Variációk egy témára
Geodashing: a geocaching versenyszerű változata, ajándéktárgyak nélkül. A játék egy hónapig tart, és a cél az, hogy ennyi idő alatt minél több, csak az aktuális geodashing-parti kedvéért elrejtett ládát találjunk meg.
Bookcrossing: a játék GPS nélküli verziója, könyvekkel. A szabályok nagyon egyszerűek: fog az ember egy könyvet, belefirkantja a tudnivalókat, majd otthagyja valamilyen nyilvános helyen. Ha valaki megtalálja, elolvassa a könyvet (itt jön a képbe a játék népnevelő hatása…), majd az instrukciók alapján újra kiteszi a csalikönyvet egy új „áldozat” számára. A játékot egy Ron Hornbaker nevű úriember találta ki 2001-ben, és bármily meglepő, a dolog nem csupán az antikváriumok forgalmát dobja fel: a hivatalos weboldal 360 ezer bookcrosserről és kétmillió regisztrált, a játékban résztvevő könyvről tud. (A játék aránylag új variációja a disccrossing, ami ugyanez, csak zenei CD-kkel.)
Degree Confluence Project: egy amerikai egyetemről indult vállalkozás, amely azt tűzte ki céljául, hogy lefotózzák a földgolyó összes olyan pontját, ahol egy szélességi és egy hosszúsági vonal találkozik. A GPS-szel felszerelt fotósok dolga nem könnyű, ugyanis 64 442 ilyen pont van a földgömbön – ebből több mint 38 ezer vízfelületen, és közel 4500 a sarki jégsapkákon. A természeti nehézségek kihívásai ellenére a projekt jól halad – a hivatalos weboldalon bárki beszállhat és segíthet a lelkes társaságnak.
Variációk egy témára
Hirdetés
A geocaching hamar népszerűvé vált az egész világon, és tucatnyi variációja fejlődött ki. Ilyen például az offset cache, amikor a GPS koordináták nem a láda rejtekhelyére mutatnak, hanem egy szoborra, épületre vagy természeti képződményre – itt pedig további rejtett utalások alapján jöhetünk rá a láda helyére. Ehhez hasonló a multicache nevű verzió is, ahol a GPS-szel megtalált ládában újabb koordináták vagy koordináta-részletek várnak (esetleg kódolt formában vagy rejtvényben elrejtve), az ezek alapján megtalált ládákban pedig újabbak – megeshet, hogy a végső „kincs” megtalálásához tucatnyi ládát kell felkutatnunk, rejtvényeket megfejtenünk, valóságos detektívmunkát végeznünk. (A geocaching eme formája főleg a Da Vinci kód című könyv világsikere óta hódít.)
Van még az event cache, ahol a kincs nem más, mint egy dátum és egy helyszín (utóbbi természetesen GPS koordinátákkal) – a geocacher közösség így értesíti a tagjait arról, ha valami közös bulit vagy összejövetelt szerveznek. Érdekes variáció a moving cache, ahol minden megtalálónak jogában áll új rejtekhelyet keresni a ládának, illetve a reverse cache, ahol nem a koordináták, hanem egy leírás alapján kell megtalálni a helyet (például: „13 emeletes, sárgára festett ház New Yorkban, az egyik szomszédjában tűzoltóállomás, a másikban gyorsétterem”) és annak a koordinátáit (illetve egy fotót, amely bizonyítja, hogy ott jártunk) feltenni a geocacher oldalra. A legújabb variáció a webcam cache: itt a láda helyett egy publikus webkamera koordinátáit kapjuk meg.
Kincsvadászat a megfelelő célhardverrel: akkor most keresztül a bozóton!
Ennyi?
Ennyi. A geocaching hamar divat lett, és remélhetőleg divat is marad még sokáig. Lehet, hogy versenyszerűen csinálja az ember, lehet, hogy a kihívás hajtja, hogy több ládát találjon, mint a többiek, de lehet, hogy csak egy plusz oknak tekinti, ami miatt elmegy kirándulni, vagy egy társaság tagja szeretne lenni – végül is mindegy. Irány a geocaching.hu, nézzünk ki pár szimpatikus koordinátát a környezetünkben, és hajrá! Meg fogunk lepődni, micsoda kincsek között járunk-kelünk minden nap.
Az út maga a szórakozás: a nyeremények általában apró és értéktelen csecsebecsék
