem sci-fi-t, mert rendelkezni kell hozzá egy világ teremtéséhez szükséges képzelőerővel.
Ha van egy jó történet (krimi, vagy bármi) játszi könnyedséggel adaptálható sci-fi környezetbe, de minek.
Ha csak egy-két jó ötlet van, abból max. egy csattanós novella tud kerekedni -> krimi.)
Szeretettel:
Szalma
ui.: Bocs, hogy kicsit összevissza, de túl sok gondolatom van a témában... -
Bencom
senior tag
válasz
#57764352
#187
üzenetére
Mondom, hogy már egyszerre így is 3 könyvet írok: egy ilyen Westernestet (szerintem), akkor ezt a kutatósosat, és a Magus-Fantasy könyvet.
Na most erre negyediknek egy olyan könyv, aminek eddig három (talán) oldala van, és ami abban történik azt is egy ötperces budin való ücsörgés után írtam le, és nagyjából az egész Star Wars koppintás... (szerintem)
()nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
#192
Cardinella
aktív tag
Bencom
#1
Cardinella
aktív tag
Mielőtt ''tollat'' veszel a kezedbe, javaslom Kosztolányi Dezső összes novellái, 1-2. kötet elolvasását (pld. legutóbb Szukits Kiadó, 2002.).
Lehet, hogy jelenleg legyintesz a témára; de ha egyszer is veszed a 'fáradságot' és beleolvasol, lefagy az arcodról a mosoly...mert megtudod, hogy mit jelent és hogyan is kell valójában ''írni''...
[Szerkesztve] -
fügike
senior tag
Bár nem olvastam olyan mélyenszántó műveket, mint a kollégák, azért lenne pár észrevételem, kifejezetten a fantasy-jellegű íráshoz kapcsolódóan. Kicsit talán kukacoskodónak tűnhetek, nézd el nekem!
1. A Mara Sequor-t nem tudom honnan szerezhette hősöd, nem hinném, hogy a kráni fejvadászok boldog-boldogtalannak osztogatják a szinte szentnek tekintett fegyverüket, ami egyébként nem használnak együtt az egyszerű Sequor-okkal, csak különleges esetben húzzák elő hüvelyéből. Ilyen alapon akár lopakodójuk is lehetett volna, ami viszont szintén értelmetlen, mivel használatához 250-300 éves tanulási-bizonyítási folyamat vezethet el, és csak a legjobb kráni fejvadászok nyerhetik el a jogot a használatára.
2. Elf bárdról még nem hallottam. Arról sem, hogy azért üldözzenek el egy elfet - tündét - hazájából, mert szóba állt egy idegennel. Azért igen, mert pl. embernek és elfnek közös gyermeke lett.
3. A bárd alapvetően nem harcos, hanem zenész, ezért fő fegyvere nem vvalódi fegyver - általában. Legtöbbször rendelkezik valamilyen mágikus képességgel, amit szórakoztatás alkalmával felhasznál hatásfokozás végett. (Illuziókeltés, fényhatások, miegymás.)
4. A M.A.G.U.S.-könyvek közül javaslom elolvasásra - ha még nem történt volna meg - Wayne M. Chapman könyveit, valamint Dale Avery: Renegát c. művét. Előbbieket hangulatuk, valamint szövegezésük miatt, félelmetes, mit tud művelni néhány szóval az író. Utóbbit fegyverek, fejvadászok, krán, és dzsadok, valamint jellemek vonatkozásában.Boci-boci tarka!:D
-
Bencom
senior tag
A leges legújabb verzióban
) már benne van, hogy eredetileg Khossassal és Levéltőrrel nyomult, sőt még előzmények is vannak.
DE! elment Kránba, és ott elvesztette a nagy kavarodásban (csatában) a fegyvereit, és ezért egy fejvadásztól zsákmányolt két fegyverrel nyomul...
Amúgy az írt könyveket már más és máshol is ajánlották, de már mindet olvastam.
Tien nan Gorduin RleZZ!
De ha félelf lehet nekromanta (az elfektől ez áll legtávolabb), és a könyvben nem elítélendőként, csak ritkaként vannak elf bárdok...
Mellesleg, az elfeknek van a legjobb művészi (és ezen belül a zenéhez) érzéke. Miért ne lehetne bárd. (az új V. ben ez is benne van...)nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
Nah!
Végre befejeztem a könyvhöz készült vázlatot, és rögtön utána elkzdtem írni az első fejezetet (füzetbe, de lehet, hogy majd itt is közzéteszem..)
Nos, el vagyok ragadtatva magamtól , és csak pár hiba merült fel:
-a kráni tizenhármak ugye az idő folyamán cserélődtek? (lécci!)
-A Kráni tornyot én egy hatalmas Csillagvizsgáló-kastélyként írtam le... (végül is..)
-Nem tom, hogy ez a torony melyik városban fekszik, úgyhogy kitaláltam egy nevet: Ksirummdur
- És az elfeket nem fából épült házakba telepítettem, hanem magába a fába..nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
Izé na: Kezembe vettem újból az első törvénykönyvet az Ynev leírása résznél, és megdöbbenve vettem észre, hogy Sirenarról egy szó sincs benne leírva, pedig az összes ország benne van (még az elátkozott vidék is!)
Nos, először arra gyanakodtam, hogy innen is hiányzik pár lap, de nem. (eléggé le van már használva az a könyv...)
Ja, és mellesleg UP!, mert nem nagyon válaszolgattok, sőt, az írók sem jelentkeztek újbólnincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
UP! helyett, hátha érdekel valakit: 3.felyezet...
Elhagyjuk Franciaországot
1942. augusztus. 20. Párizs-London
…Már csak annyi van hátra, hogy elraboljunk egy gépet a reptérről! - Ezek Renée szavai voltak, még mielőtt hazaindultak volna.
-Ó! És hogy gondolod? - Ezek pedig Thomaséi voltak.
-Hát persze! Te még nem ismered a haditervet! - Válaszolt hidegen Renée, s ismertette a tervet.
-Csak egy teherautó kéne hozzá, meg pár liter plusz benzin… - Dél körül járhatott az idő.(A találkozás reggel történt.) Gühl, egyenruhája nélkül állt a kocsi előtt, Joan ép a kerekeket pucolta. Egy szálloda előtt álltak, ahol egy német repülő főtörzsőrmester lakott. Az ő bombázóját szemelték ki a távozáshoz. Mivel a repülő főtörzsőrmester elég magas rang, tulajdonosa megtehette, hogy magával hordja gépe kulcsait. Ez kellett Gühlnek és Joannak. Mikor az ajtóban megjelent az emberük, s éppen Joan felé vette az irányt, Gühl megbökte Joant, s az tudván dolgát, elállta pilóta útját, s megszólalt:
-Bon joure! - s azzal leütötte a repülőst. Gühl gyorsan megmotozta, lévén rendőr, s ennek köszönhetően ezt gyorsan tette.
-Itt van nála! - Mondta végül, s egy érdekes formájú kulcsot emelt fel. -Ez az, amit kerestünk!
-Érdekes a formája. - Jegyezte meg Joan.
-A nácik ilyet használnak. Náluk ez a szabvány. - Magyarázta Gühl -de te ezt, mint pilóta tudhatnád!
-Nem ismerhetem minden ország legújabb szabványát! - Válaszolta makacsul Joan. -Ezzel mit csináljak? - Mutatott a pilótára.
-Kötözd meg! Még jól jöhet. - Eközben Winkler, Edith és Renée a reptér melletti töltőállomáson voltak, s két megkötözött német katona őrizetében csapolták a benzint. Edith a nyomást ellenőrizte, Winkler a benzint kannákba töltötte, Renée pedig felpakolta egy német kisteherautó platójára, s jelentette:
-Harmincöt! Szerintem elég, bár nem értek hozzá.
-Inkább legyen több, mint kevesebb! Majd Joan megmondja mennyire lesz szükség!
-Ja! - Mondta Winkler -Inkább legyen több, mint kevesebb…
-Jó, de azokat már te rakod fel, mert elfáradtam.
-… Bár szerintem se’ kellene még többet fő’rakni! - Próbálta magát Winkler kimenteni.
-Azé’ csak rakj fel egy párat, lássam ho’ milyen erőbe’ vagy! - Szólt vissza gúnyolódva Renée. Nem volt mit tenni, Winklernek is pakolni kellett. Felrakott még tizenötöt, s kifulladva jelentette:
-Ötven! - Erre Renée egy hosszú zsineget vett elő, s belemártotta a benzinbe.
-Na nyomás! - Mondta, s meggyújtotta a zsinórt. Renée beugrott a volán mögé, Winkler és Edith meg a két őrrel felugrott a platóra, s iszkiri, gyorsan elhajtottak onnan. Épp hogy kiértek a kapun egy óriási robbanás rázta meg a földet.
-Még épp időben! - Mondta Renée…
…Este ötfelé járt az idő, amikor a csapat összejött a Louvre előtt. A zsákmányolt német teherautó előtt álltak, amin a ponyva le volt cserélve. „Túl feltűnő a horogkereszt” - gondolták. A teherautó platóján ott volt a zsákmány: a 250liter benzin, és három német túsz. Joan éppen azt magyarázta, hogy:
-250liter?!! Azzal el lehetne jutni a Japán partokig!
-Nem baj! - Mentegetőzött Renée -Ki látja még a jövőt? - Azzal a vita le lett zárva, s jött az ismertető:
-Nos - kezdte Renée -, az üzemanyag megvan…
-Bőven! - szólt közbe mogorván Joan.
-… Szóval megvan! - Türelmetlenkedtek a többiek, mert majd megfagytak a kellemesen hűvös alkonyatban.
-Igen… a kulcsok? - Mondta Renée, mire Joan mogorván átnyújtotta a kulcsokat. -Ez is megvan. Akkor már csak az van hátra, hogy ellopjuk a repülőgépet.
-Csak?! - Kérdezték a többiek.
-Igen, és ha ez is megvan, mehetünk Nagy-Britanniába.
-Rendben. - Hangzott a válasz. -És hogy gondolod?
-Így! - Mondta Renée, és egy papírtekercset vett elő, ami egy kézzel rajzolt térképnek látszott. A többiek körülállták Renéet, mire ő rákezdte:
-Ez itt a reptér. Itt ez a kerítés, ami körül van rakva homok-zsákokkal, de áram nincs benne. Ezt a vonalat a teherautó áttöri helyettünk. Ezek itt a repülőgépek. Elől vannak a vadászok, hátul a bombázók. Nekünk ezek közül a Heinkelekből kell egy, hogy mind beférjünk. Majd mindenki hordja a kannákat, ketten felmásznak a szárnyakra, és betöltik a benzint.
-Amennyi belefér. Mert 250liter…
-Joan!!! - Kiáltottak rá a többiek, akiknek már majd kifagyott a szemük.
-Tehát akkor este nyolckor indítjuk az akciót, ennél fogva jó lenne, ha mindenki itt lenne egy fél órával hamarabb.
-Oké! Akkor három óra múlva találkozunk! A'deu! - Mondta Joan, s a többiekkel együtt elindult haza. A Louvre előtt csak Renée és Thomas maradt. Beszélgettek.
-Te miért vagy itt Frankhonban?
-Mert benne vagyok Őfelsége Titkosszolgálatában. Egy szabotázs akcióra küldtek: el kell lopnom a német katonák zsoldját.
-Aztán, mit kell csinálnod a pénzzel?
-Semmit. Anglia büszke népe nem tart igényt a nácik pénzére.
-Akkor akár meg is tarthatod?
-Meg. Miért, kéne?
-Hát tudod az expedíciónak nincs pénze. Tudod, ez a dolog szépséghibája.
-Értem. Hát figyelj, lehet róla szó, hogy elhozzam nektek, de a pénz pontosan ötvenhat perc múlva megjön a konvojjal együtt.
-Veled megyek.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Te francia vagy, téged kivégezhetnek miatta.
-Csak annyira, mint egy angolt. Én is ma szándékozom elhagyni Franciaországot.
-Ez igaz. Hát akkor gyerünk! Nincs vesztegetni való időnk! - Háromnegyed óra múlva már mind a ketten a város északi határában voltak - német egyenruhában. Renée egy puskával felmászott egy épület tetejére, Thomas pedig a háromkerekű motorja mellett állt az út szélén. Egyszer csak jött a konvoj. Renée a tetőn a szeméhez emelte a puskát, és lövésre készen várt. Meglepetésére Thomas a konvoj elé állt és megállította a németeket.
-Tag! Ellenőrzés! - A katonák is meglepettnek látszottak. Nem szokták őket megállítani. Talán kémveszély van? A sofőröket kivéve a katonák Thomas köré gyűltek. Két sofőr, két motoros, nyolc kísérő. A motorok háromkerekűek voltak és géppuskák voltak rajtuk. Thomas nagy hetykén nekitámaszkodott az egyik géppuskának és németül a papírokat kérte. Megkapta majd sandán nézett fel belőle, mintha hibát talált volna benne.
-Was ist das? - Kérdezte, s ahogy az egyik kísérő közelebb hajolt hozzá, behúzott neki egyet és hirtelen körbefordult a közben beélesített géppuskával. Mindenki holtan terült el körülötte. A két sofőr a teherautóban a gázra lépett, de már elkéstek, Renée résen volt, s a volán mögött ülőt egy mesteri lövéssel lelőtte. A másik önként feladta magát.
-Na még egy túsz!
…Este nyolc óra körül a teherautó mellett a Louvre előtt találkoztak.
-Indulhatunk! - mondta Renée boldogan. A többiek még nem tudtak az előző akcióról. Bekászálódtak a teherautóba és elindultak. Pár perc múlva elérték a repteret. Homokzsákokkal megerősített drótkerítés kerítette körül. A teherautó az utolsó szakaszon gyorsított, és áttörte a falat. A bal lámpa leszakadt, s abban a pillanatban megszólalt a riadó búgó hangja. Renée idegesen számolta a gépeket, majd felkiáltott:
-Ez az! - Csikordult a fék. Kiugrottak és mindenki pakolni kezdte a benzint. Renée egy táskát dobott fel a fedélzetre: ebben volt a pénz. Rekordidő alatt végeztek a pakolással, közben egyenletesen búgott a sziréna. A túszokat faképnél hagyva bemásztak a gépbe, s mindenki elfoglalta a helyét: Joan első pilóta, Edith másod pilóta, Renée rádiós, Thomas hátulsó géppuska, Gühl elülső géppuska, Winkler és Shophia a bombakioldónál foglaltak helyet. Épp elindultak a motorok, mikor két autó tűnt fel a sor végén. Joan hidegvérrel ráfordult a kifutópályára és próbálta a legtöbbet kihozni a gépből. A pálya végén egy hangár látszott. Visszafelé mentek! Thomas a géppuskával próbálta visszatartani az üldözőket. Joan egyre idegesebb lett:
-Az a rohadt sok benzin! - Kiáltotta. -Túl nehéz a gép!
-Az nem létezik! - Mondta Gühl.
-Hát akkor mi tart lenn bennünket?! - kérdezte Joan ingerülten.
-Holt teher!
-Mi?
-Bombák! Tele van velük a gép!
-És ezt csak most mondod? Dobd ki őket!
-És ha felrobbannak alattunk?
-És ha elfognak? - És ezzel lezárult a vita: Shophia és Gühl kinyitották a csapóajtót, és a bombák elkezdtek kifelé hullni. Érdekes módon nem robbantak fel, hanem csak gurultak a gép mögött. Az egyik kocsi vezetőjének ez már sok volt: ráhajtott az első bombára, mire az felrobbant, s sorra robbantotta a többit, óriási krátereket hagyva. A robbanások egyre közeledtek a géphez, de már csak egy bomba volt hátra. Ez még a levegőben felrobbant s nagyot lökött a gépen, mire az felrepült a levegőbe, elég érdekes szögben, de Joan arcán az látszott, hogy ettől nyugodott meg.
-Látjátok, - mondta -nem az a baj, hogy a bomba fellökött a levegőbe, de ha nem teszi ezt, a hangárba ütközünk! - Hát ennyit erről. Az út további része az induláshoz viszonyítva eseménytelenül telt. Renée az angol légtérbe érve bejelentette: barát…
MOD:most vettem észre, hogy ezt már egyszer belinkeltem... Sry...
[Szerkesztve]nincs MSN-em már ez is baj:(((
)
viszont az elgépelések elég gyakoriak az irományomban....sajna....
)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Aktív témák
- CASIO órák kedvelők topicja!
- Kertészet, mezőgazdaság topik
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 3***(X) "Zen 2" (AM4)
- iPhone topik
- Sorozatok
- Diablo 3
- Villanyszerelés
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Újabb Samsungok telepíthetik a Galaxy AI-t
- bb0t: Gyilkos szénhidrátok, avagy hogyan fogytam önsanyargatás nélkül 16 kg-ot
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest