Windowsok sorozata
A közelmúltban a Microsoft elindította a Windows 7 reklámkampányát, egyre-másra adott ki információkat a rendszerről, a fejlesztés mikéntjéről, végül pedig nemrég a tesztelők részére kiadta a 6801-es számú buildet. Ezek után több portál, blogger, újságíró is tesztelte az alfa-állapotban lévő rendszert, s többségük egyetért abban, hogy a megkezdett irány jó, ezt kell folytatni. Hírek láttak napvilágot a végleges rendszer kiadására vonatkozólag is, sokan azonban nem értik, miért a „kapkodás” a redmondiak részéről. Először ez utóbbi okaira próbálom megkeresni a választ, remélve, hogy talán olyan információk is felszínre kerülnek, melyek nem mindenki számára világosak, majd pedig elmondom a személyes véleményemet a jelenlegi helyzetről.
A Windows 2000-től a Windows 7-ig
Kezdő lépésként kapcsoljuk be időgépünket, és repítsük vissza magunkat a 2000. év elejére. A Microsoft ekkor adta ki a Windows 2000-et, melyet a kiadás előtt még úgy emlegettek, hogy ebben akarják összegyúrni a 9x- és az NT-vonal képességeit, tulajdonságait. Azóta tudjuk jól, hogy ez nem sikerült: lassú volt, a 9x-vonalról érkező gamerek pedig keserű szájízzel tapasztalhatták, hogy bizony a jól bevált játékaik nem feltétlenül akarnak futni az új Windowson; ezenkívül stabilitási problémák is akadtak szép számmal.
Mindössze másfél évvel a W2K megjelenését követően megvásárolhattuk a Windows XP-t, ami az akkori átlagos otthoni PC-n szintén lassúnak bizonyult, de sokkal gyorsabb volt az elődjénél mind rendszerindításkor, mind használat közben. Orvosoltak benne olyan hibákat, amelyekkel a mostani aktuális rendszer, a Vista (!) is küzd: eszközmeghajtó programok szép nyugis, egymás utáni beolvasása, sok-sok felesleges szolgáltatás indítása, mindez csigatempóban. A Vista kódbázisa eleinte a Windows XP-re épült, de nagyjából 1–1,5 évvel a fejlesztés megkezdése után kidobták az egészet, és elkezdték újraírni az alapoktól – így nyújtva meg a Windows XP szolgálati idejét. Mint később kiderült, a redmondi szoftveróriás szempontjából ez hihetetlenül szerencsés lépés volt. S hogy miért? Hát lássuk…
Kompromisszumok
A Vista 2006 végén került piacra, ám a Microsoft bizonyos ígéreteit nem tartotta be az operációs rendszer képességeivel kapcsolatban, s ezen kívül gondok voltak az USB- és IDE-kezeléssel, amelyeket az SP1 kiadásával javítottak. Sok probléma volt a driverekkel is, a megváltoztatott drivermodellbe még bele kellett szokniuk a gyártóknak. Az SP1 fejlesztése azonban erőforrásokat vont el a Windows XP akkoriban már régen esedékes harmadik javítócsomagjától, ami ismét tovább tolta a korosabb rendszer nyugdíjazását. Mázli, ugyanis az ASUS ekkor köpött a Microsoft levesébe. Bejelentette ugyanis az EEE PC-t, amire ekkor a Microsoftnál nem lett volna OS, ha a Windows XP-t korábban nyugdíjazzák. A Vista ugyanis lényegesen erőforrás-igényesebb volt a netbook osztály hardverénél, a korai, 4 gigás SSD-vel szerelt EEE-kkel szóba sem állt volna.
Látta ezt az ASUS is, és megegyezett a Xandrosszal egy testre szabott Linux-disztribúció szállításáról. Nem tudni, hogy a Microsoft csak nem vette komolyan a netbookok piacát, és eleve életképtelennek ítélte a kezdeményezést, vagy annyira elfogytak az erőforrásai a Vista fejlesztése miatt, hogy nem reagált időben, de eleinte csak linuxos EEE-ket lehetett vásárolni. Később viszont nekik is észlelniük kellett, hogy az apró gépezetekre óriási az igény, valószínűleg felmérték azt is, hogy itt óriási területet nyílhat meg a Linux előtt, tehát villámgyorsan engedélyezték az XP használatát ezeken a gépeken is – bizonyos hardverkorlátozások mellett. Ezzel lefedték ezt a területet is, s vissza kellett térniük a Vista körüli problémákhoz.
Sokan sokfélét mondtak a relatíve újnak számító Windowsra, mindenesetre az tény, hogy mind a HP, mind a Dell kérte a meghosszabbított downgrade lehetőségét a Vistát futtatató notebookjaikon, mert a vásárlókat elriasztották a rendszerkövetelmények. Az is tény, hogy nagyon sok nagyvállalat kihagyta/kihagyja a Vistára váltást, de nem csak a nagyobb hardverkövetelmények, hanem az általuk termelésben/szolgáltatásban használt programjaik inkompatibilitása okán is. Nemrég maga Steve Ballmer is azt nyilatkozta, hogy a Vista kihagyható, és kivárható a Windows 7, bár ő használná és használja is.
Nem ellenségként, barátként
Ekkor adták tesztelők kezére a Windows 7 M3-mat (Milestone 3), ami aztán egy nappal később elérhető volt különböző publikus trackereken is, ezzel gyakorlatilag kibővítve a tesztelők körét. A technikai újítások egy része már publikus, nyilván lesznek még egyéb nóvumok is, illetve esélyes az is, hogy ezek közül néhány nem, vagy nem most valósul meg – ez utóbbiakért ugyan kár lenne, az eddigi újítások igenis nagyon kellenének, de még nem láttam olyat, hogy egy ígért szoftver végleges verziója tartalmazott volna minden, korábban bejelentett/beígért tulajdonságot, képességet.
Teszteljük együtt a Windows 7-et!
Egy blogger szerint a Windows 7 ugyanolyan lassú, mint a Vista, ugyanúgy megeszi a hordozható gépek akkumulátorát, valamint a kezelőfelület változásait is az új rendszer szemére vetette, illetve a Vista-utód hátrányaként említette meg azt is, hogy ugyanarra a célközönségre fókuszál, mint az előd, közben pedig elhanyagolja a nagyvállalati felhasználókat. Jómagam, linuxosként, az említett kifogásokat illetően jórészt nem értek egyet vele. Sokat ugyan nem tudtam vele foglalkozni, de egy virtuális gépen én is feltelepítettem az elérhető hivatalos buildet: pozitív csalódás volt, hogy a Vista által igényelt 15 gigabájt lemezterület helyett beérte egy picit több, mint 10-zel is, valamint az alfa-állapotú rendszer fele annyi idő alatt felkúszott a virtuális gép merevlemezére, mint a Vista végleges – SP1 nélküli – verziója. A kezelőfelület valóban furcsa, valószínűleg még barátkoznom kell vele, mert egyelőre – bár sok időm nem volt – nem találtam meg a hálózat konfigurálásának ablakát (találtam ugyan valamit, de ott nem tudtam bedrótozni egy fix IP-címet).
A fent említett bloggerrel abban sem értek egyet, hogy már most le kell hülyézni a rendszert. Messze van még a végleges állapottól, alfa-állapotú rendszer, a build verziószáma éppen csak változott a Vistához képest – talán túl nagyok voltak a szerző elvárásai. Én mindenesetre azt javaslom, hogy aki tud, vegyen részt a tesztelésben, és visszajelzésekkel segítse a redmondiak munkáját. Sokan – főleg akik ismernek – most felkapják a fejüket: miről vakerol ez a hülye pingvines?
Arról, hogy a Windows fejlődése hatással van a nyílt forráskódú programok fejlesztőire és vice versa. Egy dolog elvitathatatlan a Vistától: szép, kellemes látvány a szemnek. Márpedig ha valamiben javulnia kell a Linuxoknak, akkor az a felhasználói élmény. Ennek egyik első lépése volt az, amikor az Ubuntut készítő Canonical grafikusokat és dizájnereket vett fel a felhasználói élmény javítására. Ez ugyan még nem nagyon látszik a mostani rendszeren, de remélem, hogy a soron következőkben már megtapasztalhatjuk e lépés részleges, vagy teljes eredményét.
Hasonló lehetőséget látok az operációs rendszerek és az alkalmazások terén is: manapság már nem furcsa, hogy egy otthoni gépben 4 giga memória legyen, 32 bites rendszereknél már láthatók a problémák ezzel kapcsolatban. Igen, tudom, ilyen-olyan trükkökkel ki lehet védeni e korlátot, de jobb lenne trükkök nélkül, out-of-the-box használni nagymennyiségű memóriát. Ha valamelyik oldal áttér a tisztán 64 bites OS-re és programokra, valamint ennek „kézzelfogható” eredménye jelentős sebességnövekedés lesz, a másik fél is kénytelen erre reagálni.
Nem egymás ellen, egymás mellett
Tudom, most a linuxosok hördülnek fel: miért akarom én, hogy a Linux elterjedtebb legyen? Azért, mert egészségesebb versenyhelyzetet teremthet a desktop OS-ek piacán, optimalizálásra kényszeríti az operációs rendszerek készítőit, valamint olyan fejlesztésekhez vezethet, amelyeknek mi, vásárlók csak előnyeit láthatjuk. Jó lenne, ha Windowst használva nem kellene a gépeinket tűzfallal, vírusirtóval terhelni? Jó lenne, ha Linuxot használva nem kellene fapados kinézetű rendszert bámulni? Jó lenne, ha egy dokumentumot megnyitva az OpenOffice.org nem szöszmötölne hosszú-hosszú másodperceket? Jó lenne, ha bizonyos beállításokat parancssorból is elvégezhetnénk Windowson, nem pedig az ablakok között kellene kutakodnunk? A sor még folytatható gyakorlatilag a végtelenségig, miközben a rendszerek megőrizhetnék a védjegyeiknek számító sajátosságaikat.
Nem akarom, hogy a Linux Windows legyen, vagy a Windows Linuxszá váljon. Biztonságos, stabil és gyors rendszereket szeretnék, amelyek kialakításában egészséges versenyhelyzet, nem pedig monopolhelyzet segédkezett.
