Lassan közeledik a GPU-piacon a generációváltás, ami azt is jelenti, hogy egyre többet tudnak a gyártópartnerek a közelgő fejlesztésekről. Az igazából nem titok, hogy az NVIDIA az Ada, míg az AMD az RDNA 3 kódnevű architektúrával készül, de arról már kevesebb adat van, hogy ezek mit takarnak, de az utóbbi időben több helyen is kérdezősködtünk, és kezd kialakulni egyfajta kép, hogy mire lehet számítani.
Az NVIDIA Ada architektúra sok dolgot örököl a HPC-piacra tervezett Hoppertől, de azért mégiscsak egy játékosok felé elvitt dizájn lesz. Ami nagyon érdekes, hogy a zöldek számos részfeladatra terveztek teljesen különálló blokkokat, vagyis a hardver sokkal inkább specifikus igényekre van kigyúrva, mintsem általános grafikai feladatokra. Ez az irány már az Ampere esetében is látszott, és ha lehet így fogalmazni, akkor az NVIDIA jól beszteroidozta a koncepcióját, többek között erőteljesebbé téve a co-issue feldolgozási modellt. Ez önmagában nem egy elvetendő ötlet, mert a modernebb grafikai feladatok GPU-n történő végrehajtása egyre több esetben csoportosítható úgy, hogy közös ütemezővel is jól kihasználhatók legyenek a különálló feldolgozómotorok.
Az AMD az RDNA 3 architektúra kapcsán úgy néz ki, hogy jóval általánosabb dizájnt tervez. Tipikusan a klasszikus grafikai munka került középpontba, kiemelten erősítve a geometriai feldolgozást, illetve a raszter teljesítményt. Ebből a két szempontból az RDNA 3-at valóságos szörnyetegként jellemzik a gyártók, és a csúcsmodell olyannyira tápos lesz a nyers pixelfeldolgozás szempontjából, hogy még a 8K-t is meg lehet majd próbálni az egyes címekben. Ezek hatására azonban némileg háttérbe kerültek a specializációk. Többek között az RDNA 3 ugyan örököl a CDNA dizájnokból mátrixszorzáshoz tervezett operációt, de a használhatósága a gépi tanulás dedukció szakaszáig terjed, noha ez így még bőven elég lesz a játékosok számára. Az is fontos, hogy az AMD különálló belső buszra kötött dedikált részegységet nem használ a mátrixszorzáshoz, inkább a feldolgozótömböket egészítik ki az új képességgel. Mindennek a tranzisztorspórolás az oka, mivel egyelőre nagyon rosszul áll a teljes szabványosítása ennek a területnek.
A fentiek alapján eléggé máshogy képzeli el a jövőt az AMD és az NVIDIA, és ez látványosan meglátszik azon, hogy a két cég hova pakolja a tranzisztorokat. Mindennek pedig nagy jelentősége van, mert ezek száma erőteljesen korlátozott, tehát bizonyos kompromisszumokat mindkét architektúra kapcsán kötnek a tervezők, és úgy néz ki, hogy nem ugyanazokon a területeken. Ez eléggé felkavarhatja az állóvizet, ami izgalmas generációváltást feltételez.
