Intel processzorokról az ISSCC konferencián

A félvezetőipar egyik fontos fórumán, az idei ISSCC konferencián az Intel szakemberei összesen tizennégy előadást tartanak, melyek a gyártástechnológia, a PCM memória, a Tera-Scale fejlesztések, a vezeték nélküli adatátvitel, valamint a processzorok témakörökbe szerveződnek. Utóbbi súlypontjait két véglet jelenti: az ultramobil számítógépekbe szánt, energiatakarékos chipek, illetve az Itanium által fémjelzett, nagy teljesítményű szerverrendszerek.

Silverthorne, az UMPC-k processzora

Már a tavaly őszi IDF-nek is fontos szereplője volt a Menlow platform, mely ez év első felében kerül UMPC-kbe. A McCaslin kódnevű platformot váltó megoldás az előddel ellentétben nem egy korábbi Centrino rendszer kissé átalakított (vagyis csökkentett energiafogyasztású és kisebb tokozásba ültetett) változata. Bár a Core 2 processzorok építőkockáit tartalmazza, a Menlow szíve, a Silverthorne processzor teljesen új, kifejezetten a célszegmens igényeihez szabott fejlesztésnek tekinthető.

Egy egymagos, 45 nm-es technológiával gyártott, HKMG tranzisztoros CPU-ról van szó, melynek disszipációja üzem közben 2, sőt 1 watt alatti értéket mutat (a konkrét modelltől függően). A chip a Penryn-generációval bevezetett energiagazdálkodási sémának és más trükköknek köszönhetően tizedannyit fogyaszt, mint az UMPC-kben korábban használatos Dothan ULV processzorok. Egy órajel alatt két utasítást tud végrehajtani, ezek sorrendje azonban – a nagyobb PC-k, szerverek processzoraitól eltérően – nem rendezhető át menet közben.

A platform még a hagyományos elrendezést mutatja, azaz a memóriavezérlő a Poulsbo néven emlegetett chipset része, de már dolgoznak a várhatóan 2009/10-ben piacra kerülő, Moorestown kódnevű utódon. Ebben a grafikus mag és a memóriavezérlő is a központi processzor mellé fog költözni egy integrált system-on-a-chip (SoC) megoldásként, a rendszer többi komponensének irányítása hárul csak egy külső I/O hubra.

A gyártók, úgy tűnik, látnak fantáziát ebben a termékkategóriában, főleg, hogy az UMPC-k a friss fejlesztéseknek köszönhetően hosszabb akkus üzemidőt, nagyobb teljesítményt ígérnek, és méretük tekintetében is nagyobb változatosságot mutathatnak majd, mint a korábban megjelent modellek – ráadásul az apró Silverthorne gyártási költségei alacsonyan tarthatók. Az Intellel szorosan együttműködő gyártók között megtaláljuk az OEM/ODM piac nagyjait is, egyebek mellett az Asus, a BenQ, a Compal, az Elektrobit, az Inventec, az LG és a Quanta mutatott be az utóbbi hónapokban újabb UMPC-prototípusokat.

Tukwila – négy mag, kétmilliárd tranzisztor

A számítástechnika teljesen más arcát mutatják az Itaniummal kapcsolatos újítások. Az Intel a Tukwila kódnevű processzort csiszolgatja, mely 2 milliárd tranzisztort tartalmaz. Az x86-os processzorokétól eltérő ütemterv, illetve a nagy teljesítményű szerverek számára előírt megbízhatósági mutatók miatt ebben a szegmensben csak később állnak át kisebb csíkszélességre, a Tukwila még a jól kiismert és bevált 65 nm-es technológiával készül. A lapka órajele így is elérheti a 2 GHz-et, négy magja a Hyper-Threading támogatása révén nyolc logikai processzorként mutatkozhat az operációs rendszer előtt. Tovább növelték a gyorsítótár méretét, így összesen akár 30 MB kerülhet a lapkára.

Igazi architekturális újdonságot jelent az integrált memóriavezérlő, illetve a QuickPath Interconnect pont-pont rendszerű összeköttetés, amely a hagyományos rendszerbuszt váltva a kisebb Xeon processzorokban is megjelenik, vagyis azonos platformra költözik a két, eddig teljesen külön kezelt termékcsalád. Az Intel adatai szerint a Tukwila akár kétszer akkora teljesítményt nyújthat, mint a kétmagos Itanium 9100 (Montvale) széria. Javul a fogyasztás/számítási kapacitás arány, azonban az abszolút disszipáció is nagyobb lesz; a gyártó úgy ítélte meg, a csúcsteljesítményű szerverekben hűtés és tápellátás tekintetében is tágabb mozgásteret jelölhet ki, a Tukwila TDP-je így 130 wattig fog terjedni.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés