Hirdetés
-
Rejtett díjak, nehéz lemondás: az USA pereli az Adobe-ot
it Nem csak rejtett díjakkal károsítja meg a fogyasztókat az Adobe, de az előfizetések lemondását is megnehezíti – ezért beperelte az USA kormánya.
-
2030-tól jöhet el a Hyper-NA EUV berendezések kora
ph Az ASML bizakodó az új technológiát tekintve, és a piac is reálisabban szemléli, mint korábban.
-
Spyra: nagynyomású, akkus, automata vízipuska
lo Type-C port, egy töltéssel 2200 lövés, több, mint 2 kg-os súly, automata víz felszívás... Start the epic! :)
-
PROHARDVER!
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
válasz
Miklós315
#164771
üzenetére
Posztmodern gyakorlatilag a felvilágosodás és az individualizmus felől közelít. Gyakorlatban a nihilizmus ugyanúgy nem volt megoldás. Egyébként érdekes reflektálni, hogy a dadaizmus felől egy ponton átjutottunk a pop-artba, ami pontosan ezt a közös nevezőhöz való visszatérés keresését jelentette a művészet szemszögéből. Miközben a pl Malevich és Pollack ment tovább a metodikus és absztrakt dekonstrukcio felé.
Madách gyakorlatilag a tézis-antitézis-szintézis párjaival a scientific methodot követi struktúrában. Ahogy pl Proust is.
Jaja, ismétlés a tudás anyja. Végeredményben a mindenség megismerhetetlensége limitáló, viszont pont az is teszi érdekessé az életünket, hogy nem vagyunk omnipotensek. Egyébként unatkoznánk. Ld az Everything, Everywhere egyik dilemmája a bagel/fekete lyuk jelenetben, avagy ha mindent és mindenhol tudunk,
mi más lépés lehetne, mint egyé válni a mindennel, az univerzummal, hiszen a létezés üres. A megismerés és türelmetlenség problémáját én nem látom újkeletűnek: Továbbra is archaikus problémákról, és magáról az emberi létről beszélünk. A monológ-zajjal sem értek egyet: Ha nem figyel senki, nincs közönség ami rezonálna, nincs mű sem. A semmit a világba kiáltó művész a semmibe vész. Ugyanakkor határkeresésnél a dadaista mozgalom (mint antitézis) szerintem fontos volt.
Filmet én jellemzően a filmművészet felől közelítem meg. Többek között emiatt tartom fontosnak a narratívát, annak prezentációját, az audiovizuális eszköztárat, a reprezentációs réteget. Ezért tartom pl a Mandyt vagy a Neon Demont nehezen ajánlható, de bizonyos keretek között zseniális filmnek, ahogy gyakorlatilag szétszedi a tradicionális dialógusalapú történetmesélést. Ahogy a Samsara is.
Don't dream it, be it. // Lagom amount.
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
