Toshiba L7: pazar képvilágú 3D LCD tévé

Toshiba 58L7365D

A Toshiba L4 sorozatába tartozó tévé tesztje után több olvasónk is jelezte, hogy szívesen olvasna a márka más televízióiról is. Első körben azt az L7 szériát néztük ki magunknak, amely az arany középutat képviseli a gyártó kínálatában, ugyanis a belépőszinten már messze túllép ez a sorozat, viszont az L9 csúcsszéria tudását még nem éri el. Tehát a digitális tunerek, az EPG, a médialejátszó és a netes tartalmak elérését biztosító rendszer nem hiányzik belőle, a 3D tartalmakkal is megbirkózik, viszont nem rendelkezik beépített kamerával, nem támogatja a hanggal vagy mozgással történő vezérlést, illetve UHD felbontás megteremtésére sem képes.

A vállalat hazai képviselete adott kölcsön számunkra egy 58 hüvelyk képátlójú modellt az 58L7363D típusjelzésű tévé személyében. Fontos megjegyezni, hogy az L7 családba tartozik még egy 40 és egy 50 colos készülék is, amelyek a méretet és az árat leszámítva minden más tulajdonságban megegyeznek e teszt alanyával.

Külső

A terméknek markáns karaktert ad a fekete-ezüst fényezés, valamint az alsó, lekerekített sarkok. Sajnos matt helyett fényes fekete felület mellett döntöttek, amely ugyan elegánsnak kétségkívül elegáns, viszont szinte vonzza a szennyeződéseket, és az ujjlenyomatok is csúnyán meglátszanak rajta. A mindössze másfél centiméteres kávákat nem övezi átlátszó műanyag él, szerencsére nagyon úgy fest, hogy ezt a dizájnelemet végre kezdik elengedni a tervezők.

A nyak és a "lyukas" talp színvilágában harmonizál az alsó panellel, ami kétségkívül jót tesz az összhatásnak. A szokatlan kialakítású talp itt nem ment a funkcionalitás rovására, tehát a képernyő ennek tologatása nélkül is forgatható. Semmiféle díszítőelem nem kapott rajta helyet, a céglogó is szinte észrevehetetlenül bújik meg a bal alsó sarokban. Működés közben idegesítően villogó, ilyen-olyan színben világító lámpái meg aztán pláne nincsenek – szerencsére –, legalább ezek kikapcsolásával sem kell vacakolni. A készülékház legvastagabb pontján 5,6 centiméter, amivel ugyan a slim versenyben csúnyán lemarad az igazán slank versenyzőktől, de ez semmit sem számít a gyakorlatban, mert ettől még egyáltalán nincs szó bumfordi, puffancs készülékről.

Az interfészeket a szokásoknak megfelelően a hátlapon helyezték el. Ezek egy része merőleges a hátlapra, ami akkor lehet kellemetlen, ha valaki falra akasztaná a modellt. A négy darab HDMI 1.4 mellett építettek rá 2 db USB 2.0, illetve egy-egy D-Sub, SCART, komponens, kompozit, digitális audio és 3,5 mm jack csatlakozót is, és természetesen a fizetős tévéadások dekódolásához szükséges kártyák fogadására szánt CI slot sem hiányzik.

Képminőség

A tévé egyik legnagyobb erőssége a színkezelés, a színek megjelenítése. A valósághű, gazdag tónusoknak köszönhetően jól esik ránézni a képernyőre. A túlzott, műanyag hatású harsányságnak nincs nyoma, de ahol arra van szükség, ott az árnyalatok kellőképpen élénkek. Még mindig jó pár olyan tévé vásárolható, amelynél úgy tűnik, mintha egy halványszürke fóliát húztak volna a képernyőre, de szerencsére itt ettől nem kell tartani. A kalibrátorral megtalált, ideálist közelítő beállítások mellett 0.05 cd/m² feketeszintet mértünk, ami azt jelenti, hogy a valós kontrasztarány ilyenkor 1:1640 volt.

A minőségi forrásból származó nagyfelbontású tartalmak esetén, normális beállítások mellett nagyon jól teljesít a készülék, viszont az alacsony felbontású tévéadásokat, videókat nem kedveli. Hajlamos csúnyán zajosodni, pixelesedni olykor, ami a Digitális Zajcsökkentés nevű képjavító funkcióval valamelyest orvosolható, de tökéletesen nem képes kiküszöbölni a hibákat. A felbontás felskálázására hivatott Resolution+-ról gyakorlatilag ugyanezt lehet elmondani. Érdemes tehát ezzel is próbálkozni, ha valaki nem elégedett a végeredménnyel. Az Aktív háttérvilágítás-vezérlést viszont jobb nem erőltetni, hiszen bekapcsolt állapotában az elektronika az aktuális képtartalomhoz igazítja a fényerőt, amivel elméletileg kontrasztos kép érhető el, viszont néha enyhe villogással járhat a használata.

Az Automata fényerő-érzékelést pedig azért felesleges birizgálni, mert aktív állapotában a fényerő a külső fényviszonyoktól függően változik, magyarul az elektronika ismét a felhasználótól függetlenül nyúl bele a beállításokba. Akadozással egyáltalán nem találkoztunk, mindenesetre a ClearScan névre hallgató interpolációs technológia segítségével folyamatosabbá tehető a kép. Ám azért ezzel is érdemes óvatosan bánni, mert túlságosan agresszív fokozaton a végeredmény a szappanoperák képvilágát idézi majd.

Bár a tesztképből kiviláglik, hogy a háttérvilágítást homogénnek nevezni erős túlzás lenne, az átlagos, mindennapi használat során a felhők, foltok nem szúrnak szemet, és a glow effekttel sem találkoztunk. Utánhúzás sem jelentkezett, viszont néhány tévéadásnál megfigyelhető volt egyfajta, az egyes objektumok körül vibráló auraféleség, ami egy idő után kifejezetten zavaróvá vált. A betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is jó, tehát teljesen oldalról vagy fölülről is nézhető a kép, az árnyalatok ilyenkor sem kezdenek torzulni. A 16:9 és 4:3 képarány mellett kiválasztható a Mozi és a Super Live mód is, viszont ezek pont ugyanazt produkálták, mint a 16:9, úgyhogy nem igazán világos, pontosan miért is kerültek be a kínálatba. Aki nem akar ezzel vacakolni, az választhatja a dolgát hibátlanul végző automatikus kitöltést is.

Képbeállítások, megszólalás

A gyártó az előzetesen programozott képmódokkal nem fukarkodott, hiszen nyolc közül választhatja ki a felhasználó a számára legszimpatikusabbat. Szokás szerint van itt otthoni környezetben a túlságosan nagy fényerő miatt teljesen használhatatlan opció (Dinamikus), ami viszont például kirakatban, szálloda halljában, étteremben, kocsmában, mulatóban jól jöhet. A szintén hideg színhőmérséklettel operáló Standard már egy fokkal jobb, bár a fényerő még itt is bántóan magas. Akad játékkonzolra illetve számítógépes használatra optimalizált képmód mellett három olyan is, amelyet a Toshiba direkt a filmnézés, tévézés mellé ajánl. Ezek mindegyike, tehát a Hollywood-i nappal, Hollywood-i éjszaka és a Hollywood Profi is teljesen jól használható, így nincs szükség arra, hogy a felhasználó akkor is elmerüljön a képbeállítások bugyraiban, ha ehhez egyáltalán nincs kedve.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Dinamikus, Hollywood-i éjszaka, Hollywood-i nappal, Hollywood Profi, Játék, PC, Standard. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek a kalibrátor segítségével megtalált ideális képbeállítások:

Hangzás

A gyártó más tévéihez hasonlóan innen is hiányoznak az előre programozott hangmódok, úgyhogy ha valakinek nem tetszik a megszólalás, akkor egyesével kell állítgatnia a magas és mély hangok arányán, változtatni a dinamikán, és be-, illetve kikapcsolni az Audyssey ABX basszuskiemelő funkciót. Ezen kívül mód nyílik a dialógusok, beszédhangok felerősítésére is. Érdemes ezeken egyszer végigmenni, hiszen például a dinamika kikapcsolása után olyan a hangzásélmény, mintha vattát dugtunk volna fülünkbe.

Hangzása a tévék között egyértelműen a jobbak közé tartozik, de azért csodákat felesleges lenne várni a két darab, tízwattos névleges maximális kimeneti teljesítményt produkáló rejtett hangszórótól. Így akinek fontos a pöpec megszólalás, az nem ússza meg egy külső audiorendszer bevetését. Viszont az is tény, hogy hibáktól sem kell tartani, tehát a készülékház nem rezonál, statikus zörejek, sistergés, pattogás, idegtépő sípolás sem zavarja meg a szórakozást.

Kezelés

A Toshiba kezelés terén egyértelműen a régi iskolát követi. Nyoma sincs a komplex, minden funkció, beállítás elérését biztosító okostévérendszernek, viszont a főbb szolgáltatásokra kaput nyitó gyorsmenü nem hiányzik. De a részletes beállításokhoz a hagyományos, hasábos kialakítású, puritán kinézetű, ma már kissé elavultnak tűnő menürendszert kell használni. Sajnos az egyes funkciókra, paraméterekre vonatkozó rövid magyarázatokat kispórolták, pedig az azért jelentősen megkönnyítené a használatot. A struktúra egyébként logikus, kellően sekély, ráadásul magyarul is kommunikál, úgyhogy valószínűleg különösebb problémát senkinek sem okozhat a menü használata. Inkább csak annyi a baj vele, hogy akinek kevés affinitása van a technikai eszközökhöz, azt elriaszthatja a szikár, funkcionális felület. Elérhető egy kislexikonféleség, azonban ehhez aktív netkapcsolat szükséges, mert az információkat nem a készüléken, hanem egy távoli számítógépen tárolja a rendszer, ráadásul ezek nem is magyarul vannak.

Manapság egyre több gyártó pakol készülékei dobozába a hagyományos távirányító mellé egy második számú, általában dizájnosabb, olykor görgővel, tapipaddal is felszerelt távvezérlőt. A Toshiba viszont pont nem tartozik az ilyen cégek közé, úgyhogy itt be kell érni a régi, jól bevált távkapcsolóval. Ez egyébként egy kifejezetten szép darab, aminek szálcsiszolt ezüst fényezése ellenáll a szennyeződéseknek. A háttérvilágítást lespórolták róla, pedig nem valószínű, hogy ez döntené romba a céget, viszont a funkciógombok száma megfelelő, így elérhető, aktiválható innen minden lényeges feladat.

Fogása kényelmes, viszont a vezérlőelektronika néha bántóan lassan reagál a gombok megnyomására, ráadásul kétszer is sikerült lefagyasztanunk, amikor a netes tartalmak közé léptünk volna. Egy ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével vezérelhető iOS, valamint Android-alapú okostelefonról és tabletről is, továbbá képes USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel, billentyűzettel is együttműködni, ami óriási ajándék, hisz az alkalmazások futtatása és a böngészés során így nincs rászorulva az ember az agyzsibbasztóan nehézkes virtuális klaviatúra használatára.

Netes tartalmak

A Toshiba meglehetősen le van maradva ezen a téren az élvonaltól, hiszen a Cloud TV elnevezésű rendszerükön keresztül mindössze kilenc darab alkalmazás érhető el. Ez pedig édeskevés, ha összehasonlítjuk a Sony 120, az LG 300 vagy pláne a Samsung 1500 applikációt tartalmazó kínálatával. Rendben, a legfontosabbak közül itt is megtalálható például a videómegosztó YouTube, a DailyMotion vagy a Vimeo, elérhető az Aupeo óriási zenei adatbázisa, és lehet játszani a Funspot segítségével. Sajnos a beépített hardver nem túl erős, emiatt jó pár idegőrlő pillanat eltelik a szoftverek betöltéséig.

Az mindenesetre jó ötlet, hogy létre lehet hozni különféle felhasználói profilokat, amelyek képesek eltárolni az egyes appokba történő belépéshez szükséges jelszavakat, így azokat nem kell minden egyes alkalommal bepötyögni. A Flash-támogatású böngészővel teljesen jól lehetne szórakozni, ha egy hangyányival gyorsabb lenne. De sebessége sajnos pont a kritikus határ alatt marad, így aztán nem is nagyon erőltettük használatát.  A modell támogatja a Skype-alapú videotelefonálást, de mivel a tévé nem rendelkezik beépített kamerával, így ez a funkció csak akkor használható, ha beszerzünk hozzá egy külső kiegészítőt. Mivel egy szimpla, USB-n keresztül rádugható webkamerával nem volt hajlandó együttműködni, így valószínűleg valamilyen speciális eszköz kell hozzá, azonban ennek nyoma sem volt a tesztkészülék dobozában, így nem tudunk arról nyilatkozni, hogy ez a szolgáltatás mennyire működik jól a valóságban. A Cloud TV rendszer grafikus kezelőfelülete pazar, viszont a sebességen és a futtatható alkalmazások mennyiségén mindenképpen javítania kell a Toshibának a jövőben.

Médialejátszó

Az integrált médialejátszó nem képes kezelni egyszerre a filmeket, zeneszámokat és videókat, amelyek az ábécésorrenden kívül keletkezésük dátuma alapján is sorba rendezhetőek. A rendszermenühöz hasonlóan meglehetősen puritán kivitelű grafikus kezelőfelület a kisméretű karaktereknek köszönhetően egész jól használható, mert még a hosszú fájlnevek is kiférnek.

Lejátszási lista összeállítására nincs mód, így ha valakinek erre lenne szüksége, azt korábban kell egy számítógépen megejtenie. Az alkalmazott ikonok világosak, jelentésük rögtön felismerhető, az alsó információs sáv pedig folyamatosan tájékoztat az elérhető opciókról, így a kezelés senki számára nem okozhat különösebb problémát. A rendszer az USB porton keresztül csatlakoztatott adattároló eszközök mellett elméletileg a hálózat többi elemén található médiafájlok lejátszására is képes, de valamiért azokat az állományokat nem látta, pedig az eszközöket felismerte.

Zeneszámok, képek

A zenelejátszó felület csodaszép, a rendszer az ID3 tagek kezelésére is képes, viszont arra már nem, hogy a számokról különféle kiegészítő információkat (albumborító, hasonló előadók, diszkográfia stb.) szerezzen be netes adatbázisból egy alkalmazás segítségével, pedig azért erre már akad példa. Az MP3 mellett a WMA formátum jöhet szóba, tehát a veszteségmentesen tömörített FLAC fájlokkal már nem boldogul. A dalok egymásba keverésére nincs mód, a hangbeállítások sem érhetőek el közvetlenül, viszont legalább az ismétlés bekapcsolható.

A képeknél a kötelező JPG mellett a PNG és a BMP kiterjesztésű anyagok megjelenítése sem ütközik akadályba, viszont a GIF és animgif támogatása már nem megoldott. Kár, mert fordítva több értelme lett volna. A diavetítés funkciónál a képváltás sebessége szabályozható, viszont ez különféle effektekkel nem színesíthető, ellenben aláfestő zene elindítására van lehetőség. A képek nagyíthatóak és forgathatók, az EXIF adatok feldolgozására és megjelenítésére, tehát hogy egy fotó milyen típusú fényképezőgéppel, hol, mikor, milyen beállítások használatával készült, nem képes.

Filmek

A videók lejátszása során csak a távirányítón elhelyezett funkciógombokkal lehet a filmbe beletekerni, arra nincs mód, hogy a felhasználó a nyilak segítségévek ugráljon át tetszőleges hosszúságú részleteket, és a számokkal sem lehet másodpercre, századmásodpercre pontosan megadni, hogy honnan is folytatódjék a lejátszás. Ugyan a képbeállítások egy gombnyomással elérhetőek, viszont az elektronika itt érthetetlenül lassú, 1-2 másodpercet simán kell várni, míg továbbléphetünk, ami egy idő után borzasztóan idegesítővé válhat. A külső feliratok kezelésére képes, az ékezetes karakterekkel sincs gond, viszont valamely misztikus okból néha egymásra pakolja a sorokat, aminek eredményeként azokat nem lehet elolvasni. Emellett már totálisan mellékes, hogy a betűk színe és mérete sem módosítható, és a szöveg képernyőn elfoglalt pozícióján sem lehet változtatni.

Tesztpakkunk lefuttatása után kiderült, hogy a formátumtámogatással viszont nincs komolyabb gond. Egyedül a Killa_sample névre hallgató fájl lejátszása ütközött akadályba, de ez a legtöbb televíziónál ugyanígy van. Más problémába nem futottunk bele, normális beállítások mellett a kép nem zajosodik, akadozástól sem kell tartani, és a hanggal sem akadt semmi probléma.

3D és a digitális tunerek működése

3D

A tévé képes a háromdimenziós tartalmak kezelésére, amihez az aktív shutteres képalkotási eljárást használja. Ennek köszönhetően biztosított a 3D anyagok Full HD felbontású megjelenítése is, viszont az is igaz, hogy emiatt olyan szemüvegekre van szükség, amelyeknél a hagyományos lencsét kisméretű LCD "monitorok" helyettesítik. Emiatt drágábbak és egy picit nehezebbek, mint a rivális passzív technológia kiegészítői. Ráadásul világosban a képernyőn kívüli területeknél enyhe vibrálás figyelhető meg, ami, ha valaki érzékeny erre, nagyon zavaró lehet.

A készülék elméletben automatikusan 3D módba lövi magát, ha ilyen jelet érzékel, de ez manuálisan is bekapcsolható. Képes a hagyományos kétdimenziós anyagokból, tehát akár egy szimpla tévéadásból is térhatású anyagokat fabrikálni. Ez jól hangzik, viszont az is igaz, hogy az ily módon kreált 3D videó nem éri el a speciális 3D kamerákkal készített filmek minőségét. Ráadásul az elektronika hajlamos olyakor zavaróan mellélőni, így bizonyos típusú tartalmakhoz, például pörgős videoklipekhez, akciófilmekhez, sportközvetítésekhez nem igazán ajánlott. Szellemképesedéssel egyáltalán nem találkoztunk, viszont gyors mozgások esetén egyszer-kétszer durván megdöccent, megakadt a kép még jó minőségű forrásból származó anyagok esetén is. Ismét bebizonyosodott, hogy a 3D funkciót nem éri meg nyakra-főre használni, de ha sikerül megfelelő tartalmat találni, akkor hozzáadott értéket jelenthet.

Digitális tévézés

A készülék rendelkezik beépített digitális tévétunerekkel, többek között DVB-T típusúval is, így a digitális átállás nem érinti, képes mindenféle egyéb külső eszköz bevetése nélkül a digitálisan földfelszíni adások vételére. Az automatikus csatornakeresés gyors és egyszerű, elrontani nem lehet semmit, és elindítása után öt perccel már lehet is kezdeni a tévézgetést. A jelfeldolgozás kifogástalan, a tévé még egy szimpla, kisteljesítményű beltéri antennával is hibátlanul elboldogult, a kép egyszer esett atomjaira, nem pixelesedett, nem zajosodott, és a hanggal is minden rendben volt.

Hiába dugtunk viszont a tévére USB porton keresztül külső merevlemezt, első körben nem nyílt mód a műsorok felvételére, és az időeltolásos tévézés sem működött. Viszont ezt a problémát később egy szoftverfrissítés már orvosolta. Menet közben egy gombnyomással rögtön lekérhető az éppen futó műsor tartalma, és ez az Elektronikus Programmagazinon keresztül is elérhető. Ez a digitális tévéújság ugyan nem egy dizájndíjas darab, cserébe viszont igen jól használható. Egyszerre összesen 14 adó 3 órányi programja fér ki a képernyőre, bekapcsolható az emlékeztető funkció, és az egyes programok típusuk szerint (film, zene, művészet stb.) is kilistázhatóak.

Értékelés

Ha csak azt nézzük, hogy a képminőség milyen jó minőségű forrásból származó, nagyfelbontású videók vagy újabb konzolról származó játékok esetén, akkor azt kel mondanunk, hogy egészen elsőrangú. A hiba nélküliség kiegészülve az életteli, erőtől duzzadó, természetes színekkel egyértelműen az élvonalba repíti ezt a készüléket, legalábbis ezen a téren. SD anyagok, gyatra tévéműsorok esetén ugyanis már nem ilyen rózsás az összkép. Az olyan hibák, mint az objektumok körül olykor felbukkanó remegés vagy a néha durván jelentkező zajosodás nem válnak előnyére. Még akkor is így van ez, ha ezeken némiképp lehet tompítani a különféle képjavító, képmódosító funkciók alkalmazásával. A hangzásvilág egyértelműen kiemelkedik a nagy átlagból, viszont az is tény, hogy teljesítménye, a tévé által kínált hangélmény csak távolról szemléli a külső audiorendszerek produkcióját.

A puritán grafikus felületre épülő kezelés nem a tévé erőssége. A rövid magyarázó leírások nagyon hiányoznak, a neten keresztül elérhető angol kislexikon nem az igazi, ráadásul a rendszer néha érthetetlen okból rövid időre belassul, az egy-két fagyás pedig szintén nehezen tolerálható. A médialejátszó átlagos, a videók formátumtámogatása és megjelenítése ugyan remek, viszont a feliratkezeléssel kapcsolatos problémákért nem jár dicséret. A filmek vezérlése is lehetne egy fokkal felhasználóbarátabb, és az sem lenne kimondott hátrány, ha össze lehetne állítani lejátszási listát.

Az internetes tartalmakért felelős Cloud TV rendszer ugyan kifejezetten tetszetős, azonban az alkalmazások száma fájóan alacsony, és a böngésző sebessége sem az igazi. A tuner jól működik, az EPG is felhasználóbarát, tényleg segítséget jelenthet a használata. A tévé megjelenése nem kiemelkedő, de az is tény, hogy a szemnek jól esik a látványa, és semleges külsejével gyakorlatilag bármilyen stílusú belső térbe szervesen beilleszthető. Röviden és velősen: van még min javítani, de a képminőség tetszett nekünk, így aki filmezésre, játékra, HD csatornák nézésére keres egy tévét, annak jó választás lehet.

Toshiba 58L7365D 3D LCD tévé

elefant

A Toshiba L7 sorozatú LCD tévét a Toshiba magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.