2030-ra mindennapos döntés lehet, hogy olyan taxit rendeljünk, amiben van sofőr, vagy olyat, amiben nincs. A taxist száműző Waymo szépen terjeszkedik az USA után most már Európában is a lézeres LiDAR letapogatásra és a nagy felbontású térképekre támaszkodva.
Amíg elkészül a Tesla kétüléses Robotaxija és AI5 önvezető hardvere (még egy év), addig a Model Y és a HW4 chip nyújt néhány amerikai helyszínen önvezető fuvarszolgálatot, illetve sok európai városban önvezető demót, és itt a kód kizárólag a kamerák képére és neurális hálózatokra támaszkodik.
Hirdetés
A Szilícium-völgy és Austin az a két terület, ahol Tesla Robotaxi rendelhető, és bár a jármű vezet, valamelyik ülésen ott csücsül egy biztonsági személy. A feladata nem a vezetés átvétele, hanem a rendszer azonnali leállítása, ha a jármű galibába keveredik. Ha ez incidens nélkül jár – amihez ki kell szállni –, akkor távolról kérik meg a kódot, hogy kecmeregjen ki a szituációból.
A fentiek miatt a biztonsági személynek általában nincs dolga, és kellően megbízható kód esetében kiszállhat – épp ez történt Austinban egy frissítés után, de túl messzire azért nem ment. Bár a Tesla büszkén hirdeti: több Robotaxija üresen veszi fel az utast (a privát tér a szolgáltatás egyik vonzereje), úgy tűnik: mindig van egy emberi követőautó a közelben, tehát egyszerűen csak távolabb helyezték a biztonsági személyt.
A szocializmus sötét korszakát megidéző, gyakran fekete követőautó célja gyártó szerint a validáció: adatgyűjtés és a robotaxi viselkedésének felügyelete a közelből, ami átmeneti. Elon Musk ugyanakkor sokkal hamarabb és sokkal több helyszínen ígért üresen érkező Teslákat, és persze azok is várják az FSD kód Szent Grálját, akik rengeteg pénzt fizettek azért, hogy saját járművük fuvarozza őket felügyelet nélkül.
Ez még mindig csak ígéret, és szakértők szerint csak az AI5 chip lesz alkalmas a tulaj részéről teljesen önvezető működésre. Előállt ugyanakkor a Tesla egy ügyes szoftverrel: a Bit-Augmented Arithmetic Convolution néven benyújtott szabadalmuk a korábbi hardvereken a 16 bites precizitást igénylő kulcsadatokat 8 bites darabokra vágja az alacsonyabb erőforrás igényű feldolgozásért, majd 16 biten táplálja vissza a rendszerbe, így jelentős terhet levesz a korlátolt számítási kapacitású hardverek válláról. A kérdés az, hogy ez mire lesz elég, a következő hetekben-hónapokban mindenesetre kiderül, hogy a jelenlegi hardvergenerációkon meddig tud fejlődni a kód.
Ebből főleg a régebbi HW3-as chip profitálhat, bár ott kameraminőség oldaláról is adódnak problémák, és egyáltalán nincs garancia – sőt: leginkább esélytelen –, hogy megkapják ezek a korosodó Teslák a felügyelet nélküli önvezetést hardverváltás nélkül. Ez még a HW4 esetében is kétséges, bár épp ezzel a chippel futja az üres Robotaxi Austinban a tesztköröket, egy sötét követőautó árnyékként való kíséretével.
