Az Intel az utóbbi időben kifejezetten sok problémába futott a gyártásért felelős Intel Foundry részleget tekintve, ami miatt a cég nem egy terméket kénytelen volt a TSMC-hez vinni. Többek között az asztali és mobil piacra szánt, Arrow Lake kódnevű fejlesztések mindegyik lapkája a tajvani bérgyártónál készül, és ez a szóban forgó termékek megjelenésekor enyhén meglepőnek számított.
Pat Gelsinger, a vállalat korábbi vezetője kerülte is ennek a ténynek a hangsúlyozását, hiszen az Intelnek van saját gyártókapacitása, nem is túl elavult technológiával, így eléggé nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért viszik a saját modern termékeiket a legnagyobb konkurenshez. Az említett szakember volt olyan előrelátó, hogy átérezze ennek a problémának a jelentőségét, vagyis az erre vonatkozó kérdéseknél igyekezett nagyon árnyaltan és diplomatikusan fogalmazni, hogy ne legyen egyértelműen elavultnak bélyegezve az Intel Foundry technológiája. Pusztán ebből a szempontból jó munkát végzett, de vezetőként ezért is fizették.
Pat Gelsinger lemondása után részben Michelle Johnston Holthaus vette át az Intel menedzselését, és társvezetőként igyekszik a céget irányítani, amíg az igazgatótanács meg nem találja az új elnök-vezérigazgatót.
Michelle Johnston Holthaus ugyanakkor jóval kevésbé diplomatikus a gyártásért felelős részleggel kapcsolatban, mint közvetlen elődje, ugyanis a vállalat pénzügyi eredményeit részletező konferenciák kijelentette, hogy az Intel Foundry-nak minden nap ki kell érdemelnie a bizalmát, ahogyan neki is ki kell érdemelnie az ügyfelekét.
Az előbbi kijelentés logikájával a felhasználók nézőpontjából nincs is nagy gond, hiszen a vállalat a legjobb termékeket szeretné biztosítani a vásárlók számára, és ha ezt a TSMC-vel tudják megtenni, akkor a TSMC-hez viszik a gyártást. Az Arrow Lake esetében is ezt tettek.
A probléma ott keletkezik, hogy az Intel számára az Intel Foundry szolgáltatása is termék. Ezt is eladják a potenciális érdeklődőknek, tehát kiemelten fontos lenne azt mutatni, házon belül is érdekeltek a gyártásért felelős részleg minél sűrűbb használatában, ugyanis ha a kifejlesztett technológia magának az Intelnek sem kell, akkor miért ne választaná egy külső cég is a jobbik gyártási eljárást, amit például a TSMC kínál? Pat Gelsinger pont emiatt nem fogalmazta meg ennyire keményen a gondolait a vállalat egyik kulcsfontosságú üzletágával szemben, ahogy azt most megtette az utódja. Hangzatosnak tűnik Michelle Johnston Holthaus üzenete, felhasználói oldalról még bizalomgerjesztő is, de mindig amikor a TSMC mellett dönt majd a vállalat, az egyben elavult megoldásként árazza be az Intel Foundry technológiáját. Márpedig jelen helyzetben a Santa Clara óriáscégnek az utolsó dolog, amire szüksége van, hogy a társvezető arra utaljon egy felkínált szolgáltatás kapcsán, hogy az nem versenyképes.
