Az Intel talán története legnehezebb gyártástechnológiai váltását éri meg, még a híresen bajosan levezényelt 14 nm-es eljárás bevezetése is könnyebb volt. A problémát ráadásul már nem az jelenti, hogy működni fog-e a sokadik 10 nm-es node, hanem a gyárakra vonatkozó stratégia kialakítása is komoly akadályokba ütközik, ugyanis eredetileg négy üzemben lettek volna kiépítve 10 nm-es gyártósorok. Ez persze egy nagyon régi terv volt, amikor még úgy állt a helyzet, hogy a Cannon Lake kész lesz a 2016-os év végére, azt követni tudja majd az Ice Lake 2018-hoz közeledve, illetve maga a 10 nm-es eljárás is az eredeti paraméterekkel valósul meg.
Mára az Intel törölte 10 nm-es gyártástechnológia első két node-ját, éppen egy harmadik, ismeretlen paraméterekkel bíró fejlesztés az, amin készül az Ice Lake, és ez a lapka várhatóan két év csúszással meg tud majd jelenni az év vége felé, legalábbis az ultramobil szinten mindenképpen. Az elmúlt időszak azonban alaposan felborította az eredeti terveket, így információink szerint végül nem négy, hanem csak egy üzemben lesznek kiépítve 10 nm-es gyártósorok. A kihozataltól és a gyártói igényektől függően ez elég lehet az ultramobil piac részleges ellátására, de másra nem igazán. Megtudtuk, hogy a maradék három üzemben az Intel 14 nm-es gyártósorokat vet be, amivel a cég a processzorhiányt kezeli, illetve fogja kezelni majd a következő negyedévtől kezdve. A 10 nm-nek ez a döntés már mindenképpen rossz, mert hiába lesz mondjuk jó az új node, akkora mennyiségben nem érhetők el rá gyártósorok, hogy a vállalat több nagyobb piacot is célozzon vele. Némi bővítés után az ultramobil mellé még csatlakozhat a szerver, de nagyjából ennyi, ami ebben van, márpedig a most kiépítés alatt lévő 14 nm-es gyártósorokat nem fogják lecserélni, mert a befektetett pénzt aligha termelik vissza három évnél rövidebb idő alatt.
A bérgyártásra vonatkozó tervekkel kapcsolatban ahhoz az információhoz jutottunk, hogy gyakorlatilag teljesen bedőlt. Ennek nagy része amúgy is az Intel 5G-jéhez kötődött, de mivel ezt a projektet lényegében lelőtte a cég, az ettől függő partnerek is más irányba kezdenek el nézelődni. A 10 nm-re vonatkozóan ez egyszerre jó és rossz. Jó mert az Intel gyakorlatilag saját célra használhatja fel a teljes kapacitást, amire most pont szükségük van, de rossz is, mivel a partnerek révén a cég befektetést várt, vagyis egyfajta segítséget jelentett volna a gyártósorok egy részének kiszervezése, hogy nagy biztonsággal kitermelhető legyen a 7 nm-es váltáshoz szükséges költség. Ez hosszabb távon akár olyan üzemek megépítését is jelenthette volna, amit nem az Intel használna, hanem más megrendelők, igény nélkül viszont előreláthatólag ebből nem lesz semmi.
Nagyon jó hír viszont, hogy az Intel kockáztatni fog. Mivel a 10 nm-es befektetéseknek most már semmi értelme, az erőforrásokat a 7 nm-re csoportosítják át. Erre már érdemes lecserélni a nemrég kiépített új, 14 nm-es gyártósorokat is, és az újabb üzemeken belül ez meg is tehető, vagyis nem szükségszerű új gyárakat felhúzni a következő generációs node-hoz. Pusztán a gyártási volumen miatt erre idővel úgyis szükség lesz, viszont a meglévő üzemek hasznosításával gyorsabb lehet a 7 nm-es node bevezetése, amelyhez már az Intel is EUV litográfiát használ.
Konkrét időpont a 7 nm-re még mindig nincs, de a legfrissebb híresztelések szerint 2021-ben indulhat be a kísérleti gyártás, míg 2022-ben a tömeggyártás.
