Új hozzászólás Aktív témák

• #50671 reset senior tag

  Új Válasz 2021-03-30 11:15:17 #50671

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  reset

  senior tag

  tomcica bátorított, szólhatnék esetleg arról: mit csinálnék másképp most, hogy
  "Az életet már megjártam" (Arany J.)
  Az igazság az; én nagyon szerencsésnek érzem magam. 35 évesen találtam rá
  a sport világára, akkor, amikor sokan már szögre akasztanak, kesztyűt, cipőt...
  35-50 életéveim között a futás mellett kerékpároztam, úsztam - a síelést pedig még most is űzném, csak hó kellene meg új cipők, új kötések :)
  A "sportolózás" során mindent saját káromon tanultam - sajnos.
  Edző hiányában, futócimborák, szakkönyvek, motiváló hatású írások
  (Közülük, mindenekelőtt James F. Fixx: Futók, kocogók könyve) mutatták az utat
  és láttak el munícióval. A dohányzás kiskamasz koromtól 35 éves koromig elkísért. A legutolsó tíz évben már pipázás formájában. A rendszeres sportolás, meg némi állhatatosság egészségem javítására abbahagyatták velem. Ma már álmaimban sem szoktam dohányozni / eleinte még előfordult. Alkohol. Itt sajnos nem számolhatok be látványos fordulatról.
  Nem voltam alkesz, nem voltam nagyivó - inkább afféle társasági poharazgató.
  Azért pár "filmszakadás" így is összejött...Nem vagyok rájuk büszke. Személyiségromboló tud lenni, amikor másnap reggel másoktól tudod meg, mennyire más voltál...
  A 80-as évek második felében sok absztinens, sok koffeinmentes ciklusom volt. Ekkor nagyon buzgón edzettem. Függő voltam és kényszeres...Egy évig vegetáriánus. Nagyon ment a futás...csak az számított, minden egyéb mögötte volt a sorban. Szerencsére nem annyira, hogy ebből komolyabb munkahelyi, családi problémáim adódtak volna.
  Azt gondolom, hogy az alkoholos ital bármely formája megengedhető, ha azt megfelelő alkalommal és a túlzásokat kerülve fogyasztjuk. Azonban a mindennapos italfogyasztás, akármilyen mértékletes is, könnyen odacsalhatja az ördögöt...
  Aztán vannak egész apró dolgok is, amit olykor nem jó oldaláról közelítünk. Íme:
  Egy késő őszi délután a kedvenc útvonalamon futottam. Dimbes-dombos terepen tíz kilométer. Gondoltam benyomom 40 perc környékére. Repültek a lábaim, dalolt a testem. Az akácos környéki szántóföldeken asszonyok mezgerelték a learatott kukoricatáblát. Amikor közelükbe értem, egyikük intett és szólított: segítsek föltennni kerékpárjára a megszedett zsákot...Én meg buzgón mutogattam a karomon lévő stoppert / semmit nem csökkentve a tempón vágtattam tovább, mint Nagy Sándor győzedelmes lova, Bukefalosz…(Mentségemre szóljon, hogy volt éppen elég szorgos kéz a hölgy közelében, akiktől támogatást kaphatott...)
  Hazaérve láttam, hogy az időeredményem jó lett, de valahogy mégsem tudtam örülni neki :(
  Az eset óta mindig rendelkezésre állok, ha bárki segítséget kérve megszólít. Márpedig ez sűrűn előfordul, mert a kapunkon kilépve négyszáz métert egy forgalmas út padkáján kell megtennem a mezei dűlőutakig, és elég gyakori, hogy útbaigazítást kérve autók fékeznek mellettem.
  Ha csak magaddal versenyzel, mindig állj meg a segítségért hozzád fordulónak! A stoppert másnap is fölcsatolhatod...Könnyebbé teszik majd lépteid, ha elérnek hozzád a feléd kinyújtott kezek...

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák