Kettővel az ezt megelőző blogbejegyzésünkben említettük meg, hogy hozzáfogtunk a Series 7, ismertebb nevén Chronos notebook teszteléséhez (a notebook pontos paraméterei is az előző bejegyzésben olvashatók). A mérőprogramok szakadatlanul pörögnek, az üresjáratban pedig mi használjuk és próbálgatjuk a laptop képességeit. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha már dedikált GPU is került a notebookban, akkor azt tegyük próbára néhány játékkal.

Persze a 40 nm-es Seymour XT-re épülő, AMD Radeon HD 6490M nem új eresztés, közel másfél éves, ráadásul a 160 számolóegységétől sem várhatunk felsőkategóriás VGA-vezérlőket megszégyenítő teljesítményt. „Valamire biztosan elég lesz ez is” kijelentéssel ugrottunk neki a méréseknek, ugyanazoknak, amelyeket az NVIDIA GT 640M-nél már bevezettünk. Itt persze rögtön adódott némi (pontosabban nem kevés) probléma.

Sajnos a GPU-Z nem képes az órajelek pontos kiolvasására, sem a Computing, sem pedig a memóriabusz nem pontos – ez utóbbi 64 bites

A Series 7 kijelzője 1600x900 képpont megjelenítésére alkalmas, ezzel szemben a GT 640M-et 1366x768 képpontos felbontással mértük, plusz az új programok felével nincsenek korábbi kártyákkal mért eredményeink, ráadásul a két GPU (GT 640M és HD 6490M) nem egy ligában játszik. Így igen nehéz belőni a Radeon képességeit, maximum a korábban használt Dirt 3 és Far Cry 2 eredményekre lehet támaszkodni, de ezek sem stimmelnek felbontásban.

Emiatt azt a megoldást választottuk, hogy a Series 7-et (csak a kíváncsiság végett) megmértük ugyanazokkal a beállításokkal, mint a GT 640M, illetve olyan játékbeállításokat kerestünk a natív felbontásban, amelyekkel a program már éppen hogy játszható. Lássuk is az első eredményeket!

Mint látható, ez a fajta közvetlen összehasonlítás nem jó ötlet, és nem is a vezérlő lehúzásának céljával készült, ráadásul a Dirt 3 és a RE5 már a játszhatóság határát súrolta ezekkel a beállításokkal is. Viszont azt mindenképpen tudnunk kellett, hogy merre induljunk el, fentről pedig egyszerűbb volt kezdeni, mint lentről végigmérni az egyes beállításokat. Lássuk inkább, mit kaptunk natív felbontásban a részletesség csökkentésével!

A Dirt 3 eredményét csak úgy tudta megtartani a nagyobb felbontásban, hogy az élsimítást kikapcsoltuk és a részletességet is egy szinttel lejjebb vettük. Szinte hasonló volt a helyzet a Resident Evil 5 esetében is, itt viszont elég volt csak az élsimítástól megszabadulni, az eredmények csak picit romlottak, viszont itt is érdemes Medium fokozatba kapcsolni hosszabb távon, ha simább játékmenetet szeretnénk. A World of Tanks MMO-nál is ki kellett kapcsolni az élsimítást, lejjebb venni a részletességből és az AF mértékét is le kellett húzni.

A Malinovka nevezetű map meglehetősen részletes a WOT-on belül, gyakorlatilag ez dolgoztatja meg leginkább a processzort és a grafikus alrendszert, de a finom célzás érdekében itt már elképzelhető, hogy érdemes még lejjebb venni az igényekből (Trilinear szűrőt alkalmazni és pár effekt kikapcsolni). A Low, avagy alacsony részletesség beállítása gyakorlatilag már indokolatlan lenne, ezért a finomhangolást érdemes kézzel (egyesével kapcsolgatni a beállításokat – amiből egyébként van bőven) elvégezni.

Hasonló tanácsot tudunk adni a Far Cry 2-nél is, itt azonban kötelező jelleggel, ugyanis az élsimítás éppen csak ellensúlyozza a nagyobb felbontást. A benchmarkon belül a High a legkisebb előre beprogramozott opció (felette Very high, Ultra high), alatta csak kézi beállításokkal tudunk operálni, tehát tanácsos mindent, amit lehet közepesre venni (így mértünk mi is) és innen nekiindulni a további finomhangolásnak.