Új hozzászólás Aktív témák

• #159119 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2023-05-06 14:39:45 #159119

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Tár

  Nem tudom, a költő mit akart mondani, számomra kettős üzenetet hordozott: egyfelől karakterdráma, másfelől korkritika.

  A központi karakter befutott, csúcson lévő, maximalista zseni, aki annak megélt magabiztosságával "dúl-fúl" (karrier és magánélet tekintetében egyaránt), és e karrierponton kap kontrasztot a korkritika által, ami a konfliktushoz, a hős bukásához is vezet, ti. a jelen már nem engedi meg a zsenik szabad(os)ságát. A technikai környezet és az általa létrehozott szokásrendszer, valamint az ebből táplálkozó aktuális etikai környezet eltörölte a "szó elszáll, az írás megmarad" könnyelműségét: mindenhol ott a kamera(telefon), így minden megmarad, sőt, nemcsak megőrződik, de könnyedén manipulálódik is, tehát torzulva fejti ki (célzott) hatását. Ékes példája a Juilliard-jelenet önmagában és a későbbi iterációjával összevetve.
  Majd minden zseninek/sztárnak van allűrje, valamint többet enged meg magának és többet engedünk meg nekik. Ez tehát szinte magától értetődően hozza elő a kifogásolható megnyilvánulások sorát, ami a mai "érzékeny, áldozat pózban dagonyászó, lelkiismereti hiányosságokkal küzdő aranyhalak" számára maga a Kánaán. Szabályt sért egy felvétel készítésével? Na és? Árt a felvétel felhasználásával? Na és? Itt ő az áldozat, vagy ő nevez ki egy áldozatot/mutat rá egy áldozatra, ergo cselekvő hőssé válik, ha névtelenségbe burkolózik is - a felelősséget sem vállalva a lavinává duzzadó hógolyó elindítása miatt.
  Beszűkül tehát a mozgástér, a közösség által felemelt "sztároknak" több energiáját köti le a pc-magatartás erőltetése, mint az alkotó munka. Akinek ez nem megy, azt felemészti a bulvár hullámain meglóduló, mindaddig a tenyerén hordozó gazdasági kizsákmányolás gyáva kihátrálása az adott karakter mögül. Ide tökéletesen passzol a Whiplash maximalizmus-áldozata, amely sanyarú és sanyargattató környezetet kíván a szenvedő művész tökéletességének kiteljesedéséhez. A középszer és az egyenrutin ennek nem kedvez.

  Amit a film nagyon finoman hoz csak képbe: az alkotó "zseni" csodabogárságának általános, közmegegyezéses elfogadása, és az esetlegesen maguk módján "zseni" autisták épp csak megtűrése (teherként kezelése) - beszúrnám az Esőember számológéniuszát - közti ellentmondást. A két véglet, az egyik a társadalom, mi több a civilizáció kiemelkedő egyénisége, a másik viszont kommunikációs börtönében "kihasználhatatlan erőforrás". Ami az egyiknél sztárallűr lehet, a másiknál betegsége tünete.
  Érzékeny kritikája a kettős mércének, sőt a masszív képmutatásnak, ami durvábban, közvetlenebbül a The Square-ben is felfedezhető.

  A főhős leszbikus, nem nyilvánosan kéjelegve, de nyitott kapcsolatban él, ezt a helyén kezeli (szintén jól rezonál a Juilliard-jelenetbeli monológja a művész-egyén helyezkedéséről), így kontrasztba kerül az egyén identitása önmagában való fontossága és a közösség, valamint a "mindenség" viszonyában elhelyezkedő egyén, ami az aktuális gendertéma kettősségét leplezi le.
  A főhős önzőnek bizonyult, de úgy éreztem, nem áll meg az élettársától elhangzó állítás, miszerint majd' minden kapcsolata érdekalapú lenne. Viszont egyre önfeledtebben veszik bele önmaga karrierjének dübörgésébe: nem figyel oda másokra, teherként, vagy az ösztöneiből fakadó igények valóságalapú (nem érdek, hanem beszűkített terű) kielégítéseként éli meg azokat.
  Mint az ember, aki földhözragadtságában kénytelen más emberekkel is vesződni, ami az alkotástól, a zenétől von el értékes időt.

  Egyre több hibát követ el, érzéketlenséggel teli apróbb és nagyobb döntéseket hoz, sorra marja el maga mellől a környezetét, míg végül a benső vívódása a meg nem értett környezettel (asszisztens-pártfogoltja, vagy a szomszéd esete, stb.) kibillenti, és elveszejti önmagát egy végső rossz döntés által.

  Nem teljesen reménytelen a helyzete, a mai világ elég nagy, elérhető, furcsa, így lehetőségek mindig lesznek, ez optimista végkicsengés. Különösen, hogy az értékes dolgok nem feltétlenül materialista alapon megragadhatók.

  A színészi játék tetszett, a hangulat vitte a sztorit, de túl hosszúnak tűnt, és egész jelenetek lógva maradtak a levegőben (ezek vághatók lennének), illetve több mellékkarakterrel sem tudott értelmesen dolgozni a film. Sőt, a pályakezdő nagybőgős lány szála sajnos nem lett kibontva, így ez a kontraszt kiaknázatlan maradt.
  Nem hibátlan, nem lehengerlő, de izgalmas darab.
  Összességében ajánlható, de nézőtől függ, kinek milyen élményt nyújt majd.

  #értékelés

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák