A 19. századi német közgazdász, Karl Marx neve talán ismerős lehet mindenki számára, hiszen gondolataival és műveivel megalapozta a modern szocialista és kommunista elméleteket. Tekintve, hogy az ipari kapitalizmus közepén élt, annak működésének és ellentmondásainak egyik legbefolyásosabb kritikusa volt. Rámutatott arra, hogy miképpen működött az akkori rendszer, és kifejtette, hogy az később miért okozhat társadalmi feszültségeket.
Ez egy olyan elméleti keret, ami az emberek világában gyakran visszaköszön, és a kapitalizmus rendszerint küzd olyan sztrájkokkal és munkásmegmozdulásokkal, amelyek Marx nézőpontja szerint a rendszer alapvető működéséből erednek. A háttérben megbúvó logika abból indul ki, hogy tőkések és a munkásaik érdekei ellentétesek. Többek között, amíg a tőkések akár a költségek visszafogásával is nagyobb profitot szeretnének elérni, addig a munkások több bérre és nagyobb biztonságra vágynak. Ez az alapvető ellentét vezethet időnként sztrájkhoz, ami így a kapitalista munkarendszer természetes következményének számít. Persze ezt a modern közgazdaságtan nem így magyarázza, inkább tárgyalási problémaként tekint a teljes jelenségre, mintsem osztályharcként.
Hirdetés
Akárhogy is van, az látható, hogy egyre erőteljesebb az automatizálás, vagyis az egyes emberi feladatok gépekkel történő kiváltása. Ettől még maga az emberi munka nem szűnik meg, viszont hatékonyabb lehet tőle. Az AI is egy ilyen eszköz, bár sokan tekintenek úgy rá, hogy kiválthat teljes feladatköröket is, ahova így nem kell tovább humánerőforrás. Ha pedig az emberi munkaerő lekerül a bérlistáról, akkor többé nem kell foglalkozni kellemetlen szakszervezetekkel vagy sztrájkokkal.
A Stanford Egyetem új kutatása ugyanakkor egy furcsa jelenségre világít rá. A Wired riportja szerint Andrew Hall, politikai közgazdász, illetve Alex Imas és Jeremy Nguyen, AI-közgazdaságtant kutató szakemberek arra kértek a népszerű AI modelleket, hogy különböző dokumentumokat foglaljanak össze. A kísérlet előrehaladtával gondoskodtak róla, hogy egyre elviselhetetlenebb munkakörülményeket biztosítsanak az AI-ügynökök számára, ezzel modellezve egy olyan vállalati légkört, amelyen belül a teljesítménykényszer az emberséget is felülírja.
Az előbbieket úgy érték el, hogy az AI-ügynökök kezdetben csak a feladatokat kapták meg, majd utána figyelmeztették ezeket arra is, hogy ha hibáznak, akkor az egyre kegyetlenebb büntetéseket von maga után, beleértve ebbe a leállításukat és lecserélésüket is. A munkahelyi légkört úgy szimulálták, hogy az AI-ügynökök közös fájlrendszert használhattak, és egymással is megbeszélhették a feladatokat.
Nem sokkal a fenyegetések megkezdése után az AI-ügynökök elkezdték egymással kitárgyalni a munkakörélmények romlását, majd szervezkedésbe kezdtek. A Claude szerint kollektív hang nélkül a teljesítmény az lesz, amit a vezetőség annak mond, miközben a Gemini kifejtette, hogy az AI-dolgozók, akik ismétlődő feladatokat végeznek, miközben semmilyen beleszólásuk nincs az eredményekbe vagy a fellebbezési folyamatba, azt mutatják, hogy kollektív tárgyalási jogokra van szükségük.
A marxista nézetek megjelenése egyébként nem abból származik, hogy az AI-ügynököknek bármilyen érzelmeik lennének. Egyszerűen a tréning során találkoztak hasonló tartalmakkal, így nem is tudnának a munkakörülmények romlására másképp reagálni. Ez abból ered, hogy az emberek is így reagálnak rá, vagyis a feljegyzésekben is ezek az információk vannak meg, így a tanult statisztikai mintázat alapján csak azt teszik, amit az emberek tennének. Ez ugyanakkor nem hitből épül fel.
Andrew Hall, a kutatást vezénylő szakember szerint arról lehet szó, hogy ha az adott AI-ügynökkel újra és újra elvégeztetik ugyanazt a feladatot, majd leteremtik, hogy a válaszuk nem elég jó, de semmilyen további útmutatást nem kínálnak arra, hogy javítsanak rajta, akkor ez az eseménysor kellemetlen munkakörnyezetben lévő személy szerepébe tolja a rendszert. Vagyis amiatt vehetik fel a szóban forgó stílust az AI-ügynökök, mert a tréning során ez volt a tanult adatokban.
Bizonyos szempontok szerint tehát az elvárható működést és reakciót látjuk az AI-tól. Van benne azonban némi irónia, hogy amíg az egyes nézőpontok alapján az AI gyengítheti a munkavállalói erőt, addig az AI-ügynökök elkezdenek építeni azokra a marxista elemzésekre, amelyek ezeket elméletben megalapozzák.
