A notebookokban már sok-sok éve tipikus, hogy a beépített dedikált GPU mellett van egy IGP is az üzemidő javítása érdekében. Sajnos azonban a korábban alkalmazott szoftveres átváltás sok limitációt eredményezett, így a cégek vagy letiltják magát az integrált grafikus vezérlőt, vagy visszatértek a multiplexerhez, ami a kijelzőt hardveres formában köti hozzá az IGP-hez és a dedikált GPU-hoz. Ez a módszer az AMD-nél Smart Access Graphics, míg az NVIDIA-nál Advanced Optimus néven fut, de a bonyolultságuk miatt olyan nagyon nem számít elterjedtnek egyik sem.
A Microsoft megelégelte azt, hogy az érintett cégek egyszerűen nem tudják maguk megoldani a problémamentes átkapcsolást, így prezentálták a CASO, vagyis a Cross Adapter Scan-Out képességet. Utóbbi teljesen szoftveres rendszer, nem igényel speciális hardvert, elég annyi, ha a notebookban bekapcsolható az IGP a dedikált GPU mellett.
A CASO a korábbi szoftveres átváltást annyiban reformálja meg, hogy egyszerűbbé teszi a képkockapuffer másolását. Utóbbira azért van szükség, mert multiplexer nélkül a notebook kijelzője az IGP-re van kötve, és a dedikált GPU-val számolt kép előbb az IGP memóriájába lesz átmásolva. De ennek a módja eléggé körülményes, mivel a VRAM-ból előbb a megosztott memóriába kerül az adat, majd onnan az IGP számára lecsípett memóriába. Valójában tehát két másolási műveletről van szó, aminek a többletterhelése jár némi sebességvesztéssel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a korábbi szoftveres megoldásokat a gyártóknak kellett menedzselni, vagyis az IGP-hez és a dedikált GPU-hoz való meghajtót egymáshoz kellett igazítani a megfelelő stabilitás érdekében, amit nagyon nehéz volt megtenni, ha a szóban forgó hardvereket eltérő gyártó tervezte.
A Microsoft módszere egyrészt az egész koncepciót kvázi szabványosítja az operációs rendszeren belül. Mindenről gondoskodik a Windows 11-ben szállított modul, ami egyszerűen csak WDDM 3.0-s vagy 3.1-es eszközillesztőket igényel. Utóbbit az újabb hardverek, ezen belül is az AMD Ryzen 6000-es SoC APU-k, illetve az Iris Xe IGP-vel rendelkező 11. generációs Intel processzorok szoftvertámogatása megugorja, tehát a modernebb notebookokkal nem lesz gond.
A működést tekintve a dedikált GPU által számolt képkockapuffer másolása megmarad, de az operációs rendszert azt közvetlenül az IGP számára fenntartott memóriába helyezi, így az adatmozgatással járó műveletek száma megfeleződik. Ez a Microsoft mérései szerint, a régebbi szoftveres átkapcsolási modellhez viszonyítva átlagosan 16%-os gyorsulást eredményez a képkockasebességet tekintve, illetve 27%-kal javítja a bemeneti késleltetést. Ennél is fontosabb, hogy 45%-kal csökkent a TDR-t kiváltó események száma, vagyis a CASO sokkal stabilabb rendszernek számít.
A felhasználók számára a CASO kihasználásához kompatibilis notebook (az előbb említett hardverekkel), Windows 11-es operációs rendszer (ennek is az újabb verziói), illetve a legújabb grafikus meghajtók szükségesek. Fontos kiemelni, hogy a CASO egy DirectX-en keresztül működő képesség, konkrétan a DirectX 11 és 12 API-t használó játékokon üzemképes, vagyis a legtöbb címen belül magától aktiválódik.
