Dobhatják a gyártók a Bristol Ridge támogatását az egyes alaplapokon

Az AMD annyira hosszú távra tervezte a rendszert, hogy ennyi lapka kezelése nem fér bele a 128 megabites BIOS chipekbe.

Érdekes probléma ütötte fel a fejét az egyes, Socket AM4-es foglalatot használó alaplapok tekintetében. Nevezetesen arról van szó, hogy az alaplapgyártók a Bristol Ridge SoC APU-ra vonatkozóan eldobnák a támogatást az újabb BIOS-okban. A Socket AM4-be helyezhető lapkák közül ez az egyetlen, amely nem Zen magokat használ, így technikailag még előző generációsnak tekinthető, és a forgalmazása egyre inkább az OEM-piacra korlátozódik. A hagyományos DIY-piacon már a Ryzen is jól lefedi az igényeket, illetve nemrég bemutatkozott két Athlon Pro is, amelyek pont azért születtek, hogy bőven száz dollár alatt is elérhető legyen a Zen, így gyakorlatilag a Bristol Ridge-re nincs is igazán szükség. Persze technikailag még elérhetők, elvégre az OEM-eknél nem olyan egyszerű kivonni a forgalmazott gépeket, de az újabb AMD-s megoldások lényegesen jobb vételnek számítanak.

Gondot jelent azonban, hogy az AMD szándékosan úgy alakította ki a Socket AM4-es foglalatot, illetve az erre vonatkozó specifikációt, hogy hosszabb távú alternatíva legyen, vagyis több generációt is ki tudjon szolgálni. Ennek nagy előnye, hogy a felhasználónak elég csak a BIOS-t frissítenie, így a már megvásárolt alaplapba szimplán beilleszthető az újonnan kiadott processzor. Ez történt a Ryzen első és második generációjánál is, és a vállalat ugyanezt tervezi a harmadik generációnál.

A probléma az, hogy a legtöbb alaplapon 128 megabites BIOS chip van, ami lényegében 16 MB-nyi adatot képes tárolni, és mivel az érintett alaplapok már most négy generációnyi mikrokódot tartalmaznak (Excavator, Zen, módosított Zen és Zen+), a tervezett ötödiknek egyszerűen nem lesz hely. Nem beszélve arról, hogy a szimpla modellek támogatásának hozzáadása is némi adatterületet igényel (kiemelve a Pro verziókat), bár kétségtelenül jóval kevesebbet, mint maga a mikrokód.

Az alaplapgyártók számára a 256 megabites BIOS chip is problémás, mivel ez pusztán a jóval kisebb igény miatt elég drágának tekinthető. Emellett a legtöbb alaplaphoz tényleg elég a 128 megabites opció, elvégre a Socket AM4-et leszámítva a többi foglalat viszonylag rövid életűnek tekinthető, ami jóval kevesebb mikrokód biztosítását igényli.

A Zen 2 tervezett támogatásához tehát vagy vissza kell venni a BIOS-okba épített csicsás kinézetből, illetve extravagáns funkciókból, vagy meg kell szüntetni egy régen kiadott lapka támogatását. Előbbihez a gyártók nyilván ragaszkodnak, hiszen az számukra egy megkülönböztetési lehetőség a konkurensekkel szemben, így maradt a Bristol Ridge támogatásának eldobása. Harmadik opció lenne a 256 megabites BIOS chip alkalmazása, de az ára miatt ez maximum a drágább termékeken lehet realitás, ott egyébként már ma is ezt alkalmazzák, így a tervezett változás nem minden Socket AM4-es alaplapot érint, de ezek többségét mindenképpen.

A gondot egyébként alapvetően tényleg az okozza, hogy egyre több, tulajdonképpen felesleges funkciót tartalmaznak ma a BIOS-ok. Régen is mindenki megvolt a csicsás kinézet nélkül, márpedig az újabb UEFI megoldásoknak komoly ára van a tárhelyet tekintve, nem beszélve arról, hogy egyes alaplapokon már BIOS-ból is el lehet érni a webet, ami szintén nem túlzottan hasznos dolog, miközben a tárolt adat tekintetében nem olcsó. Ezzel pedig az érintettek sarokba szorították magukat, így limitációkban kell gondolkodni.

Az alaplapgyártók nézőpontjából persze érthető döntés a Bristol Ridge támogatásának eldobása, hiszen számukra ez a legkíméletesebb megoldás. Egyrészt a BIOS megőrzi a dobozon reklámozott funkciókat, másrészt akinek ilyen processzora van az jellemzően nem frissít új BIOS-ra, egyszerűen már eléggé kiforrott az öreg lapkához tervezett kód is. Egyedül a biztonsági frissítések jelentenek gondot, de az újabb mikrokódokat az operációs rendszerekben is biztosítani lehet, és manapság egyre több példa van erre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • AMD

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés