Jónéhány évvel ezelőtt, úgy a "BX korszak" derekán jelent meg egy varázsszó az Abit alaplapok feature listáján: RAID. Hirtelen a legdrágább lapok "RAID-esek" lettek, anélkül már nem is lehetett villantani a haverok előtt. Innentől kezdve majdnem annyira elborult az emberek agya, mint a sokszoros AGP-kkel kapcsolatban: kevesen tudták, mi is az, mire jó, de biztosan az a tuti, sokkal gyorsabb, érdemes érte kiadni még néhány ezer forintot.

Nos, azóta a helyzet nem sokat változott, inkább csak normalizálódott. A RAID ma is sarkalatos pontja sok alaplap funkciólistájának, de exkluzivitása sokat kopott; azóta már sokkal körmönfontabb megoldásokat dobnak be a marketingesek, lásd például az új MSI lapok négy színben világító chipset hűtőjét (ami helyett egy unalmas, bazinagy passzív borda mennyivel jobb lenne...). Ma már a közepesen művelt ember is tudja, hogy a RAID-től nem a processzor lesz gyorsabb, hanem inkább valami a merevlemezekkel kapcsolatos fogalomról van szó.

A RAID a Redundant Array of Inexpensive Disks szócsokor kezdőbetűiből ered. A koncepció lényege, hogy egyszerű adattároló egységek, jellemzően merevlemezek célszerű összekapcsolásával nagyobb átviteli sebesség és/vagy redundancia által nagyobb fokú adatbiztonság érhető el. Egy fontos tényre már itt fény derül: a RAID-hez minimum 2 háttértár egység kell.

Sokféle megoldás létezik az egységek összekapcsolására, ezeket különféle RAID szinteknek nevezik. Mivel van komplett cikkünk is a témában az archívumban, itt a legegyszerűbb változatokra szorítkozunk: JBOD, RAID 0 és 1, illetve ez utóbbi kettő kombinációja. A - JBOD nevéhez híven (Just a Bunch Of Disks, csak egy csomó lemez) - csupán egy logikai partíciót csinál több merevlemezből. Nem is igazi RAID, felhasználási területe korlátozott, ingadozó teljesítményt nyújt, sok értelme nincsen. Ellenben a RAID 0 és 1 már értelmesebbek, ezek a Striping és a Mirroring - itt azonban célszerű egyforma HDD-ket használni, ugyanis mindig a gyengébb fog korlátozni. A Striping esetében az adatfolyamot szétbontjuk és egyszerre több lemezre írjuk ki; igazából a lineáris adatátviteli sebességet növeli, tehát streaming jellegű felhasználásnál ér valamit (mondjuk videodigizésnél), ellenben a hétköznapi felhasználást érezhetően nem befolyásolja. Előnye, hogy a két merevlemez mérete összeadódva egy partícióként jelenik meg, ellenben nagyon sérülékeny: akármelyik HDD elszáll, az egész RAID oda. A RAID 1 ezzel szemben ugyanazt az adatfolyamot írja mindkét lemezre, tehát bár két HDD-nk van, valójában csak az egyik kapacitásával tudunk gazdálkodni, a másikon a tükörkép található - viszont ez a redundancia tisztes biztonságot eredményez. Természetesen lehet több lemezből csinálni Stripe + Mirror RAID-et is, de soklemezes megoldásokhoz talán a komolyabb RAID-ek célszerűbbek.

Fontos tudni, hogy a vezérlők is különfélék lehetnek. A legegyszerűbb vezérlő a szoftveres: korszerűbb operációs rendszerek képesek két vagy több merevlemezből RAID tömböt létrehozni. Ennél egy hajszállal fejlettebb csupán az a megoldás, amivel az alaplapokon és az olcsó RAID kártyákon találkozunk. Bár előszeretettel hívják ezeket a párezer forintos kütyüket RAID vezérlőnek, valójában csupán egy firmware-be ültetett szoftveres RAID-ről beszélhetünk, tehát nem az operációs rendszer hozza létre a tömböt, hanem a RAID chip BIOS-a, de különösebb adatfeldolgozási képessége nincsen, a munkát a CPU-ra terheli. Ezért is lehetnek viszonylag olcsók, ugyanis egy valódi RAID vezérlő nagyon komoly chippel és sok cache memóriával felszerelve érkezik, ezért áruk is borsosabb, egy belépőszintű IDE RAID is több tízezer forint.

Otthoni felhasználásra azonban tökéletesen megfelelhetnek az egyszerű, integrált RAID megoldások, lévén már nemcsak maguk a chipek olcsók, a merevlemezek ára is padlót fogott. Ellenben a HDD-k megbízhatóságának fejlődéséről korántsem beszélhetünk ilyen örömmel, így talán a legértelmesebb felhasználás két HDD-ből egy tükrözött tömb létrehozása. Igaz, hogy így egy HDD kapacitása "elvész", azonban többen bizonyosan tudnának mesélni, milyen jó lett volna, ha lett volna másolat az elszállt merevlemezük mellett. Teljesítmény-hajhászásra nem annyira érdemes a RAID-del ügyeskedni, inkább korszerű merevlemezeket kell csatasorba állítani: igényes gépbe ma már csakis 8 MB cache-sel ellátott, 7200-at forgó merevlemez illik, és lassan a Serial ATA megoldások is becsurognak a piacra. Mi se adjuk alább, ha a sebesség a szempont, a biztonságra meg ott a RAID.

Kiemelten fontos megjegyezni, hogy a RAID alkalmazása pusztán egy a sok biztonsági lépés közül, önmagában még közel sem garantálja az adatvesztés elkerülését. Ha az instabil gép hülyeségeket ír a HDD-re, az ellen nincs védekezés, ahogy a rossz elektromos hálózatból jövő rongáló tüskék ellen sem véd a RAID, ugyanis jó eséllyel mindkét HDD-nk elfüstölhet. Tehát akinek fontos az adatbiztonság, most már olcsón állíthat üzembe RAID egységet, azonban ne feledkezzünk meg a többi, biztonságot befolyásoló paraméterről sem.