Xeonok az Opteron ellen

Áttekintés

Voltak idők, amikor az x86-os munkaállomások és szerverek piacán az Intel volt az egyetlen választási lehetőség. A Xeon márkajelzésű processzorok jelentették az Intel termékpalettájának csúcsát, ezek voltak az Intel legnagyobb profittal eladott termékei, melyekre a legszigorúbb követelményeknek is megfelelő alkatrészekkel extra stabil és valóban piacvezető szervereket épített számos nagyvállalat. Mára azonban a Xeon márkanév kissé megkopott, ugyanis az AMD pár éve igen komolyan a fejébe vette, hogy ebben a szegmensben előretör, ami sikerült is neki, hiszen a vállalat története során először az AMD K8-as architektúrára épülő Opteronok számos alkalmazási területen jobbnak bizonyultak a jól bejáratott, NetBurst-alapú Xeonos szervereknél.

2005-ben eljutottunk odáig, hogy az Intel Xeonok eladása valóságos mélyrepülésbe ment át, miközben az Opteronok eladása persze csak nőtt. Már az egymagos Opteronok is taroltak, azonban a kétmagosok megjelenésével minden egyes Opteron eladása egyet jelentett az Intel zsebéből kihúzott pénzzel. Ezek a chipek nagyobb teljesítményt nyújtottak a rivális megoldásainál olcsóbban, miközben a hőtermelésük is alacsonyabb volt. Az Opteron-eladások szárnyalásában ugyanúgy benne volt az AMD keze (azzal, hogy egy versenyképes megoldással rukkolt elő), ahogy az Intel rossz döntései is, hiszen ha már ekkor létezett volna kétmagos Xeon, akkor az eladási mutatók nem alakultak volna az Intel számára ilyen szerencsétlenül. Kis késlekedés után végül az Intelnek is sikerült megszülnie saját kétmagos Xeon processzorát (Paxville), amely egy személyben próbálta meg felvenni a versenyt az AMD egész Opteron-palettájával, sikertelenül, hiszen egyetlen kétmagos Xeonként 2,8 GHz-en járt (ami egy NetBurst-alapú processzortól nem túl magas órajel), nagyon drágán került forgalomba és még a fogyasztása is „kegyetlen” volt.

Később megjelent a Xeonok 50x0-es szériája, melyek a Dempsey magra épültek. A Dempsey kis túlzással megfelel az – asztali CPU-k esetében Presler kódnéven ismert – Pentium D-kben megtalálható magnak, illetve a mag szerverváltozatának, többprocesszoros működésre is felkészített variánsának. A Dempsey a hagyományos DDR2-es memóriák helyett már az FB-DIMM (fully buffered) DDR2 memóriákat támogatja, és a Pentium D-vel ellentétben 1066 MHz-es rendszerbusszal rendelkezik. További „újításként” a Dempsey megkapta a Hyper-Threading technológia támogatását is, ami ekkorra az asztali processzorok esetében már csak az Extreme Editionök privilégiuma volt.

CPU-Z és az eszközkezelő nyolc logikai CPU-val [+]

Az Intel hosszú idő után itt foglalatot váltott, ugyanis a Socket 604-et felváltotta a Socket 771, ami majdhogynem megegyezik a már jól ismert Socket 775, alias LGA775-tel, ám természetesen az érintkezők elhelyezése és száma eltérő, így inkompatibilisek egymással. A Xeon 50x0-esek családja héttagú, 2,5 GHz-től 3,73 GHz-ig terjed, a rendszerbusz sebessége pedig 667 MHz-től 1066 MHz-ig növekszik. Létezik egy 5063-as modell is, ami órajelét tekintve megegyezik az 5060-assal (3,2 GHz), de a fogyasztása alacsonyabb. A Dempsey processzorok támogatják a Hyper-Threading technológiát, vagyis CPU-nként négy logikai processzorként láttatják magukat az operációs rendszer felé. Ahogy növeljük a CPU-k számát, úgy négyesével növekszik az operációs rendszer felé látszó logikai processzorok száma is.

Az Intel ekkor nemcsak az új Xeonokat mutatta be, hanem lényegében egy teljesen új, komplett platformot is. A processzorok mellett megjelent három új chipset is, az 5000X munkaállomások, az 5000P, illetve 5000V pedig szerverek számára (V = value). Ezek a memóriavezérlő milyenségében és a támogatott PCI Express sávok számában térnek el. Az 5000X quad-channel (négycsatornás) memóriavezérlővel rendelkezik, 32 GB memóriát és egy 16x-os (vagy 2x8) PCI Express grafikus interfészt támogat. Az 5000V csak dual-channel (kétcsatornás) működést biztosít, és 16 GB memóriát, míg az 5000P 64 GB memóriát támogat, de PCI Expresst nem. Mind a három chipset fel lett vértezve az Intel újonnan bejelentett DIB, azaz Dual Independent Bus támogatásával, ami a processzorok és a chipset között CPU-nként egy rendszerbusz jelenlétét biztosítja, így a processzoroknak nem kell megosztozniuk egy adott rendszerbuszon, ami az előző Intel chipsetekre jellemző volt.

512 MB Micron FB-DDR2-533 memória [+]

Az 5000-es chipsetek bevezetésével egy időben vált támogatottá az FB-DIMM memória is. A fully buffered memóriáknak köszönhetően az Extended ATX méretű szerveralaplapok az eddig megszokottnál (16 GB) jóval több memória (64 GB) befogadására képesek. Az FB-DIMM modulok sima DDR2-es lapkákat hordoznak, melyeket egy vezérlő- és pufferchip egészít ki. Az AMB, azaz Advanced Memory Buffer a memóriamodul közepén található. Ez képes közvetlenül a memóriavezérlővel kommunikálni, így a memóriavezérlőnek nem az egyes chipeken, illetve az azokban tárolt adatokon kell adott műveleteket elvégeznie, hanem az AMB chipen, így pedig gyorsítható az adatforgalom, és kikerülhetőek a jel-, illetve adattovábbítási problémák. Az FB-DIMM modulok számos stabilitási funkciót is támogatnak, ezek közül az egyik legérdekesebb, hogy képes önmagán a hibás komponenseket kizárni az adatforgalomból, vagyis a rendszer leállás nélkül tovább működtethető. Ugyanakkor az új moduloknak van egy negatívuma is: a melegedés problémája. Az AMB chip nagyon fel tud forrósodni használat közben. A hő elvezetése miatt kerül a memória mindkét oldalára egy-egy hűtőborda, illetve egyes rendszerekben aktív memóriahűtés is van pont emiatt (a mi tesztrendszerünk esetében is).

Xeon 5060 és a hűtője [+]

Az Xeon 50x0 számozású processzorok (illetve a köréjük épülő platform) eddig megismert paramétereikben nem rosszak, azonban van két pont, ahol elvéreznek. Egyrészt a NetBurst-architektúrára épülnek, így órajelekhöz viszonyított teljesítményük nem éppen kimagasló, másrészt hűvösnek sem mondhatóak. A Presler processzorokkal foglalkozó tesztünkben már láthattuk, hogy mire képes hőtermelés szempontjából két egymás mellé rakott CPU-mag, amikor számolásra kerül sor, annak ellenére, hogy ezek a processzorok már támogatják az Intel Enhanced SpeedStep technológiát és a C1E-t.

A folytatás...

Intel Xeon 5150 CPU és a hűtő [+]

Az Intel is látta, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő azt szeretné, ezért egyáltalán nem volt váratlan részéről, hogy előrukkolt egy teljesen új architektúrával, amely a Core nevet viseli, és alapjaiban változtatta meg a processzorpiacot. Az asztali CPU-k piacán az Intel eltüntette a Pentium márkanevet, míg szerverfronton továbbra is ragaszkodik a Xeonhoz (érthető okokból). A Core megjelenésével nemcsak új asztali, de szerverprocesszorok is napvilágot láttak, melyekben már egy új belső dübörög. Ezek a Core-alapú Xeonok a Woodcrest kódnéven futó processzormagra épülnek, ami felépítését tekintve teljesen megegyezik a Core 2 Duóban található Conroe-val, azonban gyorsabb rendszerbuszra szállt, és megkapta a többprocesszoros működéshez szükséges támogatást is. Az új Xeonok 51xx típusjelzéssel kerülnek forgalomba.

A Woodcrest Xeon az előzőleg tárgyalt Dempseyhez hasonlóan Socket 771-es foglalatú, így kompatibilis mindazon alaplapokkal, melyeket az Intel 5000X, 5000P és 5000V chipsetekre épülnek, és előzőleg támogatták a Dempsey processzorokat. Az új Xeonok, mivel az előzőtől teljesen eltérő architektúrára épülnek, órajeltartományukat tekintve is különböznek az elődtől, 1,6 GHz-től 3 GHz-ig skálázódnak. Jelenleg hét modell létezik, ezek közül érdekes az 5148-as, amely az 5140-eshez hasonlóan 2,33 GHz-es órajelű, de fogyasztása jóval alacsonyabb annál. A két leglassabb modell rendszerbuszsebessége 1066 MHz, azonban a többi már 1333 MHz-es, azaz az FSB 266 MHz-ről 333 MHz-ra nőtt.

CPU-Z és az eszközkezelő [+]

A Woodcrest a cache mennyiségét tekintve hasonlóságot mutat a Dempseyvel, hiszen mindkét processzorban 4 MB L2 cache található, csakhogy a Dempseyben magonként 2 MB, míg a Woodcrestben 4 MB megosztott másodszintű gyorsítótár található annak minden előnyével együtt. A Core architektúra jellemzőit korábbi cikkeinkben már kiveséztük, ezért ezekre most nem térünk ki újra.

1 GB Micron FB-DDR2-667 memória [+]

A Woodcrest, illetve a hozzá társítható chipsetek támogatják az FB-DIMM memóriát, amiből mi 4 GB 667-es sebességűt kaptunk, ugyanis az 1333 MHz-es rendszerbuszhoz pont ez az órajel passzol (ahogy a Dempsey 266 MHz-es FSB-jéhez az 533-as RAM).

Most pedig lássuk, hogy az AMD mit tud felmutatni. Az AMD 2003. április 22-én a K8-as architektúrát az Opteron processzorok bemutatásával indította útjára. Az Opteron egy olyan szerverprocesszor volt az első időkben, amit az integrált memóriavezérlő, a HyperTransport kommunikáció, a 64 bites kiterjesztés és a SOI gyártástechnológia fémjeleztek. Először talán még maga az AMD sem hitt abban, hogy az Opteron komoly piaci tényezővé válik, azonban az előzőleg felsorolt technológiai újítások végül megalapozták a sikert. Az integrált memóriavezérlőnek köszönhetően minden egyes processzor közvetlenül hozzáférhet a memóriához, nincs chipset vagy bármi más, ami lassíthatná az adatforgalmat. A HyperTransportnak köszönhetően az AMD processzorai egy 1 GHz-es órajelű, csomagalapú chip-to-chip összeköttetés révén kommunikálnak egymással, vagyis a chipsetre itt sincs szükség, az adatok közvetlenül a processzorok között tudnak vándorolni. És végül, de nem utolsósorban, a SOI (silicon on insulator) technológia révén az AMD processzorai a versenyképes teljesítmény mellett alacsony hőtermelésükről is híresek.

Opteron 285 [+]

Mindez elég volt ahhoz, hogy az Intel szerverpiaci eladásai csökkenjenek, az AMD pedig egy-két év leforgása alatt bebiztosíthassa anyagi helyzetét. A kétmagos csatát az asztali processzorok piacán az Intel nyerte, viszont a sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető szerverpiacon az AMD lett a befutó, a dual-core Opteronok taroltak (a Paxville ellenében), és a Dempsey, illetve Woodcrest megjelenése után még mindig nagyon jól tartják magukat. Tesztünk AMD-s szereplője, az Opteron 285 pont a Dempsey processzorok megjelenése előtt került piacra, hogy addig is kihangsúlyozza az Intel mélyrepülését ezen a színtéren.

CPU-Z screenshot és az eszközkezelő [+]

Az Opteron 285 egy teljesen „szokványos”, 2,6 GHz-en ketyegő kétmagos Athlon 64 X2-re hasonlít (megjelenésének idején az FX-60 megfelelője), ám két koherens HyperTransport-linkkel bír. Mint minden korábbi Opteron processzor, ez is 940 lábbal rendelkezik, 1,35 V feszültséget igényel, és kétcsatornás memóriavezérlője a DDR400-as memóriákat támogatja. Az Opteron 285 a 0,09 mikronos gyártástechnológiával készített Italy kódnevű magra épül, amely az asztali processzoroknál megismert Toledo mag rokona (2 x 1 MB L2 cache). A processzor sebessége körülbelül megegyezik az FX-60-nal, az Opteronok némileg lassabb, regiszteres, ECC-s memóriákat igényelnek. Az eszközkezelőben látszik, hogy egy dupla Opteron 285-ös processzort tartalmazó rendszerben négy magot lát az operációs rendszer. Az Opteronok támogatják az AMD PowerNow! technológiáját (alias C'n'Q), ami üresjáratban visszaveszi a processzor órajelét és feszültségét, így csökkenti a fogyasztást és a hőtermelést.

Tesztünkben tehát három processzor, pontosabban platform mérkőzik meg egymással, kicsit olyan ez, mintha a Core 2 Duo, a Pentium D és az Athlon 64 X2 csatáját láthatnánk újra, hiszen a két gyártó szerverprocesszorai a módosításokat leszámítva sokban hasonlítanak az asztali változatokhoz.

Woodcrest + Blackford

Supermicro SuperServer 7045B-8R+ [+]

Bemutatónk első tárgya egy Supermicro 7045B-8R+ típusú szerver, amely két Xeon 5150-es processzorra és egy Intel 5000P (Blackford) chipsetes Supermicro X7DB8+ alaplapra épül 4 GB DDR2-667-es FB-DIMM memória társaságában.

Oldalról [+]

Az alaplap 64 GB DDR2-667-es FB-DIMM memóriát támogat, és természetesen beletehető az összes Socket 771-es processzor, 667, 1066 és 1333 MHz-es rendszerbusszal egyaránt. Két integrált Intel 82563EB gigabites hálózati vezérlő található rajta, a megjelenítésért egy 16 MB-os ATI ES1000-es videovezérlő a felelős, az alaplapon található továbbá hat SATA port és egy Adaptec AIC-7902-es Dual Channel Ultra320-as SCSI-vezérlő is, mely HostRAID 0, 1, illetve 0+1 támogatással bír. A házba 8 merevlemez építhető be.

Belülről [+]

Lépjünk túl a bemutatkozáson; a processzor és a memóriák hűvösen tartásáért egy igen szépen kialakított légelvezető csatorna a felelős. A számítógépház belsejében a merevlemezek mögött két ventilátor egy műanyag csatornában pont a processzor, az északi híd és a memóriák fölött-között fújja át a levegőt, mígnem a ház hátsó felén újabb két ventilátor ki nem segíti onnan. A processzorokon így nevükben passzív, 830 gramm tömegű rézbordák találhatók, ezeket négy csavar rögzíti az alaplaphoz.

BIOS [+]

A gépet bekapcsolva a ventilátorok nagyon felhangosodnak, és a tesztelés során egyszer sem halkultak el, pedig a processzorok hőmérséklete egyszer sem indokolta volna a légkavarók teljes fordulatszámon járatását. Nem hiába, fő a biztonság, a hangerő nem túl mérvadó szempont egy szerver esetében. Átlagos PC-használók számára a BIOS nem tartalmaz túl sok izgalmas opciót, a túlhajtásra természetesen sanszunk sincs, ha csak a szorzó átállításának lehetőségét ide nem soroljuk.

Dempsey + Blackford VS = Bensley

Intel Blackford Dual-Core Xeon szerver [+]

A Bensley platformot egy Intel szerver testesítette meg, ami egy Intel SC5299-E típusú házban kapott helyet. Ez két Xeon 5060-as processzort tartalmazott 2 GB DDR2-533-as FB-DIMM memóriával egyetemben, mindez pedig egy Intel S5000VSA alaplapban volt megtalálható, amely nevéből is láthatóan az Intel 5000V chipsetre épül.

Oldalról [+]

Laikusként szemlélve is azonnal feltűnik, hogy az Intel szerver inkább költséghatékony megoldásnak számít a Supermicro SuperServerével szemben, ami már nevében sem éppen a mindennapiságra céloz. Ez a munkaállomás egy teljesen átlagos méretű házba került, 6 merevlemez befogadására képes, belsejében az alkatrészek elhelyezése kicsit túlzsúfoltnak tűnik. Az Intel S5000VSA alaplap nem titkoltan költséghatékony, kis- és középméretű üzleti megoldások alapjául szolgál, támogatja az összes Socket 771-es processzort akár 1333 MHz-es rendszerbusszal is, nyolc memóriafoglalatába maximum 16 GB RAM tehető, két Intel gigabites hálózati vezérlőt tartalmaz, az ATI ES1000-es integrált videovezérlő már nem ismeretlen számunkra, és az egyetlen IDE porton felül további hat SATA portot tartalmaz RAID 0, 1 és 0+1 támogatással. „Nagy” (x16-os) PCI Express foglalat ezen az alaplapon sincs.

Belülről [+]

A ház belülről kicsit szűk, ha szándékunkban állt volna bármilyen kártyával bővíteni a masinát, valószínűleg meg kellett volna küzdenünk a helyhiánnyal és a sok kábellel. Az FB-DIMM modulok melegedésének problémájára itt is külön gondot fordítottak, a memóriákról egy óriási, dupla vastagságú, 12 cm-es ventilátor szívja el a meleget. Az ominózus ventilátor hangjából ítélve szinte minden levegőt kiszívhat a számítógépházból, amire szükség is van, hiszen NetBurst-alapú Xeonokkal megrakodva szép kis sivatagi időjárás uralkodhat odabent működés közben. Mindezek ellenére a ház belsejébe mindössze egy 8 cm-es ventilátor juttatja be a levegőt, ettől függetlenül stabilitási problémával nem találkoztunk. Mindez különös jelentőségű, miután rápillantunk a tápegységre, amely 550 wattos, és Delta gyártmányú, ám ennél többet mond, hogy az egyik +12 V-os ág 40 A leadására képes, amire szükség is van két Xeon processzor mellett.

BIOS [+]

Az Intel gyártotta alaplap BIOS-a teljesen olyan, mint egy asztali Intel lap BIOS-a, azzal a különbséggel, hogy ebben szerverrel kapcsolatos beállítások találhatóak... Az egyik menüpont lehetőséget ad a Hyper-Threading letiltására, ezért nem voltunk restek kipróbálni a Xeonokat HT nélkül is. Ahhoz képest, hogy ez egy „low-end” szerverlap, képes a ventilátorok vezérlésére akár egyszerre két paramétertől függően is. Egyrészt beállíthatjuk, hogy a sebesség vagy a hangerő domináljon, másrészt beállíthatjuk a szerver elhelyezkedésének tengerszint feletti magasságát is. Erre, mint kiderült, azért van szükség, mert nagyobb magasságban a kisebb légsűrűség miatt magasabb fordulatszámon kell járatni a ventilátorokat azonos légmennyiség elszállításához. Érdekes, hogy egy szerveralaplap esetében ilyesmire is gondolnak.

Italy és nForce 2200 Professional

Az AMD nem egy teszt céljából küldte el nekünk az Opteronokat, de ha már itt voltak, akkor természetesen leteszteltük őket. Ennek következtében nem is egy komplett szervert kaptunk, hanem processzorokat, alaplapokat és memóriákat, azaz csak alkatrészeket. A két Opteron 285-ös processzor leteszteléséhez volt összesen 4 GB Kingston Registered ECC-s memóriánk és két alaplapunk, egy Supermicro H8DCi és egy Asus K8N-DRE típusú, mindkettő NVIDIA nForce Pro 2200 chipsetes, ennek következtében aztán tudásuk és paramétereik is nagyon hasonlóan alakulnak. Mindkét alaplap támogatja az összes 2-essel kezdődő jelű Opteron processzort, összesen 16 GB DDR400-as memóra fogadására képes, két gigabites hálózati vezérlővel rendelkezik (a Supermicro NVIDIA, az Asus Broadcom MAC-eket használ), négy SATA port található rajtuk, a K8N-DRE-n van egy ATI Rage XL integrált videovezérlő is az x16-os PCI Express foglalaton kívül, míg a H8DCi még az SLI-t is támogatja, így akár nagyteljesítményű gamerkonfiguráció alapjául is szolgálhat, viszont a megjelenítő helyett egy audiovezérlő lett ráintergálva. A H8DCi-nak létezik egy Adaptec AIC-7902W Dual Ultra320 SCSI-vezérlővel felszerelt verziója is H8DC8 néven.

Supermicro H8DC8 és Asus K8N-DRE dual-processzoros szerveralaplapok [+]

Az Opteronok üzembe helyezéséhez nem kellett különösebb hűtés, mi például teljesen egyszerű, az első kezünk ügyébe kerülő, Socket 939-es processzorokra szánt CPU-hűtőket felhasználtuk, így aztán a szerver hangjával nem is akadtak gondjaink. A tápegység esetében is „megkockáztattuk” használni azt az 550 wattos Cooler Mastert, amit minden máshoz is használni szoktunk, ezzel sem volt gondunk. Végül úgy döntöttünk, hogy a Supermicro alaplapban fogjuk letesztelni az Opteronokat, mert az összevethetőséget tartottuk szem előtt, és az Intel Woodcrestek is Supermicro alaplapban voltak.

Supermicro H8DCi BIOS [+]

Ahhoz képest, hogy egy Supermicro alaplap BIOS-ában barangoltunk, teljesen olyan érzésünk volt, mintha egy Asus alaplap lenne előttünk, hiszen a BIOS felépítése, az összes menüpont nagyon asusos beütésű volt. A tuningot ezekben az alaplapokban is el lehet felejteni, viszont a memóriával kapcsolatban rengeteg beállítási lehetőségünk van (főleg hogy a másik Supermicróban még a memória órajeléhez, sőt még az alapidőzítésekhez sem férünk hozzá). Mint látható, a hardverszenzoros részleg is igen kifinomultra sikerült, és a ventilátorszabályzás is ezen az alaplapon volt a legtágabb határok között kontrollálható.

Tesztkonfiguráció és fogyasztás

Tesztprogramok szintjén nem változtattunk semmit, a szervereket azokkal a programokkal teszteltük le, amelyekkel az egyprocesszoros rendszereket is szoktuk. Ezeknek a programoknak nagy része még nem támogat kettőnél több utasításszálat, ezért a csokrot kiegészítettük pár benchmark eredménnyel is.

Először a fogyasztási adatokat jegyeztük fel, bár az összehasonlítás sántít, mert mind a három konfigurációban más volt a tápegység típusa, a Dempsey processzoros gépben kevesebb volt a memória mennyisége, mint a másik kettőben, illetve az opteronos rendszernél külső VGA-t használtunk. Ettől függetlenül elég érdekes eredményeket kaptunk, ugyanis a dupla opteronos konfiguráció lett a legkisebb fogyasztású üresjáratban és terhelve is (a PowerNow! és az EIST/C1E ki volt kapcsolva). Ez azonban nem is annyira meglepő, hiszen már korábbi Core 2-es tesztjeinkben is látható volt, hogy az új Intel processzorok fogyasztásban azért még nem fogták be teljesen az AMD-t. Ennél viszont meglepőbb volt a Dempsey CPU-s szerver kis fogyasztása, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a nálunk járt szerverben C1 steppinges processzorok voltak.

Memóriasebesség, tömörítés

A memória sebességmérése terén Sciencemark alatt érdekes kép fogadott minket. A Woodcrest processzorok memóriaelérési sebessége gyorsabb az Opteronénál is, ami nem kis szó. Mindez azonban a memóriakésleltetésre már nem igaz, mert az Everest tesztjében a DDR2-es memóriák igen magas késleltetési értékei jelentősen visszafogják a rendszert. Mindenesetre a Sciencemark mérési eredményei elég furcsák, hiszen az Opteron közel sem jár a 6,4 GB/s-os elméleti maximumhoz, és ez triplán igaz a Woodcrest esetében megállapítható 10,5 GB/s-os sávszélességre is.

A két szokásos tömörítő maximum két szálat kezel (ráadásul a 7-Zip igazából az "asztali" Hyper-Threadinghez lett igazítva). A 285-ös Opteron lassabbnak bizonyul a 2 GHz-es Woodcrest Xeonnál, míg a Dempsey Xeonok még lassabbak annál.

Konvertálás-kódolás

Ezek a különböző konvertáló és kódoló programok sem képesek kettőnél több magot kihasználni, ettől függetlenül itt is a Core architektúra előnye látszik kirajzolódni, a 2,6 GHz-es Opteron a Xeon 5130 és 5140, azaz a 2, illetve 2,33 GHz-es változat sebességét képes hozni. Az 5060-as Xeon mindenhol a leggyengébb, ráadásul több esetben igen jelentős, 20–25%-os a hátránya.

Renderelés

A renderelőprogramokban, azaz a high-end, több szálra íródott munkaállomás-alkalmazásokban más a helyzet, ezek már képesek akár 8 szálon is renderelni, így a Dempsey Xeon is szóhoz juthat. Az eredmény azonban nem változik jelentősen, a 2,6 GHz-es Opteron Scanline és V-Ray renderer alatt a 2 és 2,33 GHz-es Woodcrest Xeon sebességét hozza, Brazil Rio alatt viszont komolyan lemarad, és a Dempsey-t is épp hogy csak megelőzi.

Renderelés (folyt.), Photoshop

Lightwave alatt ugyanazt láthatjuk, mint 3ds max alatt. Érdekességként megemlítenénk, hogy a Bensley platform kikapcsolt HT mellett ezekben a tesztekben jobban szerepel, mint bekapcsolt HT-val, ezt jó tudni...

További három alkalmazásban mértük le a szerverprocesszorok teljesítményét, és az eredmény nem változott meg. Ami itt is szemet szúrt, az a Dempsey Maya alatti teljesítménye HT-val és anélkül.

Szintetikus benchmarkok

A továbbiakban az Everest egyes benchmarkjait futtatuk le, ezek ugyanis képesek kimutatni az egyes architektúrák erősségeit, gyengéit, ráadásul fel lettek készítve a Hyper-Threadingre, SMP-re és CMP-re is.

A CPU Queen egy egyszerű, integer számokkal dolgozó benchmark, ami a processzorok elágazásbecslési képességeire fókuszál, és a „nyolc királynő egy sakktáblán” feladványra épül (10x10-es sakktáblán). A teszt csak alap x86-os utasításokat használ, és kevesebb mint 1 MB memóriát foglal le.

A CPU PhotoWorxx különböző digitális fotófeldolgozási műveleteket hajtat végre a processzorral (kitöltés, forgatás, random stb.). Ez a teszt főleg a processzorok integer számolási végrehajtási egységeit dolgoztatja meg a memóriaalrendszerrel egyetemben.

A CPU ZLib is egy integer benchmark, ami a publikusan elérhető ZLib fájltömörítési algoritmussal méri le a processzor teljesítményét. A teszt csak alap x86-os utasításokat használ.

Az FPU Julia a processzorok 32 bites lebegőpontos (egyszeres pontosságú) teljesítményét méri le a „Julia” fraktál segítségével. A benchmark kódja assemblyben íródott, és extrém mértékben használja ki az egyes AMD és Intel SIMD-utasításkészleteket (x87, 3DNow!, 3DNow!+, SSE).

Az FPU Mandel a 64 bites lebegőpontos (kétszeres pontosságú) teljesítményt méri le a „Mandelbrot” fraktál kiszámolása révén. Ez a benchmark is assemblyben íródott, és hasonlóan az FPU Juliához, kihasználja az egyes SIMD-utasításkészleteket (x87 vagy SSE2).

Az FPU SinJulia a 80 bites (kiterjesztett pontosságú) lebegőpontos teljesítményt méri le a „Julia” fraktál módosított változatának kiszámolásával. A kód assemblyben íródott és erősen kihasználja a trigonometrikus és exponenciális x87-es utasításokat.

Az integer tesztekben a Opteron igen jól szerepel, ami nem meglepő, hiszen az AMD processzorokban 3 teljes értékű ALU található, míg a Core architektúrára épülő processzorok egy teljes értékű, és két csak megszorításokkal működő ALU-val dolgoznak. Az FPU-t használó tesztekben a papírforma érvényesült, a Core előnye kimagasló, ami a szélesebb (128-bit) utasításvégrehajtóknak köszönhető. A Dempsey szereplése igazi kakukktojás, az esetek többségében gyorsabb volt kikapcsolt Hyper-Threading technológia mellett. Ez talán annak köszönhető, hogy a benchmarkok erőteljesen terhelik le a specifikus végrehajtókat (ALU-k vagy FPU-k), tehát úgymond végrehajtóegység-limitált szituáció következik be. Ebben a helyzetben egyetlen logikai szál kisajátítja magának a végrehajtó-egységeket, a másik szál nem jut hozzá azokhoz, így a "futószalag-beakadás" (pipeline stall) elkerülhetetlen.

Konklúzió

Miután leteszteltük az Intel egyik leggyorsabb Core architektúrára épülő Xeonját és az AMD egyik leggyorsabb Opteronját, egyértelművé vált, hogy ezen a területen is fordult a kocka. Az elmúlt években az Intel Xeon processzorok lassabbak voltak, és jobban is melegedtek a rivális termékénél, és még ha az Intel meg is próbált mindent ezen hibák kiküszöbölésére, akkor sem tudott az asztalra letenni egy igazán versenyképes megoldást sem, mert mint láthattuk, még az 50x0-es széria sem nevezhető annak. A NetBurst az NetBurst marad, márpedig ez az architektúra sosem volt elég kompetitív az Opteronokkal szemben. Most viszont az 51xx Xeonok megjelenésével egyértelművé vált, hogy ismét az Intel gyártja a leggyorsabb szerverprocesszorokat, hiszen az egyik leggyorsabb Opteron, a 285-ös is éppen csak képes volt az 5130-as, illetve 5140-es teljesítményére, amely 28 százalékkal alacsonyabb órajelen jár a leggyorsabb Woodcrest Xeonnál.

Ki kell emelni, hogy az új Xeonok kiérdemlik a legjobb teljesítmény/fogyasztás címet is, hiszen elődeiknél és a riválisnál is kevesebbet fogyasztanak (azonos órajelet feltételezve), miközben jóval gyorsabbak, mindez pedig energiatakarékosabb, hűvösebb és halkabb szerverek, illetve munkaállomások kiépítését teszik lehetővé. Ez a szempont különösen fontos lehet azok számára, akik blade, rackmount, cluster szervereket akarnak építeni. A nem számottevően alacsonyabb fogyasztás feltehetően annak tulajdonítható, hogy szerverplatformon más a chipset (5000X vs. 975X) és a memóriák típusa (FB-DIMM DDR2 vs. DDR2), mint amit az asztali processzoroknál már láthattuk, ezek többet fogyasztanak asztali megfelelőiknél.

Intel vs. AMD: sok:sok [+]

Ezúttal is csak ismételni tudjuk önmagunkat – az Intel meglépte, amit meg kellett lépnie, igaz kicsit későn, de készített egy új mikroarchitektúrát, majd egy erre épülő szerver- illetve asztali processzort, és mindkettővel sikerült térdre kényszerítenie az évekig tündöklő AMD processzorokat. Így most, az új Xeon megjelenése után az Opteron már nem is olyan csillogó, mint pár hónappal ezelőtt volt. Egyelőre az AMD lépéskényszerben van, de nincs meg hozzá a technológiai háttere, ugyanis ahhoz, hogy órajelet emeljen, először csíkszélességet kell csökkentenie, az új architektúra (K8L) bevezetéséig pedig még van jó pár hónap, így hát kénytelen árcsökkentésekkel reagálni a kihívásokra, másképpen elveszti mindazt (a piaci részesedést, megbecsülést, pénzt), amit az elmúlt 2–3 évben sikerült összegyűjtenie... Az árcsökkentésről csak annyit, hogy jelen pillanatban az Opteronok árai mintha kicsit beragadtak volna, utánajártunk, hogy mennyibe is lenne összehozni ezeket a szervereket.

A memóriaárak esetében 512 MB-os modulokat vettünk alapul, ugyanis az árak forrásánál csak ebből a méretből lehetett kapni mind a három típust.

• 4 x 512 MB FB DDR2-533 Kingston ValueRAM 4 x 33 500 forint a Dempsey processzorokhoz
• 4 x 512 MB FB DDR2-667 Kingston ValueRAM 4 x 33 900 forint a Woodcrest processzorokhoz
• 4 x 512 MB Registered ECC DDR-400 Kingston ValueRAM 4 x 20 600 forint az Opteron processzorokhoz

Mint látható, az 533-as és 667-es memóriák között igen minimális az árkülönbség, viszont ezek jóval drágábbak az amúgy is könnyebben beszerezhető DDR-400-as memóriáknál.

Lássuk az alaplapokat, a két Intel processzoros szerverbe azonos típust választunk az egyszerűség kedvéért, az Opteronok alá pedig egy ezzel nagyjából megegyező felszereltségűt, a sebességet tekintve ezek között úgysincs különbség.

• Intel S5000VSA alaplap 110 000 forint (Xeon alá)
• Asus K8N-DL alaplap 118 000 forint (Opteron alá)

Az Opteron alá választott alaplap kicsit drágább, így az előny, amit a memóriáknál szerzett az Opteron szerver, az itt némileg csökken, de még mindig megvan.

Következzenek a processzorok, itt több lehetőséget vettünk számításba.

• Intel Xeon 5060 (3,2 GHz) processzor 107 000 forint
• Intel Xeon 5130 (2 GHz) processzor 109 000 forint
• Intel Xeon 5140 (2,33 GHz) processzor 155 000 forint
• AMD Opteron 270 (2 GHz) processzor 155 000 forint
• AMD Opteron 275 (2,2 GHz) processzor 230 000 forint
• AMD Opteron 280 (2,4 GHz) processzor 280 000 forint

Nézzük szépen sorjában. A Xeon 5060 és 5130-as processzor közel ugyanannyiba kerül, miközben az 5130 gyorsabb és kevesebbet fogyaszt, így az 5060-as ebben a helyzetben egyáltalán nem ajánlott. A Xeon 5140 és az Opteron 270 körülbelül ugyanannyiba kerül, miközben ha a teljesítményt nézzük, akkor a Xeonnak áll a zászló, hiszen már azonos órajelen is gyorsabb az Opteronnál, de ez még ráadásul 330 MHz-cel gyorsabb is annál. Így innentől kezdve egyik Opteron sem éppen versenyképes megoldás, ugyanis 200 MHz-es ugrásokért 80 meg 50 000 forintot kér el az AMD, ami teljesen fonák helyzetet teremt. Opteron 285-öst (ami a tesztben szerepelt) nem találtunk hazai árlistán, de az ennél kisebb modellek árainak láttán nincs is szükség konkrét árcédulára ahhoz, hogy lássuk, amit látni kell.

Mindezek alapján jelen pillanatban, 2006. október 24-én a Woodcrest alapú Intel szerver tűnik a legjobb választásnak, a teljesítményt és árat is figyelembe véve.

fLeSs

A tesztben szereplő Opteron processzorokat az AMD-től, a Kingston memóriákat és a Supermicro H8DCi alaplapot az IEC Kft.-től, a Xeon 5150-es processzorokra épülő Intel szervert az Inteltől, a Xeon 5060-as processzorokra épülő Intel szervert a FEFO Kft.-től, az Asus K8N-DRE alaplapot pedig az Asustól kaptuk.