Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • yooccoo

    aktív tag

    válasz Soká #41194 üzenetére

    rakhatták volna a második réteget keresztbe is, ha már a vetemedés elkerülése a cél

  • Soká

    senior tag

    válasz generatoros #41195 üzenetére

    "Ne okozz nekem csalódást. ne védd az ikeát még kicsit sem."

    te se okozz csalódást, hogy érvek nélkül mondasz valamit. :) Mert azzal nem nagyon tudok mit kezdeni.
    Nyilván, én bizonyos értelemben elfogult vagyok, mert tervezői szemmel nézem a világot. Vagyis észreveszem azt, amikor egy tárgy választ próbál adni egy megfogalmazott problémára és mondjuk nem csupán erre hajlik, arra kanyarodik, csak mert azt egyesek (vagy sokan) szépnek látják. Ha valaki bemegy az ikeába és van némi hajlama arra, hogy felfedezze a logika működését, akkor olyan helyen találja magát, amit máshol egyszerűen nem nagyon talál meg. itt minden ki van találva, mindennek oka van. Nem azt mondom, hogy tökéletes, mert olyan nincsen, ráadásul az emberek egy része nem is vágyik ennek a gondolkodásnak a befogadására, így aztán észre sem veszi, de ott a lehetőség. Nevezhetjük skandináv gondolkodásnak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a háztól a kilincsig van egy végigtervezettség, amit szerintem lehet élvezni. Látom, nézegetve a fórumokat, hogy például az Aldi/Lidl páros is valahogy kiemelkedik a bolthálózatok közül, valamiért szeretik őket az emberek és ennek is az az oka, hogy amint befordultál a parkolóba, onnantól kezdve van egy olyan egységes üzletkép, ami egyfajta biztonságot ad. Ez persze eltörpül az ikea rendezettségéhez képest, de ez más kérdés.
    Mint ahogyan az is más kérdés, hogy az ikea bútora nem a faipari kézművesség szellemét hivatott ápolni. Az ikeát a kispénzű, jellemzően fiatal, családalapító embereknek találták ki, akik nem a nagyszülők bútorai között tudnak és akarnak élni. Olcsó bútorokat akarnak készíteni és ezen belül értendő a jóság és a tartósság. Hidd el nekem, ha megszakadnál sem tudnál ár/minőség kérdésében versenyezni velük. Ezt érzik az asztalosok is, akik egyedileg készülő bútoraikkal persze, hogy nem vehetik fel a versenyt, és nem is az a cél, hogy ők versenyezzenek az ikeával, elég ezt megtennie a KIKA, YISK és társainak. (egyetértve pali923 megállapításaival)
    És természetesen az ikea sem egy dologról és egy minőségről szól. Elvárja a vásárlótól, hogy tudjon dönteni. Ha akarod, vagy arra van pénzed, akkor megveszed a legszimplább billy könyvespolcot bútorlapból, de ha tudsz rá többet áldozni, akkor megkapod fából is a könyvesszekrényt. Nagyon nem szeretem azokat az általánosításokat, amikor valaki megveszi a legolcsóbb forgácslapbútort és utána kijelenti nagy mellénnyel, hogy az ikea milyen szar dolgokat árul. Tessék alaposabban megnézni: ott még a "szarnak" is van minőségi küszöbje, a legolcsóbb dolog is ki van találva, optimálisan vannak a csomópontok megtervezve. Ha bemész a Yiskbe, ott bizony belefuthatsz olyan minőségbe, amiről már a vásárlás előtt meg lehet állapítani, hogy az nem fogja bírni a gyűrődést. Arról nem beszélve, hogy az ikeában - összeraktam már néhány bútorukat - sosem találkoztam még olyannal, hogy nekem kellett volna befejezni a gyártást, hogy nem a helyükön lettek volna a furatok, stb. Nem mondom, hogy ilyen nem fordulhat elő, de én, aki igyekszik precízen dolgozni, mindig meghajlok az ikea cnc-s cuccai előtt.
    És persze, ha akarnék, tudnék kötözködni, vannak kevésbé sikerült dolgaik, de miután van némi szemem a minőséghez, gyártástechnológiához, így eleve én olyan dolgokat veszek meg onnan, amivel később nincsenek bajaim.
    De mondok is egy ellenpéldát: van egy asztali lámpájuk, amit vagy két-három éve vettünk. A végtelen spórolás jegyében a talpba nem öntöttvas nehezék került, hanem egy műanyag csomagolásban valamiféle kohósalak. Hát, nem hangzik túl jól, de nekem nem is ez a bajom vele, mert végülis a funkcióját teljesen jól ellátja így is, hanem az, hogy a műanyag "tasak" gyengére sikeredett és a csavarozás mentén elrepedt, a résen keresztül meg szépen porlik kifelé ez a bizonyos salakszerű anyag. Ez nem tetszik. Az már inkább, hogy írtam nekik, lefotóztam, válaszoltak, hogy vigyük vissza. (az más kérdés, hogy a feleségem valamiért azóta sem vitte vissza, mert közben leragasztottam a lyukat és most nem porlik...)

    Szóval, ha kérhetem, akkor legyenek konkrétumok, mert az általánosításokkal nem sok mindent lehet kezdeni. A tegnapi posztomból látszott, hogy igyekeztem a jót észrevenni, legalábbis a (kemény)fás dolgokra összpontosítani.

    Aztán meséljétek el nekem, hogy melyik áruházban találok olyan terminált, ahol bepötyögöm, hogy mit szeretnék és kiírja, hogy 31. sor 30-as polc. (itt található a Behandla faolaj :)

  • Soká

    senior tag

    válasz yooccoo #41201 üzenetére

    "rakhatták volna a második réteget keresztbe is, ha már a vetemedés elkerülése a cél"

    Látod, erről megint szívesen elbeszélgetnék faipari mérnökökkel. Mert szinte tutira biztos vagyok abban, hogy az ikeás bútor esetében felkészült, hozzáértő szakik tárgyalták meg azt a tervezővel, hogyan is készüljön az az asztallap.
    Légyszi cáfolj meg, szerintem neked sem szakmád az asztalosság, de legalábbis ilyesmiről azt gondolom, hogy nem tanulhattál. Én sem tanultam, csak amit itt-ott felszedtem, de szerintem ha azt az asztallapot úgy ragasztották volna össze, ahogyan mondod, akkor abból csúnya dolgok születtek volna. És nem esztétikailag. Az akác eléggé hajlamos a vetemedésre, én legalábbis soha annyi elcsattant táblásított anyagot nem láttam mint éppen akácból. Keresztbe ragasztásról szerintem akkor lehetne szó, ha rétegelt lapot készítenének. Gondolj bele, hosszirányban a fa alig változik, mondjuk 1%-ot. Miközben oldalirányban a nagy páratartalom-változás esetén akár 8%-ot is. Egy vékony faanyag jó esetben képes valahogy felvenni ezt a belső feszültséget, egy vastag anyag viszont inkább elcsattan és egy jókora repedéssel válaszol.
    Szerintem csúnya dolog születne abból, amit javasoltál.
    De itt a hangsúly a "szerintemen" van! Nem tudom lesz-e aki érdemben tud válaszolni a kérdésre. Abban szinte biztos vagyok, ha mondjuk egy fenyő jobban elviselné az ilyen keresztberagasztást. És valószínűleg az is számít, hogy ez akác lap, emlékeim szerint nem volt lakkozva, vagyis jobban reagál a környezet páratartalmának változására.

  • yooccoo

    aktív tag

    válasz Soká #41203 üzenetére

    ez így van és nem is tagadom
    balszerencsétlenségemre én nem tettem oda a szerintemet :DDD

  • Szalmakutya

    tag

    válasz Soká #41203 üzenetére

    Nekünk van kerti akác bútorunk (IKEA), lerombolhatatlan, mehet rá eső, hó. Lépcsőnek is tettem, jó erős. De szobába szerintem nem tennék akácot, mert nem szeretem a sárgaságát. Viszont ha munkapultot tennék tömör fából, az akác lenne.

    Az első fával kapcsolatos tevékenységem IKEA bútorok enyhe hekkelése volt. Pl volt egy fiókos szekrény, erősen hányás színű lakkal (nem is vette senki, le volt árazva). Vettünk kettőt, ismerős asztalos betolta a csiszológép alá, aztán egybeépítettem, kapott egy szép piros pácot. Épp rajta van a szemem, szeretem most is. A kerti munkaasztalom az olcsó fenyő IKEA, iszonyat zúzást kapott, hegesztést, kalapálást, mindent. És lassan megszerettem közben a gondolatot, hogy én csináljak saját bútort, és most meg is fogom próbálni komolyabban.

    Tökre értem azt is, ha egy igazi asztalosnak keserű dolog az IKEA, mert nem tud vele versenyezni és gagyinak látja.

  • thyeby

    őstag

    válasz Soká #41202 üzenetére

    Konkrétum:

    Rendkívül jó az IKEA Behandla viaszos faolaj. És a minőségéhez képest rendkívül olcsó is.

    A lakberendezésben az IKEA kialakított egy trendet. Ez nem kis szó. És maga a trend se kicsi. Lopják, másolják - még kevesebb sikerrel, mint az IKEA.

    Nos, nekem ezzel a trend-el van a bajom. Bármit veszel, bárhogyan variálod - noha variálni szinte a végtelenségig enged, mitöbb rá is játszik - mindenhogy olyan stílust kapsz, ami hideg. Pont olyan hideg, mint a pláza, vagy a Lidl, Aldi. Kevés a meleg szín, a selymes pác a melegséghez. Emberszag kell hozzá. Soroltakban pedig nem emberszag van, hanem pénz szag. Kőkemény pénzszag. Embertelen pénzszag. Én a Lidl-ben rendesen sajnálom a dolgozót, pedig értem villámgyors, értem szikrázik a talpa alatt a járólap. Értem megy be a karácsonyi vásár idején pirosra bedagadt orrokkal is, és értem nem megy ki pisilni akkor sem, amikor már nagyon kell neki. A pénztáros köszönt. Ez jóleső, és személyes. Aztán olyan gyorsan lehúzza az árut a gép előtt, hogy én képtelen vagyok olyan gyorsan a kosárba rakni. Nem tudom, helyénvaló-e itt ez a kifejezés, de nekem ez is giccs. Mert számomra kiabál, hogy mindez valójában egyáltalán nem énértem van, hanem a pénzemért van. Hogy a vezetőségből kipréselte az őt vezető vezetőség, hogy minden konkurenciát le kell körözni a gyors pénztárkezeléssel, és ezt ukázba adta. Hogy ez a pénztáros nem velem versenyez, hogy ki tudja gyorsabban: Ő összeszámolni, vagy én a kosaramba pakolni. Hogy ez a verseny nem csupán egy pajkos játék, hanem vérre megy. Az IKEA trendje sem azért lett megalkotva olyannak, amilyen, mert az jó kis trendi lesz majd. Hanem azért, mert ilyen trendből lehet pénzt kihúzni. Hogy többet költ az IKEA a pszichológusokra, mint a CNC gépek kezelőinek bérére. Pszichológusokra, akik megmondják ennek a fiatal tudományág létére a pszichológiában tapasztalt legnagyobb profizmussal, hogy miként kell az üzemmérnökök által behatárolt keretek között kialakítani jól működő trendet. Magyarul át vagyunk verve. Átmosták az agyunkat. (A mi pénzünkből a mi pénzünkért.) Nem találkoztam még egyetlen IKEA darabbal sem, amelyiknek van egyénisége. Hogy lehet-e egyénisége többszázezer példányban gyártott terméknek? Huhhúú! Még mennyire, hogy lehet! Gondoljatok csak akár a Trabantra, akár a renótvingóra, vagy az Alfa Romeo-kra.
    Láttam én már olyan konyhabútort a Praktikerben, aminek olyan egyénisége volt, hogy nem tudtam levenni a szemem róla. Nem mondhatom, hogy le a kalappal a tervezője előtt, mert egészen biztos, hogy a formát azt lopta. Ez önmagában nem is lett volna zavaró. Kit érdekel, hogy nem Bertone tervez meg egy Bertone stílusú karosszériát, ha épp úgy megfog, mint ha maga Giovanni Bertone tervezte személyesen, magával repít? De ennek a Praktikeres bútornak meg a kivitelezése volt hajmeresztően csapnivaló. Berezgek, valahányszor meglátok egy Alfa Romeo-t. A Giulia külleme nekem magasan fölötte áll egy dupla olyan drága Mercedes-ének is. Viszont azért nem jutott soha eszembe, hogy ráhajtsak egy tökös dögös Alfára, mert a szerelésében azért máig nem merek megbízni. (Ha sok, nagyon sok pénzem lenne, még ez sem érdekelne. Nem tántorítana. De nincs olyan sok pénzem.)

    Ha valaki elmélyed a megjelenítés művészetében - legalább felületesen, máris olyan dolgokat vehet észre, amit azok nem, akik nem tették ezt. Egy kis kalligráfia, egy kis színtan máris sokat segíthet abban, hogy ne legyenek szemet bántó igénytelenségek egy megjelenítésban. Vannak igénytelenek, erre látszólag érzéketlenek. Olyanok, akik közléskor a közlésen kívül semmit nem akarnak. Nem is tudnak. De amikor nem ők közölnek, hanem nekik közölnek, bizony kőkeményen működik, hogy az, aki adott rá, hatalmas előnyt élvez náluk is azokkal szemben, akik nem.

    Miért pont a bútoroknál ne lenne ez így? Nekem az nagyon kevés egy bútor esetében, hogy milyen briliáns mérnöki megoldással állok szemben. A bútort én belakni szeretném. A fészek melegét fokozni vele.
    Nos, az IKEA-ban én még életemben nem éreztem meleget, ahogy soha egyetlen plázában sem. Csupán pénzszagot. Emberszagot azt nem. Egy IKEA-s fotel soha nem hívott magához, hogy szeretne engem megölelni. Ha szólt is hozzám, legfeljebb ennyit mondott mindössze: Elepednek a vendégeid, ha meglátnak engem.
    Vazze! Én a vendégeimet végképp nem akarnám elepeszteni. Azt szeretném, ha a fotelom megölelné őket, s nem elepesztené. A szekrényem körbevenné, a szőnyegem simogattatná magát a vendégem szemeivel, és simogatná közben ő maga a talpukat. Az ebédlőasztalom kajával kínálná őket.

    Biztosan mérnöki csoda az a fotó a duflungolt, furnérba csomagolt rút fekete lábú trendi asztal. Az is biztos, hogy nincs olyan ipszilon kromoszóma, aki ne agyalna rajta, hogy hogyan oldották meg ezt a csomagolást? De a közepén az osztás is biztos, hogy szépen begyűjti a morzsát, a kakaót, a húslevest. Miközben nem érzem, hogy az engem képes lesz megkínálni mondjuk lapcsánkával, vagy egy villásreggelivel.

    Fontos kiírnom: Mindez az én szubjektív szemüvegemen át látszik így. Nem mindenki szemüvege ilyen. Véletlenül sem azt akarom mondani, hogy rosszabb. Csupán azt, hogy a szemüveg feladata az, hogy torzítsa a fényt. Az enyém az így torzítja.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41205 üzenetére

    "egy igazi asztalosnak keserű dolog az IKEA, mert nem tud vele versenyezni"

    Nem jellemző szerintem, hogy az asztalosok konkurenciaként tekintsenek az IKEA-ra. Épp itt, a fórumon, egy jókezű műbútorasztalos kolléga fogalmazott így:
    Ugyanannyiért megcsinálom a vevőnek ugyanezt, mint az IKEA. Azzal a különbséggel, hogy én nem levegőt adok el, hanem tömör fát. Ő sem dolgozott pedig olcsón. (Nem kevés IKEA terv üreges fa megoldással éri el az öblös látványt.)

    Szóval ilyen aspektusból (is) könnyen legyőzhető az IKEA.

    Több fa van, mint asztalos!

  • Soká

    senior tag

    válasz Szalmakutya #41205 üzenetére

    Azzal nyilván nincs értelme vitatkozni, hogy kinek melyik szín tetszik vagy nem tetszik. A fák színe esetében is kicsit szokásfüggű, hogy ki mit tekint jónak. Megértem, ha nem tetszik a színe, én inkább úgy vagyok vele, hogy maga a faanyag a nagyon eltérő szijács/geszt tulajdonsága miatt kissé összevissza hatást kelt.

    generátorosnak válaszolva:

    " Az akácot nem 50 vagy száz éve fedezték fel és mégsem volt elterjedve parketta formában."

    Pedig-pedig... Azt talán tudod, hogy az akác Európában invazív faj, Magyarországon az 1800-as években terjedt el, az általad kedvelt barokk bútorok idejében jószerivel nem is ismerték még. És utána is, a betelepítését annak köszönheti, hogy ezzel akarták megkötni a homokos talajt az Alföldön. Közben pedig elerjedt mert elég agresszív fafaj. Ilyen értelemben sosem volt az asztalosság kedvelt fája. Ami jó tűzifának és szőlőkarónak, azt nehéz eladni úgy, hogy ezentúl ez legyen a lakásban. Ez felhasználói oldalról szimpla előítélet, asztalos oldalról meg persze, hogy nemszeretem fa, mert eleve térgörbült törzse van, nehéz belőle ép és nagy darabokat kinyerni, ami ráadásul nem vetemedik. 100 éve nem volt divat az a nagy táblásítás mint most és nem csak azért mert nem szép vagy nem látszik jól az erezet, hanem mert a ragasztástechnika is kezdetlegesebb volt.
    Ma, amikor kevesebb tűzifa fogy mint régen, több akác marad bútorcélokra.
    És persze, megértem, ha azt mondod, hogy a tölgy mennyivel szebb és jobb bútorcélra. Ahogyan a bükk is, de a bükköt sem szeretik túl sokan, mert túl egyhangú... (meg szeret vetemedni...)
    Az akác tartós és kemény fafaj, a megfelelő formában feldolgozva szép és jó tud lenni. Szerintem.
    Mondom ezt úgy, hogy nem nagyon jutna eszembe ebből dolgozni, mert asztalos minőségű pallót kinyerni belőle elég korlátozottan lehet.
    Tavaly például napjaim mentek el azzal, hogy beszerezzek 8db 20x50mm-es profilú akác lécet 1,5m hosszúságban. Végül beletört a bicskám és feladtam. Pedig megrendeltem egy vidéki cégtől, felhozták Budapest határába, elvonatocskáztam érte, aztán kiderült, hogy olyan girbe-gurba darabok voltak, hogy otthagytam. A szomszéd kerti padját szerettem volna felújítani és elbuktam... Végül vett ugyanolyan fenyő lécet, mint amit korhadás miatt cserélni kellett...

  • Soká

    senior tag

    válasz thyeby #41207 üzenetére

    Nem értek egyet veled, Thieby... sajnálom. Amit leírsz, azok szép érzelmi töltetek, de azt érzem, hogy valamilyen hordozott előítélet mondatja veled.
    Azt mondjuk érteném, ha azt mondod, hogy túl steril vagy túl mérnöki neked ez a formavilág. Kétségtelen tény, hogy a hibáktól, az esetlegességektől valami természetesebb tud lenni. Erre használják a "rusztikus" kifejezést is. Meg zavarhat joggal az a fajta kiszámítottság, hogy nincsenek felesleges dolgok az ikea bútorokon. Nem fogják vastagabb dologból készíteni a termékeiket annál, amit a statika megkíván, vagy ha igen, és lebegő polcot akarnak "mímelni", mert azt szeretik a vevők, akkor dobozolt lesz az a polc, belül levegővel, ami megint nem fog tetszeni neked.
    Azt érzem abban, amit írsz, hogy véletlenül sem próbálod meg tervezői oldalról megközelíteni ezt az egészet. Van egy gyártói kapacitás, van egy magas technológiai elvárás, a tervezőknek erre kell "rátervezniük", nem nagyon megy az, hogy rönkbútor formára legyen a dolog esetleges, vagy ha úgy tetszik egyéni. Abba is gondolj bele, hogy neked, aki olyan tárgyakat gyárt, amit alkalmasint az ikea is forgalmazhatna, képes lennél-e megfelelni a tervezői, gyártói elvárásoknak? Bocs, hogy azt mondom, hogy szerintem nem, és még az sem változtat a dolgon ha azt mondod, hogy nem is akarsz ennek megfelelni.
    Az ikeáról is tudni lehet, hogy üzleti értelemben nem szentek, róluk is kiderült, hogy foglalkoztatnak éhbérért gyerekeket, szóval ha valaki azt mondja, hogy nem feltétlenül nagy üzlet beszállítónak lenni, de azért rangnak mégiscsak rang az, ha valakiképes megfelelni nekik.
    (a gyerekfoglalkoztatásról meg azt is lehet tudni, hogy multikat megtámadtak jogvédők a sanyarú gyermeksors miatt, aztán amikor kivonult a multi az adott helyről, akkor az addig dolgozó gyerekek és szüleik jól éhenhaltak, mert még annyi munkájuk sem volt.)

  • thyeby

    őstag

    Akác:

    Invazív ide, invazív oda, számtalan príma tulajdonsága van az akácnak. A bútoripar számára is.
    - kifejezetten szép textúra
    - igen ellenálló
    - kemény
    - kopásálló
    - olcsó (Persze ez igen relatív, attól függ mihez viszonyítjuk. Én most nem az Ében árához hasonlítottam.)

    Nem minden akác zöldes, és nem minden akác visítósárga.
    Azt hiszem, a pécsi egyetemen kikísérletezték, miként lehet gőzölni. Sikerrel jártak. Az eredmény kellemes szín, kellemes textúra, és még stabilabb szerkezet. Olyan formán került korona a sikerre, hogy ezt még némely asztalos is összetévesztette a tölggyel. Tulajdonságaiban leiskolázza a tölgyet.
    Való igaz, hogy az asztalosok közül sokan nem szeretik. Lenézik. Pedig ha kinyitnák jobban a csipájukat, el sem tudnának szakadni tőle. De oka még a tartózkodásnak a lustaság is. Ugyanis profi szerszámélt igényel, amit hamar le is harcol, és profi megmunkálást. Lassan, és nehezen megmunkálható. A hazai fafajok közül talán a legnehezebben. Amikor először adtak hozzáértők akácot a kezembe, meg is jegyezték: Boy! Ezzel nem lesz ám olyan könnyű dolgod, mint a bükkjeiddel.

    Soká:
    Nem kell attól a vetemedéstől annyira félni! Van egyenes, mi több, ágtiszta törzs is bőséggel. (Mondjuk azt a németek ki is hordják szorgalommal az országból, de azért marad itt is elég.) Tavaly kértem kb 20 méternyi akác parkettaszegőt valamelyik vásárlásom mellé pluszba. Csodaszépen megmunkálva kaptam kézhez. Mindössze négy ezer forintot fizettem érte készre csinálva. Éppen harmadannyit, mint amennyit ugyanennyi pattintós parkettához a Diego és tsai kínálnak ordító műfából. Idő híján nem használtam fel őket. Mi több, a tárolásukra sem fordítottam semmi energiát, szó szerint csak lelöktem őket a vállamról. A napokban került épp a kezeim ügyébe. Máig nyíl egyenesek maradtak. Kétméteres darabokról van szó. Olyan készítette, aki nem csupán hallott már az akácfáról, hanem ért is hozzá, miközben napi szinten dolgozik vele. Ha legközelebb akác lécre gondolsz, vagy bármilyen kész, vagy félkész akác alapanyagra, én nagyon szívesen elküldöm Neked az elérhetőségét ennek a bodaszőlői (Debrecen közeli) illetőségű szakinak. Postáz is. Érdemes kipróbálnod, megtapasztalhatod az akác jó oldalát is.

    Több fa van, mint asztalos!

  • Sanyabá

    senior tag

    válasz Soká #41209 üzenetére

    Halkan meg jegyezném, hogy az akácfa "szerszám fa". Bútor gyártáshoz soha sem használták, ha mégis, csak
    nem látszó helyeken. De gondolom, ezzel nem mondtam újat.

    A tanulás gyökere keserű,de a gyümölcse édes.

  • #24862976

    törölt tag

    Ami azt illeti, személy szerint van 6 hektár akácerdőm. Elég egyenesen nőnek azok a fák! :) Egyik rövidtávú célom akácból kisebb bútorokat, dohányzóasztalt, kis könyvespolcot, ilyesmit készíteni. Most kissé megijedtem tőle, nem gondoltam volna, hogy ennyien fáznak tőle. Hentestőkét már készítettem akácból és juharból, kiválóan sikerült. De bútorban valójában ennyire macerás lenne? Kár érte, mert szerintem szemet gyönyörködtető anyag. Pláne a japán akác, a maga barnás színével. Elképesztően szép.

  • #24862976

    törölt tag

    válasz thyeby #41211 üzenetére

    Engem érdekelne ennek az úriembernek az elérhetősége! Köszönöm!

  • Sanyabá

    senior tag

    válasz thyeby #41215 üzenetére

    Nem is tudom , a tulaj tavaly elhunyt (majd nem szomszédom volt) Hogy most prosperál-e ,? :F

    A tanulás gyökere keserű,de a gyümölcse édes.

  • Soká

    senior tag

    válasz Sanyabá #41212 üzenetére

    Halkan megjegyzem :) ezek a mi micsodák, ezeket úgy hívják: közhelyek. Ami egyfelől igaz, másfelől nem kizáró okok.
    Lehet, hogy újat mondtam? :)

    Azt mondod, hogy egy k. drága "hangszerfából" nem lehetne bútort készíteni? Lehet, csak macerás, mert nagyon sok kell belőle.
    150 évvel ezelőtt az ébenfából vasúti talpfát csináltak, mert akkor még volt belőle annyi... És baromi jó volt annak is.

    Ezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy nem érdemes leragadni a szokásos előítéletek meg közhelyek mellett. Szerszámfa alatt egyébként nem tudom mit értesz, mert szerszámfának a som a legjellegzetesebb, ha az nincs jön gyertyán, az akác legfeljebb utána. Amerikában a hikori, és persze van száz egyéb tömör, sűrű szálszerkezetű rugalmas faanyag. De ebben nem vagyok otthon, nyilván baltanyélnek más jó mint vésőnyélnek, amit kalapálnak...

  • Bakus

    tag

    válasz Soká #41203 üzenetére

    Kép alapján nem csak vízszintesen hanem függőlegesen is össze vannak forgatva a lécek így sokkal kevésbé hajlamos a vetemedésre, mivel az alsó sor pont a felsővel ellentétes irányba akar vetemedni.

    "A víz örök, de a gép változik"

  • jimy_l

    tag

    válasz #24862976 #41213 üzenetére

    Én már készítettem bútort akácból.
    Sőt egy erdész kuncsaftomnál a konyha java része is abból volt, ajtók, látható oldalak.

    Szerintem nagyon szép fa, aki dolgozott tölggyel, szibériai vörösfenyővel, annak ez sem lehet nagy kihívás.
    Én a korona akácot preferálom, az termetes darabokat ad, az asztalosnak.
    Most, hogy emlegetjük lehet itthon is lecserélem a konyhafrontokat akácra. :F

    Ha szavazással, bármit ellehetne dönteni. Már betiltották volna.

  • Sanyabá

    senior tag

    válasz Soká #41217 üzenetére

    Igen, közhelynek minősül mint ahogy mondottad volt, de attól még igaz . Én dolgoztam akácfával, de nem sírom vissza. Ha neked is volt szerencséd hozzá akkor tudod hogy miért.

    Mindenből lehet bútort készíteni, csak a kérdés az hogy rentábilis-e, alkalmas-e az adott funkció ellátására, stb.

    Szerszámfa alatt majd nem szószerint értettem, de ezt Te is tudod. Lakásba én bíztos nem készítenék belőle bútort, a parkettán kivűl.De ez nem azt jelenti , hogy másnak nem. :D

    A tanulás gyökere keserű,de a gyümölcse édes.

  • #24862976

    törölt tag

    válasz jimy_l #41219 üzenetére

    Mire kell leginkább odafigyelni a vele való munka során?

  • thyeby

    őstag

    válasz #24862976 #41222 üzenetére

    Éles legyen a szerszámod, és ne szívd be a porát.

    Több fa van, mint asztalos!

  • Soká

    senior tag

    válasz Sanyabá #41220 üzenetére

    Tulajdonképpen csak azért nem értek egyet veled, mert az ilyen ex cathedra kijelentésekkel nem értek egyet. Ha mérgező lenne, ha nem lenne tartós, ha büdös lenne, ha éjszaka hangosan horkolna stb. akkor megérteném a határozott elzárkózásodat, de így nekem ez érvként nem állja meg a helyét. Látod, Jimy_l most azt találta írni, hogy csinálna belőle konyhafrontot.

    Szerintem - de ezt most nyilván nem akarom rád erőltetni - nem érdemes eleve kizárni dolgokat. Nyilván nem könnyű megmunkálni az akácot, ha valaki esetleg fenyőhöz szokott, annak pláne nem. Nekem egyébként nincs túl sok tapasztalatom vele, mert egyedül az erkélykorlátunkban van akác, illetve kerti bútorokat csináltunk belőle a gyerek iskolájában. ugyanakkor vannak kedves emlékeim az akácfával, de úgy, hogy akkor még azt sem udtam, hogy az a fa akác :) Nagymamámnak elég sok fát hasogattam, és éppen ezeket az akácokat sokat nézegettem, mert a hasított rönkök között néha olyan szép rajzolatút is találtam. És megtanultam, hogy ne akarjam a görcsöket átvágni baltával :)
    Vettem néhány éve négy akác munkalapot a bauhausban. Azóta is fóliában várja, hogy kezdjek vele valamit, de még nem jutottam oda, hogy kitaláljam mit is szeretnék belőle? "Jó" tarka anyag, beleforgattak mindent ami az üzemben volt és akácnak mondta magát :)

    Egyébiránt azt gondolom, hogy az akác az egy nyers, férfias anyag. Nem olyan lágy és nőies mint mondjuk a cseresznye. A lakás "iparinak" tekinthető kiszolgáló részeiben (konyha, fürdőszoba, gardrób, stb) nagyon is el tudom képzelni.

    [ Szerkesztve ]

  • Szalmakutya

    tag

    válasz Soká #41209 üzenetére

    Én találtam egész szép akácot tavaly, és válogatni is lehetett. Mindenamiakac-ra keress. Mondjuk lépcsőt raktam belőle kertbe, nem tudom, asztalos igényű embernek megfelelne e, de talán igen. Jó kemény anyag.

    A színen nem is akartam vitatkozni, csak mondtam, nekem miért nem jön be. Biztos hogy egy jó páccal nagyon szépet ki lehet belőle hozni.

    Én szeretem a bükköt, de bútort még nem próbáltam belőle, jó hogy mondod hogy vetemedik.

  • Szalmakutya

    tag

    válasz thyeby #41207 üzenetére

    Azért azon beröhögtem kicsit, hogy az IKEA a nyers pénzről szól, de az Alfa Rómeónak viszont emberszaga van.. ne már :) A Trabantot jobban értem, bár valami más szag jut eszembe róla. Meg a gyerekkorom.

    Az IKEA tényleg egy hűvösebb stílus, de hogy bárkinek lehetne mutogatni felvágósan, még sose jutott eszembe róla.

    Az Aldiban én is tapasztaltam a futópadot. Kérdeztem is a nőt, hogy mi a pálya, mondta, hogy konkrétan verseny van. Viszont egész jól keresnek, tudnak előre menni, és ha mondjuk összehasonlítod a CBA-s lerohadós, posztszocreál szarral, nagyon kis fizetésekkel, hát nem kérdés, melyik a jobb.

    Amúgy, ha nem tetszik az amerikai-német stílusú hideg kapitalizmus, akkor csak várni kell, nemsokára ideér a kínai is, mérgezett tejjel, meg földelt dugós zsinórú motorral, amiben nincs föld, mert azt a szálat kispórolták (ez mai élmény).

  • Sanyabá

    senior tag

    válasz Soká #41224 üzenetére

    Persze , nem is kell egyetérteni, hisz nem feladatunk a másik "megtérítése". Ez csak az én véleményem,de hajlok a kunstruktív megoldásokra.
    Én készítettem gyerek mászókát, kerítést ,kerti padot, kaput , homokozót, sőt még temetőbe sír keretet is. Ennyiből ki is merült akác munkásságom.

    Tény, jobban szeretek borovi fenyőből dolgozni. :K

    A tanulás gyökere keserű,de a gyümölcse édes.

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41226 üzenetére

    "Azért azon beröhögtem kicsit, hogy az IKEA a nyers pénzről szól, de az Alfa Rómeónak viszont emberszaga van.."

    Elértettél. Nem azt mondtam, hogy az alfa emberszagú, hanem azt, hogy design ott valódi design. Trendet teremt, méghozzá valódi trendet. A Renault mindezt innováció közben csillantotta meg a twingo-val. Válaszul arra a feltevésre, hogy nagy sorozatban nem lehet karaktert kölcsönözni a tárgyaknak.

    Egyébként élvezettel olvastam végig a megjegyzéseidet. Nna, látod, az ilyenre tudom azt mondani, hogy emberszagú. Egyéni, van karaktere, gondolatokat ébreszt. És ahogyan tetted, még csak vitát sem kell gerjesztenie, elég letenni az asztalra - aztán mindenki kezd vele, amit akar/tud. Engem legalábbis kirázott kicsit a lágy szellők közül, és megreptetett.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41225 üzenetére

    " jó hogy mondod hogy vetemedik."

    Az biztos, hogy léptékkel erősebb húzása van, mint a lucfenyőnek. Azért miután kiszáradt az anyag, nem jellemzi a további vetemedés. Jómagam első komolyabb bükk bútora egy íróasztal a fiamnak méhviasszal kezelve. Nem volt időm arra, hogy a biztonság kedvéért eleget pihentessem az anyagot. Éreztem is gyaluláskor, hogy ez még nem igazán légszáraz, de mert már be voltam szorulva a gépszíjba, kockáztattam. Bejött. Nem húzott el sehol, teljesen korrekt darab az én szememben. (Mondjuk sikerült 22 mm vastagságnál minden darabbal megállnom a vastagolásnál, és araszonként lapostiplikkel van táblásítva.) Egy éve van a szobában, ráadásul elég közel a radiátorhoz. És én azóta is jó érzéssel legeltetem rajta a szemeimet, és jó érzéssel taperolom a viaszos bársonyságát.
    Szóval próbálkozz csak nyugodtan. Előbb készíts a párodnak egy vérbő gyúródeszkát. Ha az nem vetemedik, akkor semmise. (Nekem az is sikerült, és én is azért csináltam a gyúródeszkát, hogy összemérjem magam a bükkfával.)

    Több fa van, mint asztalos!

  • jimy_l

    tag

    válasz #24862976 #41222 üzenetére

    Olyan mint a dúsított urán, hasadó anyag. :K

    Ha szavazással, bármit ellehetne dönteni. Már betiltották volna.

  • Szalmakutya

    tag

    válasz thyeby #41228 üzenetére

    Ja, értem akkor.

    Jó, de az IKEA is trendet teremtett, és nem is rosszat. Azt, hogy az alsó középosztály is tud stílusban lakni, normálisan, amiben már ki tudja egy kicsit fejezni magát, nem pedig a másoktól levetett, régi sznobizmust kell ízléstelenül összehordania, kényszerből. Szóval kicsit lakótelep, de még inkább sorház, és abból inkább a jobb fajta. És az, hogy magadnak szereld össze, a felnőtt LEGO, is mekkora találmány. A gyerekeim nagyon szeretik összerakni, tök jó első lépés valami igazi aktivitás felé.

    Szóval én úgy tekintem az IKEA-t, hogy alap, és aki akar, onnan tovább tud menni.

    További kérdések:

    - A gőzölt akác megváltoztatja a színét?
    - Mi a legjobban gőzöléssel hajlítható magyar fa? A bükk? Eddig egy darab fenyő lécet próbáltam gőzölve hajlítani, kisebb sikerrel (hajlott, de kicsit tört is hozzá).

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41231 üzenetére

    Általában minden fafaj besötétül és homogénebb színvilágot kap gőzölés után. A bükköt épp azért szeretik gőzölni, mert sokak túl világosnak találják, és világos színben mégjobban kiüt, ha tarkább kicsit a pofázmány. Ezt a gőzölés számukra is szerethetővé, lakhatóvá varázsolja, mi több, stabilabb fát kapnak egy kis gőz után.

    Az akácot sokáig kell gőzölni. Sokkal tovább, mint a tölgyet, pedig annak is kell három nap a szaunában. A bükköt meg ha bedugják csak percekre, máris finom átalakulást mutat. Van olyan kollégám, aki a fajátékaihoz mindig gőzbe teszi negyed órára. Ez még nem minősül gőzölt bükknek. Azonban már ennyi is úgy megváltoztatja a fa karakterét, hogy én bármelyik új játékára biztonsággal rámutatok a piacon, amit azelőtt pedig sosem láttam. Ez a rövid gőz a névjegye.
    Van a bükknek egy igen kényes tulajdonsága: Ha kidöntötted (szigorúan a fagyok idején), azonnal fűrészeld fel, és rakatold jó szellőzőrésekkel. Mert amint megenyhül az idő, két nap alatt úgy befülled még rönk korában, hogy azt már csak tűzifának veszik meg. Nos, a gőz ezen a fülledésen is hatalmasat segít. Túlzás, hogy eltünteti, de javarészt észrevétlenné teszi.

    Igen, jól tudod. A bükk remekül hajlítható. Próbáld ki kis darabbal kuktában. (Nyomás alatt igazán prímán működik a gőz.) Szinte az ujjadra csavarhatod a fenyőhöz képest. Nem véletlenül van a szánkó bükkből. Amit nem sikerült eddig megfejtenem, az az, hogy láttam igazán világos, szinte fehér bükk szánkókat. Hogy hajlították vajon?
    Hajlításkor mindenképp számolj azzal, ha már élesben dolgozol, hogy nem marad a bükk se a hajlítósablonon. Visszább fog rúgni. Nézd a szálirányt. Amikor nem teljesen párhuzamos az erezet az élekkel (és az igen ritka, hogy párhuzamos legyen végig), akkor nézd, hogy merre nyílik. És ellenkezőleg hajtsd.
    Egyébként ha biztosra akarsz menni, akkor nem fűrészelni kell a fát, hanem hasítani. Hasításkor kiválogatni a legpárhuzamosabbakat, és azt méretre gyalulni. Így igen komoly, szóval meredek ívek is biztonsággal hajlíthatók törés nélkül. Kisebb íveket bármikor készíthetsz úgy, hogy behumt szemmel kiválasztod a fát, és behumt szemmel rászorítod a sablont. Nem fog törni.

    Több fa van, mint asztalos!

  • Szalmakutya

    tag

    válasz thyeby #41232 üzenetére

    Nagyon jó hogy ezt írod, bár kicsit megkéstem a figyelmeztetéssel :)

    A kertemben áll 4-5 bükk rönk, egy éve vettem. Az egyik egy 600 kilós darab. Meg ugyanannyi tölgy (abból mondjuk nincs 600 kilós). Igaz, kerti padnak meg szobornak vettem, nem asztalos fának. Akkor ha jól értem, arra már nem is lesz jó.

    Majd azért megpróbálok meggőzölni pár darabot. Nagyon szeretem a bükk simaságát, és hogy mennyire csontszerűre lehet csiszolni. A tölgy is nagyon szép faanyag, szeretem a szagát, meg a mély mintáit. A láncfűrészem nem komálta annyira, jó kemény cucc.

    Az első szobor, amit bükkből faragtam, jól szétrepedt, aztán megnéztem mi lesz, ha kint hagyom az esőben, hát persze befeketedett rendesen. Tavasszal helyre pofozom, kíváncsi vagyok, mi lett az anyaggal beljebb. Ha menthetetlen, akkor lehet hogy megégetem japán módra, akkor talán eláll kint is. Vagy meggőzölöm :)

    Dolgoztam műszárított cseresznyével is, egy kis padot raktam össze belőle, olyan szaga van, mint a konyaknak. De nem nekem való fa. Kőrisből csináltam egy gyümölcsös tálat (viasszal), azt szerettem, jó őszinte anyag. Kaptam egy darab platánt, iszonyat erős állat-szaga van, de ha valahogy meg lehetne menteni a mélyvörös színét, az se érdekelne, olyan szép. De azt hiszem akármit csinál az ember, bebarnul végul.

    Most hogy lesz körfűrészem, ha összerakom az Aldis izét, megpróbálok egy komolyabb asztalt is majd, vörösfenyőből.

    Tök jó a tipp a hasítós hajlítással, ki fogom próbálni. Ami a fehér szánkót illeti, lehet hogy nem gőzölik, csak melegítik?

  • Soká

    senior tag

    válasz Szalmakutya #41234 üzenetére

    A bükk sokmindenre jó, de kimondottan nem kültéri anyag. Ezzel nem érdemes kísérletezni.
    Faragni biztosan jól lehet, de én ritkán látom azt, hogy a fafaragók bükkel dolgoznának.
    A platánt meg csodálom, hogy te vörösnek látod. Amivel én dolgoztam, az kimondottan világos anyag, leginkább a bükkre hasonlít, bár nagyon függ a képe attól, hogy húr- vagy sugármetszet.
    A háttérben bükk van.

  • pali923

    tag

    válasz Szalmakutya #41231 üzenetére

    A skandináv államokban nagyon nagy hagyománya van annak, hogy a fiatal pályakezdők vesznek egy lepukkant lakást, és azt saját kezükkel felújítják, berendezik. Erre született meg az IKEA, ami pont passzolt az SK bútorépítőknek, szinte mindent a kezükbe adva, de mégis kreatívkodni lehetett vele. Így kell rá tekinteni. Amikor meg hozzánk megérkezett, sokan azt gondolták, ez a bútorművészet csúcsa, aztán csodálkoztak, hogy csak felturbózott bútorlapcsodák vannak.
    Aztán az IKEA is változott, egy része egyre gagyibb, de vannak komolyabb igényekre is alkalmas bútorai. Szerintem csak a helyén kell kezelni a céget, és ennyi.
    Ez nekem olyan, mint amikor megjelent a McDonald's. A világ boldogabb helyein ez csak egy utcai büfé. Meg lehet nézni: Bécsben már 10 évvel ezelőtt is csak olyanok dolgoztak benne, akiket ma migráncsnak nevezne a balga nép. Nálunk meg a Váci utca tőszomszédságában nyílt meg az első, és sorba álltak a bigmekkért az utcán.

    A helyzet reménytelen, de nem komoly.

  • Szalmakutya

    tag

    válasz Soká #41235 üzenetére

    De milyen fa van az előtérben? Miből vannak a szeletek? A fehér szelet a platán?

    Lehet, hogy az én platánom már félig rohadt volt, azért is vágták ki, gondolom. De kifejezetten erős pirosak és vörösek voltak benne. Ha kíváncsi vagy, keresek fotót róla.

    Ja, mindenki óvott a bükktől kültérre, de ez van, kísérletező fázisban vagyok, ha szétmegy, akkor majd az lesz. Kifejezetten jó dolgozni vele amúgy, nedvesen puha, amikor megszárad, akkor persze kikeményedik. Meg reped, amerre úri kedve diktálja. Dolgoztam kicsit műszárított, gőzölt bükkel is, az már teljesen nyugodt, kiszámítható fa, eszméletlen simára lehet csiszolni. Ami nekem a legszebben kihozta a rejtett mintáit, az a tungolaj. De nagy, tagolatlan felületet nem raknék belőle, úgy már monoton lenne.

    Én nem bánom bútorban sem, ha van benne repedés, tetszik, amikor odamarnak bele egy pillangót, direkt erős színű fából, hogy megfogja. Amit nagyon utálok, az az, amikor az ürge kitölti epoxival a rést, mondjuk szép világító bugyikékkel, aztán büszkén vigyorog hozzá, mint hülyegyerek a kuplerájban. Ha már muszáj kitölteni, miért nem tud egy csontfeketét használni.

  • #24862976

    törölt tag

    Szerintem a fülledés sokszor nagyon izgalmassá tudja tenni a rajzolatot. Az egyik legszebb anyag amit láttam befülledt juhar volt, fehéres-feketés-zöldes színe volt. Dolgozni viszont még nem dolgoztam ilyen anyaggal.

    Megfelelő gombaölős kezelés után, vagy akár más eljárással érdemes használni ilyen fát?

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41234 üzenetére

    A bükk nem való kültérre sehogyse. A tölgy már inkább. Van egy szakmai tévhit, hogy az megfelelő kültéri anyag. Valójában egyáltalán nem az. Kétségtelen, hogy azért a bükknél sokkal előrébb van kültéren is. Szerintem drága kintre pazarolni.
    Két igazán jó kültéri anyag az akác és a vörösfenyő. A szibériait - bár mégjobb kültérre, mint az európai, szintén az ára miatt nem tartom kintre jó választásnak. Mivel igen impozáns, jómagam azt kizárólag beltéri felhasználásra tartanám meg.
    A kőris: Eltérnek a vélemények róla még a szakmában is, ezért kényszerülök így fogalmazni: Szerintem kiváló választás kintre, bentre egyaránt. Csak ismerni köll. Bútorfrontnak is kiváló, de figyelmet igényel az összeválogatása/összeforgatása, mert igen karakteres textúrája van. (Van, aki épp ezért nem szereti. Ez ízlés, stílus kérdése.) Kiváló kültéri anyag. Külön figyelmet érdemel a rugalmassága. Régen ebből készítették a hintókat, ami ugye nem báltermi díszbútor.

    Jó úton haladsz a faanyagok megismerése útján, ha már ennyi fajjal volt szerencséd személyesen. Az sem baj, hogy szobrot faragtál a bükkből. Rendkívül jó faragni, de sehogy nem való kültérre. Így, hogy mindezt ki is próbáltad, már sokkal beljebb vagy azoknál, akik még csak a forgácslap feldolgozásában jártasak. Akkor is, ha mellényúltál dolgokban. Jó tanulópénzek. Olcsóbbak, mint egy OKJ tanfolyam, és sokkal többet érnek. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi a jó, előbb meg kell tudnunk, mi a rossz.

    Aldis körfűrész, és a keményfa viszonya egymáshoz:
    Legelőször is a körfűrész csülkeidhez való viszonyát taglalnám. Egy jó asztalosnak szüksége van az összes ipszilon kromoszómájára. Határozottnak, tökösnek, bevállalósnak kell lennie. Első kettő a körfűrészhez is jól jön, ám a bevállalósságot itt muszáj elfelejteni, mert a nagy egó könnyen ujjpercek elvesztéséhez járul hozzá.
    Ominózus körfűrész valószínűleg már az első használatok során a profik sorába fog emelni. Meg lehet oldani vele, de ez már nem a barkácsolók zónája. Ha nem érzed, mit csinálsz, hamar kijön a füst a gépedből, és jó tudnod, hogy az látszólag árammal, a valóságban azonban füsstel megy. Ezt bizonyítja, hogy amikor az kijön belőle, megáll a gép makacsul, mint egy szamár.
    A keményfáknak jóval nagyobb húzásuk van, mint a sokak által már elég jól megtapasztalt fenyőnek. Tulajdonképpen vágásuk, forgácsolásuk könnyebb, mint a fenyőnek. (Ezt én csak elég sokára értettem jól meg - itt a fórumon a topic gazdája hívta fel a figyelmem rá, amit én nem hittem el neki. Aztán kényszerültem megkövetni, és belátni, hogy makacs buta voltam.) Mit értek én húzás alatt? Ha megfigyeled, fűrészelés közben a fa kétféleképpen működik:
    - összehúz
    - széthúz
    Van még az az eset, amikor se össze, se szét. (Ez a szerencsés.) Ekkor is összehúz, vagy széthúz, csak a mérték elhanyagolható.
    Namost, amikor összefele húz, az képes még az aldisnál sokkal komolyabb fűrészt is határozottan megállítani. Egyszerűen olyan erővel szorítja meg a fűrésztárcsát. No, amikor ez megtörténik, akkor köll észnél lenned. Akkor érted meg, hogy miért találták ki a hasítóéket, és akkor tapasztalod meg, hogy esetenként még azt is hiába. Ha most nem szeded elő a furmányodat, hát épp most fog kijönni a gépedből az az éltető füst. Amint már túlhaladtál a hasítóéken, megállítod a gépet, és beversz egy éket a résbe, ami jobban képes szétnyitni a fát. Ezután rá kell jönnöd, hogyan indíthatod ismét be a gépet úgy, hogy a saját éked maradjon.
    Látszólag könnyű dolgok ezek, mégsem sikerül mindenkinek, aki kezdi. Van, aki fel is adja itt, és visszatér a jól bevált puhafához. Amikor sikerült az első ilyen összehúzó fát teljes hosszában átvágnod, a csülkeid is stimmelnek rovancs során, és a füst is bent maradt, már joggal érezheted, hogy nem is vagy olyan kezdő. Erről egy OKJ tanfolyamon nem sok szó esik. Pedig nélkülözhetetlen tudás, ami tapasztalatot és önbizalmat ad.
    És itt kezdődik a fa illata, és valami új szerelem, ami sokáig visz mindig beljebb és beljebb.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • Soká

    senior tag

    válasz Szalmakutya #41237 üzenetére

    Mindkettőnknek igaza van, mert a platán fája, talán alfajtól függően különböző színű. Van a világos és van az általad tapasztalt pirosasabb szín is. Lásd itt.
    A fotón platán és padouk párosítás látható (egy bükkfa asztalon fotózva) A kép eredetileg azt hivatott, hogy illusztrálni, hogyan lehet elrontani valamit. Ez egy óraszámlapnak indult, tehát 12 szeletből készült és bizony a repedés azt mutatja, hogy száraz időben így néz ki a "műtárgy". Nyárra, amikor helyreáll a páratartalom, akkor eltűnik a repedés. Ennyit mozog a fa :(

    A körfűrésszel kapcsolatban, csatlakoznék thiebyhez, felhívva a figyelmedet a balesetvédelemre. Fontos dolog, mert utólag okosabb az ember, de ez olyan műfaj, ahol jobb nem a saját hibából tanulni.
    A hasítóéket ne szereld le a gépről, ez szerintem legyen alap. Az, hogy a védőburkolatot használod-e az már kérdéses lehet. Nagyon útban tud lenni, megakadályoz egy csomó vágást, előbb-utóbb valószínűleg megszabadulsz tőle. Itt még lenne egy külön történet arról, hogy miért jó az, ha a hasítóék nem ér a fűrészlap magassága felé, de erre majd magadtól is rájössz. A WZ gépnél azt hiszem nem lehet állítani az ék magasságát, én később lefűrészeltem róla a felesleget, hogy tolóasztallal is tudjam használni.
    Elsőre azt javaslom, hogy táblaanyagot vágj vele, legalábbis pontos geometriájú anyagot. Vagyis ne rönköt, girbe-gurba anyagot. Mert a megszorulás a pontatlan vezetés eredménye lehet és az egy dolog, hogy leégeted a gépet, de balesetforrás.
    Ezzel nem ijesztgetni akarlak, az nem segít, ha félsz, határozott, biztos kézzel kell fűrészelni. Azt meg érezned, hallanod kell, hogy mit szeret a gép és mitől szenved. Ha nagyon leesik a fordulatszám, akkor gond van valamivel. Elvileg, egy éles lappal, lassú tolással egy kétcolos keményfát is el tudsz gond nélkül fűrészelni, probléma akkor van, ha életlen a lap, ha sűrű fogú miközben hosszvágást szeretnél, ha nagyon mozog a fa és ráfeszül a lapra, mint thieby írta. Ha füstöl a fa vágás közben, akkor tutira nem stimmel valami.
    Nagyon érdemes figyelgetni a yt-os videókat, rettentően sok van belőlük.
    Használj tolófát, amit adnak a géphez az jobb a semminél, de vannak megfelelőbb célszerszámok. Egy jó asztalos gyárt magának ilyen tolófákat.

  • mdk01

    addikt

    válasz Peterhappy #41167 üzenetére

    Sztem thyeby nem írta sehol , hogy 30-40mm-eset vegyél. Azt írta vékony a 18mm és ez igaz is. Össze lehet ragasztani lapjára 2db 18mm-est amiből az alsó lehet rosszabb minősítésű is elég csak a felsőből szépet venni.
    Ettől független én sem ajánlanám a fenyőt konyhai munkalapnak, de még keményfát sem, mert sérülékeny és kezelgetni kell.

    A kastamonu 18mm-es lapjaira igaz az hogy minőségre kb. olyan mint az Egger, de konyhai munkalapból sztem nem. Legalábbis amivel én találkoztam az botrányos volt. Olyan vékony volt a koptatóréteg, hogy halványan láttam a hordozó réteget, és koptatóréteget ha közelről megnéztem láttam benne sárga alapon kék pöttyöket. Azt hiszem valami Ivory lap volt. Nem biztos, hogy igaz mindegyik lapjára mert azóta sem használtam.

  • Sterilzona

    senior tag

    Sziasztok!
    Hogy hívják azt, amit a zsanérra lehet tenni, és lassítja a pl bútor ajtó becsukását ? :)
    Már próbáltam guglizni, de nem találtam.
    Hol lehet beszerezni ?
    Köszönöm.

  • Szalmakutya

    tag

    válasz Soká #41240 üzenetére

    Köszönöm a figyelmeztetéseket. Mindenképp szeretném az ujjaimat megtartani.

    Eddig egyszer akadtam bele ilyen szorulós sztoriba, 50es (40 centi széles) vörösfenyőből próbáltam leszelni egy darabot kézi körfűrésszel, és hatalmasat rántva megállt a közepén. Kihúztam, újra neki, ugyanaz. Végül ékeltem, és sikerült, de kissé megijesztett. A gép nem füstölt el, de kínlódott egy nagyot.

    Azért gondolkodtam rajta kicsit. Figyelmeztetés: elméleti okoskodás jön.

    Ha nem egy menetben akarom felvágni, hanem először belevágok 2 centi mélyen, akkor ott nem szorít be, ugye, mert tartja a maradék fa. Utána meg kevésbé szorít be, mert el van vágva egy része. Vagy ez nem működik?

    Másik kérdés, mindig egyik irányból fog szorítani, és a másik irányból jó lennék, vagy összevissza tud menni a fában a feszültség? Szóval, megoldás ha nekimegyek a másik irányból? Vagyis, miért baj, ha nem szorul, hanem tágul? Rá tudja lökni a fát a fűrészlapra?

  • Bakus

    tag

    válasz Sterilzona #41247 üzenetére

    A pántra pattinthatók elvileg nem kompatibilisek egymással (bár még nem próbáltam), de a befúrható az mindhez jó mivel a pánttól külön áll.

    "A víz örök, de a gép változik"

  • AndrewBlase

    senior tag

    válasz Sterilzona #41242 üzenetére

    Amennyiben nem olyan sürgős, akkor itt egy olcsóbb alternatíva.

    Miért mindig én???

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #41246 üzenetére

    "Ha nem egy menetben akarom felvágni, hanem először belevágok 2 centi mélyen, akkor ott nem szorít be, ugye, mert tartja a maradék fa. Utána meg kevésbé szorít be, mert el van vágva egy része. Vagy ez nem működik?"

    Ezt nem értettem elég jól.
    De ha egyre gondolunk, két menetben vágod el.
    Nos: Annyiban felkönnyíti a dolgod, hogy másodjára már kevesebbet kell vágnod. Kevésbé kell erőlködnie a gépnek, ez evidencia. Néha elég ennyi is, pont a fentiek okán. De legtöbbször nem. A fában a feszültség ugyanannyi marad.

    "Másik kérdés, mindig egyik irányból fog szorítani, és a másik irányból jó lennék, vagy összevissza tud menni a fában a feszültség? Szóval, megoldás ha nekimegyek a másik irányból? Vagyis, miért baj, ha nem szorul, hanem tágul? Rá tudja lökni a fát a fűrészlapra?"

    Haladjunk végig tételesen!

    "mindig egyik irányból fog szorítani"?
    Igen.

    "és a másik irányból jó lennék"?

    Esetenként a másik végéről kezdve sikeresebb lehet a vágás. Azért, mert a fa egyik végén erősebb a húzás, mint a másik végén.

    " vagy összevissza tud menni a fában a feszültség?"

    Tud menni összevissza is, de jellemzően vagy csak nyit, vagy csak zár. Végig.

    "Vagyis, miért baj, ha nem szorul, hanem tágul?"

    Ilyenkor nincs semmi baj. A vágás könnyű, tiszta és gyors, akadálymentes. Tolhatod bátran. Lényeg tehát, hogy ne szorítsa meg a fűrészlapot a fa.
    "Rá tudja lökni a fát a fűrészlapra?"

    Lökni nem, legfeljebb fenyő esetén a vasér.
    Történhet, hogy a steller és a fűrészlap között a görbült fa ilyenkor is belepofázik a lap oldalába. Ezért van kitalálva néhány olyan steller megoldás, hogy egy ponton rögzül csupán, és a lap kezdeténél nem is nyúlik beljebb. Így kicsit torziós is, meg ott, ahol a lap van, ő már nincs. (Precíziós vágásokhoz pedig rémálom az ilyen steller. Mégis van létjogosultsága épp a fentiek okán, fenti esetekre.)
    Amikor a fát hosszra nem pont a közepén vágjuk, és az nyit, akkor a mérték különbözik. A keskenyebb jobban görbül, a szélesebb kevésbé. Viszont a keskenyebb kevésbé, a szélesebb jobban (nagyobb erővel) szorít. Tehát, ha a szélesebb van a steller és a lap közt, az azért szerencsés, mert kevésbé görbül, így kevésbé is szorul. Amikor pedig a keskenyebb van a steller és a fűrészlap közt, az meg azért szerencsés, mert jobban görbül ugyan, de kisebb erővel.

    A gyakorlatban általában nem jelenik meg probléma olyankor, mikor a fa nyit. Többnyire a fűrészfogak elnyírják időben azt a többletet, ami a hordozó, és a lapka vastagságának a különbözete.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák