Craig Barrett, az Intel egykori elnök-vezérigazgatója egy érdekes cikket közölt a Fortune magazinban. Ebben azt taglalta, hogy a Santa Clara-i óriáscéget nem szabad feldarabolni, ami teljesen ellentétes négy korábbi igazgató írásával, akik pont azt javasolták, hogy legyen leválasztva a vállalatról az Intel Foundry.

Érdekes módon mindkét írás pont azért tenne úgy ahogy, hogy az Intelnek legyen jövője. Csak amíg Reed Hundt, Charlene Barshefsky, James Plummer és David Yoffie pénzügyileg közelíti meg a kérdést, utalva rá, hogy az Intel a gyártás leválasztása nélkül el sem jutna addig, hogy magától újra nyereségessé váljon, addig Craig Barrett üzenete lényegében az, hogy a házon belüli gyártással járó technológiai előnyt nem szabad feladni.

Ez nagyon jól jelzi, hogy az egész problémakör, amibe az Intel kormányozta magát nagyon véleményes, így elmondható, hogy Pat Gelsinger stratégiája nem is rossz, csak mire ebből a cég anyagi előnyt tudna realizálni, addigra félő, hogy működésképtelenné válik a gyártással járó anyagi teher mellett.

Craig Barrett szerint Pat Gelsinger nagyszerű munkát végzett, és neki köszönhetően az Intel vezető technológiája egy szinten van a TSMC 2 nm-es technológiájával. Itt valószínűleg az Intel 18A node-ra gondolt, így az előbbi kijelentés minimum véleményes, mert még egyik eljárás sem érhető el tömeggyártás szintjén, tehát nem igazán látszik, hogy melyik lesz a piacon versenyképesebb. Papíron azonban a két eljárás paraméterei nagyon hasonlók, és minden bizonnyal erre utalt az Intel korábbi elnök-vezérigazgatója.

A szóban forgó cikkben ki is van emelve, hogy az Intel visszatért – legalábbis technológiai szempontból. Ha a papíron közölt adatokat nézzük, akkor ez reális kijelentés, de az Intel Foundry miatt már nem csak az számít, hanem az is, hogy lesz-e elég érdeklődő a gyártástechnológiára. Amíg ugyanis a TSMC 2 nm-es eljárására nagyon sokan várnak, addig az Intel új node-ját az anyacégen túl az Amazon AWS és a Microsoft használja majd biztosan. Innen érthető hogy a korábbi igazgatók, akik pénzügyileg közelítették meg a kérdést, miért ajánlották inkább a gyártás leválasztását.

Craig Barrett egyébként nincs túl jó véleménnyel az igazgatósági tagokról, akiket jó szándékúnak tart, de szerinte tévúton járnak. Állítása szerint két akadémikus és két volt kormányzati bürokrata alkotja őket, akik éppen olyan típusú emberek, kiket senki sem szeretne stratégiai döntéshozó pozícióban egy rendkívül versenyképes félvezetőiparban.

A szakember szerint az is téves megközelítés, hogy az Inteltől addig nem rendelne a konkurencia lapkát, amíg a bérgyártó részleg nincs leválasztva. Meglátása alapján a technológiai előny dönt, és most azért mennek a cégek a TSMC-hez, mert a tajvani bérgyártónál van ez az előny. De amint az Intel ezt behozza vagy meg is előzi, jönni fognak a konkurensek az Intel Foundry-hoz is. Itt persze nagy kérdés, hogy mit tekintünk majd jobb gyártástechnológiának. Papíron a Samsung is leelőzte a TSMC-t a 3 nm-es eljárás tekintetében, csak jelentőségét nem látta a piac, mert a kihozatali arány nagyon rossz volt. Tehát az valóban igaz, hogy a TSMC-hez a cégek azért mennek mert előnyben van, de nem csak technológiailag, hanem a kihozatal szempontjából is lényeges jobbat biztosítanak az ügyfeleiknek annál, amit a Samsung vagy az Intel jelenleg kínál.

Craig Barrett úgy gondolja, hogy abban a pillanatban, ahogy bejelentik az Intel feldarabolását, elveszik az a lendület és erőforrás, amely a sikerhez szükséges. Vélemény szerint egy sokkal jobb lépés lenne, ha leváltanák az Intel igazgatóságát, és visszavennék Pat Gelsingert, hogy befejezze azt a munkát, amelyet az elmúlt években rendkívül sikeresen irányított.