1894. január 1.

Azóta történt

• 1857. február 22.

  Hamburgban megszületett Heinrich Rudolf Hertz német fizikus, az elektromágneses hullámok létezésének gyakorlati igazolója. A fiatalon elhunyt kutató munkásságának hatása a modern technika kialakulására felmérhetetlen, nevét többek között a frekvencia mértékegysége viseli.

• 1935. február 26.

  Robert Alexander Watson-Watt skót fizikus sikeres bemutatót tart a légierő minisztériumának képviselői előtt Daventry közelében, és bebizonyítja, hogy rádióhullámok segítségével távolról észlelni és lokalizálni lehet a repülőgépeket. A minisztérium eredetileg egy rádiós „halálsugár” kifejlesztését kérte tőle, de ő kijelentette, hogy ez lehetetlen – helyette feltalálta a rádiólokátort (Radio Detection And Ranging – radar).

• 1851. augusztus 3.

  Dublinban megszületett George Francis FitzGerald ír fizikus, aki elsőként javasolt módszert a rádióhullámok keltésére, ezzel hozzájárult a drótnélküli távíró elvi megalapozásához. A sugárzást tanulmányozva arra a felismerésre jutott, hogy az oszcilláló elektromos áram elektromágneses hullámokat kelt. Ezt a felismerést később a német Heinrich R. Hertz kísérletileg igazolta. Kidolgozta a ma Lorentz-FitzGerald-kontrakció elméletet, amelyet Einstein felhasznált speciális relativitáselméletében.

• 1875. augusztus 23.

  Az angliai Barrow-in-Furnessben megszületett William Henry Eccles fizikus, a rádiós távközlés egyik úttörője. Az I. világháború után főként áramkörök tervezésével foglalkozó Eccles 1918-ban F. W. Jordannel közösen szabadalmaztatta az ún. flip-flop áramkört, ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a nap sugárzása okozhatja a rádióhullámok nappali és éjszakai terjedése közötti különbséget, és ő alkotta meg a „dióda” szót is (gör.: dia [keresztül] és odosz [út]).