Tapasztalatok és értékelés
Véleményem szerint a Torchlight II egy nagyon szórakoztató hack & slash játék. Ha figyelembe vesszük, hogy az ára 20 Euró alatt van, azt hiszem, nem túlzás kijelentenem, hogy a háromszor ennyibe kerülő Diablo III nem lett annyival jobb, mint ahogyan azt az ára indokolná. Ezt abból tudom, mert a Diablo-t manapság már alig-alig veszem elő, egyedül szinte lehetetlen vele játszani anélkül, hogy az ember ne költsön millió aranyakat az AH-ban árult jobb cuccokra, márpedig én az efféle játékokban ezt nem szeretem.
Ebből következik, hogy véleményem szerint a maga árkategóriájában jelenleg a Torchlight II a legjobb hack & slash játék, amivel mostanában játszottam. Habár a grafika meglehetősen egyszerűnek és kidolgozatlannak tűnik (kevés poligon, sok helyen kis felbontású textúrák), a hangulata mindenért kárpótol. Ráadásul a szegényes grafikát sikerült a sok színes effekttel feldobni annyira, hogy amikor elkezdünk harcolni, néhol komolyan szépnek találjuk a játék grafikáját. Persze ehhez a stílushoz ez szerintem bőven elég is, ám azért lehetett volna még rajta picit csiszolni, hiszen nem sokkal lett szebb a Torchlight I grafikájától.
Hangok tekintetében nincs okunk panaszra, az effektek szépen szólnak, a lények pedig változatos morgások, sziszegések és hörgések kíséretében támadnak ránk, majd szenderülnek végső nyugalomra. Az NPC-k közül sajnos alig akad olyan, aki szavakkal is elmondja nekünk a feladatot, legtöbbször csak felirat formájában zajlik a csevej, amit mi általában egy OK gombbal (vagy pipa ikonnal) elfogadunk. Karakterünknek pedig nem is halljuk a hangját, néha nem ártott volna egy-két párbeszéd (Ha más nem is, becézgetni az állatkánkat), ami feldobta volna a küldetések hangulatát. Zenék terén már jobb a helyzet, a muzsikák kellemesek és hangulatosak, ám harc közben sajnos keveset fogunk belőlük hallani.
A hangulat viszont mindenért kárpótolni fog bennünket. Amint leülünk a játék elé, elkap bennünket a lánckerék, majd csak arra döbbenünk rá, hogy már egy ideje a monitort bámuljuk és közben harmadszor pillantunk az órára, mondván: "Csak még ezt az egy pályát befejezem". Igaz, hogy nincs menüből történő mentési lehetőség a Torchlight II-ben, de ha kilépünk a játékból, akkor később ugyanonnan folytathatjuk majd, ahol abbahagytuk. Aki pedig több karaktert indított, az a Load Game menüpont alatt tud választani közülük, a Resume opció az utoljára játszott karaktert tölti be.
Negatívumok tekintetében eddig nem sok dologgal találkoztam, bár - mondom - még nem játszottam végig a Torchlight II-t, de nem hinném, hogy ha eddig nem találtam benne sok hibát, később drasztikusan többe futnék bele. Amit fel lehet hozni, az a grafika picit gyér megvalósítása, mert - bár érthető a készítők azon szándéka, hogy lassabb gépeken is fusson a program -, 2012-ben azért egy picit több poligont és szebb textúrákat is beletehettek volna, a mai videokártyáknak nem okoztak volna teljesíthetetlen kihívást.
Játékidő tekintetében nincs mit mondanom, mert még nem vittem végig, de ha a jelenlegi tapasztalataim alapján kellene tippelnem, úgy nagyjából 20-30 óra környékére tenném a játék egy karakterrel történő végigjátszásának idejét. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy négy kaszt van, sokféle variációs lehetőséggel és ennek függvényében eltérő végigjátszási móddal, akkor bőven elégséges időre kikapcsolódást tud nyújtani a Torchlight II.
Végső konklúzióként tehát bátran merem ajánlani mindenkinek a játékot, aki szereti a hack & slash műfajt, csalódni semmiképp sem fog. Akinek pedig a 20 Euró sok érte, az várjon Karácsonyig, a Steamen mindig szoktak lenni akciók, biztosan olcsóbban is hozzá lehet majd jutni, és akkor kihagyhatatlan vétel lesz.
| Értékelés | |
| 9 |
Játékmenet: Alapjaiban véve a Torchlight II egy ízig-vérig hack & slash RPG, ami meg is látszik rajta, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. A feladatok szinte csak abból állnak, hogy "A" helyszínről el kell menni "B"-be (Esetleg onnan "C"-be), majd kiirtani az ott lévő ellenfeleket és visszamenni a kiindulópontra felmarkolni a jutalmunkat. Szerencsére a készítők meg tudták oldani, hogy ne fulladjon unalomba az esztelen kattintgatás, hiszen sok rejtett utalást és poént találhatunk a pályákon, ráadásul a megfelelő ütemben eső loot, valamint fejlődő karakterünk segítségével minden ellenfélnél esélyünk van jobb tárgyat szerezni, ami hajt minket előre. |
| 10 | Hangulat: A játék hangulatára mindenképpen maximális pontszámot adok, nagyon addiktívra sikerült a Torchlight II, ha leül eléje az ember és elkezd vele játszani, könnyen rabjává válhat. Én is így indultam neki, hiszen amikor végre feloldották Steamen a programot, pont csütörtök volt, nekem meg még pénteken suli, így reggelről épphogy annyi időm maradt, hogy kipróbáljam, és majdnem odaragadtam elé. :) Egyszerűen fogalmazva letehetetlen játék lett (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre a Diablo III is az volt, ott csak azzal volt bajom, hogy négyszer végigvinni ugyanazzal a karakterrel egy idő után nagyon unalmas, pláne úgy, hogy nem esik semmi). A Torchlight II esetében szerencsére ezzel nincs probléma, a kereskedőktől is lehet jó cuccokat venni, és menet közben is jóval több hasznos holmit találunk, mint a Diablo III-ban. |
| 8 | Grafika: Bevallom őszintén, a grafika értékelésével gondban vagyok. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a játék stílusához és olcsóságához képest nagyon is rendben van. Viszont az kétségtelen tény, hogy manapság (Bár sokan használnak lassabb gépeket vagy laptopot), egy picit talán jobban ki lehetett volna dolgozni a látványt. Gondolok itt az alacsony poligonszámú terepre, valamint a kis felbontású textúrákra, melyek különösen akkor feltűnőek, ha ráközelítünk a karakterünkre. Mindezek ellenére a Runic Games csapata jól vissza tudta adni az első Torchlight játék hangulatát, ám ha megnézzük, a motor szinte semmi újat nem tud felmutatni grafikailag, mint az. Így csak 8 pontot adhatok rá, bár szerintem 9-et megérdemelne, de ettől sokkal többre is képes lenne az engine, ez tény. |
| 9 | Hangok: A játék hangjai jól sikerültek, sűrűbb csaták közepette mindent betöltenek a robbanások, szörnyek morgásai és nyivákolásai, valamint az egyéb mágikus effektek tömkelegei. A háttérzenék szintén hangulatosak, bár a nyugalmasabb pillanatokon kívül szinte semmit nem fogunk hallani belőle az egyéb hangok miatt. Sajnos az NPC-k szinte alig hallatják hangjukat, egy-két esettől eltekintve csak olvasni lehet a küldetés célját, mellyel megbíznak. Némi párbeszéd jó lett volna hangulatfokozónak a Torchlight II-be, akkor biztosan megadnám neki a maximális pontszámot is. |
| 9 | Összességében: A Torchlight II egy korrektül sikerült, tipikus hack & slash játék lett. Az általa nyújtott addiktív játékmenet, a négy választható kaszt (Rengeteg fejlődési lehetőséggel), a sok használható tárgy és eszköz, valamint a viszonylag nagy bejárható területek és megoldható küldetések által az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb programjává vált. A Runic Games ismét bizonyította, hogy annak idején a Diablo 1-2 készítése során megfelelő tapasztalatra tettek szert. Már a Torchlight első része is jól sikerült, a folytatással pedig még magasabbra tették a mércét, bár az kétségtelen, hogy többet is kihozhattak volna a programból. Összefoglalva: aki szereti a műfajt, annak egy olcsó, árához képest sok lehetőséget és szórakozást nyújtó játék lehet a Torchlight 2. |
