Új hírek láttak napvilágot a következő, Montecito maggal gyártott Intel Itanium 2 chipről. A jövőre megjelenő processzor csökkentett fogyasztása és megemelt teljesítménye a gyártó reményei szerint a vásárlók körében is nagyobb érdeklődést vált ki az eddiginél.
A Montecito chipekben alkalmazott SpeedStep technológia – csakúgy, mint a notebook-CPU-k esetében – a processzor kisebb kihasználtsága esetén csökkenti az órajelet; többek között ennek köszönhető, hogy az energiafelvétel a jelenlegi Itanium 2 chipekhez képest 20 %-kal kevesebb.
A számítási teljesítmény növelését a Foxton technológia is segíti, amely átmeneti terheléshullámok idején rövid időre automatikusan csúcsra járatja a processzort. Egyidejűleg a Montecito rendszerbuszának alapórajelét az aktuális 400 MHz-ről 667 MHz-re emelik, a mag pedig 1,5 GHz-ről 2 GHz-re gyorsul. A többprocesszoros rendszerekben ezen túl lehetőség nyílik több rendszerbusz használatára is. Az új Itanium 2 egyik legfontosabb újdonsága a fejlett többszálú utasításvégrehajtás (multithreading): a dual-core Montecito a hagyományos Itanium 2 CPU-knál négyszer több szálat lesz képes kezelni. A multithreading mintegy 10–20 százalékos teljesítménynövekedést jelent az Itanium 2 esetében. Összehasonlításként: az IBM saját adatai szerint a Power5-nél kb. 30 %-os gyorsulást jelentett ez a funkció.
A megbízhatóságot szolgálja a Pellston technológia, amelynek segítségével a cache meghibásodott részei letilthatók, így nem kell cserélni az egész chipet a visszatérő hibák elkerülése érdekében. A gyártó látványosabb módon is igyekszik processzorai stabilitását bizonyítani. A Machine Check Architecture (MCA) például a hardverből származó hibákat hivatott kiszűrni. Egy kísérletben gamma-sugarakkal és alfa-részecskékkel bombáztak Montecito-szervereket, amelyeknek el kellett hárítani a lefagyást és az adatromlást. A teszt – amely lényegében egy gyorsított élettartamvizsgálat volt – az Intel szerint azt az eredményt hozta, hogy a chipek meghibásodások közötti átlagos ideje több száz évre tehető.
Az új processzor támogatni fogja az olyan szoftvereket is, amelyek révén egyszerre több operációs rendszer működtethető a számítógépen, így például a VMware vagy a Microsoft Virtual Server is gyorsabban futtatható a platformon.
Az Intel a Montecito megjelenése előtt még egy ráncfelvarrást tervez az Itanium 2-n: egy 9 MB cache-sel rendelkező, csaknem 1,7 GHz órajelen futó változat piacra dobása várható.
A Montecitót várhatóan 2007-ben követi a Tukwila kódnevű processzor, amely legalább négy, de akár 16 magot fog egyesíteni. A Tukwilának a hírek szerint lesz olcsóbb, Xeon-szerverekben alkalmazható verziója is; az Intel ezzel is a felhasználók Itanium platformmal szembeni bizalmatlanságát igyekszik csökkenteni. Bár az Itanium az Intel egyik legfontosabb és legköltségesebb projektje, a processzor piaci részesedése még mindig nagyon elmarad a várakozásoktól, és egyes elemzők szerint fennáll annak a veszélye, hogy az Itanium jelentősége – nem utolsósorban a Xeon és Opteron platformok népszerűsége miatt – csupán egy kisebb piaci szegmensre fog korlátozódni. Kezdetben a visszafogott számítási teljesítmény és a magas ár volt a legnagyobb visszatartó tényező; időközben mindkettő jelentősen javult. Mára az Itaniumok több szuperszámítógépben helyet kaptak, és különösen a polinomszámításokban bizonyulnak erősnek. Ami pedig az árukat illeti, ma kb. 8000 dollárért vásárolható meg egy olyan rendszer, amely 2002-ben 18000 dollárba került; egy belépő szintű rendszer ára pedig 2100 dollár körül mozog.
