Geocaching
Amikor a Clinton-kormányzat 2000. május 1-jén megszüntette a GPS műholdak által sugárzott jelek mesterséges torzítását (és ezzel a megelőző időszak tízszeresére növelte a meglévő civil berendezések pontosságát), még nem sejtette, hogy egy új sport – társasjáték?, hi-tech kirándulódivat? – megszületéséhez járult hozzá.
A GPS publikussá válását megünnepelendő, május 2-án egy oregoni programozó Portland egyik külvárosi parkjában elrejtett egy vízhatlan műanyagdobozt, benne egy üres füzettel és egy tollal, majd a weboldalán közzétette a csomag GPS koordinátáit, „Találjátok meg!” felkiáltással. A ládát hat nap múlva egy vállalkozó szellemű GPS-es „kincsvadász”, a seattle-i Jeremy Irish találta meg, aki azon nyomban meg is alapította a geocaching.com weboldalt, és útjára indította a játékot.
Mi is az a geocaching?
Valójában csupán egy lehetőség, hogy barátokat szerezzünk, és eggyel több ok, hogy kiránduljunk. A dolog nagyon egyszerűen működik: regisztrálunk egy geocaching oldalon, kinézünk magunknak néhány szimpatikus koordinátát (az egyes ládák lelőhelyeinél általában feltüntetik, hogy mennyire nehéz megtalálni őket), fogunk egy GPS eszközt, és hajrá! Igen, valóban ilyen egyszerű. Vagyis… Oké, odaértünk a megadott koordinátákra (néha már ez sem egyszerű, hiszen a legextrémebb helyeken is vannak cache-ek: a sarkkörön túl, a sivatagokban, az őserdők mélyén), és a műszer jelzi, hogy néhány méteres távolságra vagyunk a kincstől.
Kemény terepre: nem árt, ha ellenálló GPS-t
viszünk magunkkal a kincskeresésre
A játék kedvelői ma már a Föld 215 országában kutathatnak több mint 170 ezer elrejtett cache után. Természetesen Magyarországra is elért a geocaching hulláma, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület hivatalos oldalának tanúsága szerint mintegy 2200-an hódolnak ennek a hobbinak, és több mint 1000 geoláda van szétszórva országunkban. Lehet, hogy nap mint nap elmegyünk egy-egy ilyen elrejtett kincs mellett. Ha valaki beszállna a játékba, az említett címen regisztrálhatja magát, és ezen a linken megtalálja Magyarország cache-térképét.
Itt következik a vadászat második fázisa, ahol már az elrejtő fantáziájára van bízva, mennyire tornásztatja meg a kincskeresőket. A láda lehet egy fa tetején vagy egy szikla alatt, esetleg víz alatt. Nem is beszélve arról, hogy például egy nagyvárosban mennyi lehetőség van a láda elrejtésére, például egy metrómegállóban vagy egy irodaházban. Ha megtaláltuk a ládát, miénk a „kincs” – a játék szinte egyetlen szabálya az, hogy bármit elvehetünk a ládából, ám a helyére tennünk kell valamit a következő megtaláló számára. Nem kell drága dolgokra gondolni: általában könyvek, CD-k, apró csecsebecsék, érmék a megtalálók jutalmai.
Szokás, hogy egy cache-ből származó tárgyat teszünk vissza egy következő megtalált ládába, így a tárgy úgynevezett hitch-hikerré, azaz stoppossá válik, és vándorolni kezd a világ geocache-ei között. Nem kis meglepetés olyan ajándékra bukkanni egy ládában, amelyet hónapokkal azelőtt mi helyeztünk el egy esetleg több száz kilométerre levő másik cache-ben! Néha nincsen semmi ajándék a ládában, csupán az egyetlen állandó tartozék, a logbook, vagyis a láda naplója, amelybe bejegyezhetjük, hogy mikor, milyen körülmények között találtuk meg, és üzenetet hagyhatunk a láda elrejtőjének, illetve a későbbi megtalálóknak.
Az elrejtett doboz bárhol lehet: néha még ilyen mostoha körülmények között is
Variációk egy témára
Geodashing: a geocaching versenyszerű változata, ajándéktárgyak nélkül. A játék egy hónapig tart, és a cél az, hogy ennyi idő alatt minél több, csak az aktuális geodashing-parti kedvéért elrejtett ládát találjunk meg.
Bookcrossing: a játék GPS nélküli verziója, könyvekkel. A szabályok nagyon egyszerűek: fog az ember egy könyvet, belefirkantja a tudnivalókat, majd otthagyja valamilyen nyilvános helyen. Ha valaki megtalálja, elolvassa a könyvet (itt jön a képbe a játék népnevelő hatása…), majd az instrukciók alapján újra kiteszi a csalikönyvet egy új „áldozat” számára. A játékot egy Ron Hornbaker nevű úriember találta ki 2001-ben, és bármily meglepő, a dolog nem csupán az antikváriumok forgalmát dobja fel: a hivatalos weboldal 360 ezer bookcrosserről és kétmillió regisztrált, a játékban résztvevő könyvről tud. (A játék aránylag új variációja a disccrossing, ami ugyanez, csak zenei CD-kkel.)
Degree Confluence Project: egy amerikai egyetemről indult vállalkozás, amely azt tűzte ki céljául, hogy lefotózzák a földgolyó összes olyan pontját, ahol egy szélességi és egy hosszúsági vonal találkozik. A GPS-szel felszerelt fotósok dolga nem könnyű, ugyanis 64 442 ilyen pont van a földgömbön – ebből több mint 38 ezer vízfelületen, és közel 4500 a sarki jégsapkákon. A természeti nehézségek kihívásai ellenére a projekt jól halad – a hivatalos weboldalon bárki beszállhat és segíthet a lelkes társaságnak.
Variációk egy témára
A geocaching hamar népszerűvé vált az egész világon, és tucatnyi variációja fejlődött ki. Ilyen például az offset cache, amikor a GPS koordináták nem a láda rejtekhelyére mutatnak, hanem egy szoborra, épületre vagy természeti képződményre – itt pedig további rejtett utalások alapján jöhetünk rá a láda helyére. Ehhez hasonló a multicache nevű verzió is, ahol a GPS-szel megtalált ládában újabb koordináták vagy koordináta-részletek várnak (esetleg kódolt formában vagy rejtvényben elrejtve), az ezek alapján megtalált ládákban pedig újabbak – megeshet, hogy a végső „kincs” megtalálásához tucatnyi ládát kell felkutatnunk, rejtvényeket megfejtenünk, valóságos detektívmunkát végeznünk. (A geocaching eme formája főleg a Da Vinci kód című könyv világsikere óta hódít.)
Van még az event cache, ahol a kincs nem más, mint egy dátum és egy helyszín (utóbbi természetesen GPS koordinátákkal) – a geocacher közösség így értesíti a tagjait arról, ha valami közös bulit vagy összejövetelt szerveznek. Érdekes variáció a moving cache, ahol minden megtalálónak jogában áll új rejtekhelyet keresni a ládának, illetve a reverse cache, ahol nem a koordináták, hanem egy leírás alapján kell megtalálni a helyet (például: „13 emeletes, sárgára festett ház New Yorkban, az egyik szomszédjában tűzoltóállomás, a másikban gyorsétterem”) és annak a koordinátáit (illetve egy fotót, amely bizonyítja, hogy ott jártunk) feltenni a geocacher oldalra. A legújabb variáció a webcam cache: itt a láda helyett egy publikus webkamera koordinátáit kapjuk meg.
Kincsvadászat a megfelelő célhardverrel: akkor most keresztül a bozóton!
Ennyi?
Ennyi. A geocaching hamar divat lett, és remélhetőleg divat is marad még sokáig. Lehet, hogy versenyszerűen csinálja az ember, lehet, hogy a kihívás hajtja, hogy több ládát találjon, mint a többiek, de lehet, hogy csak egy plusz oknak tekinti, ami miatt elmegy kirándulni, vagy egy társaság tagja szeretne lenni – végül is mindegy. Irány a geocaching.hu, nézzünk ki pár szimpatikus koordinátát a környezetünkben, és hajrá! Meg fogunk lepődni, micsoda kincsek között járunk-kelünk minden nap.
Az út maga a szórakozás: a nyeremények általában apró és értéktelen csecsebecsék
