Vissza a múltba
Azok számára, akik a 90-es években voltak gyerekek, és az utcán való randalírozás mellett azért a videójátékokban is szerettek elmerülni, valószínűleg ismerős az érzés, mikor a Super Nintendóba bepattintották a kazettát, és elindult a Super Mario World ikonikus zenéje. Órákkal később, mikor a szüleink már fakanállal kergettek volna el legszívesebben a konzol, és a tv elől, még mindig nem sikerült teljesíteni az adott pályát időre, és teljesen tökéletesre. Hasonlóan sok fejfájást okozott akkoriban a Prince of Persia is, legalábbis számomra biztosan, hiszen 30 év távlatából is összerándul a szemöldököm, ha a lehetetlennek tűnő akadályokra gondolok, mégis kellemes emlékké szelídült bennem. És most ezeket a nosztalgikus érzéseket hozta elő belőlem a Tiny Thor is.
A játék fejlesztése még 2012-ben indult, majd egy sor szerencsés véletlen során összeállt a teljes csapat: Jochen Heizmann, az Asylum Square fejlesztője, akinek gyerekkori álma valósult meg a Henk Nieborg pixelművész, és Chris Hülsbeck zeneszerzővel való közös munka révén. Heizmann közel 5 év fejlesztését dobta félre (később hobbiból befejezte, és Hammer Kid néven elérhetővé tette), és kezdte újra a játékot az alapjairól, mivel tökéleteset szeretett volna alkotni. A Tiny Thor 2023-ra lett kész, így idén nyáron már mindenki fejest ugorhat a 16-Bites pixelvilágba.
[+]
Bár egy ízig-vérig retró platformjátékot kapunk, azért némi történetet is szőttek bele a készítők, mely szerint Thor a 8. születésnapját ünnepli, melynek örömére Odin megajándékozza Mjölnirrel, majd indulhat is kalandozni, hogy még időben hazaérjen a szülinapi bulira. Az úton két holló kíséri a kicsi Thort, Huginn és Muninn, akik kicsit sem kedvesek, de azért hasznos tanácsokkal látják el, megtanítják őt a szükséges képességekre, illetve a későbbiekben fejlesztési lehetőségeket is kínálnak, persze nem ingyen!
Hirdetés
Kicsi Thor
Az irányítás egyszerű, előre és hátra tudunk mozogni, ugrálni, dombokról csúszhatunk le, falakon kapaszkodhatunk meg, és a Mjölnirt tudjuk dobálni, akár célzottan is. A pályákon kék és piros kristályokat tudunk gyűjteni, előre meghatározott mennyiségben, melyeket a későbbi fejlesztésekért kérnek majd el tollas barátaink, illetve nyilván akkor érezhetjük úgy, hogy valamit jól csináltunk, ha minden rejtett kis kavicsot megtaláltunk és begyűjtöttünk, természetesen a legrövidebb idő alatt! Minden szinten több mentési pont van, ahonnan újra tudjuk kezdeni az adott kihívást, ha esetleg elhalálozunk, és bizony ez számos alkalommal fog megtörténni. A játékon belül lineárisan haladunk pályáról pályára, különböző világokon át. Viszont minden világban találunk olyan bónusz területeket, amelyeket piros kristályokért tudunk feloldani, ezekben pedig extra kihívások várnak ránk.
[+]
A bevezetőben említett Super Mario World elevenedett fel bennem a teszt során, mikor gyerekkoromban órákat töltöttem a játékkal, sokszor a hasamat fogva nevettem, mert a szüleim sokkal nehezebben boldogultak a kihívásokkal, mint én, viszont nem egyszer fordult elő, hogy könnyek között rongyoltam a szobámba, és hangosan hoztam a világ tudtára, hogy én ezzel ugyan soha többé nem játszom. Aztán persze mégis… Nos, ugyanezeket az élményeket adta a Tiny Thor is.
A kezdeti könnyed két pálya után bizony alaposan megfacsarta az agyamat és a reflexeimet a játék, milliószor hittem azt, hogy márpedig erről a platformról biztosan nem lehet továbbjutni, vagy az elém kerülő logikai feladványt nem tudom megoldani. Volt bizony ragequit is, duzzogás a nappaliban, aztán egy jéghideg radler után higgadtan könnyűszerrel teljesítettem az adott pályát. Számtalanszor elgondolkodtam, hogy vajon miért szerettem én anno annyira a Super Mariót? De, amikor a szint végére értem, elöntött az elégedettség, és a büszkeség érzése, mert a mostanra kopottas platformer képességeimmel is bizony sikerült megküzdenem a kihívásokkal, és önmagammal. És azt hiszem, pontosan ezt is várja az ember egy ilyen játéktól.
[+]
A Tiny Thor grafikája igazi pixelorgia, vidám színekkel, és a 16-Bit adta lehetőségekhez képest alaposan kidolgozott részletekkel találkozunk, bár ez nem meglepő, hiszen Henk Nieborg 1990 óta foglalkozik pixelművészettel, és számos játékban csillogtatta már meg tehetségét, mint például a hasonló stílusú Fox n Forests, vagy a készülő Heart Forth, Alicia, melyek egyes elemei fellelhetőek ebben a játékban is. A zene is remekül építi a hangulatot, bár sokszor zavaróan hangos, így alapos halkítással válik élvezhetővé, és néhol inkább a Stranger Things jutott eszembe róla, de ez cseppet sem zavart, mivel annak is nagy rajongója vagyok.
Nem csupán hangulatában, hanem stílus jegyeiben is a klasszikusokhoz nyúlik vissza, semmi újat nem akar hozni a piacra. Ugyanúgy nagyot lehet ugrani a dombról lecsúszva, mint az elődökben, bizony milliméterre pontosan kell helyezkedni a szikla szélén, hogy átérjünk a következőre, a szöges falak között ritmusosan lebegő platformok, a levegőben repkedő kőtömbök között masírozó elpusztíthatatlan bogarak, akiket át kell ugrálni, hogy tovább haladhassunk, a csigák, akik csak akkor támadnak, ha háttal állunk nekik, és a legyőzhetetlen lidércek. Mind-mind ismerős elemek, csupán a körítés más. Apró fun fact: a kicsi Thor célzáskor pont úgy pörgeti a Mjölnirt, mint a Marvel univerzum legerősebb bosszúállója.
A Tiny Thor 2023. június 5-én fog megjelenni PC-re (Steam, Epic Games Store), és a nyár folyamán várható Nintendo Switchre is.
Összegzés
A Tiny Thor azon igazi retró platformjáték, mely visszarepít minket a 90-es évekbe, mikor aranykorát élte ez a stílus. Komoly kihívások elé állíthatja még a legjobb reflexekkel, és a legnagyobb türelemmel rendelkező rajongókat is, és bizony sokszor nyúlunk majd az Alt és az F4 gombokért mérgünkben. Nem próbál meg újat mutatni, inkább a klasszikus játékelemeket hozza vissza, megnyerő grafikával, zenével és hangulattal.
A Tiny Thor legfőbb pozitívumai:
- Igazi nosztalgiabomba a 90-es évek gyermekeinek, akik a Super Marión nőttek fel;
- kidolgozott, kézzel készült pályák, és hangulatfokozó retró zene;
- a Mjölnir pörgetése szellemes kikacsintás a Marvel univerzumra.
A Tiny Thor legnagyobb negatívumai:
- Helyenként bosszantóan nehéz kihívások;
- Instrukció nélküli puzzle elemek, melyeket sokszor hosszú idő megoldani;
- A célzás után nem mindig engedi el a kalapácsot.
Winkler Marianna
