Hirdetés
MÁSODIK OLDAL
A harcon is keményítettek az Crystal Dynamic-os srácok - az ellenfelek szívósak, sok ólmot képesek elnyelni, mire megadják magukat. Cserébe viszont, ha az adrenalinunkat sikerül feltornászni, egylövéses fejesekkel vethetünk véget a különféle vadállatok, emberek, és túlvilági lények offenzívájának.
Ha már itt tartunk - az Underworld-ben nagyon fontos szerepet játszik a mitológia, de azt mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy egy Tomb Raider játékba mennyire illenek a mesebeli szerzetek. Szerintem ezzel alapvetően nincs gond, hisz minden TR epizódban láthattunk már ilyesmit, de a játék vége felé (véleményem szerint) a fantasztikum talán túlságosan is rátelepedik a történetre.
A felfedezések során apróbb teremtmények (pókok, denevérek) is nekünk fognak esni, de ők inkább enyhe bosszúságot okoznak majd, mint komoly fenyegetést. A felderítést egy hanghullám-térkép is segíti, mely szerintem zseniális ötlet - a haszna azonban nem mindig százszázalékos. Ha a kihívással bármi bajunk akadna, a Player Tailoring menüpontban személyre szabhatjuk a különféle nehézségi faktorokat. Szinte már hallom a szívhez szóló dallamokkal megtámogatott reklámszlogent: “Casual-ek is elkezdhetik!”
Lara félelmetesen jól néz ki - a bőre hol koszos, hol csillog a víztől, de a ruhatárát is megirigyelhetik a girl-gamerek; a pályák elején választhatunk, hogy a bébi milyen ruciban vágjon neki a küldetésnek. A mozgására hatalmas gondot fordítottak az animátorok - Heidi Moneymaker hivatásos tornásznő-bajnok mozdulatait használták fel a motion-capture labor munkatársai az akrobatikus mutatványok rögzítésekor. Futás közben Lara teste igazodik a környezethez - eltaszítja magától az ágakat, leveleket; torzóját megrogyasztva fut lefelé a lépcsőn, érezni a finom lendületet minden apró mozdulatában. Egy gond azonban akad. A fejlesztők kicsit sokat akartak markolni ezzel az új mozgásrendszerrel - ennek az a következménye, hogy a precízen megtervezett mozdulatok besülnek, néha az egész irányítás kapkodóssá válik. Fura, hogy egy sima falnál felfelé törve nem a keze ügyébe eső perem fele ugrik elsőre Lara, hanem a falfelületnek. (Altair - ha jól emlékszem - futott felfelé, amíg a lendületéből tellett.) Másik furcsaság, hogy a vízszintes rudakon felmászva először oldalra kell mozdítanunk Lara valagát az analóggal, mielőtt a lusta grófhölgy felegyenesedne. De említhetném azt a problémát is, amikor egy vízszintesen kifeszített póznán állva egyensúlyozunk. Két oldalra is le tudnánk ereszkedni kapaszkodó pózba - a mozdulatsort elindítva biztosak lehetünk abban, hogy a bögyös babánk pont a perem átellenes oldala felé fog lemászni - nem, mint ahogy logikus volna. Ha Lara egyik kezében van egy tárgy, akkor a gyógycsomagért juszt sem fog lehajolni, és ha több széttörhető, felvehető, esetleg működtethető dolog van egymás mellett, akkor az is gondot okoz a hölgyeménynek, hogy mihez nyúljon először. (Mondjuk hozzám... de hogy jön ez ide? - a szerk.) Ha már kritizálunk, nem mehetünk el a kamerakezelés mellett sem szótlanul, hiszen túl sokszor túl közel van a nézőpont és nem látjuk át a következő mozdulatunkhoz szükséges teret. Máskor a kameraman megőrül és bepörög, vagy épp moccanni sem akar. A harcoknál is megy a kapkodás - ráadásul az ellenfelek támadásai is túl pontosak.
Megértem én, hogy a karácsonyi megjelenés miatt nem volt lehetőség ezekez az apróságokat tökéletesre csiszolni, de nem haladhatunk el a gondok mellett kommentár nélkül.
A játék X360 változata igen bőkezűen osztogatja az achievement-eket. Ha rákoncentrálunk, egy végigjátszás során akár 7-800 ponttal is jutalmazhat minket az Underworld. Később DLC kiegészítésekre is számíthatunk. Sajnos PS3-on és PC-n nem kapunk trófeákat, sem DLC-t, a PC változatnál (mindent csúcsra állítva) pedig a tűéles grafika lesz furcsa - valahogy a konzolos verziók természetesebb, filmszerűbb képet adnak egy jó képernyőn. Ugyanakkor a PC tulajdonosok sem panaszkodhatnak a konzolos tesókkal szemben, mert a játék jól optimalizált és kellemesen irányítható gamepad nélkül is - ráadásul a magyar felirat csak ennél a változatnál része az alapfelszerelésnek.
A kicsivel fentebb tárgyalt negatívumokat leszámítva érződik, hogy a játék nagyon egyben van, és hogy a tervezők kitettek magukért minden tekintetben. Igazi next-gen Tomb Raider lett az Underworld, az év végi termés egyik biztos befutója. Nem nyúlunk mellé a program megvásárlásával, hiszen a legújabb Lara-kaland minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek, a történet összetettsége ráadásul még kicsit magasabb színvonalat is képvisel a mai átlagnál. (Voltak csavarok, melyeknél leestem a székről...) A kraftos pályatervezés, a Croft-os dumák, a visszatérő Tomb Raider elemek és utalások pedig a legszigorúbb Lara-fetisisztákat is teljes mértékben kielégítik.
A sztori folytatódik, a revelációk és leleplezések (részben) megtörténnek, Lara pedig lelkesen úszik, ugrik, fut, mászik és lő, mint a régi szép időkben. A ráncoknak nyoma sincs, a popsi még mindig feszes, Miss Croft ajkai pedig újfent csókra csábítják a játékost. Ha még nem tetted, pótold a Legend élményét, majd ugorj fejest Larával az Alvilág bugyraiba - élvezni fogod az iramot.
