Helybe megy a pofonért a Google?

Habár elsőre csak finomhangolásnak, illetve a Google+-hoz kapcsolható újabb integrációs lépésnek látszott, ám a vállalat alapszolgáltatásának, illetve a gőzerővel marketingelt közösségi platformnak az összekapcsolása igen rövid idő alatt a várhatónál sokkal nagyobb vihart kavart. Köszönhető ez leginkább a Twitter, egy másik hallatlanul sikeres online vállalkozás reakciójának, akik némileg apokaliptikus hangnemben nyilatkoztak a Google új projektjéről, a „Search plus Your World” szlogennel bevezetett lehetőségekről.

De miről is van szó pontosan? Röviden arról, hogy a Google+ megjelenik a keresőben, mégpedig úgy, hogy – opcionálisan, tehát választhatóan – lehetőség nyílik olyan keresések végrehajtására, melyeknél a találatoknál előnyt élveznek a közösségi oldalból kinyert információk. A módszer mögött rejlő elgondolás az, hogy az adott felhasználó számára a „releváns” találat nem feltétlenül egy, az eddigi algoritmusok alapján meghatározott találat, hanem az ő preferenciái mellett nagyon fontos az ismeretségi köre, illetve a Google+-ban kifejtett tevékenysége is, és ezek alapján még pontosabban megjósolható, hogy mi lesz számára értékes információ.

Az integráció által hozott mindhárom fő lehetőség a fenti elvre épül: a személyes tartalmak, melyek csak a felhasználónak jelennek meg, és a Google+-on található adatokból állnak össze; a profilokban való keresés és a kereső-kifejezések automatikus kiegészítése, mely a vélhetően releváns profilokra hívja fel a figyelmet, illetve az a funkció, mely a keresésben az algoritmus szerint követésre érdemes profilokat listázza.

Hirdetés

Még egyszer, ez a jelenleg még csak az amerikai, angol nyelvű oldalon elérhető lehetőség opcionális, vagyis vissza lehet kapcsolni a hagyományos keresésre, és akkor az ikonként megjelenő személyes keresés nem működik. Ugyanakkor itt olyan elvi kérdésről van szó, melyet érdemes végiggondolni – ahogy megtették a Twitternél is, ennek a következménye a felháborodásuk.

Hisztéria, féltékenység, vagy megalapozott aggodalom?

A cég nevében a vezető jogász, a korábban a Google-nál dolgozó Alex Macgillivray Twitter-bejegyzése vert hullámokat, ő ugyanis az internet hanyatlása egyik jelének tekinti a fenti lépést („bad day for the internet”), és ehhez a véleményhez később cége is csatlakozott. A közlemény általánosan próbál meg katasztrófát vizionálni, de azért a saját példájuk előszámlálása is árulkodó. Mint írják, a Google azért lett sikeres, azért tartották mindeddig igen megbízhatónak, mivel technológiájuk biztosította, hogy egy adott témában a felhasználó mindig a leginkább releváns találatokat kapja meg. Ám a Google+ integrálásával mindez megváltozik, mivel hiába lényegesebb egy Twitter-bejegyzés (vagy akármi más) egy adott keresőszóra, ha a kereső algoritmus először a Google+ tartalmait nézi át, majd azokat előre is sorolja. Ezzel a Google olyan információmonopóliumra tesz szert, amivel azokat a tartalmakat helyezik előtérbe, amelyek hozzájuk kötődnek – vélik a Twitternél –, ez pedig a teljes online világra káros.

Véleményem szerint a Google az internetes világ fejlődése jelen állapotában, illetve saját cégfilozófiájának megfelelni kívánván nyilvánvaló csapdába került, ha csak szigorúan a keresést nézzük. Ennek oka, hogy mind nehezebb meghatározni azt, hogy a „releváns találat” mit jelent.

Eddig a Google egy napi szinten fejlesztett algoritmussal, számtalan tényezőt figyelembe véve alakította ki a találatok sorrendjét – és ha adódtak is problémák, időnként visszaélések is, a felhasználók többsége elégedett volt a keresővel. A kihívást az online tartalmak elképesztő méretűvé duzzadása, illetve a közösségi szolgáltatások robbanásszerű elterjedése okozza.

A Google igyekezett erre válaszokat adni, jól láthatóan az egyik ilyen a több kudarcos próbálkozás után most már teljes erővel felvállalt Google+. Világos, hogy úgy döntöttek, nemcsak az eddigi, viszonylag objektív paramétereket fogják felhasználni a relevancia megállapításakor, hanem a felhasználó általános online tevékenysége mellett személyes kapcsolatait, közösségi tevékenységét is. (Emlékezzünk csak Eric Schmidt, a Google akkori elnök-vezérigazgatójának nagy vihart kavart kijelentésére: Jobban akarjuk tudni, hogy mit akarsz, mint te! Schmidt ezt persze azzal indokolta akkor, hogy az adatgyűjtés azt szolgálja, hogy a felhasználó minél elégedettebb legyen.)

Konkurencia, piacféltés, monopólium

A Twitter reakciója – minden elvi megalapozottsága mellett is – inkább a féltékeny versenytárs hisztériájának tűnik egyelőre. Egyrészt azért, mert a Google+ minden erőfeszítés ellenére is csak nagyon halványan teljesít, és hiába a Google-termékek integrációja, egyelőre nem sikerült áttörést elérni – igaz, ehhez talán évek kellenek. Másrészt pedig a Google a keresésnél ezeket a nagyon személyre szabott metódusokat nem teszi kötelezővé, olyan lehetőség is akad, amikor minden ilyet ki lehet kapcsolni – erre hivatkozott a Twitter vádjaira reagáló Google-képviselő is.

Ugyanakkor a tendencia érezhető: a Google minden eddiginél nagyobb befolyást fog szerezni az információs piacon: az már megvan, hogy a versenytársak elhullása után gyakorlatilag egyeduralkodó a keresésben, ám ha ehhez még az is hozzácsatlakozik, hogy egyéb módokon – például a közösségi piacra való betörése, illetve a keresés erre építése folytán – a találatok minőségének meghatározása is hozzájuk kötődik, akkor joggal merülhetnek komoly aggodalmak. Ebben az esetben ugyanis jelentős mértékben megnő a lehetőségük, hogy a világ összes online vállalkozásának sorsába komolyan beleszóljanak – ez persze bizonyos mértékig már most is így van.

Szinte biztos, hogy a már folyó trösztellenes vizsgálatok sora hamarosan egy újabbal fog bővülni szerte a világon.

Hirdetés

Fotóznál vagy videóznál? Mutatjuk, melyik okostelefon mire való igazán!

PR Vásárlás előtt érdemes megnézni, mit kínálnak az aktuális telefonok, ha igazán ütős képeket vagy profi mozgóképeket szeretnénk készíteni.

Azóta történt

Előzmények